Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908
1908-03-15
Pápai JLupok szabálytalanságnak ama gyakorlati következmény*, volt, liogy a kijelölő választmány jelenlévő ót tagja közül bárom Doktoritsnak I. osztáiyu szolgabiróvá való kijelölése ellen foglalván állást, ezzel a kijelölés kérdését eldöntötte. Panaszolja továbbá Doktorits Samu, hogy a kijelölésnél törvényellenesen mellőztetett. A kijelölő választmány jegyzőkönyvéből és a főispán 10/1908. szaniu folv lágositó iratából megállapítható, hogy az 1. osztályú három szolgabírói állásra, — miután az egyik pályázó, Huszár Gyula főszolgabíróvá választatott, — három pályázó volt és pedig Doktorits Samu eddigi I. osztályú szolgabíró, Körmendy Béla és ifj. Kenessey Pongrác dr. A kijelölő választmány azonban Doktorits Samut nem erre az állásra, hanem II. osztályú szolgabírói állásra jelölte, a melyre nem pályázott: I. osztályú szolgabiróvá pedig Jerfíy József dr.-t jelölte, a ki viszont erre az állásra nem pályázott. Azzal azonban, hogy Doktorits Samu T. osztályú szolgabírói állásra nem jelöltetett, a kijelölő vál asztmáig megsértette a törvény 82. szakaszának azt a rendelkezését, hogy minden állasra legalább három egyén jelölendő. Ez esetben három állásra három egyén pályázóit; s Doktorits mellőzése következtébben már az első állasra is esak két pályázó maradt, a másodikra egy s a harmadikra egy sem. A 82. szakasz éneimében pedig a hármas kijelöléstől eltérni csak akkor lehet, ha nem jelenkezett három kijelölhető egyén a betöltendő állásra. Murán pedig Doktorits Samu I. osztályú szolgabírói állasra pályázott, az I. osztályú szolgabirák kijelölésénél — tekintettel a pályázók számára — törvény .szerint annál kevésbbó lett volna mellőzhető, mert az a körülmény, hogy Il-od osztályú szolgabiróvá jelöltetett, egyszersmind azt is igazolja, hogy kijelölésének különben sem volt törvényes akadálya. II.-od osztályú szolgabírói állásra azonban Doktorits Samu éppen oly hevessé volt kijelölhető, mint Jerfíy József dr. az I. osztályura, mert a pályázat fogalmából kővel kezik, hogy oly állásra, a melyre valaki nem pályázik, nem jelölhető és nem választható meg. E szabálytalanságok miatt a panasszal megtámadott választásokat meg kellett semmisíteni. ajánlottam, a tagosítás, in. e. 40.000 k. h. földet szabadítana fel a megyében. Ezzel szemben a következő birtokváltozásokról szereztem tudomást forrásmunkám „A magyar töd birtok 1903-ban 1! , megjelenése óta: A papi birtokokból Salamon 1890 k. holdas uradalmát megvették a győri püspöktől kisgazdák; Gr. Esterházy György nagybirtoka feloszlott részint közép, részint kisbirtokokra; sőt egyik uradalom, a borzovári (1(527 k. k.,i esak gazdát cserélt; Olaszfalu M40 k. holdas nagybirtokából 835 k. holdon középbirtok, 704 k. holdon kisbirtok alakult. Eötvös Károly is eladta tekintélyes, 774 k. holdas középbirtokát M.-Szt.-Györgyön; ki vette meg, nein sikerült megtudnom. Za-ka Dénesné 210 k. holdas középbirtokából kisbirtokok képződtek Pápán. A veszprémi káptalan pápai birtoka is. 150 k. h. parcellázásra van szánva. Anélkül, hogy most az eladások okait kutatnám, észrevehető n nagyobb birtoktestek feldarabolásának iránya; nagybirtokból közép vagy kisbirtok alakult, de, kis vagy középbirtokok tömörüléséről halgát a krónika. Ha elfogadjuk azt a tételt, hogy az üzem annál gazdaságosabb, minél nagyobb az egy tag-1' 3 bau fekvő birtok: továbbá hogy legelő vagy erdőgazdaságnál a kisüzeni ki se fizeti maírát. 