Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-07-04

valamennyi ének- és zenekedvelő egyénét egy táborba szólítani és azokat abban minden nagyobb utánjárás nélkül együtt tartani, dicsekedhetünk olyan polgármesterrel, ki uem egy izben mutatta meg, hogy kitartó akarattal minden lehetetlennek látszó tervet keresztül tud vinni, csak legyen benne valamelyes realitás, tűnjék ki akár anyagi, akár erkölcsi előnye és legyen reá szükség. Itt vannak továbbá az egyes hivatalfők, kiket a király kitüntetett s igy bizonyos mértékben polgártársai fölé emelt ós oly ügyben, mint a szóban forgó, mint egy vezérszerepre predesztinált: egy Mikovinyi, egy Sült, egy Jákói. Ki kételkedik benne, hogy a nevezett urak közül bárkinek is ne sikerülne dűlőre vinni ezt az igazán tengeri kígyóvá vált szerencsétlen ügyet. De tovább megyek. Nem kell a legyet ágyúval agyonlőni. Nagy személyzetből, fiatal erőkből álló hivatalok vezetői is. mint pl. a kataszteri felmérési felügyelőség, a posta, a vasút vagy adóhivatal főnökei talán még leginkább tud-j nának sikerrel megküzdeni a célért, mert, a lüktető erőt mindjárt természetben, a kész anyagban hivatalaikból magukkal hozhatnák. Annyit ugyanis már láttunk, hogy a mint felekezeti alapon indul meg az akció, bizonyos határon tul lejlődni nem tud, ha pedig a Jókai kör kezdi meg a szervezést, a társegyesületek féltékenysége lesz felkeltve és újra kudarcot vall minden e nemű kísérlet. Szabadon, vagyis felhúzva minden sorompót, nyíltan, őszintén kell hozzá fogni a gyűjtéshez (taggyüjtést értek), szembe kell szállani az ellenáramlattal, az ügy kerékkötőivel, nyilvánosságra kell hozni esetleg mindazok nevét, kik a mozgalmat bármi kicsinyes okból ellensúlyozzák és a mi a fő, kitartóan biz ni kell az ügy sikerében, mert lehetetlen, hogy egy 2O.<)00-nél több lakossal biró városban, a mely esak a legutóbbi időben is kézzelfoghatóan bizonyította az önálló törvényhatósági városok sorába való emelkedéséri a jogcímét többek közt nagy intelligenciájával, hogy egy oly városban, miut Pápa, ne akadjon 3040 lelkes dalárdista, 15-20 kvalifikált zenész, hogy itt ne akadjon néhány 100 oly férfiú, ki anyagi és erkölcsi hozzájárulással ne biztosítaná egy ének- és zeueegylet létesítését, további életét, fejlődését és dicső jövőjét. Talán akad egy oly lelkes városatya is, ki valamelyik legközelebbi közg3'ülésen nem resteli interpelláció alakjában megtudakolni városunk minden szépért lelkesülni tudó polgármesterétől, nem-e tartaná szükségesnek, hogy minden valamire való város mintájára, ha másképp nem, hát a város közönségének támogatásával zene- és énekegylet létesíttessék ? Ha még csak egy esztendeig leszünk is városi dalárda vagy zenekör, sőt mindkettő nélkül, akkor tanuljunk meg elpirulni, azaz: — szégyeljük magunkat és alakuljunk át községgé! A törvényhozás meg fogja engedni. A magyar szegényügy. Ha a magyar szegényügy nagy területén végigtekintünk, ugy első és legerősebb benyomásunk a/- lesz, hogy hazáukhau szegényügyről csak annyihun beszélhetünk, hogy a szegénység esak ugy és talán még aagyobb mértékben terjed, miut a külföldön, de egységes rendezésről egyáltalában nem lehel szo es a seegéuyügy egyes részeibeu is csak a gyermekvédelem