Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-10-18

XXXV. évfolyam. Pápa, 1908. október 18. 42. szám. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának ós több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkeroskodése, Fő-tér 23-ik szám. Hirdetéseket egyezség- szerint felvesz a kiadóhivatal. Főmunkatárs: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Blőfizetősek és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre 12 kor., félévre G k., negyedévre 3k Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Egyes szám ára 30 flll Bejelentő hivatal. Lapunk mulfc számának hírrovatában már említettük, hogy a város hatóságát óvak óta foglalkoztató bejelentő hivatal felállítására vonatkozólag Kemény Béla városi jegyző egy olyan javaslattal járult a tanács elé, mely szerint a bejelentő hivatal minden nagyobb befektetés és figyelemre méltóbb kiadás nélkül igen könnyen felállítható. Az előterjesztés szerint, amelyet alább egész terjedelmében közzé teszünk, a bejelentő hivatalt oly könnyen és gyorsan fel lehet állitani, amire azelőtt nem is gondolt az ember. Pedig ha eszünkbe jut, hogy a városnak már eddig is volt többféle kisebb bejelentő hivatala (pl. katonai nyilvántartás) amelyek bár szük körben működnek, de ha ezeket egy működési körben összpontosítjuk, igazat adunk az előterjesztés azon állításának, hogy a bejelentő hivatal sokkal könynyebben felállítható, mintsem azt első pillanatra gondolnók. Hogy világos kópét adjuk az ügynek, a városi tanács által elfogadott javaslatot kö>-érdeküuek tartjuk leközölni, mely igy hangzik: „Városunk közigazgatásának szövetében egy nagy folytonossági hiány észlelhető, mely mintegy útjában hirtelen megmerevedett szempilla le nem csukódása folytán nyitva maradt szem mered felénk beszédesen, mondván: töltsed be már egyszer óh város ezt a tátongó űrt, mely minél előbbre haladsz, ninél magasabbra emelkedői a közgazdasági, a kulturális élet hágcsóján, annál nagyobbá, annál szembeötlőbbó ós hatásában annál érezhetőbbé leszen. Ez a folytonossági hiány, ez a tátongó ür a város közigazgatási életében voltaképen az a fontos hely, melyet egy tökéletes összmüködóare törekvő administráció szervezetében ós szerkezetében egy olyan hivatalnak kell betöltenie, mely a közigazgatás minden kirendelt funkcionáriusának működését megkönnyíti és a nagy közönség, a közigazgatási élet összes költségeit viselő publikum, vonatkozó köz- és magánigényeiuek teljesen megfelel. Ilyen hivatal, mely ugy a közigazgatás valamennyi orgánumára, valamint a nagyközönség mind»n rétegére nézve ma már a szó legszorosabb értelmében közszükségletet képez a — bejelentő hivatal. Egy ilyen bejelentő hivatal létesítésére vonatkozólag kivánok a tek. városi tanácsnak, a város képviselőtestületének plénuma elé is terjesztendő, tiszteletteljes előterjesztést tenni. Megvallom — íó^'.ta foglalkozom már a bejelentő hivatalnak városunkban mi módon lehető létesítésének gondolatával. Tanulmányoztam a bejelentő hivatalok szervezetét és berendezését nem kisebb helyen, mint többek között Bécsben is, ahol az ezen idökori rendőrfőnök Habrda lovag engedélyével a bejelentő hivatal akkori főnöke Franki császári tanácsos, egy magasabbrangú tisztviselőt rendelt mellém készséggel a célból, hogy nekem minden vonatkozó dolgot tüzetesen megmutasson, megmagyarázzon. Tanulmányozásom végén arra az eredményre jutottam, hogy nagyvárosok bejelentő hivatalainak rendszerével és módjával járó költségeket és kiadáiokat igénylő ilyen hivatal, messze túlszárnyalja a mi anyagi tehetségünket, de meg — igényeinket is. Nincs is szükségünk arra, hogy egy nálunk ós általunk létesítendő bejelentő hivatal olyan nagy arányokat öltsön ós- sok kiadással járjon. Töprengésem, elmélkedésem ós gondolataim ezen kalézolása közepette egyszerre csak azt látom, hogy annak a német poétának igaza vau, aki azt dalolja: "Warum in die Ferne schweifen Sieh das Gute liegt so nah

