Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-03-15

J008. március 15. f ájiai Lapok 3 bzamitasba kell azt is venni, hogy a lei- 1488-ban, mikor az egész megye 3987 írt adót urak jovedé me nagyobb, mint természeti. sziik-1 fizetett, ennek Vw-ét, 236 irtot Pápa egymaga seglet.eik; elméletben azt szokták mondani, hogy í fizette, a mikor pl. Veszprém külvárosa, Szenta fölöslegből táplálkozik a cnltura. De hát igy van e valóságban ? A természettudomán3'ok, 'a találmányok talán a főnri kastélyokban találnak, semmi egyebet, csak laboratóriumokat is? Rendesen ép a nagyobb móddal jár együtt a kisebb iiitelligentia, azabolátlanabb élet, a degeneratio. S itt, van még ezek mellett a birtokok lekötése egyes családok számára, nem mintha Tamásfalva, csak 36 írttal adózott; 100 írton felül pedig egyedül Vásárhelyt találjuk 104 írttal. (L. Csánky Magyarorsz. tör. földr. III, 201 s köv. 1.) Jobb volt a mód, kevesebb a szegény ember 400 óv előtt, a manapság lebecsült céh rendszer korában. Nem is várt mindenki mindent az államtól, mint ma, hanem összefogtak, s megcsinálták a mire szükség volt. En azt hiszem, hogy az ipari, bennük különös képességek nyilvánulnának va- a kereskedelmi élet, hogy a gazdálkodást ne is lamely gazdasági üzem kezelése iránt, hanem politikai szolgálatok jutalmazására. Az örökös királyság megszervezése előtt Magyarországon nem volt örökös főrend; nem is volt. családi hitbizomány; még 1516-ban is azt tanítja "Werbőczy, hagy a nemesség egy és oszthatatlan; nincs az egyiknek nagyobb s a másiknak kisebb fokú nemessége. Ilyen formán azt mondhatjuk, hogy a mohácsi veszedelem idejéig a nemesség volt az ország birtokos osztálya; munkaszervezete azonban despolis mnson alapult; robot, munkával tartotta földesurát a említsem, különib volt hajdan Pápán, mint ma. Ha ma elvhmék Pápáról a kikunyorált, állami dotatióból élő intézményeket, aligha éhen nem halna a lakosság legnagyobb része. Ily körülmények között mire törekedjünk hát észszerűen Y Mindenekelőtt adjuk vissza a községeket eredeti hivatásuknak: legyenek munkaszervezetek, a mi végből alakultak s a mely hivatásuktól eltérítették őket; a körjegyzőségek, járások, megyék ne legyenek csupán jogi lictiók, hanem e kisebb szervezetek foglalatai. IIa mindenki jobbágy. De még ez a helyzet, se lehetett, az j beleszólhat a küzösgazdálkodás ügyeibe, majd egyesekre olyan veszettül bizonytalan, mint a?jól is igazodnak ezek; nem ugy, mint most, mai egyéni birtoklás, mikor senki, az állam pe- hogy a gentry hajhássza a hivatalokat, miután dig legkevésbbé keresi, miből és hogyan él meg az ember. Ellenben a legnagyobb csodálatra méltó munkásság lehetett a községeké, mint munkaszervezeteké, — a hol a földesúr túlsúlya miatt ősi birtokából kibecsülték; hajlong a nagy urak nak egy kis mandátumért, egy kis vicinálisért, egy kis hivatalért, a helyett, hogy felismerné érdekeit s kezet fogva érdektársaival, a kiknek javára 60 óv előtt lemondott nagylelkűen a kiez az élet csirájába nem fult. — mondóin a váltságairól, megtanulna ismét javakat termelni legcsodásabb munkaszervezet lehetett a középkori községeké; miután a királyság megdöntötte a vérségi kötelékeket, a törzsi, nemzetiségi birtokból. — kialakult egyrészt a király állományából, — a kiváltságos nemesség, másrészt a szintén kiváltságokkal beédesgetett, erdő irtásra, mocsár kiszárításra, iparcikkek előállítására letelepített község. A községek egyesüléséből alakult volna lassanként, a város, melynek a mi törvényhozásunkban is, akárcsak