Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-12-25

XXXV. évfolyam. Pápa, 1908. december 25. 52. szám, PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldberg Gyx.la papirkereskedóse. Kő-tér 23-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint fölvesz a kiadóhivatal. Főmunkatárs: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. ISlőDzetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara: egész évre 12 kor., félévre 6 k., negyedévre 3 k Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Ugyos szám ára 30 fill Megjövendöltetek, hogy születni (ihlettel, szeretetteljes levegőjét és aján-itességet, ezen a Krisztusi szereteten fog egy istenember, akit majd -Jézusnak dékozzuk meg egymást olyas valamivel, Megjövendöltetett, hogy születni fog egy istenember, akit majd .Jézusnak fognak nevezni, mert 6 szabadítja meg népét bűneitől. .Mint Isten, öröktől fogva születik az Atyától: Isten az Istentől, világosság a világosságtól, igaz Isten az igaz Istentől. A jövendölés beleljesedék s Betlehem városában, midőn már minden zaj elhallgatott és mély csend uralkodott az alvó városon, egy mindenki által elhagyott barlang-istállóban megszületett a Messiás. -Jézus születésének ünnepe a karácsony s a karácsony a szerelet ünnepe. Ez talán az egyetlen ünnep, amely a maga szép, benső, szinte idillikus jelentőségével minden cgyébb bántó gondolatot: kizár. Éppen ezért ennek az ünnepnek igazi lelke: a szeretet. Ennek a kedves, meleg fénye sugározza be karácsony tiniíepél. Némuljon el hát az utcák zsivaja, haljon meg szivünkben a gyűlölködés, a szeretelnek ezen a magasztos ünnepén ne töltse el valónkat a harag, uyujtsunk baráti jobbot azoknak, akik bennünket megbántottak, bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek, de ne csak a mai napra, hanem mindörökké! Szívjuk magunkba a karácsonyi ihlettel, szeretetteljes levegőjét és ajándékozzuk meg egymást olyas valamivel, ami mindennél drágább. Az emberbaráti jótékonyságnak mintegy hivatott ünnepe a karácsony, melynek idején mar a kereszténységet megelőző római világ is gyakorolta a kölcsönös ajándékozás szokását a Salurnáliák ünnepén, anélkül, hogy a kedvteléssel magasabb erkölcsi vagy vallási eszmél kapcsolt volna össze. A kereszténység, majd pedig a jelen század humanizmusa nemesitetle oda a karácsonyi ajándék-osztást, hogy a családban az örömszerzés, a társadalomban pedig a nyomorenyhítés gyöngéd eszközévé lelt. A karácsony ünnepe biztasson hál bennünket is az ajándékozásra és ajándékozzuk meg embertársainkat kölcsönösen őszinte, igaz szeretettel. Némelyek szemében talán kicsinynek, értéktelennek látszik ez az ajándék, de a mi szemünkben a legdrágább, mert lia nélkülöznünk kell egymás szeretelét, j soha sem lehetünk igazak, soha sem ehetünk nagyok', mert a szeretetnélküliség' minden ember boldogulásának •sak a sírját ássa meg. . Ez a szeretet, mely a mai napon íz egész világra mintegy aranylepel )orul, sugalja az emberbe könyörületességet, ezen a Krisztusi szereteten alapszik az egész világ létezése s ennek a szeretetnek a kihalása jelentené az egész világnak a rombadölését is. De nem elég ám csak mutatnunk a szeretetet, hanem azt gyakorolnunk is kell. Hogy hogyan, azt minden embernek a saját szive, a saját anyagi és erkölcsi ereje és a lelkiismerete mutatja m eg. A szeretet gyakorlására ezer és ezer mód kínálkozik azok