Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-09-20

•Nem. hisszük, hogy ue esett volna jól látnia agg uralkodónknak a magyar népemé nagy szeretetét és lelkes, rajongását. \ •.,<•' .Ötven\ esztendővel ezelőtt, mint egészen .fiatal é'mber járt a király Veszprémben s nía, mini hófehér hajú aggastyán tartózkodik a váras falai között, amelynek lakossága, á. király iránti szeretetében, a lepergeti ötven esztendő alatt csak megedződött. : Amit agg uralkodónk Veszprémben s általában egész, .utján látott és tapasztalt, az nem mesterséges és mondvacsinált ünneplég, .hanem őszinte megnyilatkozása az igaz szeretetnek. Az a díszruhás magyar ur nem tekintett mélységesebb s igazabb szeretettel reája, mint az a fehér ruhás üdvözlő leátiysereg, az az öreg főpap ép oly. rajongással fogadta, mint az ünneplő ruhába öltözött nép. Az öröm és lelkesedés mámora járta át a sziveket és lelkeket arra a tudatra, hogy körükben időzik a legelső magyar ember, a király. Mi pápaik, bár ütvea kilométernyi távolság választ el bennünket agg királyunk személyétől, Veszprém városa polgárságával egyformán ünnepiünk, egyformán ürülünk, abban a tudatban, hogy nem messze tőlünk, közel hozzánk, hű magyar népe között időzött a király. Szivünk mélységéből óhajtanok és szeretnők, ha ez a lelkes ünneplés minél gyakoribb vagy időtlen időkig tartó volna, mert akkor velünk volna, köztünk élne, magyarok közt a — magyar király. M. K. Szalmatüz. Yolfc egy tavasz nem rég, amely a magyar nemzet számára sötétebb, borúsabb lön, mint a legködösebb ösz. Az 1906 év márciusa meghozta a melegebb napsugarat és langyos szellőivel elfújta az égboltozatról a hóval teli felhőket, de nem hozhatott derűt az érezni tudó, a hazájnk sorsáért aggódó magyarok szivébe. Már egy évnél tovább vivtuk a nemzeti küzdelmet és egyedüli fegyverünk*"á* törvénykönyv volt,''"amelyre a magyar király megesküdött." Már-már itgy látszott, hogy ellenségeink eltépik a törvényt s a fegyver, kihull a kezünkből. A férfiak-már el-" csüggedtek az alkotmányiak, a nemzet-jogainak védelmében s a vezérqk tanácstalanul álltak. Akkor sugallta a tavasz leheliete lelkes magyar nőknek egy uj "fegyver, gondolatát. Szabadságunk' ter'c-'SEiVjól a magyar nö mindig kivette részét.-.Az- 190ß. év tayaszán is igy történt. Magyar nők kezében fegyverré . vált a tavasz virága, a legmagyarabb virág, a tulipán. Politikai téren í eúiéhytpleíinék látszott a nemzeti küzdelem. Társadalmunk legelőkelőbb hölgyei, tulipánnal a kezükben a magyar társadalom mezejére terelték. Akik a tulipán jegyében egyesültek,.'elöször is magyarabbá akarták tenni társadalmunkat, mint a minő volt eddigelé. Mert ebben a hazábau a szabadság első feltétele a magyarság. Ez a haza szabaddá lesz, mihelyt igazán minden izében ós minden zugában' magyarrá lett. Es thiuól inkább el távol o dili'" a magyarságtól,. Annál inkább eltávolodik a szabadságtól is. Nö a férfit — azt .mondják — mindenre rá tudja venni. Hát vegyék rá őket, hogy magyarok legyenek. Mert nem vagyuuk eléggé és nem vagyunk mindenben magyarok. Sein szobán, sem gondolatban. Nem vagyunk azok Ízlésünkben és kedvteléseinkben, nem vagyunk azok ismereteinkben. Még a betevő falatunk sem eléggé magyar. Nincs több olyan botor nép, mint a magyar, mely legádázabb ellenségének adná oda minden keresmóiyót, ahogyan mi az osztráknak adjuk. Majd ha beteggé tesz az osztrák cukor, mely véletlenül a gyomrunkba került, majd