Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-03-29

1908. március 29. fápai Lapok a település engedélyezése vagy a felvélelhez való hozzájárulás iránt végérvényesen határozott, azonnal bekövetkezik az egyéni akaratnak a törvény azon rendelkezésével való találkozása, melyeknek teljesítése az illetőség megszerzésére vezet. Lássuk most már melyek azon törvényi rendelkezések, melyeknek teljesisitése az illetőség megszerzésére vezet? Első helyen áll ezek között: az adózás, a község közlerheihez való hozzájárulás. Ha valaki valamely községben négy, éven kérésziül lakik és ez időtartamban e helyütt adózik vagy a község közterheinek viseléséhez akár készpénzfizetés akár természetbeni lerovás (robot) utján hozzájárul, abban a községben ezen ténye által az 1886. XXII. t.e. 10. §-a alapján illetőséget szerez, vagyis rendes községi tpg-; gá lesz ós mindazon jogoknak birtokába ós élvezetébe lép, melyeket a törvény mindazoknak biztosit, akik eredettől .fogva, .származásukból folyólag ott eredeti vagy lörvényesités, örökbefogadás vagy férjhez menetel utján áthárult illetőséggel b irnak. Második helyen áll továbbá, a községeknek a felvétel lejében megengedet! díjszedési joga. amennyiben az 188(5. XXTf. t. e. 14. §a szerint: A községek a kötelékbe való felvételért mérsékelt díjfizetést követelhetnek. Az. aki valamely községben azzal a célzattal telepedett le, hogy ott illetőséget szerezzen, illetve hogy ezen község kötelékébe magát felvétesse, nem köteles bevárni azt, amíg az illetőséget négy évi adózás vagy közteherviselés utján megszerzi, hanem az 1886. évi XXII. 1. c 11. §-a a) pontja alapján — Igen . . , felelt csendesen a nő. - Tehát vége, must már igazán vége, — megadta a kegyelemdöfést. Sokáig ültek némán egymás mellett, aztán innét az asszony szólalt meg halkan: — Minek is jött ide Uéla, minek jött vissza egyáltalán, magának is, nekem is nagy fajdalmát okozott, milyen jó lett volna tovább is csak a re menynek élni, hogy viszont látjuk egymást ímvalaha ... — és nem látni többé egymást soha. 'Csak sejteni egymásról, hol lehet, mit csinál, — aztán az kh'i jó orvos, mindent begyógyít. •— Milyen jó volna most olt lenn, szólt a férli csendesen, rámutatva a tó vizére. -• Kekem élnem kell, nem magam inialt. szüksége van egy harmadiknak az életemre. Váljunk el Uéla, ne haraggal, ne tudja senki, hogv fni találkoztunk, — hiszen nem is szabad v ' • senkinek. Maga még boldog lesz . . . és én . . . velem ne töiődjék. Elváltak; még egy utolsó csók, — aztán vége. Másnap megérkezett az ura, nevetve mesé'ij feleségének a nagy újságot; hogy a Béla, — emlékszel, az a festő . . . aki néked udvarolt leánykorodban, megérkezett külföldi- útjáról. Mit. Jog szólni, ha megtudja, hogy már asacony vagy, bugy nem vártai reá, Kacagott tovább, valóban érdekes jelenet lesz, szerettem volna én is jelen lenni . . . és nevetett tovább, hogy « könnye is kicsordr t. Az -asszonyka pedig neveién az urával, szívből kacagott, — aztán lehajolt, egy nyíló virág után, hogy az ma ne lássa az aicán végiggördülő kát nagy könnycseppet. már két évi állandó ottlakás és adózás után ís folyamodhatik a községi kötelékbe felvételért, vagyis illetőségi jogának elismertetéséért., .' Az' 1886. évi fill. t. e. 10. §-a,! mint mar fentebb monclottuk, négy évi állandó helyben lakást.' és adózást követéi meg az illétose|vtnegszerzéséhéz. A törvény ezen.^alláspontján azonban, az 1897. évi lÖ'.'ázámu m. kir, közigazgatási b i rós

ági cl ön t,y ény lényegesen változtat, amennyiben szerinte a községi illetőség mégszerzé's^éhez ..el egen d.ő, ha valaki abban 'a községben csak lakik •i.í- " : • O állandóan négy éven keresztül, ha ez ielő alatt nem is járult foly fon a községi' közterhekhez. ' De a mindjobban fejlődő közigazgatási jogéletben találkozunk olyan mozzanatokkal .is, amelyek ahelyett', hogy az illetőségszei'zés kusza csomóját kibogoznák, azt/még inkább összekuszálják. Itt van például Íz 1905. évi 83.898 sz. alatt kiadott m. kir. belügyminiszteri rendelet. Ennek a rendeletnek sarkalatos hibája az, hogy a lentebb idézett 1S97. évi 19. sz. közigazgatási bírósági döntvény ügyeimen kivul hagyásával keletkézelt; mert7 ezá döntvény az 1886. XXII. t. cikk' 10. §-a rendelkezésének ridegségót ákaija enyhíteni, amennyiben nem kivan az illetőség szerzéséhez négy évi állandó lakást és ugyanannyi időn át teljesített adófizetést vagy közteherviselést, hanem megelégszik azzal, ha valaki á négyévi oltlakás' mellett esetleg csak egyizben is fizetett adót vagy járult a "közteherviseléshez, mig az a M.898/905. sz. rendelet okvetlen négy évi állandó helyben lakást és az I. és II. oszt. kereseti adó lajstromban ugyanannyi időn át való felvételt és esetleg közvetett utoti való (munka-szolgálatadó által) adózást vagy közteherviselést követel meg, vagy pedig, ha az illető nincs az I.—II, oszt, kereseti-adó lajstromba felvéve, de beigazoíástnyer, hogy utána négy éven át az adó befizetve, vagy a közteher tényleg beszolgáltatva lett. Ez a rendelet tehát ahelyett, hogy az illetőségszerzés módján könnyítene, aztmegheheziti. mert visszaállitaui akarja az 1886. XX1Í." t. c. 10. §-ának, az 1897. évi 19. .sz. közigazgatási bírósági döutvény által enyhített merev álláspontját. Igaz, hogy az a rendelet csupán a cselédnép illetőségét kívánja szabályozni, ámde ha az ország minden más polgára illetőségének megszerzésére alkalmas z 1897. évi 19. sz. közigazgatási bírósági döntvény, vagyis az ez által előirt négyévi állandó lakás, de esetleg csak '}V évbeni adózás, vagy köztehervise"e». 'Iliért kell épen a cselódnópnek ahhoz, hogy valahol illetőséget szerezzen, mégis olt négy évig laknia és ugyanannyi időn át — habár közvetett utofi — adóznia vagy a közteherviselésben részt vennie. ' Hiszen azt mondják, a törvény előtt minden ember egyforma, hát csak nem leb különbséget fenni cseléd, vagy munkás avagy más ember illetősége között nem szabad különbséget tenni épén és azokban az esetekben melyeknek lényege - a jogszerzés. A nagy pörnek vége. Győzött az igazság. Tudvalevőleg perrel támadták meg a „Pápai Lapok"-hoz való tulajdoni jogomat. Meghurcoltak s egyéni becsületemet is igyekeztek aláásni, csakhogy elvehessek tőlem azt; a jogot, melyet bpld, Eenyvessy Ferenctől pénzért megvettem és a melyért annyit áldoztam. Nem kutatom a célt, mely elleneimet vezette, de hogy mennyi igazságuk volt, amikor a hajszát megindították és hogy a sokféle ellenem irányuló rosszakaratú mende-mondát valódi értékére leszállítsam, itt közlöm a győri kir. itólő tábla ós am. kir. Curia ítéleteit, amely utóbbival a per jogerős befejezést nyert. Nem mulaszthatom el ezúton is köszönetemet kifejezni Dr. Hirsch Vilmos ügyvéd urnák, aki ügyemben uekem mindenha lelkiismeretes védelmet nyújtott. Bár igazamnak, az első pillanattól kezdve, teljes tudatában voltam^— .-mégis- az ő . elismert jogtudása, fáradhallan munkája segítette ügyemet diadalra, mert a törvény paragrafusok labirinthjában már eleve fölismerte a helyes utat, mely a világosság felé vezetett és az igazság elérésébeu ért véget. Goldberg Gyula,a „l'ápni Lapok" kiadótulajdonosa, ü'2'2. szám. Polg..Í9ü7; v;

;--v "' *'-'*; Ő Felsége a Király nevében! A győri kir. Ítélőtábla a dr, Illés Dezső ügyvéd által képviselt özv. Fenyvessy Perencné szül. Kotribó Mária felperesnek dr. Hirsch Vilmos ügyvéd által képviselt Goldberg Gyula alperes ellen a „Pápai Lapok" tulajdonjoga iránt a veszprémi kir. törvényszék elölt folyamaiba tett és az 190b". évi december hó 22. napján 7410 ./• p. szám alatt kelt ítélettel elintézett rendes porét alperesnek 1907. évi január hó 22. napján 581 ./• p. sz.. a. indokolt felebbazésc í'olytáu az 1907. évi áprrilis hó 2. napján tartóit n/ilva'noa ülésében megvizsgálván, kövtkezó'en ítélt: A kir. ítélőtábla az első biróság Ítéletét meglvátoztatja, felperest keresetévev elutasítja és felperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy alperesnek 266 K. 50 f. perköltséget és 41 K. 30 f. felebbezési költséget 15 nap alatt megfizessen. Indokok : A 4 ./. alatt eredetben becsatolt és a felperes által lielyesuek elismert írásszakértői vélemény szerint a néhai Fenyvessy Ferenc által sajátkezülcg irt és tanúként aláirt, H 1898. évi december hó lü-áu kelt okirat tartalma, de V/ajdits Károlytól e lap tulajdonjoga Goldbcrg Gyula alperesre ment át, aki helyett a 400 K. vételárt néhai Fenyvessy Fercuc fizette ki és a nevezett tanú szerint Fenyvessy Ferenc kijelentette, hogy a 'apót nem a maga, liaúeui Goldberg Gyula részére vette meg. A 4 ./• alatti okirat kelte napját követtfleg 1898. december 18-án az alperes a 1),) alatti okiratot állította ki, melyben kijelenti, hogy a lap tulajdonjoga voltaképeu Fenyvessyt illeti, a kinek akarata ellenére Goldberg a lapot senkinek át nem adhatja, sem szerkesztőt nem cserélhet, Kzou okirat tartalmának alperes azt az értelmet tulajdonítja, hogy azzal a/, ő tulajdonjoga csupán korlátoztatott azért, hogy a lap szellemi részének irányítása Fenyvessy Ferenc részére biztosittassék és az általa kép-