Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-10-18

Védekezzünk! Ezt a oé!t pedig könnyű szerrel és kevés költséggel elérhetjük, ha bejelentő hivatalunkat ugyanilyen elvekre alapítjuk, ugyanilyen alapokra fektetjük. Amilyen szerekkel és eszközökkel 2-3000 ember számára részleges bejelentő hivatalt lebet fentartani, ép oly szerekkel és eszközökkel lehet azt a bejelentő hivatalt általánosítom, mindenkire, a város összes lakosságára kiterjeszteni, rendszresiteni és berendezni anélkül, hogy ez akár a város anyagi képességeire valami nagyon terhelöleg Íratna, vagy akár egyéb tekintetekben a legcsekélyebb emócióval is járna. Ha egy groteszk ötlet triviális mezébe akarnám a gondolatot öltöztetni, bízvást ugy mondhatnám, hogy a bejelentő hivatalt még meglepetósszerüleg — hogy ne mondjam — loppalis -- be lehetne állítani, mert az általam javasolt bejelentő hivatalnak létesítése sem uj állás szervezését, sem uj hivatalos helyiség berendezését, sem hivatalos személy szaporítás szükségét, nem vonná maga utáu. Az általam javasolt bejelentő lavalíil a rendörkapitányi hivatal jelen helyiségében, jelenj tiszti személyzetével, legf'öllebb még egy díjnok beállításával lenne létesíthető és igy csuk siuuyi| kiadással és költséggel járna, amennyit annak | az'esetleg beállítandó dijuoknak diurnuma és aj szükséges nyomtatvány felszerelés igényelne, ami pedig alig tesz ki egy város közigazgatási eletében figyelemre méltó nagyobb összeget, mely összeg egyóbkéut tán többszörösen is megtérülne a magántudakozódások terhére esetleg megállapítandó é» azok után belolyaudó illetékekből és a bejelentések elmulasztása folytán kiszabandó bírságpénzekből. Szerintem egy bejelentő hivatalhoz, mely •a mi viszonyainknak bízvást és tökéletesen megfelelne, nem kell egyéb, mint egy ember, aki! a rendőrkapitány felelőssége ós felügyelete mellett a bejelentéseket kezeli, elkönyveli és aj szükséges felvilágosításokat a tudakozóknak meg- j adja. j Maga a bejelentések kezelése eg}^ jelent-1 kezesi küii3'v és egy ennek megfelelő betüsoros ' vezetésében állana csupán. j Amint mindebből kitetszik, a bejelentő hivatalnak ezen sistema szerint, vagyis a katonai I nyilvántartás vezetésének mintája szerint való létesítése, berendezése a lehető legegyszerűbben megvalósítható. A mai kornak azonban sajnos, a nagyzásban rejlik a morbiditásé. Nagyzás az egyéni életben, nagyzás a közéletben. Ami egyszerű, ami nem költséges, ami nem nagy hangon, öblös torokból indul, annak nincs becse, azt nem vesszük figyelembe. Lehet, hogy az ón előterjesztésemet is annak egyszerűsége és az általa elérni szándékolt cél kivitelének igénytelen módja fogja eltemetni, de azok, akik a belső lényeget a külső formának elébe helyezik és nem felületes siklással mérik végig az előadottakat, hanem beható gondolkozás tárgj'ává teszik azt, be fogják látni, hogy a csepp is váj a kövön ós valamely gépezetnél nem a díszes hüvely, az ékes tok a fő, hanem :i. szerkezet, mely abban működik', akármilyen egyszerű legyen is az. Jelen előterjesztésemben osak általános vonásokban óhajtottam a javasolt módszer szerint létesítendő bejelentő hivatal megvalósításának módozataira rámutatni, a részletkérdések előterjesztését akkorra tarlom fönn magamnak, ha a tekintetes tanács ós képviselőtestület a felett döntött, hogy a bejelentő hivatal létesítését kimondja-e vagy nem." A bejelentő hivatal felállításának részlettervezelót Kemény Béla