Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908
1908-03-08
Pápa,. 1908. március 8. 10. szám. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának ós több pápai s pápa-vidókegi yesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik ni inden v a s á r n a p. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldberg Oyula papirkereskedése, Kő-tér 2.'!-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. r r - =| O Felsége jön? ! a nagy hadgyakorlatokat az idén j Veszprém vármegyében tartják meg I és a király vagy Papán Ksterházy Mórié gróf kastélyában, vagy Marcal-1 főn Ksterházy Sándor gróf kastélyában fog lakni'. I (Az l'jság, 1M0S. március 5.) Kétségkívül nagyot, dobbant minden 'Veszprém vármegyéből! ember szive ennek a hírnek olvastára. Ks ezt a dobbanást nem a hírnek az a része okozta, mely egy stratégiai látványossággal egybekötött, m iliiaris sokadalmat helyez kilátásba, hanem az, a mely a vármegye álmának megvalósulásával, királyunk ő felségének a vármegye leriiletén való üdvözölhelésével kecsegtet. Különösen bennünk pápai emberekben kelthet örömöt és lelkesedést, hogy talán mi leszünk a szerencsések és városunkat éri a legmagasabb királyi kegy, hogy felséges Urunk időleges székhelyévé kiszemeltessék, mert hiszen a hir nem határozottsággal biztat ben. minket, hanem azt mondja, _ vagy Pápán, vagy Marcalion log () Felsége lakni. Annyi bizonyos és e tekintetben teljesen nyugodtak vagyunk, hogy akár Főmunkatárs: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. • Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. i t A lap ára: egész évre lä kor., félévre G k., negyedévre 3 k I Jíyilt-tér soronként 40 fillér. — ICgyes szám ára 30 Uli Pápán akár Marezallőn veszi főhadij találjon bennünket a pillanat. Lehet, szállását királyunk, ugy Esterházy Pál hogy a hir csak hírlapi kacsa, de az ;gróf, mint Esterházy Sándor grófban]sem lehetetlen, hogy az ige mégis testet kitűnő házigazdára fog találni. ! ölt és az esetre fel kel készülve lennünk Méais ez iránvbani minden nvu-! és ho»'v felkészülve lehessünk, azonnal godtságunk me.lett, sőt amellett, hogy'a tettek mezejére kell lépnünk, kiilönöazt is tutijuk, miszerint nemcsak a hadviselésben, hanem a hadgyakorlatnak nevezett magasabb hadijátékoknál is fő son Trzoii dolgokban, amelyek nem máról holnapra készülhetnek el, hanem amelyeknek idő kell ahhoz, hogy éleibe elv. hogy a Inul vezetőség az összpon-j lépjenek, céljuknak megfelelhessenek, fositás közelségében tartózkodjék, nem i hivatásukat betölthessék, rendeltetésük tudunk lemondani arról a vágyról, hogy Ihelyét megállják, funkciójukat kellőkép ő felségét a vármegye területén tartóz-1teljesíthessék és ténykedésükhöz fűzött kodása alkalmával mi láthassuk falaink] várakozást csalódásra ne váltsák, között, a mi városunk földét szenteljél Egy ilyen nagyjelentőségű dologmeg léptei nyomával. jnak tartanám e históriai mamentum beNem tudjuk még. mi igaz az idé-'következése esetére egy „polgári őrseIzeit hirböh ini nem és nem-e jő, mire j reg" szervezését. Es amidőn fentebb azt mondtuk, hogy minden igaz magyar lelket mozkivánunk. a mozgósítást a le sorok az olvasó kezébe kerülnek, arraj 1 cáfolat,- mégis jónak látjuk, abban aj 'pillanatban, amidőn csak egy szó isjgositaiii lesik e nekünk oly kedves témáról.!szó-szoros értelmében véltük, mert bi!azonnal talpra állani és minden igaz'zony mi a polgárságot és különösen I magyar lelket mozgósítani. I annak fiatal, egészséges elemeit egy ] Minden perc drága, és azt nem tt ; tál'" 1 ' 1 " 1 — a bíbort megint a szó-szoros nagy momentum erdekében felhasználni j értelmében véve — lávánnók mozgósítva, 