Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-08-30

XXXV. évfolyam. Pápa. 1908. augusztus 30. 35. szám. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskoűése, Kő-tér 23-ik szám. Hirdotésekot egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Főmunkatárs: MOLNÁR KÁLMÁN A szorkosztesért felelős'laptulajdonos: ' GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetési díjak a lap kiadóhivatalához kiildendők. A lap ára: egész évro 12 kor., fólúvro G k., negyedévre 3 k Nyilt-tér soronként 40 fillér. — iCgyes szám. ára 30 DU Városunk és a drágaság. A magyarországi városok hatóságait az utóbbi ülőben élénken foglalkoztatja az a kérdés, hogy a mindinkább elharapódzó és rohamosan emelkedő drágaságnak miképpen tudnának gátat.vetni? Ezidőszerint az élelmiszer-drágaság csökkentésével foglalkoznak behatóbban s igen sok helyén a marhahús árak Önkényes felemelését a hatósági mészárszék felállitusával akadályozták meg. Természetesen nem az az intenció vezette a hatósági mészárszékeket felállító városokat, hogy a városok részére ez állal is hasznot hajtsanak, hanem, hogy a városok közönsége tisztességes árért juthasson a legszükségesebb élelmiszerek egyikéhez, a marhahúshoz. Ott, ahol hatósági mészárszék van felállítva, a marhahús legmagasabb ára 90 fillér, a legalacsonyabb pedig 70 fii., míg a hatósági mészárszékkel nem rendelkező városokban a húsárak oly magasak, hogy még a középosztály is ritkán engedi meg- magának azt a fényűzést, hogy asztalára marhahúst letessen. Az alsóbb néposztály pedig a szédületesen magas árak miatt húshoz egyáltalában nem juthat. Hopronban pl. a marhahúsnak jelenleg 2 K. 40 fillér, a

; sertéshúsnak pedig 2 K. 20 fillér az ára

1 s a város hatóságii mégsem intézkedett ezideig, hogy a húsárakat lejebb szállitassa. Ez ideig a mi hatóságunk is megelégedett azzal, hogy a marhahús árának leszállítása tárgyában a mészárosokkal értekezletet tartott, aminek meg volt ugyan a pár fillérnyi eredménye, de Azt sem kell gondolnunk, hogy a hatóság ezen intézkedésével valami uj tilalmat akas felállítani iparosaink és a szabad verseny rovására, amennyiben nagyapáink idejében már az élelmiszerek árát maga a hatóság állapította meg, az úgynevezett limitáoióval. Aki pedig mert ez a pár fillérivyi leszállítás is csak,áruit drágábban adta, mint azok limi-' néhány napig tartott, belátta a hatóság, hogy itt leomol\"abb és erélyesebb intézkedésekre van szükség, mert különben néhány nap, vagy hót leforgása alatt ismét ugyanazon árban lesz kénytelen a város lakossága husszükségletét beszerezni, mint annak előtte még drágábban. A városi tanács már foglalkozott is tálva voltak, azt első sorban pénzbüntetéssel, másodsorban pedig ipari jogának bizonyos ideig való felfüggesztésével sújtotta a hatóság. De ne beszéljünk száz évvel ezelőtti időkről, hiszen találunk váro«t, hol a vagy pedig j húsárak ma is limitálva vannak. Például Körmenden és Hódmezővásárhelyen. A körmendi iparhatóság történetesen a ezzel a kérdéssel s a szeptember hó 2-án j mészárosok szán ára egy tarifát állapitarlaudó közgyűlés elé immár kész javas-' tott meg s az abban megszabott árakon lattal járul, indítványozván, hogy a kép- !felül a' hust árulni nem szabad. FIóclviselőtestület határozatikig mondja ki a mező vásárhelyen pedig összeállottak az hatósági mészárszék felállítását. A. város] állami, városi és magántisztviselők s az azonban ezzel az intézkedésével koránt'általuk megállapított tarifa megküldésésem a mészárosok üzleti érdekei ellen J vei felszóllitották a mészárosokat, hogy szándékozik törni, /luiiem a fogyasztó (hajlandók-e az igy leszállított árak melközönség künyebb megélhetését kívánja

