Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-03-01

XXXV. évfolyam. Pápa. 1908. március 1. 9. szám. Pápa város hatóságának ós több pápai s pápa-vidókegi yesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik mi n d e n v a. s á r n a p. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldborg Oyula i'apirkereslteclése, Kő-tér rí.'l-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Főmunkatárs: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztősért felelős laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. ' KlöIizBtösolc és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendőit. A lap ára: egész övre 12 kor., félévre 0 le, nugyodévvo íik •Nyilt-tór soronként 40 fillér. — ICg-yes szám ára .'i0 tili A városok gyűlése. Lapunk egyik számában már megemlékeztünk arról, hogy a főváros országos értekezletre hívta össze Magyarország városait, hogy vitassák meg az egyenes adóreformra vonatkozó törvényjavaslatokat. Az értekezleten, amely mult hó 2(>án vette kezdetét, resztvettek majdnem kivétel nélkül az összes magyar városok, az ipar- és kereskedelmi kamarák és néhány országgyűlési képviselő. Amit a városok most és ezentúl akarnak, nagy és jolenlőséges dolog és kihat a nemzet egész éleiére. A eét egyegyeiéin leges küzdelem, anyagi és er_köh:si haladásunk érdekében,A vidéki városok között már eddig is volt valami közösség a polgármesterek révén, melyet a mull évben, Esztergomban larlotl kongresszusokon teremtettek meg. azaí. egyesületet alkottak. Ez az egyesület azonban csak a vidéki rendezett tauáesu városok polgármestereié volt, nem voltak benne a törvényhatósági városok és nem volt benne Budapest és igy nem is volt más. mint egy test, amelyből hiányzik a sziv, mely működésbe hozza. A főváros adta meg most ennek az élettelen testnek a működési erőt, a vérkeringést. A vidéki városok eddig osak küzdöttek, erőlködtek, tönkre tették magukul, hogy eltüntessék a középkori hátramaradót tság emlékeit, de az erőlködésnek alig volt valami látszatja, mert magukra voltak hagyatva, nem törődött velük senki sem. Nem buktak, nem fáradtak ugyan bele a meddő küzdelembe, hősies kitartással folytatták a kullurmunkál és ezzel teljesen eladósodtak, mert segítséget sehonnét sem kaptak s ezáltal o r ej ükei elveszített é k. Minden fejlődéshez a tápláló erőknek forrása kell. mely mindenkor egyformán szolgáltatja vizét az alkotás, a teremtés malmára. Ilyen forrással pedig a vidéki városok nem rendelkeztek. A modern Magyarország eddig csak a lővárosát becézgette, áldozott száz meg száz milliókat, hogy széppé tegye; minden kuliurát, a fejlődés minden ágát. oda összpontosította, de azt elfeledte mindig, hogy egyetlen kultur-nemzet se koncentrálja az erejét csupán a fővárosba, hanem a üdéken hatalmas emporiumokat teremtenek, olyanokat, amelyek gazdaságra, fejlettségre még az ország fővárosával is vetekedhetnek. Vidéki városaink csak adoptált gyermekei voltak mindezideig az államnak, melyekre azonban figyelő tekintete sohasem volt. Kis éppen azért, mert tudjuk, hogy tíz állam osak fővárosát becézgette mindenha, örvendetes lényként kell J'ogadjnunk azon közeledést, amelyei a főváros, az általa kezdeményezett kongreszszussal, a vidéki városok felé telt. Így talán kivihető lesz, hogy a törvényhozás tekintete, végre-valahára a vidéki városok felé is irányuljon. A 20-án megtartott országos kongresszuson, melyen városunk részéről Mészáros Károly polgármester és Lampérth Lajos városi tanácsos vettek részt, ezúttal az uj állami adójavaslalol tárgyalták, hogy mennyiben sérelmes az a városokra és azok polgárságára nézve. A délután 5 óráig tartó kongreszszus a Body Tivadar által benyújtott határozati javaslatot, némi lényegtelen módosítással elfogadta és határozatikig 'kimondotta, hogy azt minden város oríszagos képviselőjének és képviselőtestületének megküldi, j A javaslat főbb pontjai ezek: 1. Az adóreform-javaslatok bevallott—eét-jnkat: a szegényebb néposztályok tehermentesítését és a fundált jövedelem megfelelően erösebb megadózását nem valósítják meg. A reform által megvalósítani kivánt jövedelemadót tekintve, amily helyes a fokozatos jövedelem-adó ! eszméje, mégis megállapítható, hogy: 1. A G00 koronában megállapított adómentes létminimum tul alacsony, különben is helytelen annak egységes megállapítása, mely mellőzi a helyi viszonyoknak megfelelő különböző A pápai gróf.