Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-10-04

nnmkanólkülieket csak ugy lehetne a fenyegető nyomortól • megmenteni, ha városunk hatósága az uj közvágóhíd megépítését • szükség-munkának minősítené s az építést azonnal megkezdetné. A hatóság ezzel a cselekedetével két célt szolgálni): rövid idő alatt egy mohatatlannak minősítsen, de azok, akikMeunél jobban fejlődnek ismereteink, mennél írek szivét a hideg számításon kívül af

több Jelenség okát kazeütjttkroeg, vagy legalább véljük, bogy kezdjük megérteni: annál foutokönyörületesség magasztos érzése is dobogtatja, ismételjük,. azok mellettünk foglalnak állást ós még csak gondolatban sem tartják lehetetlennek ós meg nem eugedhetönek, ha egv erkölcsi testület dern uj vágóiadhoz jutna, esetleg keve- a nélkülözők és éhezők nyomorán ilyeu sebb költséggel, mint akkor, amikor az .módon akar enyhíteni. építkezések mindenfelé lendületet vesznek s ennek következtében a munkásAz éhség erkölcsi züllést is vonhat maga után s azt megakadályozni nemviszonyok is megdrágulnak. Ez az épit-jcsak nemes cselekedet, de kötelesség is. kezes úgysem felesleges munka, mertj- A^ITT^'T ' ~ " hiszen kötelezve van reá a város, más-{ A T6K616 fétti. részt pedig a Vágóhíd megépítését már! Oroszország felől megint veszedelem lrire sabbnak ismerjük a közegészségügyet és annál őszintébben fogunk törekedni mind emberies, mint nagyon tiszteletreméltó önzésből Higieía szolgálatába szegődni. Persze ilyenkor, amikor n ragadozó kór réme fenyeget, hatóság ós társadalom egyaránt megmozdul és egyesült erővel hadakozik ellene. De olyan' ez a hadakozás, mint azé a hadseregé, amely este nyugodtan álomra hajtja a fejéi, s csak akkor kapkod a fegyvere után, mikor az ellenség már puskalövésnyire van. A jó közegészségi politika az, amely mindig éber szemmel figyeli, hol közeledhetik a baj, bogy készenlétben találjon, ha felbukkan. Távol áll tőlünk az a célzat, hogy jó eleve rettegést okozzunk. Hiszen meglehet — és adja Isten! — bogy elkerül bennünket a veszedelem. a képviselőtestület ÍS kimondotta. Ez | érkezik. Megsuhogtatta fekete szárnyait ama volna az első cél. A másik pedig épitő-j r6m

*

s ,

ós oldüklü u,adár- a melynek raináen • i i n,^, 4.,ji , + , i

r-i, lebbenése százaknak halálát jelenti. Es ez a fe-,_ , ™ iparosaink keresethez juttatása, akik •> . . ÍDe sohase bizakodniuk el! Tegyünk meg mm. A kete madár sokszor suhogtatja meg szárnyait s| , . , . , °, i-i i clent es pedig ídeiekoran, ami szükséges es oélI nincs előle menekülés. Az emberi, elme, amely .

l . " , , . . , . i , , . . . i . ,, • ,' szerű. Építsük uies a védőfalakat, hauviuk fel 1 mar oly sok betegség melyére liatolt s amely szívesen dolgoznának most talán kevesebb napibérért is, mintsem az egész tél folyamán éhezzenek és nyomorogjanak. Ha azonban a hatóság ezt az építkezést nem minősiti szükség-munkának s ezt az ügyet hagyja rendes medrében folyni. mi következik? A,z, hogy a léi beálltával nap-nap után sémái ennyi gyógyíthatatlannak látszó kór okait! a sáncokat, töltsük meg a fegyvereinket, fújjuk felderítette, a kolerával szemben tehetetlenül áll. t Látnia kell, mint vergődik szörnyű kiuok között I az áldozat s mind végez v«le a szörnyű betegség rövid huszonnégy óra uhut. A pusztító kór, amely a maga útjában nem ismer határállomást, amely hegyeken, völgyeken gélyezilí kell az éhező, nyomorgó ipa-{keresztül száguld egy pillanat alatt « nem pihen l'OSOkal, akik már most ÍS, kevés kivé-jel addig, mig éhségét ki uem elégített?, most téllel kenyér ÓS foglalkozás nélkül álla-j

llRS5&uk batáraít is fenyegeti és jóllehet rövid nak. Ez pedig, az \imugy is kedvezőtlen idö

» be

,

Kl1 miuk

,

is V\

f,

'

s ü

™l

mi- K

»l

mi uz

«

rt '" . -, • . , , . ,, el kell követnünk nundeur, hogy gátot vessünk anyagi viszonyáról ismert varost ismetL ,. , . . . ,. , ?, - ^ I falauksaganak. Ezt pedig csak ugv tehet]uk meg, CSak megterhelné, az éhezőknek podlg,

lln eltüntetjük mindazt,'ami melegágya lehetne csak keserű kenyeret nyújtana. a betegség terjedésének. És itt is az egészségügy A város hatósága azzal az intézke- els

" kö

,

vetel

^

B tó

P ^tévh^. a tisztataság. K«>, Ii - 'i • i - -i > M hűinknek minden rétegében, az alsóban éppen (lessel, hogv a vagolnd megépítését!

1 . , , .. 11 ^" , . ... |tigv, mint a felsőben, vannak megrögzött rossz szükseg-munkanak mmositi es annak SiSi

;

Hsok> ame

,

vek néha neveletienségböl, mássürgős megkezdését elrendeli, csak hu- k„

r figyelmetlenségből vagy a következményeklllánus érzéséllek adja tiszteletre méltóikéi való nem törődésből származnak. Ezek ellen tanújelét és hálára kötelezi azokat, akik-ikü^diMii keiknek ' segítségére Siet és akiket kenyél-l Városainkban, h.lvninkban a jó vízzel való I eliátás még mindig lassan halad előre. Emlitsük-e. I meg a harsonákat. Es védekezzünk! Ha lebir bennünket, uem vádol érte a lelkiismeretünk. De ha elriasztjuk, ha okos és előrelátható intéz6 'kedésekkel lehetőleg gátot vetünk pusztításainak, sok száz életet mentünk meg vele s büszkén vallhatjuk, hogy megszalasztottuuk oly ellenséget, amely a legveszedelmesebb, mert — Int— j hatatlan ! í ,óverseny Pápán. hez juttat. Szokatlanul hangzik ugyan ez az indítvány, de csak némelyek fülében, akik nem tartják helyesnek és megengedhetőnek, hogy a város éppen csak azért, hogy jó pár ember keresethez és kenyérhez jusson, egy ily nagyfontosságú munkát sürgősnek ós elodázhogy a csatornázás legtöbb városunkban az embereknek még gondolatvilágában is alig talál helyet 'i De az egészség lenniarlására irányuló türekvéseinkbun egész özönével találkozunk azoknak az ujabb feladatoknak, a melyeket a gyorsan fejlődő társas élet támaszt. Ezeket mind figyelemmel kisérni, értéküket megismertetni, érdekükben fogékonyságot, némelykor talán inkább hangulatot kelteni elsőrendű kötelesség. Nagyon szép idő kedvezett a veszprémmegyei agarász és lovas egyesület által az urlovasok szövetségétől támogatott lóversenynek, mely a mult vasárnap délután tartatott meg városunkban. A lóversenyre, már délben rengeteg nép indult ki s a színhelyet annyira megtöltötte, hogy alig lehetett a rendet íüutartaui. A versenyek első dijait majdnem kivétel nélkül Sibrik Sándor, huszárezredünk kitűnő főhadnagyurlovasa nyerte részint a saját, részint a mások lovaival. A legszebb futam kétségkívül az utolsó volt, amelyben Sibrik főhadnagy báró iveim ans Ginster nevű lovát lovagolta. A cél előtt mintegy 50 —riO méternyire még mindig 3-ik volr, de az utolsó pillanatban lo\át oly mesés ügyességei szorította, hogy félhosszal elsőnek érkezett. A negyedik futamban baleset is történt. Fáy I. Sógor nevű lovának, amely különben első lett volna, a második ezer méternél kitörött a lába s a versenyek utáu a gyönyörű állatott agyon is kellett lőni. A versenyen a következő elökelővárosunkat, csodálkozva állott meg az állami tanitóképzö előtt. Midőn már nagy keservesen keresztül vergődött a „ct-ókai portenger"-en és nem törte ki a lábát a liosszii-utoai gyalogjárót keresztező be nem födött csatornákon, álmélkodva áll meg a hatalmas épület előtt. Vájjon mi ragadta meg a lelkét, hogy oly meglepetést mutat ábrázatja? Az épület fenségesnek látszik néki, vagy az intézet pompás (!) díszkertjének a szépsége ragadja magával? Óh dehogy! Bámul, mert bámulni valót lát. Bámul, mert olyan valami került szeme elé, a mit az eddig megtett ut után következtetve nem is mert volna sejteni: a tanítóképző előtt tisztességes, s'"t lehet mondani pompás gyalogjáró* van. Majdnem aszfalt keménységű. Mit gondolsz városunkban időző idegen, ki készíttette ez,t a pompás utat? Az, intézet? A város? A megye? Vagy az ország? Ah dehogy! Szegény leendő tanítók, tehát tanítójelöltek, a kik most még csak gyerekek, iskolába jövet keresztülvergődve a híres portengeren a beszívott por egy részét, melyet tüdejükből valahogy nagynehez.en visszatudnak krákogni, itt távolítják el magtiktél s ez a nyállal keveredett por, ez teszi oly eementkeménységiivé ezt a kis utat. Ebben a munkában segítenek nekik kinntlakó tanáraik, hitoktatóik és a gyakorló elemi iskola apró növendékei. Ne szaladj, ne félj halandó idegen. A bacilusokat, azokat megtart; ík magokban a szegény diákok, azok az ö mellüket rombolják. Azokban a feue bacilusokban nincs egy csöppnyi belátás sem, tanitókornkbati ugy is elég idejük és módjuk lenne a pusztításban, nem, ők már csirájában kezdik meg a rombolást. S miért is ne tennék mikor szabadságukban áli, nem üldözi őket senki, nem védekeznek ő ellenük, sőt talán még kedvezni is akarnak nekik azzal, hogy ezt, a városrészt mintegy készakarva igy elhanyagolják. De más oldalról véve a dolgot ugy-e milyen szerencsés ez a város! Nem kell neki asphaltgyáiat felállítania, jók arra a szegény diákok és a hosszú utcaiak tüdeje. Azok jó betonos utat, készítenek nyálból, tiidől'oszlányokból és poiból. Es ha erre rámegy évenként 3-1 növendék élete, ki törődik azzal! Ez a „pápai természetes utkész.ités elmélete," erről is lehetne bővebben diskurálni. Egy ánglius emlékirataiból. A Britisch Múzeum levéltárában olvasható egy hazánkban járt angol főúr memoárjaiban. „Szép csinos város Pápa. Temploma, kastélya viui. Tanintézetei népesek. A várost igen szorgalmas nép lakja s vezetői igen takarékos előrelátó emberek. Hogy a város jövedelmi forrásait gyarapítsák, az, állomást a város egyik, az állatvááárteret pedig a város másik végére helyezték. Az, egyik | a másiktól köiülbelül három kilométernyire van. Most az.tán mikor vásár vau, az. összes négylábú barmokat végighajtják a városon az, ebidók és veVők s igy az ások barom menetközben jól megtrágyázza az, utat. Ezt a trágyát aztán a hatóság kocsikra szedeti és jó pénzen eladatja. Ha jól emlékezem, a befolyó pénzen az alsó városiak számára, mivel ott vásár alkalmával nagy a por, a lárma s egy kis büz, is van: szem, fül, tüdő és orrvédőket vesznek. Az. ezen l'elülmaradt összeget pedig a város gondozására fordítják. Ext az, eljárást ottan: „a természetes trágyázás o!méleté

a-nek nevezik. Határozottan okos intézmény, legközelebb egy tanulmányt írok róla 8 benyújtom indítványként a felső házlio"." És ez, a négy kép való I Ha országos vásárkor vagy akármelyik nap este 6 óra tájban n Hosszú utcára megyünk, végigélhetjük ezeket a jeleneteket. Érthetetlen és megboesájthatatlan dolog, hogy ezt a forgalmas utat nem ápolják a legkevésbbé sem. Pedig mibe kerülne az, egész, jókarbau tartás? Csak abba, hogy országos vásár előtt Való napon este az öntöző kocsival négyszer-ötször végigmennének az, uton és hogy naponként este G óra tájban egyszer mcgsétáltatnák a, vízöntő masinát a házak előtt. Mert hát vájjon miért van vízvezeték és miért vannak a vízvezetéki csapok kiépítve egészen az alsóvárosi vámig; azért, hogy ne használják s hogy a vásárosok á teheneiket kössék hozzá? Csodálom, hogy