Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-08-02

feltótelei közül a biztos és aránylag olcsó alapítási tökén felül a forgó tőkének könnyebb raegszerezhetését sem szabad kifelejtenünk, Számos gyár alakult volna már, még több virágoznék, ha törekvő és megbízható tulajdonosaik (hiszen csak ilyenekről lehet szó) pénzintézeteinknél hitel dolgában olyan támogatást kaptak volna, mint a milyenekben például a kereskedelem az áruhitelre nézve részesül. Egyike ez azoknak a próolémáknak, amelyeknek megoldása elöl pénzintézeteink nem fognak kitérhetni és amelyek megoldása nélkül alig számithatunk nagy ipari fejlődésre. Az ipari hitelnek' az a módja, amelyet pénzintézeteink legnagyobbrészt az úgynevezett financirozás utján nyújtanak, nem kielégítő, aminthogy • nem is bir a hitelnyújtás kizárólagos céljával. Bár tagadhatatlan, hogy számos uj iparvállalat létesül ennek segítségével, valamint az is, hogy sok gyenge, szervezetű vállalkozás ily uton erősödik meg, mégis távolról sem elégíti ki ez az alakzat a hazai iparnak sokoldalú hiteligényeit. Az intézeti financirozás főszempontja végeredményben mégis csak mentül nagyobb bankárnyeresóg elérése, ami a zsenge ós kezdetleges iparvállalkozás ritkán elviselhető megterheltetósóvel jár. Sem is szólva a rendszerint kikötött és éveken át fenyegető opcionális jog gyakorlásának egyidejű kikötéséről, amely a törekvő iparostól még azt a reményt is megvonja, hogy vállalatának kedvező fejlődése esetén ő élvezze a fáradozásai áráu méltán kiérdemelt jutalom javarészét. Valami a szabadgondolkodásról. Jóleső érzéssel olvastam a „Papai Lapok" m. hó 26-iki számában megjelent s a Budapesti szabadgondolkodók egyesületének kiküldötte Fáber Oszkár által tnrtott előadásról szóló referánda befejező közleményét. A oikk részletesen nem terjed ki Fáber beszédére, csak általánosságban ítéli el a szabadgondolkodók álláspontjának helytelenségét. Ha azonban Fáber elhangzott beszédét bonckés alá vesszük, ugy abban is sok öuönmagával való ellenmondást és sophizmát, találunk. Ezek egynéhányára óhajtok jelen cikkemben kiterjeszkedni. Legyen szabad egy anekdotával kezdenem. Az egyszerű ember gondolt egyet, merészet ŐB nagyot, elővett egy csomó közismert írótól alkotott regényt, kiszedett mindegyikből egynéhány jó jelenetet és mindezeket megtoldotta egynéhány saját oomposioju mondattal. Az igy befejezett művet elvitte a kiadóhoz, ki azonban maga is olvasott ember lévén, a következő megjegyzéssel adta vissza a plagizált munkát: „A. mi uj benne az uem jó és a mi jó benne, az nem uj." Fáber Oszkár uj mottó alatt tartotta beszédét. De ugy tűnik fel 'nekem, mintha rég ismerősökkel találkoztam volna ott. Mutogatott: socializmust, feminizmust,' antifenimizmust, (a jelenvolt hölgyek lelki szemeit kérdőjel gyanánt érzem magamra tapadni) de a szabadgoudiilkodás eszméit a mikróskópi vizsgálat utáu sem ludtam beszédében felfedezni. Fáber azzal kezdette előadását, hogy anyag nem vészel. Ez igaz; de engedelmet kérek, én már az elemi iskolában u beszéd és értelemgyakorlatoknál tanultam, hogyha a gyertya elég, hamu, gáz, és egyéb alkatrészekre bomlik fel. Mózes vallását illetőleg kijelentette, hogy a biblia és egyéb e fajta tudományos könyvekben leirt csodák a mesék országába tartoznak. Majd később azt monda, hogy Krisztus visszajön a paradicsomra vonathozó Ígéretét beváltani. Nem akarok vallási kérdésüket feszegetni, de az ma már nem képezi vita tárgyát és elismert" tény, hogy a keresztények a messiási hitet a zsidó vallásból kölcsönözték. Ha tehát a zsidó vallás alaptételei csak mesék, ugy az abból átvett és más vallásba átültetett dogmák csakúgy a képzelet szüleményei. Fáber