Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-12-20

nép lelkét, a mely csodás ösztönnel érzi meg és fogja fel a művészi szépet, és nemzeti irodalmunk értékes kincseit. Mit bizonyit ez? Azt bizonyítja, hogy a hol a művészi szépség kultuszát a művelődés legalacsonyabb lépcsőjén igy felfogják és ápolják, ott a népnek' kultur szükségletét minél nagyobb erővel államilag gyámolítani kell. Minden dicséretünket megérdemli Darányinak az a törekvése, hogy ezt a kultur szükségletet kielégíteni siet és a népet gazdaságilag nevelt. Mert az is érdekes tünet, hogy a Darányi könyvtárai, gazdasági könyvei is rohamosan megszerezték a közkedveltséget. Ismeretes dolog, hogy a földmivelési tárca keretében a miniszter minden esztendőben 1-30 ujabb könyvtár lölállítására kér megfelelő fedezetet. Iis az is az idők Háború. A szkeptikusok azt mondják, hogy az örök béke eszméje sohasem fog megvalósulni. .Amig emberek sokasítják be a földi téreket, amíg indulatok, szenvedélyek lesznek, amíg kapzsiság, túlhajtott önérzet, hiúság ós egyéb hajlamok dirigálják a, halandókat, az örök béke eszméje osak álom, a legjobb esetben jámbor óhajtás marad. Lehet, hogy nekik van igazuk. De nem kevésbé lehet igazságunk nekünk, , amikor ennek az elérlietellen ideálnak megközelítését hirdetjük. Ha törvények és intézmények készültek arra, hogy az egyes ember vad indulatait féken tartsák, mért ne létesülhetnének törvények és intézmények arra, hogy egész népek vagy nemzet-testek vágyait mérsékeljék, szenuj és nagy fordulatát jelenti, hogy pár-j vedélycit gúzsba kössék, önzésének gátokon kivül nincs népszerűbb tétel,'lat vessenek? melyet; szívesen ne szavazna meg aj Nem akarunk most arról szólani, képviselőház. Mindezeket örvendezve hogy a háború egy nemzet java erejét Ki ki iparkodik vagyonkáját'biztonságba helyezni. ' A vállalkozási kedv - szárnyaszegett, a drágaság fokozódik, az értékek esnek. Sivárság, apatbia, kedvtélenség mindenütt. Azután véget ér a hadakozás. Győző és legyőzőit egykópen mgsinyli. Mi haszna a győzőnek, ha végül egy kis területet kap, mikoryállait zsibbasztóan nyomják le a háború százmilliókra rugó költségei? S a legyőzött? Annak még az erkölcsi elégtótele sincsen meg, és vérző szívvel kénytelen hajlékának üszkös romjai között megvonulni. Évtizedekre szóló visszaesést jelent a háború győzőre és legyözöttre egyaránt. És most hadakozzunk! . . . •elmondván, még azt adjuk az érdekel lek tudomására, hogy a földmivelésügyi aninisztérium könyvtáraiért a községek dönti korai sirba. Arról sem, liogy a borzalmasságig lökéietesilett fegyverek mily rettenetes tömegmészárlás! visznek •képviselőtestületeinek kell folyamodniaI véghez s hogy anyák, hitvesek és árvák •ezt a folyamodást azonban megelőzi a | szivet tépő jajgatása kisér minden kardképviselőtestületnek az a határozata,(csapást, minden tovasüvöltőgolyót. Nem hogy községében nyilvános népkönyv tárt. állit föl és azon szabályokat betartja, melyeket a miniszter a nyilvános könyvtárak használatánál elrendeli, és a melyek abban csúcsosodnak ki, hogy az ingyenes ós mindenki által használható legyen •és híven kezeltessék s a község vagyoni ereje szerint időnkónt szaporittassék. Kóma gyermeknek az anyja sem ezekről szólunk most. A huszadik század a gazdaság jegyébon indult meg. Es ennek szemüvegén át kell néznünk a háború rombolásait. Maga a hadba.szállás. a lázas készülődés megakaszt minden gazdasági munkásságot. Mindenkinek aggódó szeme olt csügg a csatatéren, és mint vihar érti a szavát. Azt hisszük cikkünk lf . USO

