Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-10-11

képezni, ele gyarapítani anyagilag. Ha mindenki vállvetve, öntudatosan munkába áll ennek a nagy, szent ügynek érdekében, amelynek mindenki szivében élnie kell, aki ezt a hazát magáénak vallja, ha mindenki esak egy ködarabot hord ehhez a nagy épülethez, akkor az felépül szilárdan, mint a szikla. Fényesen és tágan, hogy mindenkit e hazában képes lesz befogadni! Sz. K. Színészet. Szombat. Szombaton szép számú és lelkes közönség előtt adták Kouti József régi, de sok mai operettnél százszor többet erő operettjét, a „Stthanc

i:-ot. Ez estén ismét tapasztaltuk, hogy a jó operett soha sem régi, ha száz éves is. A Suhanó kedves meséje és szép zenéje ma is nagy élvezetet nyújtott a közönségnek. A címszerepet Tábori Frida adta. Már első jeleneténél nagy tapsviharral fogadta a közönség. A rakoncátlan, mindenféle csínyre kapható, de testvórje iránt nagy szeretettel viseltető suhancot a lehető legjobb alakításban állította szemünk elé. Különösen tetszett a harmadik felvonásban amikor a tábornoktól a nővére becsületét kéri vissza, továbbá a második lei vonásnak annál a jeleneténél, mikor Morén báróné (Borbély Lili;, a gyermeke életének megmentéséért pénzzel akarja megfizetni. A fölébredt férfias önérzetet itt nagyon szépen tükröztette vissza. Kellemes, élvezhető játékot produkált ezúttal Ardó is, egyetlen hibája azonban az volt, hogy a fájdalmat nem tudta eléggé kifejezésre juttatni. Tarnay Litlia szintén ügyes alakítást mutatott. A férfiak közül kiemelendönek tartjuk Medgyuszayt aki erőteljesen játszott, Bátory Bélát, aki a szokott, tökéllyel játszta a gyám szerejiét. Inke Ilezsöt, aki kacagtatóan adta az együgyű, de amellett becsületes fűszerest. Vámos Morén tábornoki amellett, hogy szépen énekelt ma nagyon jól is játszott. Ez a szere]) valóban ne-kivaló volt. Kicsi szerepeikben is jók voltak még Borbély Lili, mint Morén báróné, Sinkó Gizella, mint (Tromm és Gyenis mint rendőrtiszt. Vasárnap. Vasárnap két előadás volt mint rendesen. Délután félhelyárakkal a Dollárkirályilöt este pedig másodszor adták lleltai Jenö „híres" Naftaliuját. Hogy maradt volna Budapesten vagy Heltai fejében! A dollárkirálynöt a rendes, d. u. közönség nézte végig, de számra nézve nagyobb volt mint sok esti közönség. Az első előadás alkalmával már tapasztalt rutinnal ós ügyességgel játszottak ezúttal is Bátory, Fábián Lenke, Medgyaszay, Inke, Borbély Lili, Ardó, Vámos, Gyenis, szóval valamennyiek. Este nem nagy közönség előtt adták másodszor Heltai 8 felvonásos csodabogarát, a „Naftalin" énekes bohózatot. A darabról, valamint az előadásról is elmondottuk már a premier alkalmával véleményünket, igy hát nem sok mondani valónk van egyikről sem. Szalkay megint a kitűnő ós kacagtató Csapláros Karolj' volt, akinek ugy szava elég volt, hogy a közönséget megkaoagtassa, Iuke is pompásan adta a. naftáimtól prüszkölő Laboda Pétert, Verő Janka sem engedett semmit a már több izben tapasztalt és nagysikerű játékából, valamint Déry Béla, a társulat eoyik legnagyobbja sem volt más, mint amihez már hozzászoktatott bennünket, - a lehető legjubb. Tombor Akulárné is jól játszotta meg a féltékeny asszony szerepét. Tarnay Lídia, Kovács Lajos, Ardó, és a „rnüleányok:" Fábián Lenke és Sinkó Gizella is szépen illeszkedtek be kifogástalan játékukkal az ensemblébe. Hétjön. Lehár Ferenc remek zenójü operettjét, a Yigüzveyyet játszották leszállított helyárakkal. Ez az operett, amely islenrulja hány száz előadást ért már meg, még mindig tud nem éppen nagy, de meglehetős közönséget vonzani. Tavaly, mikor a darabot nálunk bemutatIrúk, Glavári Hannát Kormos Ilonka. Danilovics grófot pedig Gyárfás adta. Ma Tábori Frida és Inke játszták ezeket a szerepeket s mondhatjuk az előadás semmivel sem volt rosszabb, mint akkor. Sőt hellyel-közzel természetesebi), igazabb alakítást láttunk tőle, mint Kormostól, aki a Glavári Hauna szerepében ugyancsak a legkitűnőbbet nyújtotta, inke, már jóval gyengébb Danilovics volt mint Gyárfás. Ezzel azonban nem azt mondjuk, hogy luké rossz volt, mert ha még mindenki ugy játsza meg ezt a szerepel, mint ö. akkor még nincs mit panaszkodnunk, mert Iuke játékában sok közvetlenséget fedeztünk fel s csupán gyengébb hangja okozta, hogy Gyárfás Dauilovicsát nem tudta utolérni. Déry Béla Zéta Mirkója szintén az egyik legjobb alakitások közé tartozik, valamint Báthory Xyegusa is számtalanszor megkaeagtatvu a közönséget. Fábián Leuku • Valenoieuiiej és Medgyaszay iliosilloni igen szépen én kelték a „tisztességes asszony" dalát, a közönség viharosan megtapsolta őket. A zenekar, mely már Ili főre szaporodott föl, Tombor karnagy dirigálása mellett kifogásta 1 anul működött. Kedd. az ambert egy remekül megkonstruált tragédia előadásán, mint egy könnyiivérü alakoktól duzzadó, rövidlélegzetű operettén. S mennyire más az előadás is, mily nagyobb mérvben kidomborodik ilyenkor a művészi erő s mily remekül érvényre tud jutni a szereplő sziuész alkotó képessége ! Igaz, hogy próbára is teszi egy ilyen erős interpretálást igénylő tragédia a sziuész erejét, de ha a próbát ki tudja állani, nagyobb sikert arat ezer operett-szerep sikerénél. Egy ilyen nngy jiróbán estek át derekasan társulatunk első kvalitású drámai erői. Taps ugyan nem igen hangzott, bár a közönség teljesen megtöltötte a színházat, de ennek UPUI a játék, hanem a darab-okozta nehéz levegő volt egyedüli oka. Kovács Lajos Bánk bánja, azok közé a ritka alakitások közé tartozik amelyeket nem lehet egy hamar elfeledni. Egyformán érvényesültek Melinda iránti szerelmének, valamint királyához való nagy rajongásának kitörései. Vajha gyakrabban láthatnók Kovácsot hasonló szerepekben! Megrázó erővel adta Verő Janka Melinda szerepét, de bele is öntötte szerepébe minden tehetségét s csakis igj- érhette el azt a művészi magaslatot, amelyre játéka révén jutott. Tömbömé íGertrudisi helyes átgondolással és érzésfeli alakitásbaii adta a magyart mindig gyűlölő meráni asszonyt, aki íolyfon a magyarok tönkretételén fáradozott. Játéka semmi kívánnivalót sem hagyott hátra, Déry Béla Peturja szintén az elsők közül való alakítás volt. Meglátszott rajta, hogy mindazt, amit mondott, szivéb.m átérezve mondta. Tiborc komoly szerepét igazán féltettük Báthory kezében, azt hívén, hogy a karzat nem kicsiny közönsége, mint a hogy azt egyébkor tenni szokta, nn'ir puszta látásán is kacagni fog s az előadást rontani fogja. De háhi a karzat müérzékének, nem zavarta kacagásával u szereplőt, akinek nein nagy, de hálás szerepe olyan volt, mintha csak egy vérbeli drámai hős kezében lett volna. A többi szereplök közül, akik mindannyian derekasan megállották helyeiket, külön kiemeljük nióg Gyenist, aki Biberach. az intrikus szerepét nem remélt sikerrel játszotta meg, valamint lukét, aki pár jelenésnyi szerepében is elfogadhatót nyújtott. Szerda. Szerdán délután ifjúsági előadásként Földes Imre nagysikerű színművét, a Császár katonáit adták, a vezető szerepekben Déri Béla, Verő Janka, Medgyaszay, Kovács, Báthory és lukével. Az előadás a darabhoz méltó sikerrel folyt le. Este Leon Viktor és Ascher Leó 3 felvonásos Kedden, október G-án az aradi vértanuk) operettje, a Koldusgróf került színre az előző emlékére díszelőadás volt. Katona József hiros tragédiája, a „Bánk bán" került szim-e ez estén kitűnő előadásban. Mennyire más érzés fogja el napinál kisebb közönség előtt. A címszerepet Iuke adta jeles alakításban. Leghatásosabb jelenete a harmadik felvonásban volt, mikor munka* a még este vásárolt turó, kenyér és kolbász van. — NcBztek! Faljatok! Hogy meg ne dögöljetek éhen! — Komisz ember vagy, Pista! Feddi az aszszony szelíden. — Azé' mégis lehúzod a csizmámat, ha komisz vagyok is, mig a részeg férfi nagy kényelmesen végigdől az ágyon. — Mégis ur az ur, a pokolba is — morogja mámorosan, fél álomban — ez aszougya, hogy komisz ember vagyok, dc azért lehúzza a csizmámat, az a másik meg nem húzza le, de aszongya, hogy csókolni való aranyos legény vagyok! Bután vigyorog is hozzá s ugy folytatja: •— Bizony apzonta, osz^ meg is csókolt, nem osak moudta. Az uein olyan ám mint te. Tc mindig aszondod, hogy érzed rajtam a pálinkát, az meg sose érzi. Nem ám! Külomb fehércseléd az, mint te, hékám! — Kiről beszélsz? Hol voltál?— kiált rá az asszony s gyönge karjaival, melyekbe erőt kölcsönöz az indulat, felrázza az urát az ágyról: — Ki az, aki kiilömb, mint éu ? Ki az a nyomorult, aki a szeretőd? Hol jártál? Kinél? A részeg ember feltápászkodik, de az asszony Visszalöki az ágyra: — Egy tapodtat se engedlek! Gyalázatos gazember! — Te, megöllek! —hörgi rekedten — eresz el 1 Mikor azután látja, hogy az asszony uem tagit, a részegek logikátián logikájával kérlelni kezd : — No ne haragudj TrézBikém! EresBz el! Csak téged szeretlek! — Nem eresztlek 1 Leszámolunk 1 Hol voltál! — Hol voltam ? No csak kiabálj, azt is megmondom. Elmondok szép sorjábau mindent, de most álmos vagyok, hagyj aludni! Ilátrahauyathk, szeme lecsukódik s aludni akarna, dc az asszony nem engedi. — Nem alhatsz addig! Mindent akarok tudni! Azután majd alhatsz nagyon sokáig mindig. A részug ember félálomban felelget: — Mindig? Mindig nem akarok. Csak holnap délig! No, hagy aludjam. — Le nem hunyod addig a szemed, amig nem beszélsz. Azután, akár fel se nyisd többet 1 Hol jártál? Kinél voltál? — Akarod tudni ? — kérdezte buta mosolygással, leragadni készülő szemét alig birva nyitva tartani — akarod? Hát Dininél. Az ám nem olyan kÖnuyzacskó, mint te! Nem is sovány; kövér, oszt mindig nevet. Nagyot csettint a nyelvével, azután végigdől az ágyon ! A szeme lecsukódik, az álom erőt, vesz rajta. Az asszony megrázza még egyszer, hátha felébredne! Ébrenlétéből erőt akarna meríteni, hogy dulakodjék legalá' b vele, hogy végezhessen legalább ébren lévő emberrel. De az alvó nem ébred. Elereszti, az visszaesik, szinte élettelenül. A szegény asszony egész testében remegve áll mellette, halántékán csak ugy kalapálnak az erek; agyában őrült gondolatok kergetik egymást s szeme előtt csak egy vágy lebeg: megölni ezt a gazembert! Egy lépést tett az asztal felé, kinyújtotta kezét a kenyérvágó kés után. És e pillanatban egész világosan áll előtte, hogy neki joga vau megölni azt az embert. A boszszura vágyó vadállat arca volt már akkor az a sápadt, szenvedő arc. Ujjai görcsösen szorították össze a kés csont nyelét, tekintete vadul felvillogott, még egy pillanat s a kést bedőli az alvó ember szivébe. ElAtor megszólalt az egyik kis fiu, felülve az ágy bau s rámutatva az asztalon heverő kenyérdarabra, mely kiesett a csomagból. — Mama kenyeret! Apa hozott! Apa jó; az Istenke is jó, meghallgatott. A nő megrázkódott, mint a kit hirtelen valami rossz álomból felébresztenek s azután odalépett az aszúihoz, szelt a kenyérből S odavitte a fiainak: — A pá; ok hozta! Szeressétek az apátokat,. »• szerzi a kenyereteket, a kenyerünket . . .