Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-09-20

1908. szeptember 2 0. Szeglethy György polgármester, továbbá Szabó László .belügyminisztert tanácsos, a rendőri osztály főnöke, Palágyi Kálmán rendőrségi főfelügyelő és mások Amikor a király vonata berobogott, halk éljenzés hangzott tol és megszólaltak az ágyuk. A király könnyedén leszállt a vonatról és egyenesen Lipót Szalvátor főherceg felé tartott -s vele kezet fogott. A király után Ferenoz. Ferdinánd trónörö­kös szállt le 'a Vonatról, amelyen Hajmáskértől jött. A király az üdvözléseit során kézfogásával tüntette ki Pallavieiui Sándor őrgrófot, az önkéntes automobil-osapat vezetőjét. Majd a diszsátorban fogadta Hunkár Dénes íoispou és Szeglethy György polgármester üdvözlő szavait, amelyekre melegen válaszolt. Koller Sándor alispán a király engedel­mével bemutatta Kranit/. Kálmán fölszentelt püspököt, Köves János törvényszéki elnököt, Sza­badhegyi Kálmán földbirtokost, Langer pénzügy­igazgatót, Csete Antal dr. városi tiszti főügyészt, "Haidekker László püspöki ioszámvevőt, Schreiner János káptalani jószágigazgatót és több megyebi­zottsági tagot. A veszprémi uők nevében Szeglethy Sárika, a polgármester leánya osokrot nyújtott át a király­nak. A figyelemért brilliánssal kirakott arany kar­perecet kapott. Ezután következett a bevonulás a pazarul feldíszített útvonalon és nyüzsgő embertömeg sorai között. A püspöki palota bejáratánál Vajda Ödön zirci apát és Hornig Károly báró megyéspüspökök üdvözölték a királyt. Miután az összes Káptalani tagokat bemutatlak, a király visszavonult lakosz-i tályába., ahol nyomban fogadta Ferencz Ferdinánd trónörökös látogatását. Pontban hét órakor a püspöki rezidenciában udvari ebéd volt. Az asztalfőn a király foglalt helyet Lipót Szalvátor és Frigyes főhercegek kö­zött. Jobbra Hornig Károly báró megyés püspök, Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter és Hunkár Dénes főispán, balra Paár lovassági tábornok, Georgi osztrák laudwehr-miniszter és Szeglethy György Veszprém városának polgármestere ültek. A királylyal szemben Schönaich közös hadügymi­niszter, tőle jobbra Bolfras táborszernagy, főhad­segéd és Pallavicini őrgróf, balra Klobticsár hon­védségi főparancsnok és Kiusky gróf főlovászmester foglaltak helyet. Hivatalosak voltak továbbá Pa hatlopoff ezredes bolgár, Benf bey lovassági ezredes török, Martschenko ezredes orosz, Skina őrnagy román, Fukuda Maschátare ezredeB japán, lioig de Sluys spanyol, Kageneok gróf lovassági ezretles nemet, Sigray gróf olasz, Teck herceg alezredes angol, Girodon őrnagy francia, Allayrc őrnagy északamerikai, Baross alezredes chiliéi, Toranzo őrnagy argentínai, Tscharmer ezrdedes, Kind al­ezredes és Buscher százados svájci katonai attasék. A katonai méltóságok közül Krobatin altábornagy, Kusmanek vezérőrnagy, Langer ezredes, ő felsége szárnysegéde, Kutschera vezérkari ezredes, Festi Lehel vezérkari alezredes, lovag Hofiu alezredes, Kaltenborn dr. és Klingsporu alezredesek, Moro vezérkari őrnagy, Schwarzenberg herceg őrnagy. A polgári előkelőségek kö-ül résztvettek Koller Sándor Veszprémmegye alispánja, Kránitz Kálmán felszentelt püspök, Palotai dr. nagyprépost, Jánosi cimzetei püspök, Vajda Ödön zirci apát, Kowy Jakab dr. osztrák helytartósági titkár és a magyar sajtó részéről Gonda Henrik dr. A hadijáték. Miután a király megérkezett a nagy hadi­játékra, megkezdődtek az összeütközések. Folyó hó 16-ára virradó éjjel már kisebb csatározások voltak, reggel pedig a nagyobb csapattestek kez­dették meg az előrevonulást. A gyakorlatok döntő mérkőzése, amelyen két hadtest állott egymással szemban, csak 17-én reggel kezdődött. A király mindennap megjelent a nagy ha­dijáték szinhelyén és nagy figyelemmel szemlélte a harc kifejlődését. Pénteken, 18-án reggel 5 órakor már meg­dördültek