Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-12-06

XXXV. évfolyam. Pápa, 1908. december 6. 49. szám. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának ós több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkoreskedése, F6-tór 28-ik szám. Hirdetésokot egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Főmunkatárs: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős laptnlajdonos: GOLDBESG GYULA. Előfizetések ós hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendőt, A lap ára : egész évre 12 kor., félévre G k„ negyedévre 3 k Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Egyes szám ára Ü0 fill A legvérzőbb seb. Andrássy Gyula gróf belügyminiszternek a mult napokban az országgyűlésen elhangzott nagy érdekű felvilágosítása, az Amerikai kivándorlás ügyében egy interpellációra adott válasza, — szóles köröknek, mondhatnók az egész magyar közvéleménynek figyelmét odairányifják az ország legvérzTíbb sebére, a kivándorlásra. Valóban milliárdokra megy az a nemzeti tőkevesztessóg, melyet a hazai kivándorlás okoz és koránt sincs kiegyenlítve azokkal a pénzekkel, a melyeknek a felvidéken csak legendás híre van, hogy egy-egy szerencsésebb kivándorló itthon hagyott családjának mennyi pénzt küld haza. A hír szárnyán egy kis amerikai pénz ezrekre nő és nem csalódunk, ha a kivándorlás okát ebben találjuk leginkább. Ha Amerikában mindenkinek olyau rózsásan menne a dolga, akkor miképpen történhetnék meg az. hogy a legutóbb is 10,000 magyar honfitársunk •jött haza a duzzadó reménység földjéről, Amerikából. 10.000 magyar, akik busán csalódottan és azzal a szilárd elhatározással jöttek haza, hogy maguI kat mégegyszer lóvá tenni uem engedik, i A határszéli rendőrkapitányok és a Fiúméból érkezett hivatalos jelentések szerfíit 'ugyanis rövid négy hót alatt 10.000 ezer magyar munkás jött haza, } akik azt beszélik, hogy Amerikában az ujabban kivándorlók sorában a legsoItétebb reménység, kétségbeesés van 'abban a tekintetben, hogy a mit előzőleg hirdettek, az uj elnök választás befejezése után gazdasági fellendülésbe fog következni. A jelek arra mutatnak, hogy egyelőre Amerikában nagyobb arányú gazdasági fellendülésről, ezer meg ezer számra heverő munkáskezek foglalkoztatásáról szó sem lehet és kétségtelen, hogy nem 10.000 számra jönnének a kivándorlók haza, akik tul az Óceánon oly keservesen csalódlak, hanem jóval nagyobb számmal, ha hajóijegyre és utazásra lenne pénzük. noszcólzatu emberek a maguk dolgát, hogy ámbár Amerikái, amelyről ők arany hegyekel Ígérnek, tízezrével hagyják el a megcsalódott honfitársak, mégis akad olyan vak, olyan jóhiszemű, olyan csalódni szerelő ember, aki lépre megy és éppen most. amikor rosszabb időt nem választhatna, — Amerikába vi tor Iázik. Mert azt megtudnók érteni, hogy egy-két ember Amerikában se boldogul, de mindjárt tízezer ember? a ki vigan kifizeti a tetemes hajójegy árát (talán egész életének összes keresményéi) s kiutazzék, meg megint visszavitorlázzék — ezt józan ésszel senki se fogja gondolni: Bizonnyal ugy van. a miről különben az amerikai lapok állandóan" írnak, hogy a gazdasági válság tart, a gyárak csukva vannak, munka nincs és Amerikában csak azok a régebben kivándorlók tudnak megmaradni, a kik És jól lehet ilyen sötét a helyzet, I nem lévén teljesen vadidegenek, hitelük — nem szünetel az Amerikába való van, a melyet kihasználnak abban a csábítás munkája. Az egész ország osz- reményben, hogy majd csak virradnak taOannl üdvözöll^M tejlát a belügymi-Jjobb napok. Vagy azok maradnak," a niszterl, aki a mainál még szigorúbb j kiknek a hazautazásra való pénzük nincs birsággal kíván lesújtani azokra, akik hivatásszerű provízióért az itthon valókat Amerikába csábítják. Mert annyi bizonyos, hogy nagyon érihetik ezek a gomeg és idehaza sincsen olyasvalakijük, a ki küldene .számukra pénzt, ezzel kiváltaná őket a sötét rabságból, nyomorból. Még mindig napirenden van Ame3=310 SZÓ. (A körkérdések.) oSiucs olyau kimeríthetetlen kut, mint a panaszok kútja. Lebet aka'rmilyen szárazság, de az ki nem apad. Évről-évre kihúzom belőle a magam kis thémáját az AI ma nach-bel i előszóhoz, mely hagyományosan az olbeszéló' irodalom valamely ncheztelését, betegségét, baját teszi szóvá. A jelenlegi dörmögésre (mert inkább lehetne ennek nevezni, mint előszónak; a sajtó szolgál rá. Még kicsiny a baj, alig észrevehető, csak mikroscopon látni, de erre is áll a szabály: ha nehéz észrevenni, gyógyítani könnyű és viceversa. Az úgynevezett interwievrőí van szó. Minden okos ember eltalálhatja, hogy első alakjában a szorosan vett, statusférfiak ellen van kitalálva. A gyorsaságra való lihegő törekvés bozta létre. Valamit hamarább megtudni én hírül adni, mint mások. Sőt ez se elég. Mindjárt megtudni valamit, mihelyt megtörtént. Azaz, hogy még ezt a gyorsaságot is lehet fokozni: megtudni valamit, mielőtt megtörtént. Ez a csúcs. Ez az ideál. Vegyük még ehhez a rekordhoz, hogy kitől kell megtudni. A legbegomoltabb emberektől, akik kétszeresen tudják eltakarni, ami •A begyükbeu van. A hallgatás által és a beszélés] által. " De halleluja! A szerkesztői leleményesség gyű zött. Egy ügyes készülékkel kifogott rajtok. Ez a készülék a reporter. A reporter kiveszi belőlük ami bennük közérdekű anyag van, mint a benzin a pecsétet. Terveket, tervek csiráit, megfogamzott és formálódó gondolatokat. A keleti bűvészetben (amit Iíatvauni professor révén ösraerünk) valami vöröses folyadék szerepelt, mellyel le kellett önteni az uborkamagot vagy a kukoricaszemet és az nyomban erjedt, megpattant, zsugorodott, terjeszkedett, fejlődött. A nézők szemeláttára szárat, leveleket, lenese nagyságú uborkát és pirinyó kukoricacsöveket eresztett, a nézők pedig ördöngösségnek hitték és keresztet vetettek. Hát ennyit tudott Hatvani. Rákényszeritette a kulcoricamagot, hogy két óta alatt végezze egy évre kiszabott fejlődési processusát s tegye meg mindjárt fermentáció, eső, napfény és talaj nélkül és meg is tette tomporul tempóra satnya, liliputi alakban, — hanem aztán azzal a kukoricával, ami ilyen erőszakkal jött 'étre, nem lehetett libát hizlalni, A reporterek ellenben többet tudnak. A reporterek is ilyen embrióban veszik ki a politikumoktól a kívánt, matériát, de nekik egy másik folya. kjük is vau (a tintatartójukban), mellyel az alig észrev'iető parányt megnövesztik, fölfuiják természete- nagyságra — és ezzel már lehet hizlalni a közönséget. Aztán az a jó, hogy senkinek se árt. A lapunk volt egy szenzációs ingyen közleménye, a szerkesztő boldog, az olvasók megelégedettek, a meginterjúvolt államférfi pedig mindent, helyrehoz egy demcntivel — ami megint érdekes közlemény a lapban. Nem is lelt volna hát ebből soha gravamen, ha itt szépen megállnak a lapok. De nem álltak meg. Az érdekes közlemények utáni cserkészetben kitalálták az úgynevezett körkérdéseket, melyekkel szélcsendes időkben (mikor a vén boszorkány, a Politika alszik; egyenesen az írókra utaznak. A lapok az írókra? Hohó ! Hiszen az lehetetlen. Hiszen még a tövisbokor is, mely pedig szintén arra vau teremtve, hogy szúrjon, tépjen, megkíméli a jámbor méhet, szelíden engedi meghemperegni a rózsája kelyhében, letépi töviseivel a hozzá dörzsölŐző bárányok gyapját, de a méhek csápján gyűlő himporho2 hozzá nem nyul; hogy ami mézzé lehet, legyen mézzé. De mindegy, azért mégis csak jöttek a körkérdések. Nem a mi sajtónk kezdte, hiszen ha az kezdte volna, abbahagyná, hanem a francia sajtó kezdte — azért houosult meg és félni lehet, hogy még jobban elharapózik. A reporterek, kivált a uagy S

pitzel' ükruold _ . - . . r ia vir r n 1 i ' fi T5 á r u h á z a { - • ~ UjUl , Keppidpf. \áz. 1