Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908
1908-03-08
Pápai Lapok 1908. március 8. Tudjuk', hogy egy ilyen uagyszabású alkalmi intézmény nem létesíthető egy huszonnégy óra alatt, épen azért vetettük .fel mar most, a királyi Jáíogatás bár még meg nem erősített hírének vétele első pillanatában az eszméi, hogy jó oleve gondolkodhassanak felette aprók és nagyok egyaránt. Kemény Béla. IX. Kisbirtokok. A számok tömkelegei talán untatják is már tisztelt olvasóimat; engem mindenesetre kifárasztottak ; ép azért, bár sok érdekes kérdésnek találtam meg a nyitját, s még több, a melyik csak kutatás közben nieriül lí'd izgató bizonytalanságban, — sietek bezárni fejtegetéseimet az •rsdinónyek összefoglalásával. Csak a kisbirtokok ismertetése hiányzik még a kép teljességéhez. Ezekre nézve meg kell vallanom, nincs közvetlen forrásom ; csak egybevetésekből tudok hozzávetni, kél különböző forrásból; az egyik a helységnévtár 1907-ik évi kiadása, melyből vet-ji'om, Siómaros, 1000 holdnál kevesebb a kisbirtem a községek határárát; a másik"lléűei és;tok: Dég 18.091 k. h-t, kitevő határából esak Elek már többször idézett munkája, a „Magyar j 1304 k. h. esik kisbirtokosokra. A járás ló közföldbirtok 1903-ban" : ebben találhatók a 100 liol-! ségében 40-390 k. b. a kisbirtok, a járás teiüledat meghaladó birtokok. Mének 35?«-ja; mivel pedig a járás lakosainak Eljárásom fárasztó is. hosszadalmas is volt, jszáma 28.705 lélek, egyre-egyre 1.4 k. h. esik, de legalább célt, értem: a községek határából!betudva n a lélekszámba a nagybirtokosokat is. kivontam a 100 holdat meghaladó birtokteste-(Holott pedig az egész járás területét viszonyítva ket s igy kaptam meg a kisbirtokok kiterjedé- U lélekszámhoz, átlag 4 hold esnék egy lélekre; sét községenkint. A. tulajdonosok személyéről, nyilvánvaló hát a kisbirtokos nyomorúságos áljogi helyzeté-Öl tehát nem számolhatok be; de,} lapom ezen termékeny földön. alja, Eeköiszkáz, Kisjenö, Kisberzseny, Kiskamond, Kispirit, Karakószörosök, Magyarpolány, Oroszi, Padrag, Tornapinkóc, Tósok, Tósokberéml, Tüskevár, Yeose. Ezen Ki község határa együtt 20-857 k. h. A többi 29 községbeu, közép és nagy birtokkal kapcsolatban találunk 40.140 k. h.; az egész járásban tehát 72.990 k. h.-t, ami a terület 07 ?o-jáiiak felel meg: ez igen kedvező állapot, mert, azt jelenti, hogy a közép és kisbirtok együtt csak 33?o, vagyis kisebb a. kisbirtokterttletek felénél. Mennyivel módosabbak az emberek ezekben a tisztán kisbirtokos községekben, mint a közép és nagybirtok szomszédságában, kitűnik, ha a területet a lélekszámhoz viszom itjuk; mig u. is a tisztán kisbirtokos községekben 9015 lélekre esik 20857 k. h. tehát ogyre-egyre átlag 2*0 k. h. addig a közép- és nagybirtokkal osztályos 29 községben 30 300 léleknek van 40.140 k. hujdja, egynek-egynek tehát 1.0 k. h. s ez a legkedvezőbb viszony a megyében, mert a többi 4 járásban a kisbirtok mindenütt alul van az 50?o-n, söt a zirciben a 30-n is. II. Az enyingi járásban más a kisbirtok helyzete: önálló kisbirtokos község egy sincs; 3-ban, Bozsok. Lajoskomáazt hiszem, jobbára ugyanaz vagy legalább olyanfélék, mint a kikkel eddig foglalkoztunk. Azzal a kijelentéssel is tartozom a nyilvánosságnak, hogy ezen ujabb adatok ogybevetóso alapjait talán más kép tárul elénk, mint a milyet I. közleményemben feltártam, a mikor csok III. A pápai járásban volna 12 kisbirtokos község, névszerinti