1908. március 15. tokok is vannak, hanem inkább abban, hogy a birtokok egyrészt túlságosan ielhaimozódtak az idők folyamán egyesek kezén; ezzel párhuzamosan pedig a nagy tömeg nem talál, szaporodásának megfelelő arányban, szabad területet, minélfogva a meglevőt darabolja, a meddig s ahol lehet; de mert ennek korlátai vannak, a proletárság egyre szaporodik a birtokok elaprózásával. Vizsgálódásunk rendjén, figyelembe véve a most jelzett birtokváltozásokat is (Eötvös Károly gazdaságának leszámításával, melyről nem tudom, nem egy tagban vették-e meg?i, arra az eredményre találtunk, hogy 11 vau a megy. papi birtok, 100 k. h. felül 72S27 k. h. 2j az Esterházy nemz. bírt. ., 3) egyéb gr. családok kezén „ 4) bárók, lovagok kezén egyh. és vil. főurak kez. ösz.., 5) nagybirt. gentrynek vau ., (j) középbirt. gentrynek ., 7) társas birtok van ossz. „ 8i állami birtok „ „ 9i kisbirtok „ 5—0i vagyis a gentry birtok 1) >! együtt 7—9> társas, állami és kisbirtok 92533 84860 20753 270979 1944a 45552 »411 íí 178-17 278275 64995 350235 1 Összesen 415230 51 vagyis kiváltságos birt. területe 270979 ji i) n ív i » !> 1) II 1) » » !) » :i a " i) 9> nem kiváltságos birtok 415230 Összesen 080209 „ „ A kiváltságos és nem kiváltságos birtok akkor közgazdasági tekintetben kárhoztatnunk i ilyetén aránya még nem árulja el azt a reudkikellazt, a mi az egyes birtokosok érdekeire hasznos, villi eltérést, a mi köztök tényleg vau; hiszen Hogyan lehet hát az üzem gazdasági s n'a kiváltságos birtok csak : / 3-a az egész területbirtokosok egyéni érdekeit összeegyeztetni, ezt a kérdést -kell még egy kissé megvizsgálni,""hogy egyöntetű feleletet adhassunk arra, mi módon lenne legcélszerűbben felhasználható a tagosítás nek s fele a nem kiváltságosnak. De a helyzet egy kicsit más; ne felejtsük el, hogy a politikai kiváltság maga gazdasági előnyökkel jár: a megyés püspök, a bencés, a folytáu egykor talán íelszabatlu-ó 40.000 k. h. j pannonhalmi iöapát főrend s mint ilyen, állásáVeszprém vármegye birtokviszonyai. X i. X. A birtokosok viszonylagos ereje. Az a módszer, melyet a nagybirtokok gazdaságosabb kihasználására eddigi cikkeimben Illetőleg mire kell törekedni a birtokviszonyok szabályozásában. Itt még egyszer össze kell vetni, remélem, nál fogva, törvényhozó: ilyenek a mágnások is, ha, állami egyenes adójuk megüti a 0000 K.-fc. De nemcsak a törvényhozás fogadja bea.förenpontosabb számokkal, mint első értekezésemben, deket, hanem a kisebb politikai szervek is ezután a mosta.ii birtokosok erejét s anélkül, hogy ki- igazodnak: a megyei gyűlések költségeit nem váncsiságot uintassunkMíinek-kinek magánügyei j birja el kis ember, hogy bejárjon a pariferiákiránt s valami neo-oc(|uistica commis.siót hozzunk ból a centrumba; javaslatba, próbáljuk egész általánosságban meg- járás, körjegyzőség nálunk csak ftctio, minden keresni az egészséges fejlődés útját Itt mindjárt nyilvánvaló, mennyire oktalan handabandázás az ..ezerholdasok" ellen acsarkodni ; hisz az ezerholdasok között találnnk társas birtokokat is; söt bizonyos talajon nem is érdemes kicsibe gazdálkodni. Nem ott vau a hiba, hogy 1000 holdas birpolifikui, gazdasági mozgás nélküi. Természetes ezekután, hogy a község is. ha benne föur lakik, a megye és az ország után igazodik; a törvényhozás, a megyei, községi élet tehát a főurakhoz igazodik: ritka dolog, ha egy föur országgyűlési képviselő akar lenni, hogy még ellenjelöltre is akadjon. imént tűnt el Helen, az ö bájos és egyetlen leánya. 