Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-09-13

vönként 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 és 10 K-t kapnak, Vannak olyanok, kik teljes ellátásra ki vannak családokhoz'adva,' havi 20 K tartás dij mellett. Néhány szegény, kiknek elődei a város életében vezórszérepet vittek s hagyományaikkal, alapítványaikkal a város fejlődését előmozdították, azok évi 200, 300, sőt 400 K segélyt is kapnak, de ezek igeu csekély számban fordulnak elő. A segélyezettek egy eresze lakbér negyedenként lakbér segélyt kap. Jó része pedig ruha segélyt. Elvétve akad olyan egyén is, kinek számára butorzatot is a város vesz, mely a lakást adó felelősségére bizatik s a város tulajdonát képezi. (jyőr városa a közel jövőben a szegényházat állitja fel, erre a célra 100 ezer koronát kér a Bisinger alapból megszavaztatni a polgármester a közgyűlés által, melyhez a szükséges öszszeget a hivatásra kerülő összeg terhére fogja felvenni a város. A szegények a szegényházban azután tehetségükhöz képest lesznek foglalkoztatva s a befolyó összeg fentartásukra, ruházatukra fog fordíttatni, a mi hiány fog mutatkozni, azt a szegéuyalapból vagy pót iidóval fogja fedezni. Ma 70-SO ezer koronába kerül a szegényügy, a szegényház felállításával remény van arra, hogy felére redukálódik a kiadás, a mellett hogy a közegészségügyet is vele emelik, mert a szegények egészséges épületben lesznek elhelyezve, hol megfelelő ímházat és élelmezéssel is elláttatnak, igy a köztük előforduló külömböző betegségek csiráit a városba nem hurcolják szét. Pápa városának is egy ilyen szegényházra lenne elsősorban szüksége. Népkonyhát is állithat fel a város, azonban, hogy az üzem kiadásokat megbirja-e az kétséges, tekintve, hogy a dohánygyár kebelébe ilyen konyha felállítva vau, tehát nem nagy számú étkezőre számíthat. A népkonyhában van egy felügyelő, egy pénztáros, egy gazdaasszony, 2 szakácsné és 4-5 konyhalány. A népkonyha egy bérház szuterén helyiségében van, hol 1000-1200 ember nyer élelmet, az alább kitüntetett dijak mellett. Leves 6 f, főzelék hússal 16 í, tészta 16 f, gulyás 16 f, pörkölt 32 f, pecsenye vasár és ünnepnapon 32 f, kenyér 4 f. Egy városi szegény ebéd segélynél leves, főzelék vagy tészta és kenyérre tarthat igényt, vacsoránál pedig főzelék és kenyérre. A város a népkonyhát midőn felállította, egy bizouyos számú egyénre főzetett, midőn látta, hogy többen ós többen jelentkeznek, ugy többet és többet főzetett. Az élelmezés akkép történik, hogy az étkező a pénztárba lefizeti a kivant ételek dijját, kap róla városi pecséttel lebélyegezett jegyet, erre szolgáltatják ki a konyhán a megfizetett ételnemeket. A közellátásra szoruló szegény pedig igazolási jegyet kap a várostól, a népkonyha pedig ebéd vagy vacsora utalványt, mely nek beérkezte után kap a szegény élelmezést. A népkonyhának azonban a város a szegényalapból a kosztpónzt kifizeti. A nő és az ipar. (Befejező közlemény) Ne nézzük le az iparosti Sok szülő azért tanitattja tehetség nélkül a fiát, mert ha iparos lesz, nem fogadják be az ugy nevezett jobb körökbe. Egyáltalán szerencsétlenség az osztály megkülöraböztetós, mely ridegen elválasztja egymástól az embereket; hisz éppen az összevegyülós