nd bontja szét felel.netes alkalmas lesz arra, hogy a hol a nepi , J .. javával törődnek, ott a kérdési komolyan |.szárnyait. Az üzleti elet pang, a korcsjav kézbeveszik és a nyilvános könyvtárért a szükséges lépéseket megteszik. ke d el e í n megszűnik. Aztán megdördülnek az első ágyuk. A nő igazi hatásköre. Kapuvári VargyctsUmhéttv, kir. tanfelügyelő neje a fenti cini alatt nyílt levelet intézett Magyai urs'íág összes asszonyaihoz és leányaihoz. A hazafias érzésre és nemes gondolkodásra valló nyilt levélből kivonatosan az alábbiakat hozzuk: Balcsillagzat tűnt fel társadalmi egünkön, az általános szavazati jog és a nők szavazati joga nevén. Nagy veszedelemmel fenyegeti Magyarország beléletót, fejlődését, családjai, ugy a társadalom nyugalmát, boldogságát. Idegen elemek, avatatlan egyének, kik sem történelmi muimnkaf., sem ezeréves alkotmányunkért való küzdelmeinket nem ismerik, ide jöttek, hogy világboldogító eszméikkel a mi családi,, társadalmi és politikai ügyeinkbe beavatkozva, hagyományos multunkat, eredeti nemzeti mivoltunkat, társadalmi rémiünket felforgassák, megrendítsék és végre feldúlják. Van a magyar nőnek magához való esze, nem kérünk idegenektől! Azok az eszmék, amelyekért a kávéházak kirakataiban üldögélő divathölgyek lelkesednek, azok nem azonosak a magyar nő egyéniségével! Tiltakozunk is ellene, h"gy azt nekünk tulajdonítsák ! Büszkén emeltem tol a fejemet és élesen néz- • lein aggódó szülőmre: — Ne félj, meg tudom védeni magamat! Hifzunk mindenkor ;t legvallásosabb ház volt. Apáin gyűlök minden léhaságot. Soha szigorúbb erkölcsbirót nem ismertem, mint őt, Valamikor hallottam: mi volt az oka annak a párbajnak, mely szerencsétlenné tette ó't. De a teljes valót sohasem tudtam meg. És elszakadtam hazulról. Egy vidéki városban, nagy kert élőtt álló uri kastélyban lakott ez a magyar család, ahová éjjel megérkeztem. A vasúton senkivel sem beszeltem. Még azzal a fiatal emberrel sem, aki szemközt ült velem B folyton rám bámult, — akár esak ön most. Szomorú voltam. Ereztem, mit tesz, ha az ember először hagyja el otthonát. Milyen lesz a háziasszony? Aztán a kisaszszonyka, akitoktatok? Hát a házigazda, akitől óvakodnom kell, mint a báránynak a farkastól! Van-e valami veszedelmes úrfi is a házban ? A reggelinél láttam először a családot. A mama elhízott, gyanakodó, elegáns asszony. Az apa erősen íiatalilja magát. Hadilábon áll az életpárjával és bizonyosan okot ad rá, hogy az asszony féltékeny legyen. A kis leány dacos, önérzetes, de rendkívül kedves és viruló szépségnek Ígérkezik. Amellett piros, majd kicsattan. Erős, tán tulerős vérmérséklet, melyet fékezni kell. Ezek voltak megfigyeléseim az első napon. Már a reggelinél észrevettem, hogy a házigazda folyvást kémleli arcomat. Erős, fekete bajuszát pödörgette. Minduntalan igazított