Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-10-18

esik, ellenben a téli hidegebb időjárás nem alkal­mas nagyobb kolerajárványok kifejlődésére. Gyermekek ritkábban betegesznek meg kolerá­ban, mint felnőttek, ellenben öregebb egyének jóval fogékonyabbak reá. A megbetegedésro kolerajárvány alkalmával különösen hajlamosak szennyezett talajú városré­szekben és falvakban, szennyezett udvarit házakban élő tisztátalan emberek, valamint, olyanok, k>k evésben, ivásban, mulatozásban mértéktelenek, kik tisztátalan, rossz ivóvizet isznak, romlott élelmi­szert esznek. A kik a tisztaságim minden tekintetben nagy gondot fordítanak, akik tiszta talajon épült bazalt­ban laknak és akiknek élelmiszerük és kifogástalan ivóvizük van s akik egészségüket minden tekintet­ben gondozzák, azok kolerajárvány alkalmával alig forognak veszedelemben. A kolerajárványokban szerzett tapasztalatok világosan bizouyitjáií, hogy az a néposztály van leginkább kitéve a megbetegedés veszélyének, amc!) az előbb említett rossz egészségügyi viszonyok kö zött él. A betegség jeleiről legközelebb. Színészet. Megelégedéssel tapasztaljuk, hogy közönségünk nap-nap után teljesen meg­tölti a színházat. De hát csoda-e ez? Nem, mert a színtársulattól olyan elő adásokat látunk, amelyeknél jobbat soha sem kívánhatunk. Kivétel nélkül telt ház előtt mentek az eló'adások a mult héten is. A közönségen meglálszik, hogy tud lelkesedni a színészetért, ha az nem talmi, hanem valódi színészet s a szí­nészek nem névleges, hanem tényleges színészek, akik uem csak a mi kis szín­padunkon állják meg helyüket dereka­stul, hanem bármely nagy színpadon is, vSÓ't volt olyan darab, amely fővárosi színészek által sem adatik elő jobban, mint ahogy azt a mi színészeink elő­adták. Azt a meleg pártolást tehát, amely­ben a társulat az elmúlt héten is ré­szesült, a legnagyobb mértékben mog­— Heggel Vladimir, délben Péter, este Ci­rill. Ez oly gyors torlódása uz eseményeknek, hogy ezt az alkalmat meg kell ragadnunk. Szólt és odalépvén az öreghez, elvette előle az asztalról a már kész kiáltványt és ketté hasí­totta. — Az éjjel —• mondta felvillanó szemmel — proklamáljuk a kaszárnyákban a forradalmat. Aztán, mialatt a többiek a meglepetés lelke­sedő tüzében pillantottak reá, egy gondolatnyi ideig sötéten a mérhetetlen uagyravágyás rideg számítá­sával tekintett maga elé. — Itt az ideje — beszélte hangtalanul ez a teldnte — itt az ideje, hogy magamhoz rngudjam a fő hatalmat. Odalent valahol a szomszéd utoában sortűz hallatszott. A nép — ez a bolond ágyutöltelék, lö­vette rakásra magát — a szabadságért. A halál angyala pedig, amely ott suhogott a tűzkeresztségben kavaruó tömeg között, gúnyos szá­nalommal sziszegett a sebektől vérző hallottak es sebesültek fölé hajolva. — Azért a népszabadságért estetek el ugy-e mámoros fajankók, hogy a Vladi­rnirek, Péterek és Cirilíok helyett holnap Marínon^ vagy holnapután egy másik mindenható demagóg lába előtt heverjetek a porban V Szólt és puskaropoga's hulálorditás között vij­jogó kacagással suhant tova, hogy más elesetteknek a ("lilébe súgja a silány históriai igazságot, a íelyei a szabadság fan tornát' kergető eleven ágyutöltelék évezredeken át nem volt és talán nem is lesz képes megérteni soha. érdemelte. Természetesen ajó előadáshoz jó darab is szükséges, ami nálunk bő­vibeu van, mert Szalkay direktor ezen a téren is művész. A darabok megvá­lasztásában oly nagy műérzéket árul el, amely előtt szintén meg kell hajolnunk. Műsora mindig változatos és ami a fő, elsőreudü ós művészi. Az elmúlt héten előadott darabok színházi