beszédéből minduntalan kitört a socializmus. „A munkás, aki tiz korona éitékii árut dolgoz fel, teljes összegében kapja meg munkájának értükét." itt a sulykot egy kissé elhajította Fáber uram Szerény véleméuyem szerint a munkás munkája csuk azáltal vált tiz korona értékűvé, hogy a gyáros vagy vállalkozó megfelelő anyagot adott hozzá. Tehát a tiz korona értékű áruból az anyag értéke levonandó, mert a feldolgozandó anyag nem a munkás, hanem a gyáros vagy vállalkozó tulajdonát képezi. Vagy talán csak nem akarja Fáber a ma már amúgy is méregdrágaság mellett a napszámot 10 koronára felsrófolni ? Nagyon szépen fejtegette Fáber, hogy a nőké mindazon jogokkal fel kell ruházni, amivel a férfiak birnak. Jó negyedóráig dicsérgette a nőket, gyalázta a férfiak zsarnokságra törekvő uralmát (a jelenvolt hölgyek nem kis gyönyörűségére) és a legvégén ugy tett, mint az egyszerű zsidó, — ki a mit a jobb kezével ad, a ballal mindjárt el is veszi — mondván ' A feminizmus csuk a gazdasági élet teljes megvál s a kezébe levő katonasapkát a fejére nyomta, jeléül, hogy be van vizitálva. Ez alatt a katonáknak fogott vígabb legények táncoltak és énekeltek : Kedves édös anyám jaj de jó a huszárnak. Gyönyörű élete v.n a maga fiának Heggel nyalka lova piros kantárszárát pucolja, Este a babáját paklany alá takatja. Faragó Jóska oda lépett a' strázsamester elé. — Strázsamestör uram én nöm leszök jó katonának, mert hiányzik egy ráta fogam. A Btrázsainester egy levelet húzott elő a tarsolyából. — Nem mentség az öcsém, mert ugy szól az irás, hogy aszougya: „Felséges Urunk az mostanyi köruyül állásokra nézvést a Katonának való Regruták visitálások, vagy inkább verbuális bé vételek eránt Uj reudellést. kiadni méltóztatott; a mint hogy ez után ha kinek tsak a jobb szeme ép is, vagy tsak anuyi foga van is, hogy az patront é haraphassa, sőt más tsekély hibák is találtassanak benne, de ha egyébb aránt a fegyver viseletre aU kahnatos, a katonák közzé bé fog vitetó'dui." Faragó Jóska erre már megadta magát, csak a Tálos Marcsa sirt keservesen. Az öregek pedig nem tudták,'most mit csináljanak. Végre Tálos uramnak eszébe jutott a Jóska passzuális levele s megfogta a Jóska gyerek karját. — Mán ezt pedig nöm viszik keudtök strázsamester uram, mert a Faragó Jóskának az óbestor ntög a kaucellistátiil pasKzuális levele vagyon! — Adja elő kelmed. Faragó Jóska váltig szabadkozott, de Tálos uram mégis elővonszolta valahogy a levelet. — Ehuu vagyon, — s oda nyújtotta a strázsa mesternek. Strázsamester Bagócs olvassa az írást, közben szúró's tekinteteket vet a Faragó Jóskára. Végül pedig kijeleuti, hogy az a Mócsi Péter levele, aki emitt vagyon a regruták között, mivel nem tudott a maga igazolásárul levelet fölmutatni. — Mocsi Péter, állj elő! — dörgött a strázsamester. — Mócsi Péter bátran lépett a strázsa mester elé. — Megkövötem strázsamestör uram, én adtam a levelem Faragó Jóskának. Neki itthon maradt öreg édes anyja, fiatal mátkája s azér adtam neki hogy itfchtin maradhasson, bé ne verbtiálják. Kiállók én moBtan is hel/ötte; néköm az mán mindögy, akár itt vagyok, akár a táborba, nöm vár engöm söulu a falumba. . Hanem azért hiába volt minden kérés, síró könyörgés, elvitték azt mÍDdakettőt: a Mócsi Pétert is, meg a Faragó Jóskát is. A strázsamester kimondta a sententiát: hogy „árulás esött," ez elleti pedig nem volt apelláta. S a szépséges szép Tálos Marosának még tiz' esztendeig kellett várni az ő gyűrűsére, Faragó Jóskára. toztatásaesetén valósítható meg. Szóval: nesze semmi

> fogd meg jól. A sophizmák egész láncolatával igyekezett a vizet saját malmára hajtani a Gyermekvédő liga azon a közönséghez intézett felszólításából: "„Az elhagyatott gyermek a társadalom bűne! Megmentése Kötelességünk !" Ez szórói-szóra igaz, csakhogy a gyermekvédő liga, midőn a fent idézett mottóját közrebocsájtotta, bizonyára nem azzal az intencióval tette, hogy a törvénytelen gyermekeknek minél nagyobb számban való elszaporodását előmozdítsuk, de Fáber beszéde utáu csakis erre a couoluora juthatnánk. 0 a szabad szerelem hirdetése mellett követeli a törvénytelen gyermek egyenjogúsítását a törvényes gyermekkel. Gondolkozzunk egy kissé, hová jutnánk akkor. Az erkölcsök teljesen meglazulnának, (ma már amugy is elég lazák) a házasság, értve alatta az ideális házasságot teljesen lehetetlenné volna téve Meg fogja nekem bocsájtaui az igen tisztelt olvasó, ha ennek bizonyításától, tekintve a kérdés kényességét — eltekintek. Mindenesetre lassanként viszs/.ajutiiánk az ököljog korszakába. Igenis bűne a társadalomnak az elhagyatott gyermek, de csakis azért, mert a már meglevő elhagyatottak segélyezését nagyon phlegmáu veszi, és dacára fennálló és ily irányú intézeteink kitartó, fáradtságot nem ismerő szorgalmának,ezen intézmény nem tud '/.öld ágra vergndui. Azt hiszem, hogy Fáber beszédének ezen pár idézetével kirauttattam a szabadgoudolkodők ilyen irányú céljának tarthatatlanságát. Mivel azonban azt sem akarom, hogy az igen tiszteltolvasó azon meggyőződésben legyen, hogy ezen cikk egy bigott ember tollából eredt, néhány szóval reá mutatok a valódi szabadgondolkodás elérhetésének eszközeire. Mindenesetre a gyermeket bizonyos életkoráig meg kell hagyni bizonyo.-; vallásban. A gyermeknek faltétlenül szüksége van hitre, a mely őrangyalául szolgáljon s válságOB percekben a bűnbe való sülyedését megakadályozza. Ezen hitnek azonban se zsidó, se keresztény és más egyéb vallás nem szolgálhat. Ennek oly vallásnak kell lenuie, amely su egy Isten létezését hirdeti, de formalitások, alakiságok nélkül. Ilyenekben pedig a ma uralkodó két vallás a római katholikus és a zsidó vallás eléggé bővelkedik. Amilyen fölöslegesnek tartom, hogy az izraelita vallásnak naponként azzal tetszelegjenek Istennek, hogy gzijjakkal körülcsavarva hajlonganak előre hátra, épp oly célszerűtlen a keresztény vallásnál az áldozás és egyéb formaságok. E vallásnak olyannak kell lennie, hogy a gyermeknek ne is támadhasson az a gondolata, hogy ő a vallás tanainak hirdetésével akarja kenyerét megkeresni. S midőn elér ama korhoz, a melyben átérzi, hogy ő is az államnak egy atomja s haszuos polgárrá válnia kötelessége, bizonyára eszébe sem fog jutni, hogy bajuszát és szakállát lenyíratva vagy túlságosan megnövesztve többi embertársai közül kitűnjék. A gyermek lelkülete egyeusulyánuk a megtartásához szükséges űrt egy más tannal kell pótolnunk. Ez a törvény mcgtartatásáuak és főbb poutjai ismertetésének a tana. Nem mondom ezzel, hogy a római jogból tartsunk neki előadást, de igenis példák által, óvjuk meg a bűntől és hozzuk neki tudomására egyszerű szavakkal ama tényeket, a mély a gyermek lelkét a b(íu. iránt legkönnyebben fogékonnyá tehetik. Így bizonyára hasznosabb állampolgárokat nevelhetünk gyermekeinkből, mintha elhitetjük vele, hogy Istennek tetsző dolgot művelnek azzal és összes büueik meg lesznek bocsájtva, ha 1-2 napig minden ételt és italt megvonnak maguktól; Ez volna az első lépés, hogy a szabadgondolkodás tanait (de nem a Faber által hirdetetteket) megvalósítjuk. Azaz, hogy még egy lépés van ezt megelőzőleg. M'ndaddig, mig a felekezeti ; villongás meg nem szűnik, sőt az állam habár uem is kifejezetten, de hallgatag előmozdítja azzal, hogy bizonyos vallású egyéneket a hivatalok betöltésénél máB vallásúak felett előnybe részesít, addig a mai társadalomnak