Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908
1908-07-19
megmarad na egészen a vasúti pályatestig s ezen az uton történnék a vasútra •érkezett áruknak a városba való beszállítása s általában a teherforgalom lebonyolítása. Természetesen a városnak is kellene ez esetben némi áldozatot hozni és pedig az által, hogy a vasúton innét, a győri országút jobb oldalán elterülő ingatlant, mely ma legelőnek vau használva, meg kellene vennie, amit azonban felparcellázva, házhelyükül ismét eladhatná. Az igy nyert területen pár év alatt egy kis uj városrész épülne föl, mely különösen a vasúti tiszteknek, vagy általában a vasúti személyzetnek és a vasúttal sűrűbben érintkező egyéneknek szolgálna pompás lakhelyül. Azonban ha a város erre egyáltalában nem akarna áldozni, — bór ezt mi ép oly szükségesnek és városrendezési szempontból ugyanolyan közérdekűnek tartjuk, mint bármely utcarendezóst vagy utcanyitást, — ez a terv még más módon is megvalósítható volna. Es pedig ugy, hogy a város nem veszi ugyan, meg a területet, de az urodalmi igazgatósággal érintkezésbe lépve, fiatal grófunktól azt kérné csupán, hogy a kérdéses területből annyi, amennyi éppen szükséges, az építkezni szándékosoknak jutányos áron átengedtessék. Ha már most a városfejlesztéséről van szó, nem hisszük, hogy gróf Esterházy Pál megtagadná a várostól azt a szívességet, amelynek teljesítésével maradandó tanújelét adná annak, hogy Pápa városának, amely büszkén vallja őt urának, érdekeit mindenekben a szivén viseli. Ha azoubau ez a terv oly módon nem volna megvalósítható, hogy az uradalmi igazgatóság parcellázza a kérdéses területet, akkor a városnak magának kell oda törekedni, hogy azt magának megszerezze, mert ez a városnak minden tekintetben csak előnyére válna. Igaz, hogy a város anyagi ereje nem birna meg valami nagy összeget jelentő kiadást, de mindazonáltal nem szabad elfelednünk, hogy ez csupán oly befektetést jelentő kiadás, mely ha nem is pár év alatt különböző nagyságú részletekben, a város pénztárába mégis csak visszatérül. Példa.erre az Erzsébetvárosrész kiépülése,. r amely még nem is oly régen posványos, egészségtelennek mondott puszta terület volt, ina pedig a város egyik legszebb részét képezi. A város, a mi hozzávetőleges' számitásunk szerint, egy 10—1.5,000 koronás költség előlegezésével ismét egy 30—85 házból álló uj városrészt teremthetne meg, emellett az ingatlan után adózó polgárok száma is emelkednék, de legfőképp s ez volna a tulajdonképpeni cél is, egy külön személy-, és teherpályaudvarhoz is jutna anélkül, hogy ezáltal a város az adózó, polgárok terheit pótadó emeléssel szaporitaui volna kénytelen. A városnak csupán a vízvezetéki csőhálózat meghosszabitása és a villamvilágitás kivezetése kerülne költségébe, de ez sem teljesen a várost illetné, mert a magán fogyasztók ott ép ugy, mint a város egyébb részein szívesen áldoznának néhány koronát, hogy kényelmes világításhoz és-egés2séges vízhez jussanak. De még ez sem képez oly kiadást, mely semmi hasznot sem hajtana, mert hiszen ugy a vizvezeték mint a villanyvilágítás csak emelné a város állandó bevételeit. Gondolkozzunk fölötte, elfogulatlanul, tisztán közérdekből, városunk vezetősége pedig tegye tanulmány tárgyává az ügyet s ha lehetséges, tegyen meg mindent, hogy a város fejlődésót ez által is előbbre vigye. Még nem késő. Molnár Kálmán. A drágaság. Sokkal többetl irtak és tárgyaltak már nálunk a kivándorlás okairól és ezek megszüntetéséről, semhogy e kérdés taglalásába ujbói belefogni megokoltnak látszanék. Kétségtelen azonban az, hogy ha munkásaink itthon megfelelő foglalkozást és munkabért kapnának, ha lakásviszonyaink jobbak, élelmiszereink olcsóbbak lennének, ha a munkást és egy óv alatt és egy összegben, de rövid j munkáját jobban megbecsülnék, a kivándorlás nem menne tul azon a normális mértéken, amely mindenütt, észlelhető és semniiesetre sem vált volna nemzeti szerencsétlenséggé ós veszedelemmé. Tudván a kivándorlás okait, mindent el kellene követnünk annak megszüntetésére. Gondolkodni kellene arról, hogy minden munkáskéznek jusson munka az óv minden