Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-08-16

XXXV. évfolyam. Pápa, 1908. augusztus 16. 33. szám. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedóse, Fö-tőr 23-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Főmunkatárs: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felél&'s laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Előfizetősek ős hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre 12 kor., félévre G k., negyedévre 3 k ífyilt-tór soronként 40 fillér. — Egyes szám ára 30 fill Adós és hitelező. Lapunk mult számában cikket közöltünk a végrehajtási novella ellen, amelynél megjegyeztük, hogy a törvény fontosabb szakaszait is közülni fogjuk. Igaz, hogy e helyütt kizárólag helyi érdekű dolgokkal szeretnénk csak foglalkozni, de kivételt kell tennünk, különösen a jelen . esetben, araikor egy olyan törvény ismertetéséről van szó, mint az uj végrehajtási törvény, amelynek ismerete, mondhatnók épp olyan fontos helyi érdekkel bir, mint akár egy csatornázás, egy uj gyár építése, mert a csatornázás a közegészség, a gyárépítés az uj kenyéikeY'ésetr'ág'j^a jelen törvény ismertetése pedig a hitel szempontjából fontos a közönségre. Különösen városunkban, amelynek lakossága háromnogyedrészben csak a hitel folytonos igénybe vétele mellett tudja magát fenntartani. A szegényebb néposzlályra nézve valóságos Isten csapása ez a törvény, mert nem rendelkezvén fedezetet képező ingó vagy ingatlan vagyonnal, a hitel igénybe vételétől teljesen el van zárva, még akkor is, ha az illető pontos fizető volt, mert az ily adósok ingóságaira a hitelező végrehajtást nem vezethet, ha azok fizetési kötelezettségeiknek, bármi okból is megfelelni nem tudnának. Éppen ezért nagyon fontosnak véltük és a közönség érdekében valónak találtuk, hogy a végrehajtási novella fontosabb szakaszait a nagy közönséggel megismertessük. A könyv alakban is már megjelent végrehajtási novellában legfontosabb, ujitás a végrehajtás alól való mentességnek a lviterjesztése, amelynek különösen a középosztályra vonatkozó szakasza azt mondja, hogy: „végrehajtás alá nem vonhatók tiszt vi sei őkn e k, h i v a talnokoku ak, lelkészeknek, tanároknak és tanítóknak, közjegyzőknek, ügyvédeknek, mérnököknek, íróknak, művészeknek és általi an tudományos vagy művészi hivatáskörben működő személyeknek, valamint szülésznőknek hivatásuk gyakorlásához szükséges könyvei, iratai, mintái, műszerei, segédeszközei; a végrehajtást szenvedőnek-és háznépének a háztartáshoz szükséges háziés konyhabútor, edények, íőző- és evőeszközök, kályhák, tűzhelyek, a ruházkodáshoz szükséges ágy- és fehérnemű; a végrehajtást szenvedőnek ósház\ népének betegsége, vagy testi fogyatkozása okából szükséges gyógy- ós egyéb szerek és segédeszközök; a kereset folytatásához és a személyes biztonsághoz szükséges fegyverek; kisiparosoknak, kézműveseknek, ipari (gyári munkásoknak, napszámosoknak és általában azoknak, akik magukat kézimunkával tartják fenn, a keresetük folytatásáhnz-szüksjéges~szar^_ számok, eszközök, műszerek és állatok, továbbá kisiparosok és kézművesek feldolgozható anyagkészlete százötven korona érték erejéig; a végrehajtást szenvedőnek és háznépének egy havi időtartamra szükséges élelmi, tüzelő és világitószerek, ezek hiányában pedig a lefoglalható készpénzből a beszerzésükhöz szükséges összeg; (de melyik szegényebb emberJJ kösz/vü lány. Ott ül a tóparton a leányka, Térdel előtte nagy busán az ifja, Mind csupa tüz, csupa láng szive lelke És a leányt szerelemre tanítja: „Nézd, a virág, a madár s a habok És mind, ami itt mozog s él valahol, Mind szeret s mindnek a vére kering S egymásra szeretve reája hajol. Hallod a dalt a bokorban, amint A párja után a madár kesereg? Nézd a virágot, a csacska habot, Az mind szerelmet susog s érte remeg. Még mikor jütsztál utca porában S kurta ruhád a szélben lobogott, Ifjú szivemben már a tüz égett S gyermeki arcod is benne lakott. Vártam a napra éveken által, Hogy mikor jösz majd vissza nekem 'i S itt vagy előttem szótalan ajkkal, Mint szobor, oly fagyosan, hidegen. Abból a múltból más se maradt rám, Mint ez az arc, ez az ajk s ez a szem, Ám a szivedben a szeretetnek Nem maradt egy makulányija sem. Jártam az élet zord, rögös utján, Roskadozék is a súlya alatt, Sok hajamszála őszbe vegyül már, Mégis a szivem az ifjú maradt. Nézz a szemembe s benne találod Mind, amit szivembe eltemetek. Hallod-e mint ver, mint dobog érted? S érzed-e benseje mint hevül, ég? Hosszú időktől szítom a lángját És te jeget hajigálsz ma oda, Hogy tüze vesszen, kinja maradjon, S föl ne lobogjon a lángja soha. Én, aki jártam, mint az űzött vad És aki végre ma rád akadok, Most se vagyok más, mint ami voltam: Kőszívű lánynak a rabja vagyok. És te mi lettél? — mondja-e ajkam? Össze fagyott sziv, semmi cgyébb, Mint akinek már gyim-gyom a rózsa És a pacsirta nádiveréb.,

a Hallgat az ifjú s szól a leányka: „Sziklatetőn rózsát ne keress, Lányt, aki kőből van kifaragva " S szive nem érez, — sohse szeress." Ott ül a parton most is a lányka, Nézi a sok-sok fürge habot S várja a régi, lángszivü ifjút, Azt, akit már más elsiratott. Molnár Kálmán. Az átlyukasztott csákó. Irta: Prém József. — A 1(

p á |i a i í, a p i) k" u r c J c t i t á r c. áj a. — A baziui ktstélyban sok műkincs és családi emlék közt egy átlyukasztott csákó is szerepel. Nem valami különös föveg, csak olyan, mint a (Jzobor féle huszárezred minden egykori tagjáé volt. De amikor kérdi az ember, miért őrzik: igen büszke feleletet kap. — Nem is emléktárgy ez. Több, sokkal több! Valóságos ereklye. — Ereklye? Ez a rongyolódó csákó? — Az bizony. A magyar becsület, a nemzeti büszkeség, a hazai virtus védelmének ereklyéje. Amikor először láttam azt a csákót, kíváncsian néztem és érdeklődéssel tudakoltam a történetét... Szép asszony bűvös szeméről, egy udvari bál éjszakájáról, egy tüzes csárdásról és egy "elet pusztulásáról szól ez a történet . . . Hej, de híresek is voltakannak idején a Czobor huszárok! Azóta se láttuuk olyan ezredet. Bécs város szép asszonyai, szép leányai csak ugy reszkettek a daliás tisztjeiért. Sok nyalka magyar legény hódított akitor a császárvárosban és nem egy házasság jött létre az udvar közbenjárására. De galiba is volt elég. Félelmes hírben állt az ezred. Minden közlegénye hires verekedő. S a tisztek nem tűrték, hogy bárki görbe szemmel nézze a magyart. Hát még az udvarlásban miiven rettea r u n a z a DeáV-ufczci 23. j Keppiclvf. \\áz. TÁRCA.