B-4), Csőt, JJübröute, Earkasgyepü, Kisganua, Xyárád, Nyűgéi", Salamon, Szentiváu. Szűcs, Takácsi, Tapolcafü, melyeknek területe együtt 20.382 k. h., lélekszáma pedig 9720. a Pallas Lexikon lh95-böl származó adataival j Azonban ugyancsak e járásban akadunk 4 rendelkezi ein s viselem az itt-ott szembeötlő" 1-™ 11 kötegre, melyekben a nagybirtok túlér eltérés vádját, csak az igazsághoz jussunk a kii/ ' S1 ''" hlltanl)) 5 ™ k Békás .határa U32 k. h. közelebb! a nagybirtoka pedig 1821 k. h-; más határba Lássuk hát rendre járásonként a kis birto- 11 i ulilc Gtíí) k " h "' ^nyőio (határa 5152 k. 1..; kokat, t. i. a melyek egy tagban nem érik el a "^birtoka, az Esterházy hitb.zomány SSHÜ 100 kat. holdat. ! k- h.; átnyúlik más határba 3730 k. h.) Iharkút I. A deveeseri járásban arra a meglepetésre ébredtem, hogy 10 község tisztán kisbirtokosokból áll; ezek: Csősz, Eger(határa 2910 k. h-; más határban majd kétennyi, t. i. 4023 k. h., mert a közigazgatásilag idetartozó Esterházy hitbizományi birtok kiterjedése o, ságunk. ami lo,yalitásunk mellett, egy iryon polgári őrsereg szervezése nem ütköznék nehézségbe, esak alkalmas ember legyen, aki a szervezés nagy mu nlcájára vállalkoztiék. Pápa város területén és környékén annyi a tartalékos és kiszolgált katonatiszt, annyi az altiszti és legénységi állományból kikerült egyén, hogy már ezekből (ellenék egy pompás polgári örseregre való. hát még ha hozzáveszszük azt a sok. különben teljesen éj), egészséges, de katona szolgálatot nem teljesített polgárt, a ki szeretem hinni, örömmel állana, be. egy ilyen polgári őrseregbe azért, hogy királyának szolgálatára álljon, micsoda nagy és derék tábort lehelne itt felállítani. De nemcsak emberanyag áll rendelkezésre alkalmas íéríiuisvan kéznél akinek a szervezési munkálat könnyű szerrel járna, itt vau, a mi fiatal katona grófunk, galanthai és fraknói Esterházy Pál, kell-e és lehet-e ennél különb embert találnunk egy ilyen üdvös és nemes misszió vállalására. Egyenest ő hozzá intézzük szerény szózatunkat, álljon élére a mozgalomnak, ő aki egyébként is oly közel áll a""polgárságSzivéhez, akit minden pápai ember a saját grófjának tart. Ne féljen nehézségektől, nem leszen egyedül, olyan lelkes emberek fognak csakhamar köréje csoportosulni, akik a szervezés munkájából kiveendik szintén részüket. Kövesse egyik nagy őse, Esterházy Károly grói példáját, aki annak idején, szintén vezére volt a pápai polgárok! őrseregének, mely őrsereg képe a városháza irattárában látható, és gondolja meg micsoda nagy és nemes dohig az. vendégéül látni a koronás királyt és egyben parancsnoka lenni annak az önként alakult polgári őrsereguek, mely azért alakult, hogy koronás királyának szolgolatára álljon. álmát. Cgyik kezecskéjét oda tette a feje mellé s ujjai néha meg-megrándulnak, mintha hívna valakit, mintha azt akarná mondani: „jer ide mamuska, megölel a babuska' 1 . . . Künn a folyosón léptek zaja hallatszott. Az asszony ijedten ugrott föl a bölcső mellől. — Etelka! Etelka! . . . Alszol már? — hallatszott a férje kiálltása a folyosón. Az asszony oda megy az ajtóhoz s kidugja a tejét. — Csendesen! . . . fölzavarod a kicsikét. — suttogja urának az asszony. — Eh! — pattog a férj — ha fölébred, majd elalszik ... — s azt a halvány arca aszszouyt, alcit hetek óta nem látott már, még csak mégsem ölelte, mégsem csókolta hanem tovább folytatta .