Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-12-06

,2. • rikában a munkanélküliek tüntetése, az éhezők fenyegetőzése, a tömegbe állása cs vészükről az élelmiszerszátlitó vonatok megtámadása. A helyzet még kegyetlenebbnek ígérkezik a hidegebb idők beálltával. Munka? Munkacsoporulat pedig legfeljebb csak a legvérmesebb amerikai számítás szerint is, legföljebb abban az arányban várható, hogy az Amerikába elhelyezett munkásokat fogják tudni elhelyezni. Uj bevándorlókra Amerikának nincs szüksége. Azért mondják oly sürün az Amerikába vándorolni akaróknak, hogy — vissza! A tanítók pragmatikája. Az 1878. III. egyetemes tani lógy ülés végrehajtóbizottságot küldött ki, hogy a tanítótestületek szövetkezésére alapszabályt dolgozzon ki. Az alapszabály a megyei egyesületek hozzászólása után elkészült, 1S79 július 21-éu került a közoktatásügyi uiinisterhoz. Majdnem kétszer negyven nap múlva jött meg a válasz: a kormány az alapszabályokat nem hagyta jóvá. 1880-ban másodszor mutatták be az alapszabályokat — hiába. Hiába kérték a törvényhozást is, a S'/anktiót nem nyerhették el. Az 1890 ben összeült IV. egyetemes tauiiógyüles aztán lemondott a szövetkezés eszméjéró'l s a mai országos bizottságot teremtette meg. Tehát lett egy olyau egyesület, amilyent odafent -akartak. Hogy magaraagával nem voll nagyra, mi sem bizonyítja jobban, minthogy állandóan hangoztatták az ujjászervezkedést. Aztán hosszas alkudozás, vajúdás után megszületett a mai szövetség, amelyről szeretik azt hirdetni, hogy a szabadegvesülete

1--. eszméje alapján reformálódott inog. Akik az átalakítást igy, ahogy megcsinálták a tanítók egyik ideális törekvéséről, a tnnitói autonómiának kérdéséről megfeledkeztek Megfeledkeztek a tanítói kamaráról, inert csak az lebegett szemük előtt, hogy a majorizálásnak talaját biztosítsak és a különböző tekintetek összeegyeztetése révén olyan egyesületünk Ivgyen, amelyet a régi kipróbált rendszerek: a konzervatizinus, a higgadtság, megfontoltság jellemezzenek. Igy lett a bizottságból szövetség, de egyébként marad minden a régiben. De megfeledkeztek a reformálok az 1904. évben hozott határozatokról is. A VI. egyetemes tanitógyülés mondta ki, hogy a vármegyei tanítóegyesületek tauitó karaarákká alakítandók át és ennek minden tanitó köteles tagja legyen. A vármegyei kamirák 2—2 képviselőt küldenek azl • . -Pápai Lap

ok . ... = • i országos tanítói kamarákba. A. megyei karaarák választmánya alakítja meg a tegyelmi bizottságot. Az .ujjítszervezők félretették még néhai való Somlyai József hagyatékát is s a közhangulat kielógi-j tósére sebtibeu elfogadtattak egy olyau tervezetet, amely egymaga gátot vet a tanítók autőnomiájáuak. | Pestvármegye 19013-ban kimondta, hogy akcióba lép a megyei alapon szervezendő országos tanítói bizottság, a tanítók parlamentje megteremtésére. Határozatát a jegyzőkönyv, őrzi. Magam voltam, aki országgá röpítettem a vezető vármegyékhez méltó határozatát. Kimondtuk a munkának azoueal való megkezdését is, de — sajnos, egyesületünk a határozat végrehajtását sok közbejött akadály miatt meg sem kisérelhette, — mégis a két év eredményeiről számolhatunk be. Álláspontunk tért hódit, táborunk erősbödik. Mert a inai állapotok tarthatatlanok. Az iskolaszékek, a gondnokságok ma már nem a közügyért lelkesedő társadalom képviselői hanem a tanítók tudatlan és avatatlan elleuőrei. A gondnoksági utasítás ugyan nem engedi meg, hogy az iskola belső szellemi ügyeibe beleavatkozzanak, de ez csak pictus masculus addig, amig a meghirdetett pályázatoknál ajánlási joguk van, amig szolgálati bizonyítványt írhatnak alá a tauitó számára. A papok uralmát is nyögi még mindig a tanitó s jaj annak, aki papjával szemben általános emberi jogait emlegetni meri. Még ha nem is hivatkoznám arra, hogy a katonák fegyelmi ügyébeu katonák, ügyvédekében ügyvéd, papokéban papok Ítélkeznek, akkor is be tudnám bizonyítani, hogy teljesen jogosult az a köveielésüuk, hogy fegyelmi ügyeinkben mi Ítéljünk. Nilluuk iskolafenntartó az állam, egyház, község, társulni., magánember. Vájjon etikailag tnegeiigudhető-e, hogy az öt egyenlő rangú iskolafenntartó közül osak egyetlenegy vegye kezébe a tanitó fölött való bíráskodás jogát, s köteles-e tűrni a másik négy iskolafenntartó, hogy saját lauitőja fő ött egy vele iskolafenutai lói minőségben és rangban teljesen egyenlő iskolafenntartó ítéljen? És tűrheti e a tanítói állás méltósága, megengedi-e az iskola érdeke, hogy a tanitó személyi ügyeit a főszolgabíró, tiszti ügyész, árvaszéki elnök, pénzügyigazgató vizsgálja és hozzon abban ítéletet? Nem. Es inegnyugodhatik a tanitó abban, hogy működése felől titkos minősítést őrizzenek a tanfelügyelők; irodákon és azokba beleírhassanak akármit anélkül, hogv azért szavatolnának valakinek?! És helyes-e, hogy a tauitók fegyelmi ügyeiben! egyszemélyben biió is legyen a tanitó kenyéradója? Bizonyosan nem. Meg kell tehát alkotni a tanítói kamarákat. Jelenlegi népiskola! közoktatásunk első és nagy rendezője arra törekedett, hogy a tanitó ügyeiben a lehetőleg ahhoz értő emberek itélkezzzenek s az iskola minden ügyes bajos dol— Az „Arany füst" szerkesztője. — 15B mi légyen az a körkérdés? Hogyan végződött első szerelme? — Hm. — Ugye filikus egy kérdés ? — Filikus talán uem. Hanem korai — kezdem tréfára fordítani a dolgot. — Legalább nálam. Hátha még be sem végződött az első szerelmem? — Csak negyven-ötven sorra valót kérek. Már adtak Beöthy, Herozeg, Ambrus, innen megyek majd Gyulaihoz, Ezzel kihúzza ceruzáját s lesi, hogy mit mondok. — Ön aztán nyélbe üti ugye, amit mondok? — kérdeztem tőle. — Természetesen. Csak a schlagwortokat jegyezem fel, ha a memóriám cserben találna hagyni. — Es a többiek már készen vannak? — Már szedik. — Ne nehezteljen meg, ha egy őszinte kérdést intézek önhöz. — Csak tessék kérem. — Tud ön ugy irni, mint Herczeg? Eles, szürke szemeit csodálkozva emelte rám. — ügy ? Dehogy ! Hogy tudnék én ugy irni ? — Azt mondja, hogy nem tud és mégis azért kereste őt fel, hogy valamit elmondjon, amit ő gondolt ki. Es ön azt meg meri irni. • •• 1908. d'e'cení b'e'r 6- ' gában a'szakszerűség érvényesüljön. A kir. tanfelügyelő mellé odaállította a szaktanáqsot s hogy ez minden érdeket 'kielégíthessen, helyet nyertek benne a felekezetek képviselői s ott voltak azok mellett a tanitók is. A szabadelviiség terén óriási lépés volt ez s a nevelés ügy biztosításának ' első és korszakot jelző talpköve. Nagy bajg., uagy hibája volt," hogy a községi •népiskolák- felett őrködhetett s a józan ész azt diktálta volna, hogy ezt a keretet kell tágitani. Tehát a tanítói kamaráknak a csirája benne vau az első tanítói törvényben és első nagy miniszterünk célul liizte ki, hogy az iskolák ügyeinek vezetése ne a tudatlanságra és a rosszakaratra bi-ássák. Tanulmányomat azzal az óhajtással fejezem be, vajha annak a férfiúnak nevéhez fűződnék a tanitók szolgálati viszonyának rendezése, aki az uj taDÍtói törvényekkel, amelyeket egyes résziéiben kifogásolhatunk és ostromolhatunk, de a maguk nagy coucepoiójában korszakalkotóknak kell tekintenünk, uevít népoktatásunk történetébe soha el uem homályosodó hetükkel beírta. Lelkem teljes meggyőződésével hiszem és vallom, hogy a mily mértékben mutatja meg a tanitók munkássága és nemes törekvései iránt való meleg érdeklődését és becsülését a nemzet, hatványozott mértékben állja ez a lelkes sereg űrállomásait szerte e hazában a a magyar nemzet jövőjéért, haladásáért, kultúrájáért, való munkájában nem fogja megtagadni dicső múltját, de küzdeni fog annak a lobogónak diadaláért, amelynek mása nincsen sehol a világon s a mely alá erős akarattal, nemes hazafisággal felesküdött táborunk minjden katonája! Baitlia Pál. Az uj ipartörvény. Régi óhajtása az iparosságuak egy uj ipartörvény megalkotása. Mégis kétségtelen, hogy minden érdekelt tényező szívesen var a kétévtizedes várakozás utáu még egy ideig, ha ezzel inkább látja biztosítva egy oly ipartürvényuek a megalkotását, amely a gyakorlatban végre is hajtható, s amely az életbe átültetve, üdvös hatással lesz az iparra ós kereskedelemre. Már pedig az uj törvénytervezet oly sok és oly nagyfontosságú kérdést ölel lel, a gyakorlatban még ki nem próbált uj intézményeket kivan létesiteni és áldozata annyira túlterjeszkedik ipartörvényünknek megszokott keretein, hogy a gyakorlati alkalmazhatóság szempontjából az alapos megfontolás nagyon is indokolt. Ami a törvénytervezetet általánosságban illeti, minden érdekelt tényezőnek és mindenkinek, aki az ország iparának és kereskedelmének fejlesztését és virágzását szivén viseli, örömmel — Hát mit tegyek? — A természetes az ellenkező volna, ha ön gondolna ki valamit és azért keresné fel Herceget, hogy aztán ő írja meg azt maguknak. A reporter elgondolkozott. — Csakhogy amit én gondolok ki — jegyzé meg, — azt Herczeg u"in merné meginti. Elmosolyodtam. Az bizony igaz lehet. Egy másik alkalommal arra a körkérdésre kellett felelnem: „Hiszek-e babonákban és különösen melyikben?" Miután megfeleltem a reporternek, aki véletlenül uuokaöcese a szabómnak, viszonzásul arra kértem, hogy adjon át tőlem egy üzenetet a nagybácsijának. — Nagyon szivesén, — felelte. — Mondja meg neki kérem, hogy küldjön egy kis posztót, amiből én kabátot varrok magamnak. Nem értette el a célzást, elmondta Friedman urnák. Dc annak már volt annyi természetes esoze, hogy összea/.amai azta: „Te bizonyosan megfordítva értetted — monda, — ő küldi a posztót és én varrom .neki a kabátot." Igy vagy amúgy véve, kétségtelen ül egyike a legnögyobb ostobaságoknak, hogy az i ró tói, aki meg tudja adni a maga gondolatának a intívésüi formát, a reporter vegye el a thémát és tálalja fel. Nagyobb brutalitást elképzelni sem lehet ennél! Huny jó thémája megy igy tönkre az Írónak i Még mellékletes ünnepi számok előestéin megindulnak, mint a Betlehemesek, mindenkinek van egy külön ötlete, mellyel lihegve, fontoskodva állit be az íróhoz, A feladott kérdések ilyenformák: Melyik volt életének legszomorúbb napja? Melyik a legszebb emléke ? Mi vitte az irói pályára? Hogy szokott dolgozni ? 8 igy variál ez in infinitum. A reporter szerény, csak ötven sorra valót kér •ue megelégszik kétszáz sorral is. Az iró töri a fejét, huszonnégy órai halasztást kér. A reporter megadja kegyelemből, megjelenik másnap és jegyez mialatt az iró elbeszéli neki, amit egy keserves éjszakán át kigondolt s ezzel lerótta a rá kivetett adót, mivel hogy kénytelen volt vele, hiszen a lappal nem köthet ki, a lappal jó lábon kell állnia. A lap tehát megkapja a maga egy kolumni anyagát ragyogó irói nevek felvonulásával — s a szegény iró is megkapja másnap egy másik lap reporfero't egy másik körkérdéssel. Én sokszor megtréfálom a jó fiukat, kikre egyébiránt lehetetlen haragudni. Tulbátrak, néha kellemetlenek, de annyira érzik, milyen fontos dologban járnak, hogy az okvetlenül tinónál az embernek. — Tisztelteti a szerkesztő ur és kéreti, szíveskedjél!: a közkértlésünkre felelni. — Melyik szerkesztő?