számára, akik szeretet üknek -- jésziviiségüknek íanujelél kívánják adni, de különösen nálunk kínálkozik ezer mód és alkalom, ahol a szegénység oly nagy arányú s a nyomorban élő emberlásaink száma oly véglclcn . . . Vétkezzük le magunkról az álszeuleskedésl, távoztassuk el tolunk a Tét-"~ sziuüséget s ne lássunk másoknak soha mint amilyeneknek Istenünk teremtett bennünket, hogy méltók lehessünk annak a Jézusnak az isteni szeretetére, aki a mi bűnös lelkünk megváltására karácsony éjjelén megszületett. Az 0 születésének nagy ünnepén lültse el szivünket a szeretet, a hála. az öröm s ajkainkon zengjen ének, hő imádság szálljon égnek: Glória in excelsis dco! Jf fenyőfa meséje. A liólepett erdő ölében A fejsze sújt, hull a fenyő, Közéig már a karácsony ünnep, Es számuk egyre-egyre nö. Olt fekszenek nagy garmadában, Óh, mennyi pompás, karcsú szál, Távolból nézi rongyos asszony' És sóhaja magasba száll: „Édes jó Isicn, hány fenyőfa, S egyik se jut majd énnekem, Pedig a kis kunyhóban otthon Hogy várja apró gyermekem! Bün a lopás, de most az egyszer, Uram, nézd cl, ha vétkezem, A más jószága után eddig Sohase nyúlt még két kezem." Odalopózott a fenyőkhöz, S az egyiket elemeié, Ismétlődik a régi nóta: Loptál, állj a biró elé! Paragrafust idéz a biró, S az arca komor, ünnepi, S kihirdeti, hogy a fenyőért Három nap fogság jut neki. Zokog az asszony a bírónak: A büntetést nem bánom én, Dc jaj, fenyő nem lesz fiamnak Karácsony szentelt ünnepén. A inról mintrha meg se hatná, Az asszony mily könyörögve kér, .Jogerős az ítélet," igy szól, S a tárgyalás ím véget ér. S hogy elsiet az asszony mellett, Körülnéz, nem látják-e öt. S pénzt csusztat kiaszott kezébe: „Vegyen, jó asszony, szebb fenyőt!-' Feleki Sándor. Karácsony Pittsburgban. Itta: Szebenyei József. A nagy pittsburgi liifi körül igen r,ok a magyar kéz építette kin házikó, talmi összetákolt, de a dunántúli kis nádfó'deles házak mintájára készült, épület muskátlis ablakkal, tulipános kapufélfával. Varga Istvánéfc is egy ilyen házban laknak, ott a pennsylvaniai sötét, í'iistös, rossz levegős varosban, j ahol a kis Magyarországot ol) ezer magyar képviseli. Vargáék régi amerikaiak, Akad nekik mindig néhány boardaros-tik (albérlők), akik segítenek a nehéz megélhetésen. Pittsburgban szomorú a karáesouy is. Nem esett még a hó sem, a gyárak esak itt-ott dolgozunk teljes üzemmel, két részre oszlik a munkaerő is. Egyik csoport hetenkint három, a másik is három napon at dolgozik. Es örülnek ennek a munkának is. A tröslök kegyelmesek, nem bocsátanak el senkit, ami" nem kell. Ne koplaljon a munkásság fele. Éljen az egész lel jövedelmen, vagyis koplaljon egyformán mindenki. De azért sokan mentele haza. Balázs István is, a Vargáék negyedik bérlője, a szorgalmas Balázs is hazament, az óhazájába. Sok pénze volt már, tiz évig koplalt, érte. Tizenöt éves korában vetődött ki a pittsburgi acélgyárba. Volt neki nyolcezer dollárja. Egész vagyon. Húsz ezer tori ii t. A kis szobában szegényes, vérszegény karácsonyfa áll a, mentelpieoe-en. Gyerek nincs, niues aki örüljön neki. Kártyáznak mellette. Piszkon, öreg magyar kártyával; valami régi láda lenekén hozta egyik lakó, három esztendeje, karácsony estéjén, emlékeztetőnek. Aztán hirtelen k-csapódik a kártya Szerte az asztalon. — Hát igaz volna? A Balázst megöllek'.' — Mondtam neki, ne menjen haza. KARÁCSOM"?, TÄRCÄ,