városi jegyző tegnap terjesztette a tanács elé, mely azt egész terjedelmében elfogadta s utasitotta a főjegyzőt, hogy a bejelentő hivatalra vonatkozó, már régebben megszerkesztett szabályrendeletet vegye elő s azt legközelebb terjessze a városi tanács elé. E szerint ismét lesz egy üdvös és szükséget képező intézményünk, hacsak egyesek kicsinyes okok t.ialt ellene állást nem foglalnak, .Mert hát nálunk ilyenek is akadnak. De bármint történjék is, a bejelentő hivatal meg lesz, mert közszükségei képez, a városra semmiféle terhet nem ró és igy meg is kell lennie. utolsó üzenete a cárhoz tiz nap előtt került ki Vladimir Íróasztaláról, ahol az államkormányzati okmányosomé tetején feküdt Gépírással lekopogtatott irat volt és a erfr halálos ítélete volt benne, arra az esetre, ha két hét alatt nem adja meg az orosz birodalomnak az igazi alkotmányt. A két hétből tiz nap mar letelt és a mindert oroszok ura ez idő szerint szünet és jóformán alvás, vagy nyugalom nélkül ezen az egy dilemán töprengett: — Alkotmány a népnek — vagy halálos ítélet a cárnak. ' Teljes tiz napon ut mérlegelte, fontolgatta, hánytorgatta jobbra-balra magában a kérdést mindaddig, amig végtére viziói uem támadtak és hallucinálni nem kezdett: — - Kipi-kop . . . kip-kop. Most kopogtatja a szobában a halálos ítéletet az írógép . . . Megrögzött, vérbeli kényúr volt és inkább megőrült, semhogy rá tudta volna magát szánni, hogy alkotmányt adjon a népének. Ilyen az igazi cár. Pacsov is megborzadva látta, hogy őrülttel van dolga éa sokért nem adta volna, ha akárhol másutt, csak ne a cár szobájában érezte volua magát. Hirtelen mentő eszméje támadt. Mielőtt előbbi szavaira a cár megtalálta volna a választ, szaporán mintha csak valamire felelne, folytatta a mondókáját : — Különben pedig Felséged parancsára tüstént értesítem a testőrség parancsnokát, hogy tiltott írógép kopog a szobában. — Az én parancsomra? -- csodálkozott Vladimir, mert első percben nem emlékezett vissza a parancsra, amit nem is mondott. A következő pillanatban a'zonban, befolyásolható állapota révén már I maga is azt hitte, hogy ezt a paranosot adta a tisztuek és visszahúzódva íróasztala mögé, a karosszékbe, kegyesen intett: — Helyes, Pacsov, eredj! Csakhamar futótűzként terjedt el először az udvarnál, azután pedig egész Pétervárott, hogy Vladimír cár megőrült. Az udvarnál, ahol bizonyosak voltak a dologban, csak suttogtak felőle, a városban, ahol minden hivatalos felvilágosítást megtagadtak és mindent makacsul cáfoltak, hangosan tárgyalták a szenzációs politikai eseményt, A forradalmi bizottság titkos ülésező helyén, egy eldugott hónapos szobában, hidegvérrel fogadták a nagy újságot. — Ha Vladimir megörült, akkor nem Vladimir, banem Péter ur fog meghalni a zsarnoki széken. .Aztán, mintha mi Bem történt volua, csöndben hozzáfogtak egy uj kiáltvány megfogalmazásához, amelyben figyelmeztetik a népet, hogy az uj cárral szemben legyen mindaddig tartózkodó, amíg az alkotmány kérdésében szint nem vall. Ha megadja az alkotmányt, akkor éljen az atyuska, ha továbbra is abszolutizmust akar, vesszen el. Egyszerre csak távoli robban%s zaja rázta meg a szoba ablakát. A bizottság tagjai felugrottak a helyükről. — Merénylet! Hogyan ? Mára senki ellen sem adtuűk ki halálos ítéletet! — Valami műkedvelő lehetett —jegyezte meg fagyos mosollyal az asztalvégen Meriuoff, a forradalmi bizottság feje és vezére, akinek nagy felsőbbségc első tekintetre meglátszott a többiek fölött. — Mindig belekontárkodnak a dolgunkba. Irta: Gerlócry Zsigmond dr. eg-yetemi tanár. 