Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-11-01

»oknjik több' mint a IV1 u meghal. A legutolsó 1892-93-iici budapesti kolerajárvány alkalmával a betegek 5S«i'-a halt meg. Érthető' tehát, hogy a kolera ellen fokozoltubb ovóintézkedések -Szükségesek. . • . •— ' Az ovóimézkedések elseje mindenesetre a kulerás betegnek 'legszigorúbb elkülönítése. Tekintettet a betegség borzalmassiígára és arra, 'hogy lakásokban a beteg szennyes .ruhaue.niüiuek deziuíieiátása nem lehet oly mug.bizüRtó, mint arra berendezett kórhazakban, legjobb, ha -a kulerás beteget kórházba szállítják, meg altban az esetben, lm egyébként iiikásábiui el lehel ne' különíteni is. Hitt-még akkor, amikor a lukasban többen vannak. A legnagyobb veszedelem a szegényeket fenvegcti, akik, ha kőzniük vnlnmelyik megbetegszik, rendszerint nüm hívnak azonnal orvost. Egy-két óra lefolyása alatt pedig a kolerás beteg folytonos hányásával szerteszéjjel szólja a baoillusok tömérdek millióit, melyek aztán*sokféle titon-inódon belejutnak a környezetében levők szervezetébe, illetőleg azok beszennyezett keze, cipője, ruhája és. miuden egyébb a lakásban levő holmija iu'i/.vetite-j sével a lakáson kívül inasokba is. Növeli a vésze-' dehnet még az, hogy a/, ilyen lakásból kihordott hzemét, vagy kiömöli szennyes víz a talaj felszínére jutva, nagy Kiterjide.-ni-n szennyezheti a talajt, amelyen a kolerabaciilusok hihetetlen gyorsasággal eß niüunyibegbeu wlszapoiodván. egész városrészek lakosságál. megfertőzhetik. Ilyenkor aztán mar nem csupán a beteg kőzveietleniii ti-r;esz.ti a baji, hanem terjeszti műiden, amit az íí lninyadéka a legparányibb inertekben is beszennyezel i. Belekerülj a kolerabaeilius az mea porába, az ivóvízbe, az élelmiszerükbe és minden láigyr.i, amivel érinikeztsbe jöhetünk. Különösen nagy a veszedelem akkor, amikor a kolerabaeilius olyan időben keiül a talajba, amely idő az ó' továbbszaporodásara kedvező, amikor még az időjárás eléggé meleg Osz elején, tlö sőt ősz j utóján is a nap sugarai még eléggé képesek át-, melegíteni a talaj ICIBŐ rétegeit, amelyek ha eléggé j nyirkosak és szeunyezottei;, egészen Uodvczö íVlté-' telekkel rendelkeznek arra, hogy a kolerabaciilusok • bennük ne csak megmaradjanak, d>* söi el is s/a- j porodjauak. Érthető tehát, hogy melegebb időjárás! alkalmával jelentékenyen nagyobb a veszedelem, | mert nagy kiterjedésben H/.CIIU) izödheuk a irtiaj, mig a téli hideg :i talaj szennyes anyagainak rulhadására és nevezetesen a koh raliaeil)ui-ok szaporodására nem Kedvező. j A védekezésnek a beteg szigorú elkülönítése j után kétségen kivid leghatásosabb módját abban; fogjuk megtalálni, hogy magát a betegség okozóját, a kolerabaeiliust pusztítsuk el. Az az eljárás, ^ I a répát. Mert közelebbről hogy megnézem, látom a dudva között a fonnyadt, töpörödött répalevelaket. Mi történt ezzel a kis földdel'.' A határban nincsen háládatlan hant, miért hagyták hát ilyen bitangságban ezt a kis darabot'.' Yégiglépem szélességben, hosszúságban, körülbelül fele ez bizony a holdnak, a másik fele lejtős, odasimul az ököruthoz, amely a völgyben unatkozik. A lejtős részen épen kukoricát törnek. No ezek a szegény emberek csak tudnak valamit a répáról. Talán az övéké is, hiszen csak egy kis akác választja el a kukoricától. A répa másé. Tiltakoznak egyszerre hárman is mondják, hogy nekik bizony nincsen hozzá közük. Az öreg, aki a tököt szaggatja a kukorica között odamutat a gazos felé. — Ingven se kell az nekünk! Földről még nem hallottam ilyen becsmérlő beszédet. Különös a dolog, inert közös tagban van y kukorica a répával. Az öregnek gyönge a munkája, pipázni is ráér, hát mond egyet-mást a répáról. Azzal kezdi, hogy nem egészen a más esetéről beszél, lévén magának is valamelyes köze a dologhoz. Igy megtudom, hogy a répát ama Törő Vendel vetetic, aki marliahajosár volt éa akit a mérői vásár után a csapszékben megütött a guta. — A Törő Vendel odakerült a mi házunkba. Odakerült, — ismétlé az öreg — nem láttuk szívesen, de mikor nem tehettünk ellene ... A néném eánya, a Tres/.ka hozta. A Treszkát segítettük, amely . ehhez vezet) a fertőtlenítés,, a 'deziurioiálás. A hatóságok ilyenkor mái-jó előre figyelmeztetnek arra, hogy a tisztaságra nagy gondot fordítsunk. Tiszta legyen lakásunk, i uházattink, lestünk. Gondosan ferlothrniteni kell 'a köierás beteg lakását. E/.L a munkái, nálunk a központi ferlőtle'hi'tő intézet begyakorlott embereivel szakszerűen végzi. De fertőtleníteni kell fehérneműit, ágyneműit, ruháját, bútorait és mindent, amivel érintkezésbe jött. Egyébként -a lakás alapos szellőzése, a bőséges levegő, valamint; a napsugár mint minden fertőző betegség ellen, ugy a kolera ellen is a legbiztosabb segitője az embernek. Amig a kolerás beteg szigorú olitülönitésu, valamint lakásának, bútorainak, ruhaneműinek feitőtleniiése a hatósági, hogy ugy mondjam hivatalos védekezésnek leginkább kiemelkedő része, amellyel a beteg környezel ének osak annyiban van gondja, hogy azokat szorgalm.izza éa a hatóságot ebbeli munkájában támogassa, addig miuden egyes ember magamagát külön is kell, hogy védelmezze. Ha valami ellen, ugy különösen a kolera ellen igen Itatásos ez az egyéni védekezés. Amikor kolera veszedelem fenyeget, a halóságok nyilvános intő l'öíhiwisa jóformán csupa olyan tanáccsal van tele, ami az egyes ember magatartására vonatkozik. Vörösf máiként hu/.ódik végig ezekben a tanácsokban a tisztaság jelentősége. A li.sztasa'g mindenkoron és minden körülmények között a legbiztosabb védelmet nyújt mindenféle fertőzés ellen, de talán egyik fertőző betegség ellen sem védelmez annyira, mint éppen a kolera elluii. Minthogy egyáltalán nem ellenőrizhető az. hogy kolera idején azon, amit kezünkkel érintettünk, nem voltak e kolera bacillusuk, a legegyszerűbb és egyszersmind leginkább célravezető módja az egyéni védekezésnek az lesz, hogy kezünket napjában többször, de inindt nesetre minden evés előtt szap-; panual a'nposan megmossuk. Ezzel az eljárással j megvédjük magunkat az elten s veszedelem ellen, unely bennünket a saját kezünkön tapadó kolcraiiacillustól érliut. Hogy testünk többi részének gon:los tisztántartása, a reiu.b'B fürdés, csak bizUmabbá fogja tenni védekezésünket, az bővebb magyarázatra nem szorul. A us/.taság fokozottabb mértékben terjedjen ki ruházatunkra es a körülöli ülik levó minden tárgyra, lakásunk padlózatára, falaira, bútorzatára stb. özcllőzlesMik szobáinkat gyakran és erő lelj csen és különösen vigyázzunk arra, hogy lakásunkban semmi szenny, ven.mi rothadni képes anyag össze ne gyűljön. Ezért különös gondja legyen a házi asszonynak u konyhája tisztaiágára. Ne engedje meg azi, hogy a konyhahulladék gyáiuolitottuk az özvegységében mégis hogyan hogyse elpártolt a véreitől és felesége lett a Törő Vendelnek. Ez meg izgága, veszekedő einher volt mindig, a Treszkát is rábeszélte, hogy követelje a törvénynél a jussát. Igy azután elosztottuk a kis házunkat is, meg ezt a hold földünket is. A házból a hátulsó, válypgos részi kapta a Treszka, a földből meg a felét. Egy szájjal kevesebb lett az asztalnál, de két kézzel kevesebb a munkában, meg felérc fogyott a termésünk, ami pedig közös volt, mióta csak az eszemet tudom. A szegény is lehet még szegényebb, hát mi igy jártunk, pedig Itatna vagyunk. Az öreg elhallgatott. Mintha azt kérdezte volna, hogy értom-e most már a dolgot. — A Treszka megint özvegységre jutott ? — kérdeztem. — Megint. — Csak segítik az atyafiak? — Segíteni segítenék ... De mikor marhahajcsár lett belőle . . . — Micsoda? Asszony-hajcsárt se láttam még! — Pedig a Treszka hajcsár. Ott vana vásárokon, bandukol a tehenek után, akárcsak a férfiak, éppen csakhogy nem bagózik. — Hát miért nem tartják itthon'? 