Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-11-01

XXXV. évfolyam. Pápa, 1908. november 1. 44. szám. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának ós több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vas á r n a p. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedősc, Fő-tér 28-iIc szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Főmunkatárs: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. •Előfizetések ós hirdetési dijak a lap kiadótuvatalához küldendők. A lap ára: egész évre 12 kor., félévre 6 k., negyedévre 3 b Nyilt-tór soronként 40 fillér. — Kgycs szám íira 30 flll Temetői hangulatok. Amikor az első dér megcsípi a fák­leveleit, amikor az őszi szól végig siivit a zörgő bokrok közt és sárga ]évelek jelzik az utja nyomát, önkéntelen az elmúlás gondolata lepi meg mindnyá­junk lelkét. A hervadás ideje mélabús érzéseket fakaszt, emlékezésünk vissza­száll a múltba és fölkeresi sirban por­ladó kedveseinket. Ez az érzés forrása a kegyelet szép ünnepének, a halottak napjának. A temetőkben ojra hantolják, virágokkal, koszorúkkal, lámpásokkal ékesítik a sírokat. A mauzeleumok, díszsírhelyek gyászpompát öltenek, de a szegények besüpedt sírjain is olt ég a niagános kis mécses e napon. \ Ahogy végighaladunk a nyirkos utakon, elfog a mulandóság busgondo-| lata, A vég egyforma. Akik nagy ós szép gondolatokkal, nemes és bálor cseleke-! delekkel gazdagították az emberiséget,' akiknek a sors szárnyakat adott, hogy! magasra szállhassanak, akiknek kincset és vagyont nyújtott, hogy" gondatlanul, élhessenek, akiknek lényt és diszt jutta-i tolt. hogy embertársaik fölé emelkedhes-! senek, ép oly csöndesen pihennek alat­tunk, mint azok, akik verej fékez ve fut­károztak a napi kenyér után s akiknek az elet nem adott egyebet, csak gondot , és gyászt. 4 I És megrohan ilyenkor a gondolat, érdemes-e küzdeni, dolgozni, hin álmo­kat kergetni, holott az élet oly arasznyi és mindnyájunk sorsa egy: a föld. Érdemes. Hiszen a küzdés, a muuka: maga az élei. Apró csavarok vagyunk a nagy. titokzatos gépezetben, amely rejtélyek­kel van tele, de minden csavarnak meg­van a maga rendeltetése. Ha kihull, tá­mad helyette más. És a gépezet tovább forog, mert az élet, a küzdés, a munka örök. A kegyelet szava minden évben egyszer odaszólit bennünket azokhoz, akik beyégezett munkájuk után az örök pihenésuek részesei lettek. Gondoljunk szeretettel reájuk. Azokra is, akik be­végezték a kiszabolt feladatol, azokra is. akiknek inunk;'.ját derékon törte ketté a kérlelhetetlen halál. Mindenki szenvedett az életbeu ós ez a szenvedés mindenkinek sirjál megszenteli. Sirassuk meg újra azokat, akik közel állottak; hozzánk ós gondolj-, ^ mily szeretettel azokra, akik felülemelkedve a családi élet szűk keretén, a haza és az embe­riség érdekében áldozták fel erejük ja­vát. Csak annak a nemzetnek lámadnak nagy fiai. amely a kiválók emlékét meg-| őrzi. (Szegény ország vagyunk. És nagy-! jainknak alig adhaluuk mást, mint ke-j gyeletes emlékezést a szivünkben. Vándoroljunk hát ki a temetőbe, szenteljük ezt a napot haloltainknak. Gyújtsuk meg erre a napra lelkünkben is az emlékezés mécsesét, tépjünk sze­retteink sírjáról egy virágot s azután újult erővel, az emlékezés felmagaszto­sult érzésével térjünk vissza az életbe. A halottak birodalmából térjünk vissza a nyüzsgő, zajos életbe: — dolgozni, küzdeni szeretteinkért, a hazáért, az em­beriségért ! Védekezzünk! Irta : Gerlóczy Zsigmond dr. egyetemi tanár. Ii. A kolera jelei meglehetősen gyorsan fejlődnek ki, sőt igen gyakran minden előzetesei)!) rosszullét nélkül gyors egymásutánban következő hányással veszi kezdetét, Máskor egy-két napi bágyadtság, szédülés, étvágytalanság. Általános