ka lad a maga jól megalapozott utján. De ennél a mostoha helyzetnél is szembetűnőbb az a másik, nem kevésbé külöuös jelenség, hogy egy országban, amely immár egy ezredév óta hoz törvényeket, egynémely elavult, porlepte királyi dekrétumon kivül a szegényügynek létező egész irott a községi törvénynek rövidkét szakasza és egy ls'.'8-lian hozott, de már magában az indokolásban is ideiglenesnek jelzett törvénynek egynéhány szakasza. Tagadhatatlan, hogy egy ország közállapotának uem az írott törvények kizárólagos ismertetői, de nem férhet kétség ahhoz sem, hogy amely ország közállapotainak minden egyes fontosabb mozzanatát törvény örökíti meg, abban az országban egy intézmény nem is létezik, ha nyomát a törvénykönyvekben nem találjuk. Joggal állithatjuk tehát, hogy a magyar törvényhozás a magyar szegényüggyel eddig uem foglalkozott, sőt állíthatjuk azt is, hogy a szegényfigyet eddig hazánkban egyáltalán uem tartották érdemesnék arra, hogy vele az ország egész területére kiiialoan foglalkozzanak. Létezik ugyan egy belügyminiszteri rendelet, amellyel a kormány a szegényügy rendezését elhárítja magától, de tudomásunk Bzeriut senkisem ellenőrzi azokat a hatóságokat, {amelyekre a belügyi kormány az 0 tulájdonképeni te.adatának teljesítését áthárította. Hogy a magyar szegényügy rendezésére a mérvadó körök ia.au a legeslegújabb időkig menynyire nem gondoltak, az a legfényesebben Kiviláglik abból, hogy hazáukban eddig a szegényügy rendezéséhez semmiféle előmunkálatokat sem végeztek de meg az előmunkálatok végzésére utasításokat sem adtak. Minden más tudományágnak oly fontos segédforrását képező statisztikai evkönyveink ugyancsak nem vesznek a szegeuyügyről tudomást és lia a szegénység látható tüneteivel lépteu-nyomon nem találkoznánk, majdnem foltehetuők, hogy Magyarországon szegények egyáltalában niucseuek. A szegény-ügynek teljeseu elhanyagolt állapota annál feltűnőbb, mert korunk köztudomás szerint a szociális intézmények jegyében áll. Alig találkozunk oly nyilvános ténykedéssel, amelyoeiv szooiális foutoasagát ki ue domborítanák és alig hoznak ujabb törvényt vagy rendeletet, amelynek szociálpolitikai hátterét az indokolásbau sülön ue méltatnák. A sok praeveutiv intézkedéstói nem látjuk a létező bajokat, a nép boldogitását célzó törekvéstől IIUIII latjuk magát a szegéuységét. Mar pedig addig, amíg magával a szegénységgel uem végeznek, amíg i annak a leküzdésére uem határozzák el magukat, addig nagy stílű szociálpolitikát folytaim olyan auachroniziuus, amely komoly követke/inéuyeiben a nagy áldozatokkal hozott szociálpolitikai vívmányokra még végzetes befolyással lehet. Nem vonjuk kétségbe, hogy a szegéuyügvnek rendkívül fontos részét képező gvermek védelem Magyal országon oly magas fejlődési fokot ért el, hogy a legtöbb államnak mintaképül szolgah.il és hogyha teljes egészében még nincs is kielégítve, ha '• továbbá gyakorlati eredményeiről végleges ítéletet ma még nem is mondhatunk, mégis az az agy biztosra veliehö, hogy a uiagyar gyermekvédelem nagyarányú koncepciója, bármily uagy költségekkel is jjar annak teljes keresztülvitele, eredményeiben ."a j létező állapotúak óriási javulását fogja jeleuteui. I Ámde a gyermekvedelem a szeirényÜL'v