1 Csitt! Minden ^szó áthallatszik. Helén leányomnak semmit sem szabad tudnia. Éppen ma emiitette, hogy az ön fia tegnap megint ott járt a fiatalságnál . . . Helyes, ha jogász, hát menjen a jogászok közé. Hehehe! — Igenis és megfigyelt mindent. Az ezredes most már összevonta a szemöldökeit. Aztán halkabban kérdezte: — Es el is mondott önnek mindent? — Hogyne! Oh az én Ferdinándom meghízható. Ismerem a fiamat. Szilárd mint a szikla. Itohrbaeh ezredes ismét az ebédlő ajtajára tekintett. — Huszonkét évvel már oly jeles rendőrhajlamai volnának? . . . De lássa éppen ez nem tetszik a leányomnak! Helén nagyon kényes az ilyenekbe. — Kényes? No hím! Mondja inkább ezredes ur, hogy a kisasszonyban is forradalmi magyar vér pezseg. Unverfáelsehtes Kebel len bitit ... Az édesanvpi ugy tudom magyar asszony volt . . . — feleségem? Hogyne! S hozzá kuruccsaládhól való! Hja! A vérét csakugyan nem tagadhatja meg senki . . . A tanácsos nagy szemeket meresztett. Oly furcsa volt a meglepett ábrázatja, hogy az ezredes ismét mosolyogni volt kénytelen. Most már nekibuzdult "Wmkler Nep. János és ki feszi tetto mellét. — Kapok óta figyelemmel kisérem a fiatalság mozgolódásait, A titkos gyűlések, konspirációk egymást érik! De bármilyen éber szemmel ügyelnek a titkos embereim: sokszor semmit sem tudhatok meg. Pedig nagy dolgok vannak készülőben. Szabad sajtót, akarnak — Persze! Hogy minden zendűlő beszédet mindjárt kinyomassanak ! így akarják lángba borítani a fővárost, az egész országot. — Sötéten lát, tanácsos ur. — Meglehet, de nekem eléje kell vágnom minden bajnak. A fiam eddig hivein volt, s híve a császárnak. De jó barátságban van az ifjúság minden tagjával is. Hadd figyelje meg őket, hadd tudjon meg mindent . . . Ott jár-kel a lázongók között . . . Az ezredes most már gúnyosan mosolygott, azután elkomolyodott az arca. ezen az arcon férfias önérzet, nemes lélek tükröződött és higgadtság, amilyen a céltudatos hadvezért szokta jellemezni. A rendőrtanácsos kicsinyes, alattomos tulbuzgósága méltón hántotta, és mintha valami utált tolakodó legyet akarna elhessegetni, tenyerével a levegőben legyintett. — S mondja csak Winkler ur — a fiát Ferdinándot kémnek használja? A tanácsos felütötte a fejét. Rámeredt Itohrbach ezredesre. — Nem értem — megütközik rajta? — Nem rólam van szó. — Hanem ? — Hiszen tudja: a leányom . . . Helén . . . II. Valami nesz hallatszott az ebédlő ajtajában. Az ezredes tudta, hogy Helén ott áll, és hallgatózik. Most hirielen kinyílt az ajtó. — Mindent hallottam, mert mindent akarok tudni. — Szólt a leány emelt hangon. — Megmondtam édes apámnak, hogy nem távozom a küszöbről és tanúja leszek a beszélgetésüknek. Nem érdekel más, mint az, ami Ferdinándra tartozik. Szeretem őt . . . szeretem a fiát, "Wmkler ur. Neje akarok lenni Ferdinándnak, de nem becsülhetem és nem tisztelhetem azt az embert, akiről bárki jellemtelenséget mond. Komoly tekintetét büszkén jártatta végig a két apán, s arca sugárzott a haragtól . . . I — Jellemtelenséget a fiamról? Ki meri azt tenni. Helén utána lépett egyet. — Kicsoda? ön! Igen, Ferdinand saját atyja. Mért kényszeríti ily nemtelen dolgokra a fiát? Aki kém s szolgálja bár a világ legnemesebb és legigazabb ügyét és mégis szégyenteljes és megvetett? a világ előtt. Hát még az, aki hazája ellen árulkodik! A tanácsos elképedt. — Ezredes ur! Hallja ezt? . . . De jó! . . . Kedves Heléu, én ön* fiam menyasszonyának tekintem. Osziute vagyok. Tudja meg, hogy Ferdinand semmit sem tud arról : mi célból engedem meg neki, hogy pajtásaival találkozzék, és amikor egyetmást elkérdezek tőle, ő nem ÍB sejti mi célból teszem. A leány szemei szikrázlak a felindulástól. — Nem is sejti Ferdinand, hogy tudtán kivid elárulja a legjobb barátait? Hogy elárulja a