! íme, hiszen már is van minálunk egy ilyen bejelentő hivatal ós ennek a vezetése épen az ón kezembe vau letéve. Igaz, hogy ez az ón kezembe Latetfc bejelentő hivatal csak részleges, amenujdben csupán katona sorba kerülő ós katona sorban levő férfiak nyilvántartására szolgál. Ámde ami a nagy közönség egy részére nézve megállja a helyét, miért ne lehetne alkalmazható ós rendszeresíthető általánosságban, a közönség minden rétegére nézve. A bejelentő hivatalnak nem lehet más célja, mint a város területére akár ideiglenes, akár állandó tartózkodásra érkező, valamint itt már tartózkodó egyéneknek szigorúan pontos nyilvántartása. flyugvó tenger. jYem hajtják meg szivemet ugy Jt vad viharok. — Jfíint te csöndes, nyugvó tenger Jfíirjt te meghatod. Oh, e mély tekintet fénye jYfindent át fúr őszt. €g és tenger szelíden ring Sgymás karja k.özt. Ott fenq átdórj, tündöklően, Tisztán ég a nap, Xenn a főidőn alszik minden tyontó indulat, Jrfint ha két bősz testvér egymás Xarjaiba hull — jíllnak némáu, és zokognak Jtíozdu/at/anul. . . Endródi Sándor. — A „Pápai Lapok" erodoti tárolj a. — Irta: Zsoldos László. Vladimír oár izgatottan pattant fel az Íróasztala mellől: — De hisz ez tűrhetetlen ! — kiáltotta haraggal. - • Hol kopog? — és hangja itt egyszerre félénkké meg zavarossá vált. — Hol kopog itt az írógép ? Becsöngette a szolgálattevő udvari tisztet és csöndesen, mint akinek fontos titkolni valója van, maga mellé intette: — Hallod? Kipi-kop? . . . kip-kop ? Hallod Pecsov ? Pecsov, a szolgálattevő tiszt nem hallott ugyan semmit, de azért mialatt ugy állott uralkodója előtt, mint a cövek, vak engedelmességgel válasaolta! — Parancsára felség, hallom. A cár teuycrévol az asztalra támaszkodva, szemében a téboly tekintetével meredt a levegőbe. — Kípi-kop . . . kip-kop, kopog az írógép: A halálos Ítéletemet kopogtatja, hallod-e Paosov? A tiszt homlokán kiütött a hideg verejték. — Minden szentekre a cár megőrült — villant át az agyáu egy pillanatra. Ám a másik szempillantásban mar elw.ánt nyugalommal szólalt meg: — Bocsánatért esedezem, Felség, de itt semmiféle irógép nem kopog a teremben. Vladimir az előtte heverő aktacsomóra csapott az öklével: — Nem kopog? Hát akkor mi kopog? Mi tesz ugy folyton, hogy kipi-kop . . . kip-kop, ha nem irógép? — BocBáuatért esedezem, Felség, de . . . akart mentegetőzni a tiszt, az atyuska azonban nem engedte szóhoz jutui: — Honnan kerül az íróasztalomra, az ágyamba, a párnára, a kabátom zsebébe, a szőnyegre, a falra, úgyszólván nap-nap utáu a forradalmi bizottság halálos ítélete, írógépen lekopogtatva, ha nem itt, u tulajdon lakosztályomban van eldugva az irógép ? Honnan, Pac«ov, ezt fejtsd meg nekem, ha még nem ment el az eszed? Ez az utolsó mondás, ugy látszik tetszett Vladimír cárnak, mert rekedt hangon nevetett és uj rámondta : — igen, ha még uem ment ul az eszed? A tiszt minden bátorságát összeszedte, hogy szembeszálljon a hatalmas úrral és dadogva válaszolt : — Bocsánatért esedezem, Felség, de az udvar tudomása szerint tiz nap óta nem találtuk a lakosztályban felségsértő, átkozott iratot. Pacsovnak igaza volt. A forradalmi bizottság Spitzer Aritold P TT f Q R áruház

a Deó^'Utcza 23. j KeppicH*f. \áz.