Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-09-13

tuális ereje, hogy a haladó kor el nem némítható •• körülményeinek megfelelöleg a nő is kenyérkereső lesz, forduljon az ipar felé! Mennyi tér nyílik itt .tehetségének érvényesülésére. Mindenesetre módositani kellene némileg az ipartörvéuyt. Értelmesebb tanulóknak, kik iskolákat végeztek, rövidítsék meg az inas éveiket; ha nem fogják őket szolgai munkákra, akkor ez könnyen megvalósítható. Részesítsük őket jobb bánásmódban, a durvaságokkal csak rossz indulatokat fejlesztenek ós ez riasztja vissza a jobb köröket, mert féltik gyermekeiket. Ha majd a nő mint iparos szerepel, talán sikerül neki a finomabb, szelídebb modor meghonosítása. A mesterember tanítsa a leányát az iparára, ugy mint fiát. Olyan esetben pedig, ha fiu nincs, folytassa a leány a mesterségét. A nőben is megvau a szükséges erély, áttekintés, igyekezet, jó ízlés és lelkiismeretesség, a mit e foglalkozás megkíván, a testi erő pedig a gyakorlat által fejlődili:. És liány olyan mesterség van, mely nem erőt, csak ügyességet igényel. Miért nem lehetne a nő, amint hogy már is, szabó, oipósz, cukrász, nyomdász ós ha testi ereje engedi asztalos (mint ahogy erre Bécsben van eset), esztergályos, óras aranyműves stb. Ez nagyban előmozdítaná iparuuk fejlesztósát. Sőt kell a nőnek iparral is foglalkoznia, miután már most is tul sokan jelentkeznek egy-egy hivatalba. Pedig a női kenyérkeresők száma folytonosan nagyobbodni fog, tehát saját érdekük kívánja, hogy itt is tért szorítsanak maguknak. Miután a kor követelménye kiragadja a nőt otthonából, igyekezzék, hogy hazájának használjon, igy talán sikerül idővel megszüntetni azt a kicsinylő nézetet, melylyel eddig iparunkat jogosan illetik. A uö fellépése az élet küzdőterén sok jrjitást. változást fog előidézni. Azonban e küzdelmek között is őrizkedjék, hogy lelkületét ne piszkítsa be a szennyel, mellyel e küzdelem jár, hanem igyekezzék inkább megtisztítani a salaktól, mely évszázadokon keresztül reárakódott. Maradjon tovább is a gyönge, szerető uö, ki a családi életben találja fel boldogságát. Tartsa meg nőiességét ez szerzi meg a komoly gondterhes életnek a lelkesülést, rajongást és mindazt, ami az életet széppé és nemessé teszi. Igy a nő segítségével felvarázsolhatja azt a ragyogó jövőt, melynek hajnalpirját még sürü köd borítja. K- G. Városi közgyűlés — 1008. szeptember 10-én. — Pápa város képviselőtestülete e hó 10-én délután 8 órakor a városháza nagytermében rendkívüli közgyűlést tartott, melynek csupán két tárgya, Halász Mihály v. képviselőnek a vármegyei ebtartási szabályrendelet megváltoztatására vonatkozó indítványa és Dr. Szeleczky Béla pénztári tiszt hat havi szabadság megadása tárgyában benyújtott kérvénye volt. A közgyűlés természetesen .a soha el nem maradható interpellációkkal vette kezdetét. Részletes tudósításaink ezek : Mészáros Károly elnöklő polgármester a közgyűlést megnyitva, a felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére Dr. AVeltner Sándor, Nagy Vilmos, Pados József, Baráth Károly és Petrovics Mihály városi képviselőket kérte fel. Ezek után Dr. Lövy László az iránt interpellálta apolgármestert, hogy a mult hót folyamán a Zárda utcábau leégett ház helyén akar-e uj utcát nyitani? Polgármester kijelentette, hogy a leégett házhely utcanyitásra elégtelen, a mellette levő házak pedig már lebontattak s azok újra építését meg is kezdették, igy ott egy uj utca nyitása keresztül nem vihető. Fischer Gj'iüa interpellációjában intézkedést kór, hogy Budapestről már reggel indittassék egy gyorsvonat, amelyhez