valamit magán, mintha figyel meinet akarná magára vonni. Aztán szólt: —• Tudja-e, hogy már az uton hódított, kisasszony'.' De nem csodálom I Már korán reggel itt volt az unokaöcsém. Együtt jöttek a vasúton . , . Bizonyosnu önnek szólt a korai látogatása. B pillanatban Paula, a növendékem, leejtette kanalat a csészére. Ránéztem és láttam, hogy öldöklő tekintettel vizsgál. Atyja tovább évődött, velem. Szép ember volt, de arca nagyon is piros, tán a sok szr;szes italtól. A reggelinél is három pohár eognaeot hajtott le. És minden pohárka után szikrázóbb szemeket meresztett rám. Végre a háziasszony megsokalta ezt nz ostromot és a leánykával együtt a kertbe küldött. Növendékem kacagva kelt föl a mikor a lépcsőn lehaladtunk, belém csimpaszkodott: — Furcsa, ugy-e a mama ? Milyen féltékeny! Hihihi! Azt hiszi, egyszeribe magába bolondul a papa. Megbotránkozva álltam meg. — Ne folytassa kisasszony! De a leány újra nevetett. — Ugyan, hisz a javát akarom. Már négy kisasszony volt nálam. Mindeninket elkergette a mama. Mert mindenikkel kacérkodott az apus. De ha engem szeret és vélem tart, akkor semmi bij sem lesz. Forgott velem a világ. Miféle házba kerültem '? Miféle leányka ez? Erős elhatározás támadt szivemben. Jó útra fogom téríteni ezt a koraérett gyermeket. — Hány éves? - • kérdeztem tőle'.' — Tizenöt ... De uem látszom-e tizenhatnak? Ugy-e jól kifejlődtem? Vannak anszouyok, akik sokkal gyengébbek nálam. Jaj, csak már . . . esak már . . . Tán a szigorú tekintetem ijesztette meg, vagy más oka volt, de a lányka elhallgatott. A kert végében haladtunk, közel az őszibaraokfákhoz, melyeknek gyümölcsei a magas kőfal lécein kandikáltak elő A kis lány fölágaskodott, hogy egy piruló barackot leszakítson, majd föl is mászott a léceken és átkandikált a falon . . . Ott fenn körülnézett, majd integetett valakinek . . . éa hirtelen leugrott ismét. — Mit jelent ez? Valami titka van? — Ohó ! Még nőm vagyuuk ennyire bizalmasok ! De majd beavatom, chőiv mademoiselle! Egyszerre, kő röpült át a falon. Dc a kő papírba volt göngyölve. Ketten is siettünk, hogy felvegyük. En ráléptem, nehogy a kislány elkapja előlem. Megint rászegeztem a tekintetemet. Ettől ijedhetett meg, mert egy lépést hátrált. — Adja ide, nekem szól! —• Majd az anyjának adom át. E szavakra szótlanul megfordult és a kastély felé sietett a lányka. Fölkaptam a levelet. Mert levél volt. Bizonyára szerelmes levél. S hogy meggyőződjem, sietve én is fölmásztam a léveken, hogy áttekintsek a falon . . . Csakugyan egy fiatal ember állt ott, az én éjjeli vasúti ismerősöm, aki teguap némán bámult az egész uton. Bizonyosan a választ várta most . . . Csinos ifjú volt. Hasonlított önre . . . Igen, -igen . . . Nagyon hasonlított. Nem volt szakálla, csak bajusza még ... A szemei szakasztott olyanok, mint az önéi ... Az arcvonása is . . . Ha nem tudnám, hogy — eh, holondsági Az ösztönszerű gyűlölet is bolondság volt, amellyel itt, e fürdőhelyen napokon át néztem önre, valahányszor találkoztunk . . ., Nos, ez a fiatal ember az ön hasonmása, rám bámult . . . megrezzent, ismét ugy mint ön most! . . . Növendékem titkos lovagja volt! Mindent tudtam. Aionnal fölmentem az élté-