Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908
1908-10-04
XXXV. évfolyam. Pápa, 1908. október 4. 40. szára, PAPAI LAPOK Pápa város, hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkoresked6.se, Fő-túr 23-ik szám. Hirdetésekot egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Főmunkatárs: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre 12 kor., félévre G k., negyedévre 3 k Nyill-tér soronként 40 fillér. — Egyes szám ára 80 flll Munkanélkül. Minden esztendőben van egy időszak, néha az egész év. mikor valamely iparág teljesen vagy részben szünetelni kénytelen s ilyenkor rohamosan nagyra növekszik a munkanélküliek száma. Nem látjuk szükségét hangsúlyozni, mert hiszen mindenki tudja, hogy vannak kétféle munkanélküliek. Az első csoportba tartoznak azok, akik dolgoznának, de nincs munkájuk, a másodikba azok, akiknek volna munkájuk, de dolgozni uem akarnak. S inig az első csoportba tartozók az emberiség rokonszenvével találkoznak s az -azokon való segítést emberbaráti kötelességnek tartják, addig a dolgozni nem akaró mun-i kanélkülieklől jogosan megvonnak minden támogatást s ezzel, hallgatagon bár a munkára akarják szorítani őket. Azj eredmény azonban mindig nagyon cse-j kély, majdnem elenyésző szokott lenni.j A dolgozni akaró munkanélküliek | száma ez évben különösen az építő j iparban szökött nagyra, amit nálunk isj tapasztalhattunk, mert városunkban aj kataszteri bérházon kivül egyébb szá-j mottt'vő építkezés nem történt. i Elképzelhető tehát az a nyomor,' amelynek küszöbén városunk épitő munkásai állanak. Közeleg a tél Szüksége van az embernek tüzelőre, meleg ruhára stb. amit az iparos osztály ép ugy, mint más, a nyár folyamán iparkodik beszerezni. Vájjon be- tudják szerezni mindezeket épiuj jpárosaink is, akik az elmúlt nyár folyamán alig dolgozhattak két hónapot? Sajnos, azt keli felelnünk reá, hogy „nem." Kő míves iparosainkat a nyár folyamán, miután itthon, építkezések hiányában munkát nem kaptak, a megélhetésért való törekvés, a családjuk eltartásának kötelességérzete a fővárosba hajtotta, ahol azonban ép ugy szünetelt! az építkezés, mint nálunk, aminek okajl u „k módot, amely fölöslegessé tenné Vájjon ki fog ezekről az éhező munkásokról gondoskodni, akik a városnak épp olyan polgárai, mint azok, akik ne .1 éheznek s anyagi gondoktól nem fáj a fejük? A hatóság? Vagy talán jótékony egyesületeink? A munkabíró, dolgozni szerető és akaró, önérzetes emberre nézve lealázó a künyöradomány. És mégis a tél folyamán nagyon sokan lesznek azok, akiket a város segélyezni lesz kénytelen, hogy az éhenhalástól megmentse azokat, akik szégyenkezve, pirulva nyúlnak az után az alamizsna után, amelvet máskor ők szoktak az ajtajukban megjelent koldusoknak adni. Gondolkozzunk kissé. Hátha kibicére-j az alamizsna osztogatást, hátha elkerül hető volna a szégyenkezés, az arcpiErre azonban csak egy módot tua megdrágult pénzviszonyokbau sendő és található meg Városunknak mintegy 200 kőmives. 100 ács, 30 eserepecs és körülbelül 100-200 olyan lakosa van. akik csupánidunk, a foglalkoztatást, amit azonban az építkezéseknél nyert napszám-mun-j csak a város tehetne meg. Ez esetben kából tartották fenn magokat. S most elkerülhető volna a segélyek adása ez az- äOO-nyi ember, akik a dolgozni s megszüntethető volna az a nagy 11 élakaró munkanélküliek csoportjába tar-jkülözés és végtelen nyomor, amelynek toznak, nemcsak tüzelőanyag, meleg;kőmives iparosaink a tél beáltával száruházat stb., hanem az életfenntartáshoz 1 nalomra méltóan ki lesznek téve. legszükségesebb kenyér nélkül állanak, j Szerintünk ezeket a dolgozni akaró Pápai képek. Egy idegen naplójából. Mi ez'.' Az alvilág ö.vszos láncairól elszabadult ördögei vívnak hamut a levegővel, avagy a tejutról lerohant szittyavitézek vágtatnak őrült száguldozással a városba?! ltetteuetes porfelhők gomolyognak az ég ff.|é! Nem Iát ik öt, Jép»sro sem, esak túlvilági hangokat hallok magam körül. Mintha Cerberus Szabadult volna cl odújából, oly irtóztató ordítás, üvöltés reszketitet: meg a levegőt. Láncuk csörgését, haldoklók hörgését, sebesüllek nyögését, tógák csikorgatását vélem hallani. Szinte látom fl vért, érzem a vérszagot. Nem kúpok friss levegőt, már-már összedü'nk a reám omló porhaitfm nyomása alatt, mikor végre egy valami irtóztató lény Módit a gyalogjáróról s bele tkom az a melleit folydogáló szennyes csatornavízbe. De legalább némileg felfrissített ez, nurt már fohászkodni tudok En Uram Istenem! Hol vagyok? Hová keriiltem'.' Micsoda vad aiiatok száguldanak rajtam keresztül, nn ez a túlvilági penetráns illatú felhő ? Mictoda lényektől származik ez az irtóztató szag és ezek az éktelen hangok? liájöttem! Oh de egyszerű az egész: országos vásár van Pápán s a Csóka vendéglő és az alsóvárosi vám közli útvonalon vagyok. Az a valami, ami a gyalogjáróról lepöndöritett, valószínűleg egy disznó vagy egy tehén, Ugy-e egyszerű az egész s azt hallom, hogy ez már Pápán igy szokás. Érdekes szokás, de hát azért nem szeretném mégegyszer végigélni <> napot. Utazom is mindjárt, itt ugyan nem nyaralok. Estt idyl Este van. A nap már nyugovóra száll s apránként kigyulladnak az alsóváros lámpái. Messziről oly gyönyörködtető látvány ez, pláne mikor innenonnan felhangzik & hazatérő munkások danája. CVak a llosszii-utea burkolódzik kísérteties hangulatba. Szürke, az egész. Szürke az ég, a fold, a luk, a virágok, a házak és az emberek. Egy-egy kapu alól fájdalmas és panaszos köhögés hallik; rögtön reá-j ismer az arra ellia'.uló a tüdő vészes ember köhögé-1 sere. Iit-ott sápadt és vézna, beescttmellü gyermekek húrodnak árnyék gyanánt a falhoz lapulva. A fák ágai hervadtán, szomorúan hajlanak lefelé s azok a szereiicfétlen emberek a kiknek ntjok éppen erre vezet, zsebkendőt tartva orruk előtt veszettül sietnek minél hamarabb elhagyni ezt a szomorú tájat. Miért e szürkeség'. 1 Miért 0 menekülés? Miért e szomorúság V Hát csak azért, mert hazafelé jöttek a mala-j ook és a háztulajdonosok seprik épületeik elöl a port. A por, ez az átkos por lepi be a virágokat, a fákat. Ez megy be a ház minden részebe, befurakodik minden kis nyilason és ellep minden ellephetőt. Ez az átkos por az, a mi megfekszi már a serdülő piciny 7 gyermek mellét; ez a poros levegő ez a bacillnsokkal tele por teszi oly sápadta oly véznává azokat. Szegény szerencsétlen piciny gyermek neked is kár volt megszületned azért, hogy ezt a dögletes poros levegőt szívjad s élted virágjában tüdővészbeu pusztulj ki ez árnyéka iiágból. Es te, .szegény lelketlen virág és fa, ki nem tudsz beszélni, ki nem tudod elpanaezolni keserveidet, bajaidat: minek is nőttél fel, Azért, hogy a por belepje pólusaidat s igy idöelőtt megérlclctleniil rugd el termésedet s ne tartson életed harmadannyi ideig sem. mint jó levegőn?! Vigasztalódj azonban ! Legalább azzal a tudattal pusztuthatsz ki, hogy az a jószagu finom por tett tönkre, a mely marsok embert elvitt környékedből s a milyen Kerek e világon nem tahiiható másutt, nsak itt. Más rendezett városnak nincs meg ez a specialitása. Légy büszke erre, büszkébb mint a Collegiuinodra és a várkastélyodul. Pusztulj ki fa, halj meg ember, de büszkén nyeld ezt a port, mert ilyet másutt nem ehetsz. S a mit megeszel, az legalább a tied ! A pápai asphaltgyár. A múltkor egy idegen bácsi, ki meglátogatta a r u n a z a G ijj?n Deól^-ufcza 23. JUl , Keppich-f. ház.