harmadosztályú kocsik is csatoltassanak. Polgármester kijelenti, hogy egy ily gyorsvonat indítása iránt Szombathellyel eg}'öntetüen fog a kereskedelemügyi miniszternél lépéseket tenni. Mindkét válasz tudomásul vétetett. Napirend. Halász Mihály sérelmesnek tartja az ebtartásról alkotott vármegyei szabályrendeletet s indítványozza, hog}' a képviselőtestület a szabályzat megváltoztatása tárgyában a törvényhatósághoz feliratot intézzen. Indítványt a képviselőtestület elfogadta s az ebtartási szabályrendeletnek oly módon való megváltoztatását fogja kérelmezni, hogy a ratler kutyák után a tulajdonosok csupán egy korona ebadó fizetésére legyenek kötelezve. Szabadságolás. Dr. Szeleczky Béla 0 havi szabadság iránti kórvénye fölött heves vita indult meg. Győri Gyula a kérvényt a tanácshoz visszaadatni javasolja, hogy a kérelmezővel folytatandó tanácskozás folytán az más alakban terjesztessék a közgyűlés elé. Dr. Hoffner Sándor is a kérelem megadása ellen szólal fel, miután a kórelemben határozott terrorizmust és fenj'egetóst lát. Dr. Lövy László szintén a kérelem elutasítását javasolja, mig Dr. Körös Endre, Halász Mihály és Szutter Dániel, tekintve, hogy folyamodó a hat havi szabadságidőt fizetésének ezen időre való beszüntetése mellett kérelmezi, azt megadni javasolja. Végre is a képviselőtestület Dr. Szeleczky Béla részére a hat havi szabadságidőt engedélyezte, az ezen időre járó fizetését azonban beszüntette. S ezzel elnöklő polgármester, miután több tárgy nem lóvén, a közgyűlést bezárta. Lóverseny. Lapunk mult heti számában már jeleztük, hogy a pozsonyi cs. kir. 2. számú lovashadosztály folyó hó 8-án Dákán lóversenyt rendez. A lóversenyről, mely pontbán 3 órakor kezdődött, alábbi tudósításunk számol be részletesen. Délután két órakor már rengeteg közönség lepte el a dákai határban megtartott lóverseny területét. A vidék és városunk előkelőségei közül is igen számosan voltak láthatók a versenyen s egész három óráig jöttek-mentek a magán fogatok, automobilok stb. A győztesek legtöbbje a soproni 9. huszárezredből került ki 11 díjjal, amely valószínű nagyban redukálódott volna, lm a Güttenbergi ß. házi huszárezred hátráuyhan nem marad, ami annak tulajdonitható, hogy az ezred Karinthiából augusztus 21-én idült s csak 14 napi manőveiezés utáu e hó 5-én érkezett ide és sokan még lovaikat sem hozták magukkal; amelyek ott voltak, azok pedig teljesen ki voltak fáradva. A harmadik futamban Pottóre föhaduagy az első akadálynál lebukott lováról, de szerencsére, baja nem törtónt. A versenyen jelen volt notabilitások ezek: Orleansi herceg, hragancai kir. fenség, Sulkovszky és Montenuovó hercegek, Pallavicsini őrgróf ezredes, Széchenyi László gróf. Esterházy Sándor gróf és neje Aldobrandini hercegnő, Esterházy Pál gróf, Széchenyi Péter gróf és neje Esterházy Marianna grófnő, Wenkheim testvérek grófok, Götzen gróf és neje, gróf Sigray, báró Hammerstein perzsiai magyar—osztrák nagykövet stb. stb. A részletes eredmónj^ek a következők: /. Felvernek versenye. Dijak: Hat tiszteletdíj, azonkívül a győzteseknek 400, 300, 200 és 100 korona. Táv. 4000 méter. Első Gärtner főhadnagy Lucky-ja, második: báró Fekete hadnagy Csesznák-ja, harmadik: Szentkirályi főhadnagy Iblá-ja, negyedik: báró Bess hadnagy Egmont-ja, ötödik: Schmiedel százados Jordán-ja, valamelyik legény megbetegszik, hogy miért nem vigyázott jobban egészségére. Ha egyik elalszik a vártáu, ha másik eltéveszti n fegyverfogást, ha a század rosszul execiroz és ha a kapitány urnák I'OSBZ álma vau: mindennek oka csak az önkéntes. Emlegeti is reggeltől késő' estig a nevét