1. A legnagyobb elővigyázat, a legszorosabb védelmi intézkedések dacára is tartanunk kell attól, hogy a kolerát országunkba is behurcolják és ezért helyénvalónak, időszerűnek látjuk, hogy közönségünk figyelmét a fenyegető veszedelemre felhívjuk. Ttíí'Sitüíc ezt azért, mert a hatósági védelmi intézkedések sikere jórészben attól függ, hosiy a nagyközönség mennyiben érti meg azok szükségességét és mennyiben támogatja a liatóságot védekező intézkedéseiben. Felvilágosított, kellően kioktatott közönség igazi segítőtársa a hatóságnak a védekezésben, tnig a tudatlan tömeg nemtörödésével, sőt* mi több, cllcnliíllásávul végtelenül megnehezíti a hatóság fáradságos munkáját. A védekezés érdekében való szolgálatot vé[lünk teljesíteni akkor, amikor ez aggodalmak közepette elmondunk egyet-mást a koleráról és az ellene való védekezésről. Áz ázsiai kolera, őshazáját, Indiát, kivéve, ahol állandóan otthonos, mindenütt csak mint behurcolt, kisebb-nagyobb járványokat okozó betegség ismeretes. A kolera baeillusát ivooh Róbert, hírneves német tudós fedezte lel 1884-ben, ő utána tudjuk, hogy a kolerának egyedüli előidézője az a vessző alakú apró baoillus, mely a beteg ember gyomrában és beleiben nagymennyiséiben elszaporodik s innét jut :i talajba, vízbe, ruha és ágyuemüekrc, élelmiszereltre és más tárgyakra és ezek utján avagy közvetlenül is az emberbe. Kétségtelen, hogy a kolera egyenes fertőzés utján átrigadhat az emberre, de másrészről az is bizonyos, hogy járványossá csak akkor válik, ha arra a helybeli és időbeli viszonyok alkalmasak. Igy tudományos kutatások kiderítették, hogy lapos, mélyen fekvő, viz és levegő számára átjárható, szennyes talaj kiválóan alkalmas a kolera csirák fejlődésere, mig sziklás talajbau, emelkedett, dombos fekvésű helyeken, nem szennyezett talajban,, uem szaporodik el és ilyen helyeken uem támadnak kolerajárványok. Nagy befolyást tulajdonítanak a kolerajárványok keletkezésében a talajvíz ingadozásainak is, igy nevezetesen annak, hogy a talajvíz sülyodéso különösen kedvez a kolerabacillusok elszaporodásának. A legtöbb kolerajárvány a nyári hónapokra Nemsokára ismerős léptek kopogtak a folyosóról. — Itthon van a szakácsné? — kérdezte kívülről egy női hang. Ez volt a jelszó a beboosájtásra. Kinyitották az ajtőC és Olga lépett be. a bizottság legkülömb vizslája. Kissé izgatottan dobta le magáról nagy gyapotkeudöjét, amelyikbe be volt burkolódzva: — Sándor levegőbe röpítette a cárt. Most. Üt perccel előbb. Az emberek miutha villamosütéet éreztek volna a testükön: — Vladimírt'/ — Nem, az ujat. Pétert. A pályaudvar előtt. Most érkezett Moszkvából, hogy proklamálja magát. Cafatokba röpült. Őrült pánik. Sándort elfogták. A bizottság tagjai — csupa balálra szánt arc — összenéztek. — Ügyes dilletáns — dünnyögte magában valaki. Egy őszbecsavarodott ur, aki az imént még az uj proklaraátiót szövegezte, ceruzájával huzigálni kezdett valamit a fogairaazváuyában: „Vladimir cár megőrült: Zsarnoki hajlamaival ÖBinert utódját Pétert utolérte a népszabadság boszszuálló angyala, tehát az uj cár . . . Az öreg ur a köriilállókra tekintett: — Ki is most az uj cár ? — Cirill, mondta valamelyikük. — Tehát Cirill ... és papirosa fölé hajolva folytatta a szövegezést. Meriuoff, aki fagyos mosolyával még mindig ott áll az asztal végén, cinikusan szólott: