Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-09-20

XXXV. évfolyam. Pápa, . szeptember 20. 38. szám. PAPAI LAPOK p

ápa varos hatóságának ós több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik -minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkeroskedése, JTŐ-tér. 23-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Főmunkatárs: .MOLNÁR KÁLMÁN A. szerkesztésért felelős laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Előfizetések ős hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre 12 koiv, félévre 6 k., negyedévre SS' Nyilt-tőr soronként 40 fillér. — lügyos szám ára 30 fill A király. Közel hozzánk, vármegyénk székhelyén, határtalan az öröm, végtelen a mámor és leírhatatlan a lelkesedés. Ott Volt a király! Ez az örömkiáltás töltött be minden zeget-zugot, ettől a kiáltástól visszhangzott Veszprém város orma. Fényárban ós diszpompában a város, amit nagyban emeltek az oda összesereglett előkelőségek: főhercegek, hercegek, grófok, bárók s katonai méltóságok. Még a fővárosnak, Magyarország szivének, Budapestnek is ritka ünnepé ez, mikor az ország első emberét Szt. István koronájával megkoronázott s fölkent királyát falai között láthatja, menynyivel nagyobb tehát az ünnep, a lelkesedés, az öröm ott, ahol a nép eleddig csak álmában láthatta a királyt s róla csak mint fogalomról beszélt, de szemébe soha nem tekinthetett. Ritka szerencse, ritka ünnep ez, mely nem minden város népének adatik meg. Erre a legfelsőbb látogatásra azonban nemcsak Veszprém városa, nemcsak sí vármegye s nem is csak mi, hanem az egész Dunántiil büszke örömmel gondol- s felejthetetlen emlékei közé sorozza azt a napot, amikor felséges urunk, jó öreg királyunk magas látogatásával azt megtisztelte. • Különösen és legfőképpen boldogságos öröm töltheti eiye.szpróm királyhű polgárságának szivét, - midőn a. magyarok királyát 1. Fefencz Józsefet'falai között üdvözölheti, ott, ahol egykor az 0 koronájának első birtokosa, dicső emlékezetű Szent-István; király is tartózkodott s ahonnét halálba kergette a"j kereszténység ellen törő Kupa vezért. De bármily nagy legyen -is a lelkesedés, bármily hangos legyen is az örömmámor, mégis vegyül belé némi fájdalom és pedig azért, mert a magyarok királyát csak nagyon ritkán és akkor is nagyon rövid ideig láthatja mindig a magyar. • Pedig nincs a föld kerekségén meg egy nemzet, mely' akkora és oly osztatlan szeretettel volna eltelve-királya iránt, mint éppen a magyar nemzet. Mert csak az a nemzet képes és tud igazág szeretni, amely sokat szenvedett. Mi pedig nagyon sokszor keresztül mentünk már a szenvedés tisztítótüzén, mig lelkünkben megerősödve, szeretni tudtunk.;A. mi .szeretetünk már tiszta,' csak néha hoiüáiyositj&k el az országunk ellen áskálódó alacsony leíkek, ele nii mégis keblünkre ölelünk mindenkit, aki felénk jóindulattal közeledik s szivünk meleg szeretetébe részesítjük mindazokat, akik baráti jobbot nyújtanak felénk. Mennyivel határtalanabb, tehát a szivünk szeretete, a lelkünk 'melege, amikor érezzük, amikor tudjuk, hogy koronás királyunk közöttünk tartózko.dik. És mi, hűséges magyarok, ezért a nagy, ezért a mindenre képes szeretetért sohasem kérünk koronás királyunktól "több szeretetet, csupán annyit, amennyi szeretetben másokat rószesit. , Az a határtalan nagy szeretet volt a fő oka annak, hogy a király utja a fővárostól egész Veszprémig valóságos diaclal-ut volt. A magyar nép mindig páratlan lelkesedéssel ünnepelte királyunkat. S most is ami bensővé teszi, meleggé és igazzá tette az ünneplést nem az volt. hogy a hatóságok és hivatalos körök is részt vettek betme, hanem az, hogy messze vidékről is odazarándokolt a nép, ez a jó, becsületes magyar nép, hogy királyát lássa és éljenezze. Balatoni kép. Irta: Patayné Farkas Gizi. — A „P á p a i L a p o k" eredeti tárcája.— Biboros, harmatos reggelen arany szőnyeggel borított hegyoldalon ülök. Lent. a völgyben ezüst fátyol alatt pihen az élet. Lábaimnál fekszik legcsudásabb birodalma Amphitritének . . . Tavak gyöngye, bűvös sze'p Balaton, képednek látásán gyönyörrel telik meg a szivem, szent rajongás szállja meg lelkem . . . Oh, ha megírhatnálak. Oh, ha lefesthe nőlek! . . . Nem lehet. Érzem. Gyárid az én tollam, fénytelen a dicséretem. Nézlek álmadozva, nézlek boldogan. Hymuiiszt zengbetui nein adatolt meg nekem. Éu csak bálványozlak. Én oHak szeretlek. Szivem egész melegével, lelkem minden érzésével, mely az igaz gyönyörök Oliinpusára emel fel . . . Nézem a képedet. Nézem a mozgó", gyöngyfehér tested ... Ártatlanság szép ruhájában aluszod hó* párnáidon hajnali álmodat. É<? megfehérül általad, körülötted minden. A tejszín part,a habsziuü hegyek.. | SpitzelÉrzem, hogy e percben az én lelkem is fehérebb . . . Ébredni látszol én imádottam csodás, kicsi tengere. Megdobban a szived és jáUzihullániok kezdenek lebegni kristály szűz kebleden . . . Még v«nalg az álom mámorától gyönyörű tested . . . Ébredő szemekkel fel nevetsz az égre s minden vizek példájára nem tükrözik vissza ellenesed képe, képeden . . . Csodálatos, de igy van ez. Mert kiváltságos vagy te a tavak és áldott vagy te a tengerek között . . . Pirulni kezdenek az éjtől elhagyott hegyek. Éltető engár jelenik meg az ormokon s nyomában méltóságos hosszusággal kel fel reggeli pompájában a Tüzanya. Szét teríti világpalástját a természet temploma felett e sugár nyilai sietve csókdossák az ébredő vizet. Mintha számtalan parányi pillangó lepné cl Balaton fényes tükrét s lebegtetné színes szárnyait, a pajkos hullámok felett . . . Ébred az élet. Futó szellő könnyedségével hullik le tájképünkről az áttetsző lepel. Élesebb lesz minden vonal s a tónus éllénkebb. Délről füstös felhők jönnek s mig a vándor pára tömeg gomolyogva suhan el, alatta a viz szinén hamvas, rózsás csikók ölelkeznek. Talán a nereidak és tritonok gömbölyű karjai ezek. Az egybe olvadó, ezer szivárvány szin pedig tündér ruhácskái ezeknek . . . Az óriási ezüstlapon pazar pompában egyesülnek a külömböző szinek. Finom ultramarin választja el partjától a vizet, a mely beljebb halvány almászöldbe vész el. A nyugati oldalon elkezdődik pazar változata a kéknek s a nefelejts szine észrevétlenül olvad össze a változatos lilák pazar színvegyülékével. Ki hinne ennyi színében a még nem ismert viznelr ? És hol van ember, ki beírná a többi színeket? Érdekes : ahol az ég azúrkék, ott sötét paynes tarkítja a vizet. És a osendes szürkeségben merész kígyózó piros ivek szökdelnek . . . De — balga! . . . valami megmozdnl az aetherben. Halk reszketés hatja át a tájat. Mély áhítat fogamzik meg a csöndben . . . Szét simulnak a csobogó habok ... Az árnyalatok ezrei harmonikus eggyé olvadnak össze . . . Megváltozik a táj képe ... A partvonal is szineket cserél. Szét terjeszti izzó tüz szárnyait a Nap s széditő pompában tündököl fényaranyozta Tihany fenséges ormai felett ... Sejtelmes csend ereszkedik a földre. Lágy dallamu bangszer halk zenéje vibrál a légben ... Valami kimagyarázhatlan bűvölet tartja fogva szivemet ... Sejtem, hogy történni kell valaminek . . . Valami isteninek . , . iBiMiiüTíUattt! á f uluza ßll Deák-uícza 23. Keppích/f. \áz.