a káptalanoknak, a megyei közgyűléstől függetlenül választott követei voltak s csak épen az u. n. kerületi gyűléseken nem vehettek részt. A községek mint munkaszervezetek; a városok, ilyen kisebb szervek kapcsolatai igazán nagyot alkottak, pld. rá Velence, Genna, a Hansa egyesült erővel. Bezzeg a főurak — nem voltak ilyen önzetlenek; ők még ma is — törvényhozóknak születnek; majorátusokkal biztosítják örök életüket e földön. Azért kell pedig a gentrynek üsszelogui minden, nem kiváltságos birtokos, hogy túlsúlyukat megtörjék s kényszerítsék őket is productiv munkára a hiu tobzódás helyett. Ha a gentry hozzáfog a kisbirtokosok gazdasági szervezéséhez: jo példát mutat a társas birtokok alakításában, irányításában, lassanként megfogja törni az olygarkhák uralmát először a társadalomban, azután a törvényhozásban is s tulajdonkép csak akkor kezdődik el az ország culturalis haladása. Ha ezt be nem látjuk, továbbra is egyneAzzal ne áltassuk magunkat, hogy tervszerű előkészítés nélkül az magától is bekövetkezik, hiszen pl. megyénkben is a kiváltságos birtok csak J

/

3-a az egész területnek; nem szabad elfeledni, hogy a mágnásoknak, politikai, gazdasági előjogaikon kívül óriási tartalékaik is vannak az országfcerületén szanaszét, sőt, házasságok folytán, néha még a külföldön is. Ok nem egy megyében birtokosok, mint a gentry legnagyobbrészt s a több; birtokos, kivéve az államot, egyáltalán : fel is soroltam, a mennyire adatok álltak rendelkezésemre, a megyénkben érdekelt i főúri családok birtokviszonyait Országszerte, épen 'hogy indokoljam propositióimat a tagosításra,) ) Hát hol vannak még a papi birtokok, melyeket csak rövidség okáért nem tárgyaltam ilyen viszonylatokban Y Ki gondolná pl. hogy a veszprémi püspöknek 52.970 k. h. földje van Veszprém, Zala és Somogy megyékben? káptalanjának csak 3000 holddal kevesebb ugyancsak e három megyében és még Fehérben ? A bencéseknek 24.570 Győr, Veszprém, j Komárom és Vas megyékben; a zircieknek majd kéteunyiük 46.778 Veszprém, Fehér, Vas és Pozsony megyékben. De az augustiimaok se éheznek a maguk 12.269 k. holdján Veszprém, Komárom és Fehér megye rónáin. A győri püspöknek 13.000, káptalanjának 11.343 k. holdja van; szegény emberek ezekhez képest a fehérvári püspök 4865 k. h. ingatlannal s a szombathelyi papnevelő 2944 k. holdon. 218-098 k. h. roppant -terüle-t-UKt-ez—a—kilenc, megyénkben is érdekelt papi terület; olyan szervezett hatalom, mellyel egyes, még oly kiváló I ember sem mérközhetik, nem hogy egy szürke ábrándozó, egy társadalmi lap hasábjain. E célok kitűzésével be is fejeztein e tárgyú fejtegetésemet; törekedjék, ha jónak látja, megvalósításukra a társadalom, ezé a megyéé, meg a többieké, ott a hol e tárgyban határozni lehet, jaz országgyűlésen. j Sarudy György. városok hatalma; de a kis Pápa is 420 óv előtt]hány kiválságos ember s az ö szolgáik, direkto aránytalanul külömb volt, mint minden egyéb veszprémi község, de módosabb is, mint ma; raik, kegyeuceik, kreatúráik osztogatnak kegyeket s nincs mód a proteotió kiirtására. Március 15. A pápai áll. tanitóképzö-intézet 1848. márc. 15-e emlékezetére az intézet tornatermében vasárnap délután fél 3 órakor iskolai ünnepélyt rendez, melynek műsora a következő : 1. Hymnus, Popp Alajos IV. é. t. j. vezetésével előadja az ifjúsági ének- és zenekar. 