tudósítását egyébként itt adjuk. Szombat. Az őszi szezonban szombaton adták az első vigoperettet, bérletszüuétben. „Gépíró kisasszony" a darab címe, írták "W. Friezer ós G. Zwereiic. Zenéjét szerzetté: Eeimanu Rudolf. A darab a jobb vigoperettek közé tartozik, bár nincs benne sok uj, de jelenetei változatosak és kacagtatok. A közönséget mindvégig a legnagyobb derült­ségben tartotta. A librettónál sokkal magasabb művészi nívón áll a zeue, mely könnyed kedves és fülbemászó. Meglátszott a hatása már az első felvonás után, mert künn a közönség épp ugy bennt a színházban egyaráut próbálgatta éne­kelni a „Csitt, csitt, csendesen, csak csendesen" kezdetű, bájos zeuéjü dalt, amely csakhamar népszerűvé fog válni. A legszebb melódiáju dal mégis a „Marion" kezdetű, de ez már nehezebb formában van megszerkesztve és csak gyakorlott énekes ajakán érvényesül teljesen, ugy. hogy minden üteme, minden hangja gyönyörködtetni tudjon. A közönség legjobban megtapsolta és háromszor is megismételtette a „Eő a toiletf ós a „Jé! ez a férjemé" dalt. De kitudná azokat a szép zeuéjü énekszámokat mind fölsorolni? Az est fénypontja természetesen Tábori Frida volt, aki olyan játékot produkált a Jost Mici szerepében, hogy a közönség valósággal tombolt az elragadtatástól. Mesébe ülö volt ma ez a kiforrott tehetségű kitűnő primadonna ! Nem volt oly jelenete, amelyért azt a rengeteg tapsot, amibe része volt, meg no érdemelte volna. Tá­bori Frida ebben a darabban szenzációsan nagy sikereket ért el s a pápai közönség előtt, ezzel a játékával tette magát vauiban felejthetetlenné. Hasonló nagysikerű alakítása volt Dérynék is, aki a bankár szerepét a tőle már annyiszor ta­pasztalt művészettel játszotta meg, hogy ujat mondani róla teljesen lehetetlen. Kovács Lajos i Jakobson; szt.-Iousi .személykölcsöuző iroda fő­nökét adta szintén jeles alakitásbau. Borbély Lili igen szépen énekelte a „Csitt, csitt, csen­desen" kezdotü ós' kedves zenéjü keringö-dalt. Kicsi, de tiszta hangja tette ónokét kedvessé. Báthory Bélának ma megint kijutott a tapsból. Fox mindenest adta komikai erővel, hogy igazán rosszul lettünk a sok kacagástól. Iuke pompásan festett és dicséretre méltóan játszott az álherceg szerepében. Rövid idő múlva, ha szorgalma nem hanyatlik, az elsők között fogják öt is emlegetni. Medgyaszay (Topson) ma is gyönyörködtette a közönséget szop ós erőteljes tenorjával. Ha még megemlítjük, hogy ugy a zenekar, mint a kar kifogástalanul működött, az előadásról minden jót elmondottunk. Vasárnap. Vasárnap délután félhelyarak mellett a Tatárjárást adták, amelyben a régi szereplők csak a régi sikereiket újították meg. — Este a Gépíró kisasszony ment másodszor, szintén telt ház előtt, az előző napi fényes sikerrel. Ezúttal is kijutott Táborinak, Báthorynak, Borbély Li­linek és lükének a tapsból ós ujrásásból de na­gyon, amit alaposan meg is érdemeltek. HétfÖ. Leszállított Jielyárak mellett adták hetíöu a Suhancot, Kon ti kitűnő operettjét, telt ház előtt. A címszerepet ma is Tábori Frida játszotta, akinek a játékához már igazán nem ludjuk. hon­nan vegyük a dicsérő szavakat, mert végtére a dicséretek forrása sem kiapadhatlan forrás. Azzal az egy szóval, hogy r fölülmitt/iat/an u mindent kifejeztünk s ebben az egy szóban minden benne van, amivel egy olyan alakítást, mint Tábori Fridáó, magasztalni lehet. Csupa élet, cs«p» temperamentum, csupa kedvesség, csupa szilajság volt ebben a szerepében s szinte vágyaink: kielé­gítését éreztük, mikor minden jelenete után viharosan megtapsolták. Borbély Liliben ezúttal is a büszke, fennhéjázó bárónét