; lelt számukra hust szállítani? Négy előmozdítani. A városi' lanái.'sot tehát! mészáros nvomban jelentkezeti, harmadtisztán a közérdek vezette; a javaslat'nap múlva pedig az összes mészárosok megtételében, amelv ellen bárhogy kel; a tarifa szerinti árban árusították a lmsnek is ki mészáros iparosaink, az ő'. nemiieket. Meg kell jegyeznünk, hegy érdekük mégis csak magánérdek, aiue-ja tarifa árak 4 fillérrel voltak csak lyet a hatóság, a közérdek rovására;magasabbak a hatósági mészárszék nem szolgálhat. I árainál. |a szerkesztőségben rájuk rótt köteles robotot vég'zik? . . . IVivztt, nem számot azzal, hogy az élő 'szó szuggesztív ereje és a vitáia ingerelt agyvelő = I az invencióiul!«. és logikáuak egészen más eszközeivel Budapesti rejtelmek. Egy könyv föltámadása. — A .,1' .i j. .i i I. n ii -i li" i' r c d i' t i t á r r ;i j a. >Evekkel ezelőtt, a Kisfaludy-Társaság egyik felolvasása, után, vidám bohém-társaság gyűjt össze az „István főherceg" fehér asztalánál. Hiies fészek volt valamikor ez a szálló; találkozóhelye a magyar főváros szellemi éliiejéiiek, a hol minden nevesebb írónak volt ,.szobája", vagy legalább ,,asztala", s ezekben a szobákban és asztalok körül osztogatták a halhalállanságot. vagy fejezték le a zseniket, nagyon gyakran a jó konyhától és még jobb pincéiül okozott elektromos'hangulatban. • Természetes, bog,

1 az ily összejöveteleken majdnem mindig irodalmi és művészeti problémákról volt szó; s nem egy szerkesztő akadt, a ki, mialatt az ötletes, bravúros kritikai vitákat hallgatta, szomorúan tűnődött azon, hogy miért nem iniak igy a redaklorni a lapba is és miért laposodnak el, mihelyt | dolgozik, miniha bürokratikus, gépies munkára szoj ritják, megszabott keretek között. . Akkoriban támadt Oalnian Lévynek, a hires , párisi kiadónak az a kedves ötlete, hogy megszavaztatja a szajnaparti világváros legjelesebb íróit: — mely könyveket beesidnek legtöbbre s mely irók tettek rájuk legnagyobb hatá«t. Erről az ötletről beszélt, vitatkozott a mi társaságunk is; föladódött a körkérdés, hogy mindernd mondja meg három legkedvesi hl> bója nevét s egyúttal fejtse ki a? okokat is, a melyek miatt ezek- az irók a legmélyebb hatással voltak rá. Egymás után kerültek sorra a világirodalom legfényesebb nevei, a régi göiög és római klasszikusokon kezdve — mert hiszen nagyképű irodalmi snohok is voltak köztünk — tol egészen ő D'Annunzió és Bourget selejtes művészetéig; s a hatás megokolása nem egyszer oly szellemes paradoxon volt, hogy zajos tetszést váltolt. ki az egész társaságból. Mikor rám került a sor, én ezt a három nevet mondtam: Dante, Shakespeare, Szentesi Rudolf. Általános elképpedes, nem Dante és Shakespeare miatt, hanem Szentesi Rudolf miatt, akinek a nevét, ugy látszott, senki se ismeri az egész társaságbau. Csak egy alacsony, filigrán emberke — egyik ma is élő koszorús költőnk •— fészkelődött a helyen izgatottan és zavarában rögtön fenékig kiitta az előtte álló ehartrenset. Lehet azonban, hogy esak szimulálta a /avart s a társaság általános elképpedése esak kapóra jött alkalom volt neki, hogy észrevétlenül ihasson egyet. Legelőször a boldogult Salamon Ödön ocsúdott föl álmélkodásából és gyanakodva kérdezte: — Ilallod-e Gyula: nem te vngy ez a Szentesi Rudolf? Mikor a ,.viharos közderültség" kissé lecsillapodott, egész komolyan fölszólítottak, hogy lejtsem ki hát, miért tartom elsőrendű Írónak Szentesi Rudolfot s miféle munkájával tett rám oly óriási hatást, hogy Dante és Shakespeare mellé állítom? — Értsük meg egymást, — kezdiem a magyarázatot : — én ezt az irót senki másnak se melléje, se i öl éje nem állítom, mert annyira sajátos és I fieiűürti líe TÍBSÍÍ Szol MtiaweT! lérsitelt Irak! ^ ^ * ^ 5 fifÓ'^S^Jl