Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-08-02

nács a 20 kgr.-on felüli sertések vágatási diját 2 koronában, a 10-20 krg.-ig terjedőkét 1 korona és az 1-10 kgr.-ig terjedő malacokét oO fillérben- állapította meg, tekintve, hogj városunkban a hentes iparosok évenként mintegy 6-7000 drb. nagy sertést ölnek le, közepes számítás mellett is 10-12000 koronával szaporodik a város jövedelme, mely összeg nem kevesebb, mint 1800-200,000 koron a tőke évi kamatának felel meg. Már pedig ha a város egy ily állandó jövedelmi forrással rendelkezik, mi sem áll útjában a közvágóhíd mielőbbi felépítésének. A Ganz cég költségvetése szerint az egész közvágóhíd, épületekkel és gépberendezésekkel 160-180,000 ezer koronában van íelvóve. Tekintve azonban, hogy ezek a tervek ós költségvetés még 1906-ban nyújtatott be, azóta pedig a inunkásviszouyok tetemesen megdrágultak, így ma már a közvágóhíd 200-220,000 koronán alul föl nem építhető. Ez ugyan nagy összeg egy husz ezer lakossal biró ós kevés ingatlan tulajdonnal rendelkező város háztartásában, de még sem szabad felednünk, hogy a most éleibe léptetett szabályrendelet folytán előálló jövedelmi többlet az építési költség évi amortizációs kamatait teljesen fedezni képes, mig a szarvasmarhák vágatási dijából befolyó összeg, mint eddig, ugy ezentúl is a vágóhídi alapra volna fordítható s igy egy bizonyos idő múlva a városnak egy évenként 15-20,000 korona jövedelmet hajtó, tehermentes és modern közvágóhíd ja volna. Nagyon fontos kérdés az is. hogy a közvágóhíd hova legyen építve? Értesüléseink szerint a városi tanács a Polgár Józseftől megvásárlandó 1100 négyszögöl és a város tulajdonát képező vasutmenti háromszög területre javasolja a képviselőtestületnek a közvágóhíd felépítését azért, mert a vasút' miniszter az iparfejlesztésről. Ez emlékirat szerint ahhoz az elsősorban elérendő célhoz, hogy a hazai szükségletet a hazai ipar fedezze, nem hoz és a vízvezetékhez közel fekszikj ^^^^^g gy«T vo"lna"sziiksége

s

; ame és mert az érdekelt iparosok ezt a he-|

lyelmek 72m mimó koronft tőke kellene; foglyet tartják erre a célra legalkalmasabb- íalkoztatnáuak 144.000 munkást (körülbelül 100 lialc. millió korona évi munkabérrel) és évi termelésük Elismerjük ÓS fontosnak tartjuk, összértéke 419.515 millió koronára rúgna. Az hogy az iparosok érdekeit kell ez ügyben leginkább tekintetbe venni, mert ellenkező esetben a köz vágóhídnak egy alkalmatlanabb helyre való kihelyezése azok üzleti menetére bénitólag halna, de első sorban mégis csak azzal kell a hatóságnak számolni, hogy az uj közvágóhíd felállítása hol kerülne a városnak legkevesebbe? A mi fenti hozzávetőleges számításunk a közvágóhidnak a jelenlegi vágóhíd helyére leendő felépítésére vonatkozik, mely terület, — eltekintve attól, hogy a Tapolca pariján fekszik, — a vízvezetékhez ép oly közel, a vasúthoz pedig csekély távolságra esik és ez a terület a város tulajdona, ameddig az iparvágány is, a Kipfaludy utcán át kevés költséggel meghosszabbítható volna. Es mi azt hisszük, hogy ez a terület az uj vágóhíd számára teljesen elegendő volna, mig a vasutmenti ós a még megvásárlandó területen való felállítás több ..tiiit 40,000 koronával kerülne többe, mely összeg az előbb említett tervezet szerint a város zsebébe megmaradna, Azonban bármiként oldatik is meg ez a kérdés, a közvágóhíd építését nem szabad elejteni, mert szükség vau reá és mert erre a város most már kötelezve is van. * A * állami segély r.iz évre összesen 115 millió korona lenne. Ezek a számok csak az első pillantásra tűnnek föl viszonyainkhoz képest — nagyoknak. Ami különösen az állami segélynek szükséges összegét illeti, ez csak látszólagosan ily nagy áldozat az állam részéről, csak ugy, mint az állami tisztviselőknek juttatott magasabb illetmények is. Mert az összes, állami kedvezmények és segélyek, eltekintve attól, hogy a legkülönbözőbb alakban oszlanak meg az ország lakossága közt, emelve tnnek gazdasági forgalmát, legfőképpen fogyasztási adók alakjában jórészt ismét visszakerülnek az állampénztárba, — megteszik sokféle jótékony hatásukat, anélkül, hegy az államkincstárnak valóságban nagy áldozatába kerülnének. Közelebbről bírálva pedig a magánvállalkozás kórdósét, ugy találjuk, hogy erős akarattal nem lehetetlen ezt az álmot tiz éven belül megvalósítani, föltéve persze, hogy hazánk nag3'birtokosai — elsősorban a holtkéz — elég érzékkel fog birni az iparpártolásnak gazdasági és hazafias jelentősége iránt; mert ha Ausztriában ós a Németbirodalombau össze tudták kötni az uradalmak birtokosai ezt a két szempontot, miért ne tehetnék ezt nálunk is, különösen amikor köztudomású, hogj- az iparvállalatok évről évre nagyobb jövedelmet biztosítanak főképpen azoknak, akiknek módjukban van nyersterményeiket a helyszínén feldolgoztatni, ahelyett, hogy ezeket külföldre eladva, a belőlük készült és behozott iparcikkekért drága árakat fizessenek. Hangsúlyozzuk, hogy ezeket az iparvállalatokat lehetőleg magyar pénzeu kellene megvalósítani, nemcsak azért, hogy hasznunk az országban maradjon és bennünket gazdagitson, hanem azért is, mert máris túlsókkal tartozunk a külföldnek és félő, hogy egy-egy ujabb pónzválság vagy a legújabb Porosz és Német államoimletek mintájára való külföldi kibocsátás, kapcsolatban Hogy milyen arányokban kellene fejlesz- ellenfeleink agitációjával, papirjaink tömeges teni a magyar ipar versenyképességét, arról ékes, visszaüzönlóse utján elviselhetetlen bajokat okozna bizonyságot tesz az az emlékirat, amelyet néhány I egész gazdasági életünkben, hónappal ezelőtt tett közzé a kereskedelmi A nagyobb szabású iparfejlesztés előIparfejlesztés. hogy az Katonaság el kerülése reménsége alatt Henki az fogát kino üsse, vagy húzassa, mert valamint már Currentáltatott, sem ezzel, sem más akármely maga meg esonkéttásával az Katonaságot el nem fogja kerülni, sőtt annyivalis inkább vagy Katonának, vagy Szekerek mellé bizonyosan bé fog vitetődui." Mikor ekképpen végig és fölolvasta jó Tálos Gergely uram a legfőbb irást, az okuláré fölött elnézve, végig hordozta tekintetét a kandalló mellett fouogató felesége és viruló leánya szépséges arcán, miutha a Faragó Jóska hazajövetelére nézve az ő véleményüket is ki akarná kérni. Tálosné asszonyom azouban hallgatott, csak a Marcsa ajka nyílott meg a szigorú Írásra. — Akármi álljon ia az Írásba é's apám, a Jóskát haza eresztették; ennyi az egész. — De nóm addig vau ám a,' mert az áll a kurrentális rcndöllésbe, hogy mindenki kötelességének tartsa a harc mezejére sietni. Éppen ebből világosodik, hogy a Jóska gyerek itthon létele körül valami tsalárdság vagyon. — Má' hogy mondhat ilyet kend a Jóskáról, aki a mi ügyetlen Marcsáukat elgyürüztö — vágott az öreg szavába Tulosné asszony. — Má' ha gyűrüztö, ha nem gyürüztő, de igöu hamar haza szaladt a rcgemeuttúl, — Hát ezt csak nö állítsa é's apám, mert ha kelmödnek kellött volna rá várni öt esztöudeig mint neköm, majd akkor nöm gyütt vóna hamar. Pedig várhattál, mög várhatsz is még. Most pedig vége légyön az felesölésöknek! — Hiszón nom replikáztunk mink — szólt oda Talosné asszony. Alig hogy félbeszakadt a beszélgetés, odakünn az utcán Faragó Jóska megverte az ablakot. — Nyitom mán ! — szólt ki Gergely uram s mént a gádorba, hogy a závárt az ütközőből félretolja. Es bárraint böstörködött is az imént Tálos Gergely urain, a gádorajtóban mégis osak keblére ölelte azt a szép szál legényt, akinél nemcsak Incefalván, de az egész nemes vármegyében sem akadt különb. — Hozott Isten, Jóska öcsém! — Az is, mög a sziivem is, Gergöly uram. üti beut a szobában annak a szépséges leányzónak ugy kalapált a szive, hogy Faragó Jóska a falon keresztül is meghallotta. Volt is áta öröm és ölelés, mikor Jóska a szobába lépett. Csak mikor már egy kissé magukhoz tértek, akkor szóllak mog mindkettő. — Már azt hüttem, mög is kottái, Jóska, — szólt a lesütött szemű leáuy. —• Nöm ugy esött az leiköm, mert ahányszor csak bevágtunk az ellenségbe, mindétig azt rebesgettem, hogy: „Szép gyűrűsöm, jegyösöm, haza vár még engöra." igy aztán mindég csak megmeDeködtem. — Sebőt se kaptál ? — Nézzél csak ide tubicám a szömöm fölé. Vót itt seb, de nagy. Möggyógyult, mert a babos kendővel kötözgettem, amit te adtál, mikor mennöm kelletött. Tálos Gergely uram nem tudta már hallgatni a fiatalok boldog csevegését mert közbevágott: — Hát 'szen ez mind szép vóna, hanem mond csak Jóslta öosém, eleresztöttek'! Faragó Jóska felelet helyett benyúlt a pruszlikja alá s fene nagy pöcsétes levelet nyomott a Gergely uram markába. Erre a hirtelen megbizonyifcásra elakadt Gergely uram szava. Meg se nézte az irást, hanem szó nélkül visszaadta. Faragó Jóska meg szét nyitotta az irást. — Ehuu van a Cziböre óbestör mög a kancellista saját kézerása. -• Aztán sorba mutatta az aláírást. Hej pedig ha Gergely uram megolvassa vala, megbizonyosodott volna valami felől. Már javában készülődtek Tálos uramék a Marcsa meg a Jóska gyerek lakodalmára, mikor egy szép napon verbung jött a faluba. Bezzeg megijedt tőlük Faragó Jóska. Nem mert az utcára lépni. Három napig tartott a verbung, "de Faragó Jóska egyszer sem lépte át az utca küszöbét. Mindjárt az első nap szomorú ábrázattal állított be a mátkájához. — Leiköm, galambom, ugy-e szeretsz eugöm ? — szólt Faragó Jóska. — Egész szüvemből. Ö oda simult a legényhez. — Hát ha szömöm meg fogam nőm vóna,. akkor isV A leány esküszerüen felelte rá: — Akkor is. tí Pár óra múlva Faragó Jóskának egész fogsora hiányzott. Kiverte a saját fogait, bogy el ne vigyék katonának. Másnap megállott a verbung a házuk előtt. A strázsamester kiszóllitotta Faragó Jóskát