*) — A „r á |> a i L a p o k" eredeti tái'sáj a. Ezt az elbeszélést* pa'ter Angélusztól, a tudós szerzetestől, az Irgalmasok kórházának patikárusától hallottam. Páter Augélnsz filozófus volt a legjózanabb fajtából. Egy izbeii igy szólt; — A nagy problémákat sohasem fogják megoldani, a kiFebbekkcl pedig nem érdemes vesződni. — O maga szelíd közömbösséggel haladt el az élet problémai mellett, mint a dnplakercszttel jelzett mérgek és savak között Valami különös rokonszenv l'iizte őt az Eszterliázy grófokhoz, nevezetesen pedig a pápai grófokhoz. A rokonszenvhez UTinészutcsei) némi elfogultság is társult. A kettőt, külön még uein látta élő einher. Chtik teóriában. Nem egyszer hallottam őt, miközben hnsos, finom kezei mérgeket kevertek, a pápai grófokról beszélni. Emlékszem a szavakra: — A pápai grófok, emlegette a derék páter, életművészek. A savoir vivre-t örökségül kapják, ,/iint valami bzellemi anyajegyet. Epikunsták és *) Mutatvány Zöldi Márton „A pápai gróf és egyóh történetek" cimü, most megjelent kötetéből idealisták egy személyben. Ennek a két ellentétes életelvnek összeegyeztetése egy millió forintba kerül évenkint a pápai grófnak. Annyi az évi jövedelme . . . Azt hiszem, a francia romantikus iskola formálta gondolkozásukat, Ízlésüket. Gavallérságnk, a nők iránt való gyöngédségük erre vall . . Egy kis gasoogne-i hajlam is lobog bennük, de magyar lovagiassággal enyhítve. Csodás kalandokat élnek át, anélkül, hogy dicsekednének . . . Eszesek hivalkodás nélkül, atléták modortalanság nélkül és gyöngédek beteges érzékenység nélkül. Manirjiilt a versailles-i udvar eleganciájára emlékeztet, a hajporos rokokó idejéből, természetesen magyar huszárvárról elegyítve Honnan, milyen forrásból szerezte páter Angelus/, ezeket, a jellemző \onásokat, azt nem sikerült megtudnom. Engem jobbau érdekelt az a történet, mit az egyik pápai grófról elmondott. Hogy melyikről azt maga sem tudta. — Mindegy, mondotta, egyik szakasztott olyan mint a másik ... A történet, a mennyire szavaira emlékezem, a következő: A pápai gróf tiii tokán rozideálván, magához kérette a bonorum direktort. J — Spektábilis?., mondotta, kerítsen nekem .egy költőt. • -•- Minelt éránvrf.imn ? — kérdezte a bonorum direktor, nem minden meglepődés nélkül. A pápai gróf jókedvűen mosolygott. — Pártfogásomba akarom venni. Ez az egész ... A bonorum direktor, a mennyire ezt az illendőség megengedte, nagy szemet meresztett.Halkan, konsteruáltan, kissé hebegve jegyezte meg: — Mintha uem egész jól érteném, kegyelmes uram . . . A pápai gróf tekintete mélázó lett. — Különösen hangzik, ugy-e? — kérdezte. — No majd megmagyarázom . . . Lássa, spokitábilisz, mióta a majorátust átvettem, mindent pártfogoltam, a mi pártfogolható: sziliészt, színésznőt, súgót, Bzinhiphordót, bukott direktort, és emelkedő csillagot. Pártfogoltam niindenfájt.í ifivészetet és tudományt, vettem képeket, szobroké,, rézönlvényeket, rézkarcokat s olyan könyveket, melyeknek Írásjegyeit nem ismerem . . , Tettein alapítványt rovarirtási intézet számára és bőkezűen adakoztam a rovargyűjtésre . . . Előmozdítottam & alainbtenyésztést, de nem zárkóztam el a gahunbi^vésAet fejlesztésének istápolásától sem. Adakoztam az akadémiának, a miimiakuak, a kórháznak, ;i pnntheonnak, a mi nincs . . . De ez semmi . . . Alég egy alkimista is tudott pénzt kicsalni tőlem . . . Azt mondta a vén sarlatun, hogy feltalálta a bölcsen kövét . . . Adtam nolw néhány aranyat, hogy amennyiben aninvesinalásra adná magát, jó mináruháza Gvo ^ Dőál^uíczo. 23. ) Keppiclv-f. \[áz.