ha. véresre töri lábunkat az osztrák cipő, majd ha égeti testünket az osztrák szövet, mint a hogyan hajdan Heraklest égette a Nessos vérétől szenynyes ing: majd csak akkor leszüuk készen egy j ujabb, az elmúltnál sikeresebb nemzeti küzdelemre. Pedig akkor sem fogunk egyebet tenni, csak a kölcsönt akarjuk vissza azért, hogy az osztrák szövőszék minden kattogása a magyart szidalmazza. Csak azokon a szövőszékeken múlik a függetlenségre való minden törekvésünk sorsa. Azért nem vezethetik magyar nyelven harcra a fiainkat, azért nem védheti vámsorompó a magyar termelést, azért nincs magj-ar bankjegyünk, azért titkolja el külügyi képviseletünk minden ága a magyar nemzeti államnak még a létezését is, hogy az osztrák posztót s az osztrák iparnak minden egyéb silány termelését el lehessen magyar piacokon helyezni. Tartsunk hát távol a testünktől, lelkűnktől mindent, a mi nem magyar 1 juttassuk magyar termelőnek a szükségleteinkért" kiadott filléreket;' fokozzuk és oltalmazzuk minden téreu a magyar termelést az idegen verseunyel szemben. Ez yáljék .sz.ila.rd elhatározássá, szent fogadaloimímá minden 'magyar ember és főleg minden magyarnő. lelkében. . _ ' Türelem ós kitartás, — néni voltak magyar erények a multbäii. De * magyar-erényekké költ váluiok, ha itt''a" Kárpátok koszorúján belül nemzetként akarunk élni továbbra is. Ez vagy az a magyar cikk már itt vagy ott elfogyott, talán várnia kell, mig ujat alkot a gyáros. Várjunk százszor .-.inkább, semmint olyasmi" jusson otthonunkba, amin - rajta van az ellenség kéznyoma. A magyar- -termelőnek készlete nia még hamar kimerülhet, még nemrég aggodalommal látta felhalmozódását az áruknak, amiket senki sem keresett. A mi kitartásunk,, az állandóan, megmaradó nagy kérésiét bátorítja öt, hogy ezentul sokkal nagyobb . termelésre készüljön elő. Csak néháuy óyig lobogjon a lelkesedés lángja az iparvédö mozgalomban, ugy, ahogyan a tulipán mozgalom kezdetén lobogott és a magyar termelés megkétszereződik, az uj magyar gyárak százanként fognak elöállaui. Ne pusztítson el bennünket százados bűnünk, mely aunj'iszor vesztünket okozta: a pillanatra fellobbanó és évekre elszunnyadó szalmatüz! M. L. Veszprémi királygyakorlatok. Nem valami nagy érdeklődés reményében irunk a közelünkben lezajlott királygyakorlatokról, amennyiben a napilapok mindegyike oldalakra terjed^ötudósitásokat közölt róla, de miután bennünket már annyiban is érdekel ez az esemény, hogy a gyakorlatok vármegyénk területén ós városunkhoz közel tartatnak, szükségesnek látjuk, hogy arról röviden mi is megemlékezzünk. A király érkezése. E hó 15-én délután ötödfél órakor érkezett a király vonata Veszprémbe. A pályaudvart zsúfolásig megtöltötte a meghívott közönség, a notabilitások serege, előkelő katonai méltóságok, akiknek soraiban ott volt Fiigycs és Lipót Szalvátor főherceg, Schönaich Ferenc báró táborszernagy, közös hadügyminiszter, Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter, Klobucsár Vilmos honvédségi főparancsnok, lovassági tábornok, Krobatin Sándor lovag, altábornagy stb. A megye és város képviseletében a küldöttségek élén megjelentek Hunkár Dénes Veszprém vármegye főispánja, Koller Sándor alispán, Es jól sejtem . . . Érzem . . . Megértcin . . . Szerelmes a Tófejedelem . . . Éa várja mátkáját, a szépségest . . . Szent frigyükön örvend a természet . . . Alleluját zeng a világ . . . Kéjes rezgés szállja meg az atomokat . . ^. Habnélküli, vidám hullámok vonulnak a partnak.Egymást kergetve, egymást legyezve csókdossák a homok szőnyeges talajt. S az elbűvülő képet szelid mosollyal nézi az öreg Nap . '.. Zefír már közéig láthatlan, égi lakók őrködnek utjai felett . . . Kísérete tündérdalt éueklő, hárfás szeráf sereg . . . Dobog a tó szive . . . Megérkezik a szép menyasszony . . . Lengő testével ott szállong párja gyöngy teste felett. . . Hozzá simul, suttog boldogságáról, suttog szerelemről, melyet nem színeznek az emberek , . . ATókirály csókkal felel. Hullám ajki szerelmes vággyal csókdossák a kedvest . . . Hab karjai kitáródnak öloléBre . . . Hívják egymás ajkáról äz üdvöt . . . Csókjuk nyomán szomjas vágy kél, csókolni ezer ilyen csókot, melyet sohsem ismernek meg a földiek . . . Bájos, boldog szerelmesek! Ki tudja meddig tart égyüttléfték? Bár soha el ne tűnne szemeim elő! tündéri képetek . . . Az isteni látomáuy percekké változtatja az órákat. Mégis múlik az idő. Balaton jegyesét vissza hívják társai csillag messzeségü hónába ... A vallás fájdalmát nekik is át kell szenvedniük . . . Könnyes szemekkel tépi le magát jegyese kebUről a szép ara ... Tova rebben fehér fénnyel, csókos suttogással... Légkarjai vissza integetve fájó „Is-, teu hozzád"-ot küldenek ... \ Amig repül, amig halad, gyönyörű simaBág terül el a felszínen. Derűs arccal, fénylő, büszke boldogsággal tekint szerelmese után a Vizkirály ... Nem morajlik hullám, habok csobogása némul . . . Játszi aranysávok reszketve tűnnek el a vizről s a bronz szin napsugár gyorsan siklik tova, mint a vakító, hömpölygő arany patak . . . Zetir felért az ormokra . . . Mégegyszer vissza tekint. . . Szellem ajka tiszta, friss leheletbeu küldi bucsu csókját . . . Szárnyainak ütemes lengése fájó rezgésbe ringatja az aethert . . . Távoztával csend borul a tájra. Csodás, aggasztó, halotti csend. Az öreg Nap égető sugári forró pasztákkal perzselik a földet . .. Boszorkány képű felhők száguldanak végig az égbollon s a bánatos Vőlegény elborul az ő arcában . . . A habfodrok fehér fürtéi elsötétülnek . .. Türelmetlenül hánykódik az óriási viztest. . . Hópárnái gyűrődtek, sötétek ... Az előbb oly kedves rózsás szint haragos bibor váltja fel . . . Vérzik a tó szive . . . Kigyózó skarlát vonal szivárog kebléből nagy messzeségre . . . Barna Vau Dt'ok foltok lepik el a felszínt s sietve repdes elő a csikáző, villogó sirály sereg . . * A vészterhes felhők bár szétsimuluak. haragosan háborog a tenger. Görcsös vonaglással forgatja medrében gyönyörű, nagy testét s hullám párnáit dobálva ki csap messze, szabályozó partjai felett... Gyönyörű a nyugalmában, de fenségesebb az ő haragja . . . Mélységes indigóra változik a szine. Haragos sepia hasit benn tátongó lékeket. Széles, barnás szörnyalakok lombán úsznak a víz felett s ott, ahol az elébb Tihany képe porapázott reflekszben, most sötét vér tenger csapkodja a hegyet. .. Szeszélyes szél roham söpri végig a földet s a tó mélyéből halk csobogás tör fel, mintha elfojtott zokogás lenne . .. A szenvedésnek, a fájó vergődésnek fenséges képe ez . . . Tombol, nyargal a szép Balaton s kilép medréből vizteste. Óriási hullámok ágaskodnak égnek s szét morzsolt prizmáik hatalmas eséssel zuhannak vissza a sötéten háborgó vízre . . . Hiába mosolyog a meleg égitest, a partvidék szeliden hiába integet, nem tud nyugodni addig a Tókirály, mig be nem csendesül az ő szivében . . •