11>ti 11*. egy polgári őrseregbe tömörülve látni, Minden tényezőnek a legnagyobbtól mely () Felségének itt időzéso alatt ő'ra legkissebbig meg-kell mozdulnia és ségi szolgálatot teljesiluue. pedig jó eleve, nehogy készületlenül! Azt hiszem, minálunk, ami hazaliVagyúnr\ néhányan . .. Vagyunk néhányan borús emberek, Kik nem is tudjuk mi a gyönyör. Akiket egy regi álom árnya Egy életen át elkísér, gyötör. Vagyunk néhányan, kik virágszirommá, Dalokká tépjük lelkünk' szerteszét S hideg sziveknek mondunk borús ősszel Virág/akasztó májusról mesét. Vagyunk néhányan, kik járunk az éjben, Szent hit/el várva: felpirkad napunk S mikor egyszer nekünk is dereng az égen, Akkorra mi már meghalunk. Csiszár János. Irta: Molnár Kálmán. — A " „!.' á p a i \i á p o le' crodeti tár <i áj a. — — Olyan vagy te is, mint az anya'd : az sem mondott igazat soha I Hazugságokkal beszélte tele a fejemet; körmönfont hazugságokkal, am'ketesak neki tudtam elhinni, mert. szerettem és vakon hittem neki. Minden óhajtása paranes v.ilt előttem; megkíméltem, megóvtam, megvédtem mindentől, mint a niada'r a pelyhes liait védi, s most, mikor mutatnia keliene egy kis szeretetet, hogy enyhítse vele a fajdalmaimat, elviselhetőbbé tegye hátralevő rövid napjaimat, most hagy itt, most szölc'k el tőlem, hogy egy egészséges, fiatal úrral — szeretkezzék . . . — Ne izgassa magát, édes apa, — könyörgött sírva a leány - - hiszen kedves anya visszajön; meg igérte, hogy nem sokáig marad távol . . . Higyje el amit mond.ik; kedves anya elment a rokonokhoz, kölcsönt kérni töltik, hogy apát olvihessük a tengerpartra, ahol biztos lesz a gyógyulása. Aztán oda hajolt a betegibié, aki üvegesedéit szemeivel nézett a semmiségbe, s apró, selymes kezeivel simogatta az apja arcát, amelyen már a halál hideg szele látható nyomokat hagyott. A férfi, aki mintegy negyvenöt év köriili lehet, valamikor gazdag ember hirében állott. A szacsvai birtok kétezer holdnyi területe bőséges jövedelmet hajtott, hogy nagyúri passzióit minden oldalról kielégíthesse. Ezreket áldozott egy női mosolyért, sőt a házasságtörés bűnétől sem riadt vissza, ha arra alkalom kínálkozott. Künn az Etelka pusztán, amelyet a felesége nevéről nevezett annak, ritkán lehetet*' a délceg Pacsay Boldizsárt látni; ott csak fiatal felesége lakott azzal a kicsike leányai, aki most nagy leánykorában sirva borul az apja fölé és a multak danára ugy ápolja, ugy őrködik fölötte, mintha a legjobb férj, a legszeretőbb apa volt volna. Pedig az a leány még nem tudott mindent. Csak azt tudta, hogy az apja ritkán volt otthon; egyebet semmit, éppen semmit. Annál többet tudott az anyja, az a hófehér lelkű, törékeny asszony, aki tizennyolc éves korában már a boldogtalan asszonyok golgotáját járta. Számtalanszor megtörtént vele, hogy hetek, sőt hónapokon át sem látta az urát. És még sem panaszkodott: esak türui és szenvedni tudott. Azt sem ugy mint mások. Az ő szenvedése hangtalau volt, csöndes, mint a pihenő erdők síri némasága ... Egy éjszaka hangos kacagás, jókedvű nevet''', kiabálás zaja verte fel nyugtalan álmából az a • szonyt. S félre húzva a függönyt, kitekintett az ablakon, le az udvarra, ahol a halavány holdfény enyelgve játszott a tulyabokrok örökzöld löveleivd. Az udvaron három alakot pillantott meg: az urát és két idegent. Visszaeresztette, a függöny 11 nehogy észrevegyék, aztán magára vette a ruháit s oda hajolt a kis bölcső fölé nehogy a hangos nevetés fölverje a kiesikét, aki rózsaszín-szalagos kis ruháoskájaban mosolyogva alussza a boldogok I S pitzes* Arnold Renflkívíll ncF választét/ Szol felérni! Iralelt árai! áruháza Deók;--uícza 23. > Keppich/f. ház.