az ágyuk, amelyek az egész terepen hatalmas visszhangot ébresztettek s az északi fél ezzel vezette be a döntő ütközetet. Már előző napon jelezték, hogy a döntés az északi fapat lapok fél javára fog eldőlni, azonban másképp történt.. A haditerv az volt,. hogy a hét .hadtest, amely a déli hadviselő félnek, első es második, hadse­rege, Stájerországon, ós Nyugat-Magyarországon előrenyomul és bekeríti az északi fél első had­seregót, a mely a váröwó kiépített' Bécsbe be van zárva s a Duna jobbpartján elfoglalja a harcszerüen megerősített pozsonyi hídfőt. Az északi fél első hadserege északról jelentékeny megerősítést vár, hogy aztán támadóan léphes­sen fel. Varasdról, Piszékről ós Kaproncáról felvonulóban van a déli fél harmadik serege Pápa felé, hogy ennek a területnek az elérése után biztosítsa magának Bécs ós Pozsony körül­zárását s hogy a Balaton és a Duna között észrevehető ellenséges hadmüveletekkel szemben biztosítsa Bécs és Pozsony ostromlását. A déli fél kombinált hadtestéhez tartozó 32. gyaloghadosztály a korai délutáni órákban megkísérelte az egyesülést a Veszprém felöl előnyomuló 13. hadtest 10 hadosztályával, de ezt az egyesülést az északi fél 33. hadosztálya megakadályozta és a 32. hadosztályt visszave tette. Közvetetlenül e harc után a 33. gyalog­hadosztály egész frontjával megütközött a 7. hadosztálynál; mindkét fel megerősítésére u tartalék honvódhadoszfályok vonultak föl s pe­dig az északi részére a 40. számú, a déli részére a 22. számú. A tartaléklyidosztályok egyidöben érkeztek meg a tűzvonal megerősítésére. Az északi fél erősen kimerült tartaléka határozottan gyöngébb volt a megtett erőltetett menet elle­nére is harcképes állapotban előrenyomuló délt tartalékkal szemben, ugy hogy a döntés a déli fél javára törtónt meg. Miután a döntés igy megtörtónt, a király pénteken délután két 'órakor utazott el Veszp­rémből. A trónörökös pedig Hajmáskérröl délután 4 órakor utazott el a Salzburg melletti Blueln­bachba. Színészet. E hó 15-én, kedden vonult be vá­rosunkba Szalkay Lajos színtársulata. Az elmúlt héten azouban a társulat a közönség részéről nem részesült abban a pártolásban, amelyet a társulat méltán megérdemelt volna. Nehezen meleg­szünk mi föl minden iránt s nagyon sokszor már csak akkor rajongunk va­lamiért, amikor már meg kell válnunk tőle. Ilyenek vagyunk mi a színészettel is. Megvárjuk, mig az általános • véle­mények kialakulnak, ahelyett, hogy ön­magunk győződnénk meg róla, hogy érdemes-e az előadásokat látogatni és sohasem számolunk azzal, hogy a má­sok véleménye néha lehet olyan is, mely önző érdekekből eredt hizelgő, de vi­szont lehet ellenséges vélemény is. Ab­ból a néhány előadásból, amelyet az elmúlt héten végig néztünk, igazabban végig élveztünk, a színházlátogató kö­zönség meggyőződést szerzett magának arról, hogy Szalkay társulata, amelyet a mult szezonokban is mint elsőragu társulatot ismert meg, érdemes arra a megtisztelésre, bogy előadásain minden­naposak legyünk. Abban a reményben, hogy a jövő számunkban már a szin­pártolás teljességéről számolhatunk be., megkezdjük o heti szinházi referádánkat. Kedd. Bemutató előadásul a társulat a Sámson cimü 4 felvonásos színmüvet adta. (Irta: Ber­steiu Henri, fordította Góth Sándor.) A szinlap­ról ítélve, a közönség a Sámsou és Delila cimü darabra gondolt ujabb feldolgozásban. A kedden előadott „Sámson" azonban csak a pénz erejétől nyerte cimét. Brachard Jaques (Kovács Lajos) többszörös milliomos, akinek rengeteg vagyona értékpapírokból, állott, igen szegény ember volt •boldogság tekintetében. Felesége, Anna Marie (Verő Janka) nem szerette a férjét, mert benne csak üzletembert látott ós * mert a' szülei ugy erőszakolták, ugj'szólván eladták a milliomos embernek, 'aki adósságaikat is kifizette. A milli­omos azonban rajongva szerette Anna