• — Egy rég nem látott iskolatársammal találkoztam a fővárosban s kihoztam magammal. Holnap itt lesz ebéden ... — És az a nő? — Az a nő? Hát az a nő a felesége. Épp annak szeretnélek bemutatni. — De hiszen késő éjszaka vau, ilyenkor... —• Eh! mit éjszaka! Ilyen nagy uraknál, mint mi, meg ők, nincsen éjszaka . . . ! Aztán ha akarta, ha nem, annak az engedelmes asszonynak be kellett menni, hogy férje a kései vendégeknek bemutassa. Az ideugeu, csinos, fiatal, fess tiri nő volt s francia nyelven üdvözölte az álmából fölvert háziasszonyt, aki amint jobban szemügyre vette a jövevény nőt, önkénytelenül összehasonlította őt önmagával s arra az eredményre jutott, hogy annak szépségét említeni sem lehet az övé mellett. Bár unnak a szemei is vörösek voltak, de talán nem a sírástól, mintáz ővé, hanem az éjszakától, vagy tudj' Isten mitől? Másnap ott ültek az ebédlőben. A férj szemközt ült az idegen nővel és sokszor össze néztek és egymásra mosolyogtak. Az összhang kedvéért jó kedve volt a ház úrnőjének is Ö is mosolygott, ő is kacagott mint a többi, pedig a bensőjében, a lelkében ugy érezte, hogy neki sírni, keservesen zokogni kellene. Es bármennyire akarta is azzal az idegen nővel nem volt képes társalogni s a pár óra alatt arra a szomorú meggyőződésre .jutott, hogy ő ebben társaságban csak egy fölösleges — negyedik. És mégis jókedve volt, mégis mindig caak raosulygott,- mert ugy kivánta az — etiketté ... A búcsúzásnál azonban egy titokzatos erő a rabjává tette, mert azzal az idegen nővel, aki az i ő hajlékában oly otthoniasau érezte magát, mintha csak ő lett volna a férje felesége, — nem tudott még esak kezet fogai sem ... A búcsúzás pillanatában olyas valamit érzett iránta, amit közönséges nyelven undornak nevezünk. És méltán, mert ellenszenve és — mondjuk — undora uem volt oknélkiili. Másuap, mikor már az egész ház újra csendes és szomorú volt, az ő hűséges szobalányától oly , dolgokat tudott meg, amelyek bizonyságot tettek , a felől, hogy az a nő nem feleség, hanem a két , elvetemedett, sötét lelkű férfiúnak: az ő urának, meg a másiknak közös — barátnéja volt. Számtalan ilyen, s ehez hasonló jelenetek játszódtak Jjle azon a gazdátlan „Etclka-pusztan" s az a türelmes Griseldiszhoz hasonló szelid lelkű asszony soha.- sem vetette szemérc az urának, hogy megcsalta, mert ő csak szeretni, tűrni és megbocsátani tudott.. Nem pörlekedett az urával soha, mert érezte, talán tudta is, hogy idővel megváltozik majd az élete folyása és az ő kicsapongó, tivornyázó ura szégyenkezve, büubáuólag hajtja le fejét a békés családi tűzhely melengető, puha vánkosára. Es nem csalódott, mert eljött a megtérés napja, magába szállt az elvetemült lélek, de — haj ! — nagy dijat fizetett érte: dobra ütötték" a szacsvai birtokot, a törvény emberei elkótyavetyéltek mindent s alig maradt meg auuyi, amenyuyit a legszolidabb élet magának megkövetel. De semmi sem tarthat örökké. Jöttek a nélkülözések napjai •. . . Ágynak esett az asszony, s nemsokára követte az ura, aki most is ott fekszik az ágyon,' de ő nem a szenvedésnek, hanem a szenvedélynek, az élvezetek hosszú sorozatának a halálos betege lett. Nincsen körülötte senki, csuk a leáuya, akinek nagy, bársonyos szempillái alatt örökké Ott ragyognak a könycseppek, azok az el nem titkolható gyémántszemek. Egy kis ideig csend van, aztán a beteg megfordul a párnái között és ismét elkezdi, a hol abbahagyta: — Meuj! Pusztulj a szemem elöl! Hazug a
