Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908
1908-08-09
XXXV. évfolv am. Pápa, 1908. augusztus 9. 32. szára. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának ós több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden 'vasa rn a p. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedőse, Kő-tér 23-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Főmunkatárs: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Előfizetősek ős hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre 12 kor., félévre 6 k., negyedévre 3k Nyilt-tér soronként 40 fillér. — ISgyos szám ára 30 fill Néhány szó közlekedésünkről. Nemrégiben rámutattunk azokra a módokra és eszközökre, amelyek a magyar ipar fejlesztése ós versenyképessé tétele érdekében kiválóan fontosak, hogy ne mondjuk, elkerülhetetlenek. Nem eléggé hangsúly ozhatóaziparfejlesztésnél a közlekedés ügyének folytonos előbbrevitele. A posta és táviró, a vasút és a vizierő oly nagy szerepet játszanak az iparban és a kereskedelemben, hogy elhanyagolásuk: bűnös könnyelműség, fejlesztésük: kész siker. Postánk és távírónk-ma már évrőlévre halad az eszményi tökéletesség felé. A távbeszélő is szépen működik, bár távolról sem oly mértékben, mint a külföldön. Ebben' a tekintetben nemcsak a belföld helyközi telefonját, de a külfölddel való összeköttetést is nagyon ki keli még bővítenünk nemcsak gazdasági, hanem k^igazgútási érdekből is; mert kézzel fogható, hogy a telefon terjedése egyszerűsíti a közigazgatást is. A telefondijak azonban még mindig túlságosan magasak, magasabbak, mint bárhol a világon. j A magyar kir. államvasutak beruházási költségeit a kormány successive utalványozandó 400 millióban állapította meg. Tudva azt, hogy az állam pénzügyi helyzete a legbuzgóbb törekvésnek is természetes határt szab, egyelőre be kell érnünk ezzel a közel 400 millió koronás beruházással is. Fölösleges azonban hangsúlyoznunk, hogy ezt csak részletfizetésnek tekinthetjük, mert a magyar államvasutak tekintetében közel másfél évtizedes mulasztásokat kell pótolni ós meg kell valahára szüntetni a járművek elégtelenségéből eredő bajokat ós rengeteg anyagi károkat..Az iparfejlesztés uj korszakát vaggonhiánnyal, a kimerülésig megfeszített személyzettel épp oly kevéssé lehet inaugurálni, mint a hogy nem lehet a szállítás zavarait és késedelmeit a már világszerte hírhedtekké vált póíhatáridőkkel orvosolni. Nem mulaszthatjuk el itt az alkalmat aunak ismételt követelésére, hogy a magyar államvasút valahára kevésbé bürokratikusán iga.-* 0 '.\U.issék, hogy kevésbé viselje magán az állami hatóság kepét, hanem legyen inkább az, aminek lennie kell: egy jól szervezett és rendkívül egyszerűen és exp editive működő kereskedelmi üzlet. "Vizi erőink kihasználása sem halad előre, pedig megbecsülhetetlen értékű és hasznú munkaerőről mondunk le ezzel. De ettől is eltekintve, a szénkérdés évről-évre válságosabb képet ölt, ugy T hogy máris kikerülhetetlenné vált a szén megfelelő pótlásáról gondoskodni' erre a célra pedig a vizi erő már páratlan olcsóságánál fogva is nem is volna szabad egyetlen perccel sem veszítenünk, mig ezt a kérdést meg uem oldottuk, annál kevésbé, mert anyagilag is nagy közvetlen-hasznot hajtó vállalkozásról van itt szó. A szónhiányt egyfelől az elégtelen, bányászás okozza (ennek ismét a munkáshiány az-egyikoka), másfelől a vaggonhiáuy, amely ezelőtt sohasem