rosszullét jelzi a kolerát. A fertőzés pillanatától a betegség legelső tüneteinek megjelenéséig terjedő lappanga'si időszak nagyon rövid, rendesen 2-'ó nap. A megbetegedés súlyossága tekintetében kü­lönböző fokozatokat lenét megkülönböztetni. Né­melykor erősebb görcsön, émelygésen kivül Komo­lyabb tünete nincs s a beteg pár nap alatt meg­gyógyít 1 . Súlyos esetekben a beteg teljesen kimerül szemei beesnok, bőre ráncos lesz, tagjai hidegek és mogkékúlnek. Irtózatos kiuokai szenved egész testében, de főképpen lábikráiban fájdalmas göresci vaunak; majd melle is elszorul és knzködve kap­kod levegő után; elhaló, csengés nélküli hangon jajgat és nyögi el rettenetes szenvedéseit. A kolera kétségtelenül egyike a legveszedel­mesebb fertőző betegségeknek. Általában a kolera­*) Csak egy virágszálat! . Szakadatlan hangzó halotti harangszó — Ha egyik elhallgat, elkezdi a másik: Szivünk drága gyöngye : szemünk hulló könnyű Nyomán az anval'óíd iszumosra ázik. Hogyha egy mederbe gyűlne egyszer egybe Minden elhullott köuy széles e hazába : Hömpölygő hullámmal átszelné a rónát Tisza-Dniia mentén egy uj foldani álja . . . Magyar temetőknek minden zúgja tömve ISgy-egy sir minden kis talpalatnyi földje. Kalászos rónáink szorgos hangya népe Mint a pergő kalász, ngy omlik beléje. liágódik kebelén korunk szörnyű kórja Véres háborúknál ri'mesbb roinlio'.üja : Alattomban támad, tizedoli népünk S pusztítása elé teln-U-tlen' nézünk. Csirájába fojtja a fesledő bimbói, Liliomot liervn"/!, lenge száron ringót, Sudár jegenyéink' ledönti a porba — Xéuia temetőkön olt hevernek sorba. *) A József Kir. lialoltukmipi akciójára. Hereeg Szanaloritm Kgyosület Ks mi látjuk őket szenvedve hervadni, A halál csókjától élve elhamvadni, Tüzes poklot járni, megváltásra várni . . . — S megyünk tehetetlen' a sirjokat ásni . . . Kegyelet szent napján, ha dér száll a foldro: Sírjaik virággal, koszorúkkal födve. S egy könyörgő szózat, moly e hazán áthat. K koszorúkból kér — esak egy virágszálat ­Ha minden sirhalom minden virágcsokra Csak egy virággal lesz kevesebbül fonva Amit az irgalom kosarába szántak: Kietet jelent ez sok ualálraszánlnak. A sok virágszálból virágordő lészen : •S arat az irgalom! — Ugy íogadja késben Az ellent, mely aztán már hasztalan támad I S nem kér hozzá többet, — esak egy virágszálat Ballá Miklós. Ka fáj a szived . . . Ka fáj a sziuecí, ne luäja azt senki, ßanafoäat fojfsaä vidám liangu dalba, Panaszra jajra ne nyíljon az-ajl?a3, CUinäenki csal? Hangos kacagásod h.allja. Jtfo sejtse rólad senki a világon Jtogv a kacagásod nem a színedből jön (3z emberei? ha figyelik az arcocl',. NQ ongocicl, hogv kömtvecl akkor előtörjön. De hcaíha csordultig már a pohár S könn?eäet sem íudocl tovább rejtegetni 19o:utlj egy csenäes, elhagyott magányba S sírj., zol?ogj, de könnyed' meg ne lássa senki. Myra. Pusztai emberek. — A „V A |> a i I. a p o k" e r e d e t i t á r .: á j a. — Irta: Hajdú Miklós. II. Egy árva folt. A széles kukoricatáblák között egy kis folt vau. Mintha gazt vetett volna valaki, kedvire meg­termett itt a mező minden fattyuja, már a magvn­kut is hullatják és bőven gondoskodnak jövendő éle­tükről. Sohasem láttam még a halárban ilyen föl­det, ilyen elhauyatott árva lohnt. Alig egy fél hol­daoska az egész, de a szegény embert, mégis elláthatná, télire, krumplival. Es nincs országút mellett, hát nem a csikók harapdálták le a fiatal kalászt, vagy a zöld kukoricáéi mert. Látszik is, hogy megszán­tották, be is vetették, mert a gaz között van valami barázda. Dc hogy aztán ki méhek benne a gazt, az bizonyos, különben nem nyomta volna el ennyire I rciolcl á r u h á z a limn Deá^ufcza 23. UJUl , Keppiclv-f. ház.

Next

/
Thumbnails
Contents