1 — Nincs annak itt maradása. Ellene van az egész falu a uagy veszedelmet ő hozta u falura. Mikor az urát ott találta a halál a mérői csárdában, másnap kocsin elment Mérőbe és reggelre itt összehalmozódjék, hane.ni jól befödhető sz'eméttartó ládákban vitesse el nap-nap mellett a házi szemetet. A cselédség tisztasága'i;a éhei' 'figyelmet foril.itson mindenki, mert. hiába tisztálkodunk mi, hosrvha a szakácsnőnk, aki az ételeinket készíti, piszkos. Az a körülmény, hogy av.kolóra baeillnsa legtöbbnyire a s/ájon át kerül az ember szervezetébe és" pedig ét.eilul, itallal, az egyéni védekezésben oly eljárásokra is i'ndilja-az embert, hogy a kolerabacilltisokat az ételekben és italokban'mái eleve tönkretenni igyekezzék. Minthogy a koleriibacillusok már magasabb hőmérsékben rövid idő alatt elpuszliilnnk, igy 60 (• liőmérsék mellett már 10 pere múlva, fölforr-ad ískor pedig azonnal; az ételek és italok utján való fertőzés ellen ugy fogjuk magunkat legbizioi-ab an megvédelmezni, hogy ha csakis olyan italokat iszunk, amelyek az említett mnga.-abb hőfok hatása alatt állottak. Kerüljük tehál koleraveszedelem idején a nyers ételekel : nyers lejei, vajat, sajtot, gyümölcsöket. Együnk frissen készített ételeket, olyanokat, amiket magas hőfoknál hűtőitek, vagy főztek. Még a péksüteményt, vagy a péktől hozott, kenyeret is ajánlatos, mielőtt asztalunkra kerülne, a tűzhelyeu megpirítani. Helyiben cseleks/.ünk, ha forralt és zárt palackokba tett vizet, iszunk. Allott vizet azonban semmi esetre se igyunk; helytelen volna tehát az ivásra szánt vizet egyszerre nagyobb mennyiségben fel fórra

1 ni és eltenni. Frissen kel! azt mindannyiszor forralni és aztán lehűteni. Egyébként megbízhatóan kezeli és liszta keriske(1 és bői hozatott ásványvizet ihatunk. A kci'et-kcdésben forgó különböző szódavizek ellen azonban bizonyos aggodalmakkal lehelünk, mert azok kezelése nem mindig kifogástalanul liszta. A szeszes italokról külön kell szólanom. Köztudatba ment, hogy a kolera ellen nagyon jő védelmet nyújtanak erős borok, pálinka, likőrök stb. sőt némelyikét, mint a borovicska!, vörösborokat a régebbi időben mint specifikumot hirdették. Kétségtelen, hogy a szeszes ilal nem alkalmas arra, hogy benne a kolerabaeilius tenyésszek. Mérsékelt élvezése tehát valamely jobbfajta bornak, kiil.'mösen ott, ahol az ivóviz nem jó, vagy éppenséggel aggályos, megengedhető, sőt esctről-esctre az orvos tanácsára ajánlható is, ámdti másrészről ne feledjük el azt, hogy viszont az, aki szeszes italt sohasem ivott, vagy ahhoz szokva nincsen, ha csupa védelmi szándékból inni kezd, könnyen megrontja a gyomrát s ezáltal hajlamossá teszi magát a kolerafertözésre. Különösen helytelen, ha gyerekekkel itatnak borovicska!, szilvóriumot, konyakot és egyéb erős szeszes italokat. Iszákos, részeges emberek nagy veszedelemben forognak kolerajárvány idején és ha meghevült a házunkban a halott. Hiába vitték már vóua vissza . . . Az öreg a botjával megpiszkálta az indákat s- mint aki mindent elmondott már, csak ugy egy pár szút vetett még oda. Amiből annyit értettem, hogy jobb szerették volna, ha az asszony nem hozza haza a halott urát. Mivel az ilyen cselekedet, eiiynyit még kibökött az öreg, biztos vcSzedelem. Hát a halottat ott kellett volna eltemetni a mérői temetőben. Kz valami nagyon világos dolog lehet, meg kell érteni ennek az. igazságát az'első liaüasra, mert »/. az öreg csak annyit mond a magyarázatra, hogy elkövetkezett aztán a falura a veszedelem. A nagy bajról a pesli embernek is kell tudni, különben méltán éri a harag. Nem is faggatom tovább az öreget. Elmondott ő mindent és szakítja tovább a tököt. Egy nagyot megbököd a botjával s kimondja a szentenciát. — Többet hízik ezen az egyen a jószág, mint azon az egész répán. Az öreg ért a jószághoz, talán igaza ÍB van. De már megnézem utközben azt a répát, micsoda baja lehet. Mire odaérek a lenézett, a kitagadott földhöz, a szélén egy kocsi áll. Meszes vagy halaskocsi lehet, inert gyékényes sátor van rajta. Két görhes, vén gebe áll a rud mellett és javában ropogtatja a répaleveleket. A répát pedig nézi valaki. Közelebbről látom, hogy a csizmás, törpe emberke Janó, a vásáros tót, aki a falut keszkenővel, késsel, olvasóval, tükörrel meg minden aprósággal ellátja.