Mariét. A boldogtalan asszony, aki mellesleg párisi nő, vigasztalást keres magának, amit Le Govain Jérűine (Déry Béla) személyében meg is talált. A férjnek elutazása előtt egy félórával besúgják, hogy neje még azon este még fogja csalni, a férj tehát lesbe áll s a besúgás valóságáról meg­győződik. A hűtlenségből azonban csak annyi az igaz, hogy az asszony éjnek idején elhagyja palotáját, de férjét azért meg ííem csalja, mért a tivornyáról, a hova udvarlója Le Govain Jé­rorae viszi, az ottani erkölcstelenségtől megun­dorodva, elszökik. A férj megtudva, hogy a neje csábitója egyik barátja és üzlettársa: Le Govain, a hirés párbajozó, akit az ö részvényei tettek dúsgazdaggá, bosszút forral ellene. Eszébe jut Sámson és Delila legendája. Sámsomnak nagy testi ereje van s midőn ellenségei templomában tiz oszlophoz kötözve kellett végig nézuie azok mulatozását, megrázza az oszlopot s a templom összedűl és maga alá temeti az összes bentle­vöket Sámsommal együtt. Ez a legenda foglal­koztatja agyát, igy szeretne ö is boszut állni, igy szeretné tönkre tenni neje csábitóját és el­lenségeit. De neki testi ereje nincs, azért tehát kétségbeesett boldogtalanságában másra hatá­rozza magát. A réz-akciák papírjainál, aiig pár óra alatt mesterséges árfolyamcsökkenést idéz elő s ezzel anyagilag teljesen, tönkre teszi ma­gát, de koldusbotra juttatja, földönfutóvá teszi nejének csábitóját is. A pénz templomát össze­dönti s a fétisimádók ezreit maga­alá temeti". S ezzel a cselekedetével, t. i. hogy eldobta ma­gától a milliókat, megnyeri neje szeretetét, mely "öt a veszteségekórt sokszorosan kárpótolja. Ez a darab rövid meséje, amire az a megjegyzésünk, hogy, bár elismerjük annak sikerült voltát, mindazonáltal nem tudjuk eléggé elitélni azt az ízléstelen, ocsmány hangot, amelyen Brachard Jauues neje csábitóját szidalmazza, pertraktálja. Ezt a nagyfokú Ízléstelenséget mi kizárólag a fordító, Góth Sándor számlájára irjuk, mert ha már bent vau is az ei'edetiben, neki kellett volna annyi Ízlésének lenni, hogy ezek helyett a sze­menszedett gorombaságok helyett, szelídebb jel­zőket használjon. Ennek azonban színészeink nem okai Ök oly sikerült játékot produkáltak ezen a bemutatón, hogy jobbat kivánni sem lehet. A fö női szerepet Verő Janka játszta, akiben nagyobb, természetesebb drámai hősnőt láttunk, mint elődjében Holóczyben. Tőle még nagyon sok kitüuö drámai alakítást várhatunk. Kovács Lajos szintén nagyon jó volt, de még jobb lett volna, ha hangban kissé mérsékli ma­gát. Báthory Béla játékának bírálatára ismét csak a régi jó véleményeinket szedhetjük elő. (Mikor a színpadra lépett a közönség megtap­solta). Ma is dicséretet érdemelt. Tombornó szin­tén a régi jó. Sinkó Gizella, Déry Béla ós Gyenis is a legjobb tudásukkal segítették elő a darab illetve az előadás egységes sikerét. Szerda. Folyó hó 17-én ment a pápaiak előtt a kel­lemesen ismerős „Tatárjárás." Először hallottuk az uj szubrett primadonnát, Borbély Lilit. Játéka­eleven, megjelenése kedves, énekszámai is nagyon szépek voltak, hangján azonban egy kis fokú rekedtséget észleltünk, amit azonban nem lehet az ö rovására írni. Fábián Lenke Riza bárónó­ban sikerült alakítást nyújtott. Temperamentumot, élénk, kedves, elragadóan bájos játéka kellemes, szép énekhangja megérdemelt sikert szereztek neki. Sinkó Gizella az altábornagy leányában ismét szerepere talált, ki is használta minden izében, meg is tapsolták. Inke Lörentey szere­pében, ismét a tavalyi jó volt, sőt némely jele­netót jobban átérezte mint tavaly. Kitűnően adta Bátory Wallersteiu tartalékos bakahadnagyot,. Kacagtató, sohasem póiies, kedves bohóságaival ismét bebizonyitotta, hogy megérdemli a pápaiak szeretetét. Kovács hü képét adta a „^Vorschrift*, szerint haragvó, de leánya férjhez adása érdeké-

Next

/
Thumbnails
Contents