2. Felolvasás. Tartja: Laugmahr Ferenc IV. é. t.j,3. Nemzeti dal. Szavalja: belehelyezett bizalmat? Hát ez éppen a szégyen, ez a gyalázat! Az ezredes közbelépett. — Csillapodj, lányom. Itt arról van szó, kihez pártolj' i a vőlegényed. Atyád a császár ezredese, leendő apósod a császár hivatalnoka. — De Önök is magyarok 1 — Itt születtünk mondotta az ezredes. — Es itt is halnak meg! — vágta rá Helen! En legalább itt akarok pihenni, ahol az anyám, az én lánglelkü magyar anyám alussza örök álmát. Oh ha most élne, ha most pártomra állhatna! . . . Istenem miért is vagyok olyan szerencsétlen. Zokogott, lehanyatlott a támlás székre. Az ezredes intett a tanácsosnak, majd kezét szorította és kikísérte a másik szobába . . . • Soká tárgyaltak ott, a császáriak. Eközben a szobaleány beeresztette Ferdinándot , . . Meglepetve hítta a vőlegény, hogy bájos arája mily kétségbeesetten törli a könnyeit . . . — Mi történt? Az égre Helén íti bántott meg? —. Ki ? Az édes atyád ! Nem csak engem, hanem téged is — téged, én egyetlenem; Lásd, nem tehetek róla, ha olyan anyám volt, aki esáRzári katonának lett a felesége, de azért magyar honleány maradt. Magyar költeményeket olvasott nekem, magyar dalra tauitott, . . . naponta hallom mi készül, s mire készül apám s a te apád . , Elakarják fojtani a szabad»ág vágyát. Es te! Te, édes Ferdinándom, te is ellenségeink közé állnál? Atyád fel akar használni kémnek. — Helen! Gsak e rémült kiáltás hangzott el Ferdinand ajkairól. Es kezeivel eltakarta arcát, — Bocsáss meg ! — rebegte a leány. — Helén! É3 te hitted rólam? — Te is hitted? — Nem, nem ! Hisz azt akarom, hogy méltó légy ti szivemre, mely nem szeretheti a haza ellenségét s mely csak érted dobog! . . . Te jó, te okos, te becsületes vagy! Tudtam, hogy ha választanod kell: engem választasz és a hazát! . . , Tudd meg, hogy halálom lenue, ha atyádnak lenne igaza. — Hallgass, hallgass, éu egy életem! Még ma megfogsz győződni, kinek adtad szerelmedet. Még ma ismerni fogod lelkem legfőbb vágyát. Isten veled ! — Hová sietsz? — Hát nem hallottad, Hogy Petőfi ma szavalja el a „Talpra Magyar"-ját ? Es erre szabadul fel a szó, az irás, a gondolat! Isten veled, Helén! És Ferdinánd elrohant. Két órára rá Winkler Nep. János ott allt a városháza előtti téren. Nein sejtette, hogy még ezen a napon „Szabadság-tér" lesz ennek a neve. A tömeg, az ujjongó lelkes tömeg, Petőfivel az élén, bejárta az utcákat. Majd a térre érve, a lángielkii költő rázendítette vérforraló ódáját. Talpra magyar, hi a haza! Itt az idő most vagy soha ! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés — válasszatok! A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk I Minden szakasz után tombolt a fékevesztett indulatú sokaság. Legelői, Petőfi mellett a szabadságot éltetve, egy sápadt ifj 11 állt, ki rajongva bátorította társait. Winkler Nep. János reudőrtauácsos ur majd kővé meredt, amikor fürkésző szemei felismerték, a lázas ifjút. Ő volna az? az édes fia? Es rekedten, vérvörös ábrázattal hörögte: — Ferdinand

! — O az! Az éu Ferdinándom ! Nem csalódtam benne . . . Örömteljes, édes női hang suttogta boldog meglepetését a toporzékoló apa mögött. A tanácsos ur megfordult és ott állt Helén meg a társalkodónője. Még azt sem akadályozhatta meg a leendő após, amit Winkler Ferdinand, mint hőstettet nyomban véghezvitt. • — Utánam fiuk! kiáltotta lelkeseu Ferdinand. — Kövessük Petőfit, Jókait, Vasvárit! — Hová? — kérdezte Helén. — Kinyomatjuk a tizenkét pontot ... a szabadság törvényét . . . Egy órával később ő osztogatta legbuzgóbban a a „szabadság magasztos keresztlevelét" . . . Az első vihar magával sodorta a reudőrtauácsos fiát — kit Helén magának és a hazának bódított meg.