tapasztalt késedelmeket idéz elő a szénszállítás körül. Ennek ismét nagy üzemi zavarok a következései, elannyira, hogy nem egy üzem szűnt meg széhhiáuy okából és félő, hogy iparfejlesztési akciónknak is egyik nagy akadálya a szónhiány és a széndrágaság lesz. Mivel pedig a porosz szén behozatalánál még Ausztria vasutjaival és ezek díjszabásaival is meg kell küzdenünk — a mely akadályok sem tervnélküliek — és mivel itthon is termelhetünk sok szenet, amely J{a útra kelsz. J{azulró/ hogyha útra kelsz, 3(a rálépsz a küszöbre, Búcsúzz, mint hogyha kedvesia" Elhagynád mindörökre. jYe bántsa szivedet harag, Magaddal ezt ne vidd te, Szentednek tiszta sugarát Jtrasszad kedvesidre. Sértő ne legyen a szavad, Pihenjen kéz a kézbe', JYfi'qf hogyha messzi tengerei] Jndulnál harcba, vészbe. Jfaraggal, hogyha távozol, Bármerre visz a lépted, Szeretteid tekintete fájóan száll elébed. S ki tudja, hogy mit rejt a sors, jíem sujt váratlan átok? S e jöldön tán szeretteid' Többé sohase látod. Örökre mégysz s a sirba' lent jYem lesz nyugodt az álmod: Utolszor mért ke/lett neked faragva szívvel válnod?! jfazulrói hogyha útra kelsz, pihenjen k e 'z o kézbe', S azoknak, akiket szeretsz, Enyhén szemükbe nézz te! Feleki Sándor. — A „Pápai fj a p o k" e r o d o t i tárcája. — Miss Lucy Wynford a plajbász-király egyetlen leánya volt. Atyja, a p'ajbáaz-trust vezére, valóságos egyeduralmat gyakorolt a világ özszes plajbászainak ára fölött. Mert ö gyártotta a legjobbakat. Az ó' gyártmánya fekete volt, mint a szén, puha, mint a vaj és Könnyű, mint a pehely. Szinte lebegett a papiros fölött és lágy gömbölyded hetük kerültek ki alóla. Nem osoda, ha néhány esztendő alatt meghódította a világpiacot. Mindenki csak Wynford ceruzát kért, a yanke éppúgy, mint a hotteutotta a frauoia éppúgy, mint a mandulaszemű japán. Ennek fajta igénytelen halandó az órája mutatóját. Ha mr. Wynford rosszul aludt, a plajbászok ára másnap óriási ingadozást mutatott, ha ellenben jól töltötte az éjszakát, vagy a kis Lucy rámosolygott az édesapjára, a ceruza ára szilárd volt, mint a sziklatömb. A plajbászkirály felesége korán elhalt. Lucy alig-alig emlékezett az édesanyjára. Négy éves volt mindössze, mikor anyja tetemét kivitték a Wynford palota hatalmas, diszes kapuján. Mr."Wynford őszintén megsiratta hitvesét'aki hű társa voltakkor is, amikor még heti husz dollárért uaponta le kellett szállnia a bányaüreg fekete torkába, akkor is, amikor milliók urává lett, a munkások ezerének parancsolt. Hogy a gyöngéd anyai szeretet melegét némiképpen pótolja, Lucyjc mellé vette egyik távoli rokonát, miss Bettyt, aki az élénk eszű, gyönyörűen fejlődő leányra ugy vigyázott, mint a szemefényére. Ő maga ismét a munka lázas förgetegébe vetette magát s egyre gyarapította mérhetetlen vagyonát. Így szállottak tova az esztendők. Lucy husz éves lett s az imádók egész raja iparkodott megközelíteni a dűsgazdag plajbászkirály egyetlen, gyönyörű leányát. Egy napon mr. Wynford felkereste Lucyt a előrebocsátása után az olvasó természetesnek fogja találni, hogy mr. Wynford még amerikai fogalmak szobájában. Lucy az ablaknál állott és merengve szerint-is óriási vagyont gyűjtött s a plajbászok árát nézte, mint siklanak át a kerti fákon a leáldozó nap ugy dirigálta az egéxz t'öldtrömbön, mint magunk- utolsó sugarai. Spitzer Arnold P TT ffi 0 P áruház a iprj Deák-uícza 23. j Keppich/f. \áz.