által egyenlő modorra, egyenlő társadalmi műveltségre tehetnek szert, az iparos hozzáidomulhat a finomabb szokásokhoz, ha alkalmat nyújtanak, hogy megszerezze. Külföldön már régen szakítottak e káros következményű előítéletekkel. Angliában előkelő családok gyermekei mesterséget tanulnak, ha anyagi körülményeik erre utalják, a munkával igyekeznek uj fényt szerezni nevüknek. Az arisztokrácia hölgyei divattermeket nyitnak, lakásberendezési vállalatokat létesítenek, a legkülömbözöbb munkához fognak, anélkül, hogy körük lenézné őket. De nem csak az elszegényedett nemesség foglalkozik iparral, hanem a gazdag is. Sok iparvállalat cégtábláján látunk előkelő nevet. Sőt Ausztriában főhercegek is részvényesei egyes gyáraknak. A mi főnemeseink azonban nem tesznek semmit sem a magyar ipar emelésére. Ha vagyonuknak csak egy csekély részét fektetnék gyárakba, mily óriási fellendülés volna e téren 1 De jelenleg a legtöbben még oíyan iparcikket is külföldön vásárolnak, amelyek egész jó minőségben itthon is készülnek. Mindezen nehézségek dacára azonban fel kell venni a küzdelmet! Legelőször is pártoljuk a magyar ipart még áldozatok árán is. Mellőzzük az idegen gyártmányt! Lehet hogy most még jobb, olcsóbb a miénknél, de hogyan tökéletesbülhet a honi, ha nem akad vevője? Elődeink életüket, vérüket áldoztak a hazának és mi még egy pár fillérrel sem támogatjuk érdekét? Keressük fel azokat az üzleteket, ahol magyar gyártmányokat árusítanak. Lehet, hogy iparcikkeink még nem egészen megfelelők igénj'einknek, mivel iparunk még csak gyermek éveit éli, tehát legyünk elnézők, míg jobban kifejtheti szárnyait. Ilyen elnézést tanúsítottak elődeink az irodalommal szemben a 18-ik században. Az irókat pártolták, buzdították, még a gyengébb tehetségeket sem riasztottak vissza. E helyes eljárás idézte elő a nemzeti költészet aranykorát a 19-ik században. Nem járhatnánk igy el az iparral is? Bizonyára itt is megteremtené gyümölcsét. Tehát ue riadjunk vissza a nehézségektől, ne legyünk kis hitűek! Mert ha iparunk nem fejlődik, akkor országunkat szegénységre kárhoztatjuk, pedig a szegény nép, szolga nép, csak a vagyon biztosithatja függetlenségünket. Hisz a magyar népnek megvan az intellekEzt legénye végzi el helyette . . . Az önkéntes századhoz való bevonulásának a kadét örül legjobban. Az önkéntes az ő megváltója. A bűnbak nem ő azután a századnál, hanem az önkéntes. Ezt oktatja, ezt szidja s ezt teszi ielelőssé mindezért Komorovcsák kapitány. Mikor berukkol a századhoz, legelőször is azt nézi meg a kapitány ur: hány csillagja vau. Ha nincs neki egy BC, jobb, ha mindjárt megszökik, olyan rossz világ következik rá. Ezután megnézi ruháit, fölszerelését. A ruhákat azért, hogy előírás szerint készültck-e, a felszerelést azért, hogy jól vau-e tisztítva, nincs-e valami hibája vagy fogyatékossága. Őrmester ur Sólyom centimétert és ollót tesz elébe. Az önkéntes tudja már mi következik. A sapkája alacsony, szemellenzője be van szegve, azért magazinba viteti Komorovcsák kapitány. Fejébe nyom helyette egy rengeteg nagy és zsíros sapkát, melyet caak füle tart meg a fejőn. A sapka után a bluz, a waffenrokk vándorol a magazinba. Mindkettőnek magas a gallérja, nem elég bő az ujja és nagyon feszes a dereka. Ilyen ruhát nem szabad hordani, kapitány ur Komorovcsák századáuál az önkéntesnek. Nagyon feltűnne a többi közül, a feltűnést pedig kerüli a kapitány ur. De elszedi tőle nadrágját és cipőjét is, A nadrág nagyon szűk és a rendesnél világosabban zsinórozták; a cipő pedig hegyesorru s összevissza csak hét lyuk van rajta a fűzőnek. Ez pedig olyaD uagy hiba, hogy okvetlen lakat alá kell tenni cipőt is, nadrágot is. De ne búsuljon az önkéntes, a mint sapkát adott neki a kapitáuy ur, ad ueki blúzt, waffenrokkot, nadrágot és bakkancsot is. Mindenből ad jó nagyot, bővet, esik a bakkaucsból szűket, keményet, hogy majd eltörik a lába bentie. Mikor igy felöltöztette ujjonan az önkéntest s köpönyegéből is levágott öt ujuyit, megvizsgázza: mit tud, mit tanult? Leviszi az udvarra, ahol a század éppen árkot ugrik, rudat mászik. Útközben kikérdi: kicsoda, micsoda a foglalkozása és mi a vallása. Az isten őrizze, hogy zsidó legyen. Beállítja a többiek közé, hadd lássa, tud-e jól futni, mászni, árkot és akadályt ugrani? A bakkanca nehéz, szokatlan, töri is a lábot s igy bizonyos, hogy nem sikerül az az ugrás, se a máBzás. Kapitány ur Komorovcsák akkor mindjárt kimondja a szentenciát. — Hallatlan dolog! Ön intclligeus embernek tartja magát, még taláu valamilyen diplomája is van és uem tud átugrani egy árkot? Hogyan lehetett önből önkéntes? Ilyenformán megy végbe a vizsga praktikus része. A theoretikus része pedig igy: Kikérdezi a reglamából. Ezt ugy kell tudni, mint a Miatyánkat. Ha nem tudja ilyen jól, mindjárt becsukatja kaszáruyaáristomba és ezzel vége a vizsgának. De ha tudja, ugy példákat ad fel megfejtés végett. Mit csiuálua hábarubau, abban vagy abban az esetben ilyen és olyau körülmények között? Jót mondasz: nem használ; ostobaságot beszélsz : nem árt. A következmény mindig esak az, hogy ostoba tökfilkó vagy, aki csak kaszárnyaáristomba való. Kedvenc feladata a következő: — Ön századparancsnok és századával egy hegyszorosban áll. A begyek megszállva két ellenséges brigáddal, tüzérséggel, háta mögött é3 előtte egy ellenséges divízió. Mit csinálna ön ebben az esetben, mint századparancsnok ? Az önkéntes előszedi minden taktikai tudását a ugy fejtegeti a rettenetes kérdést. Kapitáuy ur KomorovcBák pedig csak nézi, csak hallgatja. Mikor pedig ezt is, azt is megunja, igy szól hozza: — Kedves tanár ur, — ha valakit nagy szamárnak tart, azt mindig tanár urnák szólítja — látom, hogy önnek serami katonai talentuma nincs s figyelmeztetem, hogy erőltesse meg magát, tanuljon, mert okvetleuül meg fog bukni. Mert ha önt. egy nyomorult, századdal annyi tenger sok ellenség körülvette,, akkor önnek csak két kommandó szava van s egy kötelessége. A két kommandószó pedig ez: Térdre! Imához: Kötelessége pedig az, hufey rögtön meghaljon. Ezzel sorsa eldőlt az önkéntesnek. Nehéz napok következnek rá. Kapitány ur Komorovcsák megteszi szobaparancsnoknak s azt is megparancsolja, hogy a legénységgel együtt aludjék. Így a szoba minden legényéért, minden egyes felszereléseért, minden ruhadarabjáért az önkéntes a felelős. Ö lakol érte, ha infanterist Kolozsi Mihály bakkancslalpából hiányzik egy szeg. Öt csukja be a kapitány, lia