láttuk s kedves haugu énekében is gyönyörködtünk. Báthory Béla (Bizot) kacagtató alakján valamint az Inke Durand fűszeresének együgyüsógén ma is pom­pásan mulattunk, Ardó szintén a tőle szokott alakban jelent meg előttünk. Kár, hogy az arcán soha sem az nyer kifejezést, amit a szivében éreznie kellene. Pedig ennélkül természetes ala­kítást soha sem fog produkálni tudni. Medgya­szay játéka és szép énekszámai szintén nagyban hozzájárultak az tflöadás sikeréhez, amelyben nem kis része volt Tarnai Lídiának sem. Kedd. A szórakoztató bohózat vonzó ereje elóg nagy számú közönséget hozott kedden este & nézőtérre, mely háromnegyed részben férfiakból állott. „Le a férfiakkal" cimü 3 felvonásos bo­hózat került sziure, amely azonban nem igen volt képes kielégíteni az érdeklődést, bár a fe­minista vezér Verő Janka (Galambos Guszti) a mérsékeltebb hévvel rendelkező harcos-társai­val : Ardó (Sarosy Janka) és Siukóval (Hideg Paula) teljes buzgalommal Iái tak hozzá a férfiak­kal kezdett ós vívott harci játékhoz. Persze «z a küzdelem kevésbé komoly ós nem jelentőség­teljes motívumokból' és indokolatlan körülmé­nyekből folyik. Kicsinyes a harc, csekély az erö és gyenge az ellontállás ugy, hogy Inke (Dr. Barangó irodavezető) Báthory (irodatiszt) és a színen nem szereplő assistensnek, — kissé a hölgyek női mivoltuk gyengéjére tapintva, — könnyű volt diadalt aratniok. A szereplök játéka jó volt, de persze bárminő jó színész-igyekezet som képes túllicitálni a gyenge komposició éa kidolgozás csekély becsértékét. A darab jellemző, bár sekélyes levegője, szollemhiánya és a hanyag stílus éppen nem járultak hozzá, hogy a cimbeu rejlő érdekes thémát a közönség kívánalmainak megfelelő alakban és nagyobb műgonddal kifejtve és kidolgozva hozták volna sziure. A szereplő személyek közt jelzett Medgyaszayt pedig nem láttuk sehol, pe-ig ő is hozzájárult volna a da­rab gyengeségének leplezéséhez és az előadás sikerének támogatásához. Szerda. Szerdán Bátory Béla, a társulat kiváló komikusának jutalomjátéka A'olt ma, mely alka­lommal, mint azt már előre jeleztük, Molnár Fereuo világhírű vígjátéka, az „Ördög" került sziure. A címszerepet természetesen Bátory ját­szotta. A közönség ezúttal zsúfolásig megtöltötte a színházat. Már szerdán reggel minden jegy el volt adva, de miután a közönség még egyre ostromolta a pénztárt jegyért, kénytelen volt a direktor az erkélyen egy második sor ülőhelyet rögtönözni s még ig}' sem volt képes a pénztár a közönség igényeit kielégíteni. Az előadás sike­rét legjobban jellemzi az a szűnni nem akaró taps­vihar, mely Bátory miuden jelenete után kitört a közönségből. Mikor a színpadra lépett, páho­lyokban ülő hölgyek virágokat szórtak a szín­padra, azonkívül íöluyujtottak neki egy ördögi sziliekkel díszített villát, amelyre két zsák érc­pénz ós egy nagy borítók (papir pénz volt benne) volt ráakasztva, a borítékon ezzel a felírással: „Vigyen el az ördög" mint ahogy azt az ördög (Bátory) cl is vitte. Azoukivül tisztelői még egy doboz finom szivarral is kedveskedtek neki. Az előadást illetőieg szintén csak azt mondhatjuk, hogy ép olyan sikerült volt, mint azt előzőleg a jutalmazott óhajtotta. A szereplök közül kiemelendőknek tartjuk Verő Jankát, és termé­szetesen Bátoryt, utána mindjárt Déry Bélát, vülamiut Sinkót és Kovács Lajost, akik mind­nyájan a lehelő legjobbat nyújt off ák. Mégis külön is kiemeljük Verő Jankát, aki megrázó drámai erőwl játszotta meg szerepét. Leghatá­sosabb volt mégis, mikor az ördögdiktálta leve­let ina. Igazán megborzongtunk a lelki küzdeh'm

Next

/
Thumbnails
Contents