Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-05-09

tűzte ki. Elismerjük ennek a kérdésnek reppent nagy fontosságát, de nőin tóvesztlieijiik szem olől azt som. hogy ez a csatornázás körülbelül egy fél nuliiojába keiül a városnak, mely összeg készpénz hiányában, a város adózó polgáraira pótadó alakjában vettetik ki. Ezzel szemben ott áll a bejelentő hivatal kérdése és a cselédszerzésnek hatósági kezelésbe vétele, amelyek ha nem is kerülnek százezerekbe, mégis bírnak oly fontossággal, mint akármelyik olyan Jolog. amelynek kivitelébe! horribilis isszegek szükségesek. Különösen ez nlóbbi ellen általános i panasz városunkban. Nap-nap után lialljuk. hogy a eselédtartó gazdák csak nagy protekció és tul magas szerzési dijak árán jutnak cselédhez s iltalánosaii bevett szokássá vált már. IOgy aki nagyobb dijat fizet, csak esi <ap pár hét niulvu cselédet, mig akik irre nem kégesek, azok a legtöbb esetien OSelédnélkUl maradnak. Igazán ideje folna. ha ez I kérdés is véglegesen •endeztetnék. \ tanitók szociális nevelése. Örömmel és megelégedéssel lehet tapaszalni, hogy a tudás vágya az intellektuális egyéleknél niotiny ire ki van fejlődve, kapcsolatban I liazafias érzelemmel. A Magyar Gazdaszövetség szociális elő-I dasain jelenlevő tanitóképzó-hitézt li tanárok és aiiárnok. akik sokan, a saját bevallásuk szerint, diiig alig foglalkoztak a szociális gondolat tarám,: igazságaival, mindvégig nagy figyelemmel s mély rokonszenvvel kísértek a szociális irányú ilöadásokat. Hiszen ez természetes is. in.-rt az uj nemedéket csakis uj emberek irányíthatják. Ezért égtelen toutosságu a tanítói pálya. A városi es slusi tanítóságnak kezére van bizva egy egész | or lelkületének kialakítása. A legerősebb s*a?. ezetet s a legműveltebb é»zt igénylő munka. Az ábécé kora lejárt A kultúra a legegy zeiübb falusi néprétegeket is a nagy kérdések l ;örébe vonta. A kasztrendszer, mely a tu-1 iomauyt és tecbuikai haladást kisajátította, uegszünt es a társadalom legalsó rétegei ia megaozdultak, sót emelkednek és részt kérnek a — Sok furcsaság van eteu a furcsa világon, le legfurcsább sí olyan katona, ki neui a hazának az alkotmánynak, hanem a szomszéd ország csázáranal. esküszik űrök hűséget! Kerülte a katonákat, ahogy csak lehetett, ínég ,kkor is, amikor kaszárnyát épített nekik. A galambosvari lovaskaszárnyát is Barnabás iram tervezte. Akkoriban történt, hogy egy nap leállít hozzá a kiküldött katonai szakember. — Harmatos Gyula főhadnagy — intitatkoutt be feszesen a látogató. — A műszaki csapallál szolgálok és . . . — Van szereueséui! Mindent tudok. Műszaki *apui? Ilin! S persze azért jött a főhadnagy ur, logy . . . — Aa esrcdt's parancsaitól. Itt a megbizaásoin. S átadta a hivatalos iratot. — Isinereiii. Volt már «fiele a kezemben. S'os, hat azért jött, hogy katonai szakvéleményével ámogasson. Hat épilésa a főlia<luagy ur? — Okleveles épitéss, igenis. Csak azt tekintse tennem. Es persze ellenőrizni akarja terveimet, feulvizsgalui a uiuukainat, helybenhagyni vagy elvetni, unit kieszeltem'.' Harmatos Gyula jóvérű magyar fin volt. Isi,i i!e a vi'ü kurucot s uagv labccsidte nciuesak a i i 41 • J r» — m leiből. Itt van a nemzeti érdek kiszögelése. Itt A\ toglalkozni az eddig elfeledett, kevésre belült tanítóság sorsával, itt keil az ö erejüket acsülni, itt kell jogaikat méltányolni. A tanitók helyzetét megjavították. Igaz, így e javítás nem teljes, ia reménysugara inak, hogy a javítás munkája, mely megkez-1 idött, nem fog abban maradni, hanem folytadik, mert e javítás nem befejezett, csak megszdett munka. Ezzel szemben a tanítótól fokozottabb; ur.kásságof, nagyobb odaadást kíván a társadom. Elvárja a tanítótól, hogy ne csak az iskola lai között, hanem azokon kívül is neveljen, nitson. Megkövetelik tőle, hogy a nép számára zgazdasági, szociális előadásokat, szabad tarnst, tartson. Elvárják, hogy aktiv szerepet vivB ki a társadalmi élet minden mozzanatában, így a népnek necsak a szellemi, de az anyagi atet is kormányozza, vezesse. Mert, ha az ujabb ők szociális irányzata minden oldalú törekvóiuek központjában a népet állította, akkor a ptanitó is természetszerűleg szociális faktorrá t, ki hűen és igazán teljesítve hivatása köteiségeit, valódi áldása lehet népének és hazának egyaránt. A tanítónak ott kell tehát lenni mindenkor mindenütt, ahol a népről van szó, már pedig iiiapság minden a „nép" érdekében történik. ,t kell allui és meggyőződéssel védeni és támotni a népet, mert ez a jelszava: „Istenértés a pert !• Haladjunk a korral! Igen, ne legyen a nep az, ami volt még ven évvel ezeiött, hanem legyen felvilágosott, tisztán látó kultúrnép. A magyar népnek ir veleszületett ősereje, józansága és okossága ak biztosíték arra, hogy komoly, céltudatos, a za javára szolgáló tanítás és felvilágosítás nem iz érdemtelen munka. Es ndiáuy évtized múlva ír a külföldön sem fognak bennünket „Balkán • ni-- i .. „csikósok és kanászok"-nak titulálni. A modern, szociális népnevelés tehát, elsó ; rbau a tanitéik vállaira nehezedik. Et ha e

: inkáinknak igyekszenek megfelelni, • magyar is.daiom azt nem fogja közömbösen nézni, az zinte nemzeti hala nem tog elmaradni. Sportok. A hírlapokban ujabban oly rovat, kezd mind gyobb tért hódítani, amelynek régebben nyoma m volt a nyilvánosság hasábjain. Ez a rovat: ifjúsági testedző sportok rovata. Van benne tafíasságat, hauein a nagy tudását is. Aztán a tvával, a szép Paulával néhányszor táncolt, letett neki a lány, de neu merte megkockáztatni, gy mint látogató bekopogtasson. Most is ank az ilési irodába jött. A hideg fogadtatás kissé megvárta, inegiH nyájas szeretett volna lenni. l)c azn felülkerekedett a nu-zkesége. — Ismétlem, nem a magam jószántából vagvok . Bf a hang tehát, ez a barátságtalan hang — tte hozzá nyugodtan — nem engem illet, hanem ezredesemet. Magam tán eltűrném, inert tisztev uiinden öreg embert, de a fóljebbvalóm iránt, nincs jelen, tiszteletet kérek, tisztelelt t az ezrein parancsának ! — Parancs'.' Nekem ugyan nem parancsol mmitéle följebbvaló, ínég ha ezredes is. — De nekem parancsolt a ha őt képviselem t, akkor ezt a tiszteletet magamunk is követelem. Barnabás urain nagyot nézett. Elhallgatott ;y pillanatra, miközben a terveket rendezgette az ztalon. Aztán hirtelen megragadta a szivaros tál t és odatartotta a főliaduagy elé. — Tán rágyiijtaiiáuk. — Köszönöm. Miiiikaközben soha. Az öreg építész félrelökte a szivaros tálcát es iszusau dörmögte: — Hát fogjunk hozzá a munkához. Átnéztek apróra minden tervet. Megvitatták ló vívásról, úszásról, labdarúgásról és a test írnának számos egyéb fajáról. Magunkfajta réj lódi emberek, akiket csupán a politika, vag z irodalom, avagy éppen a színház érdek* ö/.elebbrö!, ajkbigygyesztö lenézéssel sikltiu iva a sportok terjedelmes rovatán. Ámde atalsagnak éppen ezen akad meg a tekinteti > csillogó szeme meleg érdeklődéssel kiséri ülönfóle nemzetek törekvő csapatainak mérköz trnáját. És ezt örvendetes tünetnek kell tekin Miünk. Orülnüuk kell rajta, hogy íme, sikerű jk kísértésnek kitett serdülő ifjúságunk részér ly pályatért nyitni, amelyen ideig-óráig lerázz s iskolapadok porát és nemes hevülettel áldó testi erő és ügyesség nemes szenvedelménél Pedig lám, nincs ebben uj dolog sémin századok tovarohanó árjábau megint agy Hl isszanéztünk a múltba és kétezer esztendő köd ityoláu keresztül felrajzolt lelkünkben a spárti juság versengésének büszke látomáuya, az act! is fiatalság gyönyörű küzdelme, a győztes diada tja s a kis sötétzöld olajág, melyek ezrekne nneplö ujjongása tűzött a gyözeleraittas ifj omlokára. Renyhe századok, túlhajtott élvhajhásza legfeszitett szellemi munka elfeledtették a inberiséggel a test nevelésének szükséges volta Irös fajoknak korcs-utódaik lettek, cseiievés [író emberkék, akiknek szemében a korai vé ágyadó tüze, orcáján a korai halál rózsája éget z emberi élet átlag-kora leszállott, mint zivata lőtt a therhometer higanyoszlopa. Ezen segíteni kellett. Nálunk csak alig egy évtizede, hogy a jtisági sportok — jobbára angol mintára ibra kaptak. Eleinte idegenkedés fogadta öke gondos szülök aggódó szemmel kisérték esi letéik mozdulatait, s féltő szeretettel intette icgállj !-t, amikor a sápadt arcok kezdtek k iriilni. Remegtek, amikor egy hűsebb tavas: telló érintette az ingtijjra vetkezett gyerekeke agy köztilök egyik-másik végig hempergett orondon. Azóta megszokták. Es büszkéa. dobog tivvei nézik a fiatalság játékát, amely hihete tiül fejleszti az ügyességet, a test rugékonysi at, a s/.em biztonságát, megóvja a szellem fii isségét és a lélek üdeséget. Tíz év alatt Magyarország ifjúságának te kávéházak és mulatóhelyek füstös levegő elyett lihegő szomjúsággal szivja magába a tüdi igitó életet ínegnieniö szabad levegőt, s ezz lapját, veti egy erőteljesebb, izmosabb, fejlettel eneiaciónak, s biztos léptekkel halad elébe ejj sebb, jobb és nemesebb kornak. z alaprajzot, a keresztmetszeteket, a hosszinetsz eket, a homloktért, az oldalszárnyakat. — Pompás! Pompás Ez az elismerés a főhadnagy szájából hangzó 1 s az öreg ember iinudannv iszor edes meleget e ett a szive táján . . . Pompásan haladt a közelebbi ismerkedés, aui or egy váratlan kérdés ismét zavart okozott. — De hát lássuk csak az egészségügyi szén untokat ! — Mindenre gondoltam. Ez a pavillonreni Mf, melyet én alkalmaztam először hazánkban. — Jó, jó — szakította félbe a főhadnagy )a at elrendezés célszerűbb is lehetne. Itt ujja ki lakitatniuk mindent ' — Halomra doiitsem aa eddigi müveimet? 1 ein ' Soha' Ha tetsz'k, dolgozza át maga, de l em. — Síiveaen ! Ha tudta volua Barnabás uram, hogy ez lohó áldozatkészség mire való volt! II. Harmatos Gyula I naptól fogva miudsürübb itogatott el as építési irodába. Es küiőuös, he; 'aula, ki ritkán tekintett be a rajtokkal, gi|tsz.mi akkal telerakott szobába : moal minduntalan ker ett valamit ott a főhadnagy közelében. Baruabáa uram nem sokat törődött a leanv