rendezésének A kerekfejü Viogola most se szól semmit, hanem kifelé indul. Az ajtóban azonban igeu kurtán és félelmesen böki ki : — Most iuár — ositt! A vastag, pecsétgyűrű* mutató ujját is fölemeli hozzá, hogy aztán becsapja az ajtót. (íogoláné szeretne elájulni, de c*ak a fogait szorítja össze. És vigasztalást keres abban, hogy a fiára gondol, a deli Uudi hiiszárhaduagyra. — Milven fess! Niuoa is fölségesebb öltözet ar uniformisnál! Oh mily boldog, hogy Uudi is igy gondolkodik, ii megmenti a családom becsületét! 11. A majális rendező bizottsága már a meghívókat iita. Egyszerre megszólal Gogols Uudi: — Fiuk ! Hívjuk meg Kollár Klóra aszszouyt is. A rendezők felkacagtak, líudi errejkipirult a méregtől és most már követelte, hogy irják meg a meghívóit. — De milyen névre V Hisz uem is tudjuk a férjéét! — No hát éu t A:.:,. írjátok! A fiuk felugráltak. — Ötvegy báró Kinghof Jvaimé, szid. Kollár Flóra uruöuek és leányának. — Ismered ókét ? — A vasúton beszélgettem velők. Együtt utaztunk fel Bécsbe - vissza is együtt gyúltunk. L'táua jártam, kicsodák? S megtudtam mindent. — Lám, lám, Kudi a hódító, Kudi, a szerelmes. És barátai gúnyosan évelödtek vele. Sápadt, vékony dongáju legényke volt Uudi. Nem kellett fűzőt viselnie, igy is karcsú volt sz atillában. Anyjára ütött, aki rémült a hizástul, minden héten megmérette magát a konyakgyárban s ha félkilót gyarapodott, rögtön koplaló kúrát ke/dett. A zömök, tagbaszakadt, tüskéshaju, duuuyafejü (logolák fajtából semmi sem volt iiiidiban. Nem is született arra, hogy dolgozzék, mint a törekvő apja. Ám egyet mégis örökölt a (ingoláktól : beosületes, bátor szivet. Ez a szív késztette arra, hogy másnap kilovagoljon a Lankás-majorba. A házbeliek nagy u msg voltak lépetve. Sokkal hamarább toppant be a rokonszenves, halaváuy haduagyocska, semhogy eltagadhatták volna magokat. A látogatás különben nagyon rövid volt. Flóra asseony olyau hidegou beszélt a hirtelen elfogulttá lett ifjúval, hogy ez alig aiert ránézni II uk.ua, aki sziutén elpirult. Sóhajtva távozott Uudi a majorból. Es a sóhaj oealhalatlanul erősítette, hogy beleb iloudult a leányba Nem bírta elfelejteni azt a nyúlánk termetet, azokat a sötét szemeket, a minduntalan váltakozó arcjátékot és (

azl a rezgő, komoly hangot. Akkor Bécsben jártak s véletlenül ugyauegy kupéba keriiltek: oly közel ültek egymással szemben, hogy néha a térdeik is érintkeztek. Azóta se éjjele, ae nappala Uudmsk. Valamit elárulhatott a fin az anyjának. Mert (iogolané nap-nap után mindjobban aggódva nézte egvetlen sr.emcféuyét, akit eddig minden szerelmi kalandtól óvott. Fo)y\ást költögette az önérzetét: — Legalább is bárókisaaszouyt kell elvenned. Hisz gazdag leszel, a kauciód ötszörösen is megvan. Ha már áldozatot liottam, amikor . . . — De anyám! — Jó, jó. Te vagy éltem gyönyörűsége. S a j fényes házasságod vissza fog adui önmagamnak. Valami kolesoukony vtsn regéuybó! olvashatta a/uap ezt a mély bolcsességü sort a uagy haugou idézte. A bánatos Uudi nem remélte, hogy táncolni fog Ilonkával. Ast ugyan el uem hozza az anyja! S kétségbeesve gondolt a majálisra. De aztán betoppant a meglepetés, llouka mégis eljött, de nem Flóra aaatonuyal, hanem egy béosi nagynénivel.