a kapitány ur és uagy káromkodás között hol tanározza, hol szamarazza. Ez a kettő egyet jelent nála. A gyakorlótéren őrnagy ur Drupkovics, a zászlóaljparauosuok szemlét tartott a század felett és semmivel se volt megelégedve. Ezért összeszidta Komorovcsák kapitányt. Mikor az őrnagy eltávozott, a kapitány ur tovább execirozott a századdal. Kiadta a vezényszót: — Marsolui. Direkció ott az ég alján a négy fa közül a középső. Mars! A 6zázad elindult. A jobb szárnyon levő szakaszvezető kétségbeesetten találgatta magában: melyik is a négy í'a közül a középső, mely felé irányítani kell lépteit? Akárhogy törte a fejét, nem tudta kitalálni. Ennek következése az lett, hogy a század lassankint széthullott. A kapitány ur emiatt uagy haragra lobbant. Ál!j-t vezérelt és kegyetlenül szidui kezdte az önkéntest, aki tönkre teszi egész századát. Végül ráborult a lova nyakára s mint valami oltáron, öss/.etett kézzel igy imádkozott: — Örökifévaló mindenható Isten, tekints reám, &záuj meg és szabadits meg ez átkozott önkéntestől! ÁK egész Müázad harsogó nevetésben tört ki. 1 Főhadnagy ur Kaszovies azonban nagynehezen komolyságot erőszakolt magára s odalépett a kapitány ur elé: Kapitány urnák alássan jelentem, önkéntes csak egy van a Bzázadnál. De ez egy sincs itt. Otthon maradt a kaszárnyában, mert napos szolgálatot tart. A kapitány ur elsápadt. Néhány pillanatig mozdulatlanul ült lován, nyitva maradt még a szája ÍB. Aztán mérgesen belevágta sarkantyúját lova oldalába és elvágtatott. Azt se mondta befellegzett. Néhány uapig békét hagyott az önkéntesnek. Só't mikor a brigadéros ur megdicsérte a gyakorlótéren, kimaradási engedélyt is adott neki egész éjjeli tizeukét óráig. Ezzel akarta jóvá teuui, hogy olyan csúnyán lehordotta a gyakorlótéren. Nem sokáig örülhetett azonban a kimaradási cugedélynek. Még akkor éjjel találkozott a városban a kapitány úrral. Lehetett jó három óra. Majdnem mosolyogva szalutált a kapitány urnák. Ez megállott, megnézte óráját, aztán az önkéntes utáu kiáltott: — Hány óra lehet, tanár ur? A kérdésből már tudta az önkéntes, hányat ütött az óra. — Tizenkettő elmúlt, jelentem alássan. — Igenis elmúlt és ön reggal jelentkezzék rapportra 1 Jelentkezett. Keményen lehordotta, elvette tó'le az írásos engedélyt s a szeme eló'tt összetépte.Igy volt az önkéntesnek egy esztendő aiatt egy napig kimaradási engedélye. Mint a többi katoná'<, az önkéntes is, hamar hozzászokik a kapitány ur szitkozódásaihoz. Szinte furcsán érzi magát, ha egy nap véletlenségből minden baj nélkül mullött el. Olyasfélét kezd érezni, hogy talán nem is önkéntes már, hogy a kapitány ur rája se hederít. Némelyik pedig tul is jár a kapitány ur eszén, mint ahogyan túljárt egy önkéntes társam. Most gazdatiszt valahol az alföldön. Egy reggelen rábízta a századparancsnokságot a kapitány. Az önkéutes tudta, hogy ebből okvetlen baj lesz. Azt a parancsot adta neki, verje el a Száva hídjáról az ellenséget s foglalja el a hidat. A parancsot annak rendje és módja izeriut teljesítette. Elfoglalta szurooyrohammal a hidat, sőt még egy kisebb csapattal üldözte is a láthatatlan ellenséget. Azt hitte sikeresen hajtotta végre a parancsot. Dőre hiedelem volt. A kapitány ur kijelentette, hogy ostobább embert életében nem látott és a mellett bizouyozott, hogy a eigánytrombitás a feladatot sokkal sikeresebben végrehajtotta volna. Az önkéntes nem sokat törődött a szidással. De azért ugy mutatta, hogy nagyon lelkére vette az esetet. Magába mélyedve szomorkodott. Kapitány ur Komorovcsák ezt természetesen mindjárt észre vette, de az uton nem szólott neki,