szakában, mert csodálatos módon az egyik oldalon munkáshiányról panaszkodnak, a másik oldalon a munkanélküliek jajgatása hangzik fel, A munkanélküliség ellenszerei a fővárosban szervezett állami munkaközvetítő hivatalokon kivül a foglalkoztató niűlielyeknek nagy mértékben való szaporítása és főleg a közmunkák, amelyek sohsem fogynak ki és a melynek ellátása amellett, hogy közhasznú és állandó munkát biztosithat nagyszámú munkásnak, még azzal az előnnyel is jár, hogy esökkenli az alamizsnálkodásraés közsegélyre szorulók számát, aminek ismét társadalmi és erkölcsi szempontból van nagy jelentősége. Persze ezeket a közmunkákat nem akkor kell előkészíteni, mikor a munkanélküliek száma nagy ésfenyegető, vagy a mikor a visszavándortók elhelyezésére van szükség. Ilyeu közmunkáknak tervszerűen előkészítve, rendszeresen és állandóan kell. folyniuk, hogy a munkás mindig találjon foglalkozást; de a mellett, hogy ő munkáját megkeresi, munkája munkabérének teljesen megfelelő hasznot is eredményezzen. Az élelmiszerek és a lakás szertelen, drágasága okozza a munkabérek állandó emelkedését, az emelés megtagadása esetén pedig a sztrájkokat. A munkabérnek szükségkép olyannak kell lenni, hogy a munkás abból megélhessen és egyéb, amúgy sem tulsok és tulnagy szükségletét fedezze, aránybau kell tehát állnia a piac és a lakások áraival. Nálunk azonban ebben a teldntetben állandó aránytalanság lévóu, a munkás képtelen beérni munkabérével,, a munkaadó pedig képtelen megfelelni az egyre emelkedő kiadásszükségletnek. Hiszen 1900 óta 1907-ig például 1000 klg. buza ára 1503 kor.-ról 2264 koronára, 1000 klg. rozsé 1251 K.-ról 1823 koronára, 100 klg. ökör élősúlyban liaduaggyal, mivel táborszerte suttogtak róla, hogy De Vilards szemet vetett a kapitányné asszonyra... Mindezt nem tagadta Szentgyörgyi kapitány. — Világos tehát, mondta a biróság, hogy a gyilkos vagy a kapitány, vagy a háza népe vagy katonái közül valaki az ő tudtával, beleegyezésével, avagy egyenes parancsára. Igy van-e avagy másképen? — .feleljen a kapitány. És ha nem ö a gyilkos, nevezze meg azt, mert kell hogy ösmerje. • . Szentgyörgyi kapitány sápadt arccal, de egyenesre emelt fővel, nyílt, bátor tekintettel állt bírái előtt. Az 'utolsó pontra nézve megtagadott minden fölvilágositást és osak annyit mondott: — A lelkem nyugodt. Várom Ítéletemet... Kajaly Pál, a generális főhadbn'ó elfogultságtól reszkető hangon hirdette ki az itéletetet. Szinte átszőtt, hogy a saját szivébe vág-minden szava. De hát mit tegyen ő? A Hadi Regula világosan mondja, bogy „a gyilkosok és ember ölök halállal lakolnak" ... Neki pedig a Hadi llegula parancsol. Az itéletmondás titán azonban tüstéutfejedelem urához Eákóozihoz sietett, hogy iuformálja a dolgok miben állásáról, mielőtt az itélet végrehajtatnék. Kár lenne ezért a szép jó vitézért'.. . Hátha a fejedelem másképen itél, ő megteheti, neki nem parancsol a Hadi Regula ... Éa Rákóozi Ferenc megismervén a dolgot a maga való igaz mivoltában, újra törvényt rendelt Szentgyörgyi kapitány fölött. A főbiró székét mpBt ő maga foglalta el. , , , — A lelkem nyugodt, többet .most sein mondhatok! — felelt előtte is Szenfcgyörgyi rendületlen állhatatossággal. Es nyílt férfias tekintettel nézett imádott vezére szelid, jóságot eugár'zó s mély tiszteletre indító szemébe. Mintha csak arra kérte volna: mondd ki az utoló ítéletet, ha akasztófa, ha'golyó, ha börtön, csak végezzünk, mert kínosabb az élet így • • • . És mély csendben felállt a fejedelem és itélt: - • Nyugodt lehet a lelked Szentgyörgyi kapitány! Te ölted légyen bár meg a léha lelkűt, ki kerted virágai közé szennyes lábbal lépett, még sem vagy te gyilkos. A hitves becsület szent, mint az a zászló, melyet annyi dicsőséggel vitt kezed csatáról csatára. Szent és olyan hófehér és szűzi tiszta, hogy reá szeuy egy makulányi sei« tapadhat! E kettő védelmében sebet — halált is! — osztani nem aljas bűn. de ragyogó virtus az! Szabad vagy Szentgyörgyi kapitány ... E pillanatban feltárult az ajtó s őszhaju, dult arou aggastyán lépett be. — Fiam, én édes fiam! — kiáltott a ltapitáuy szivére vetve magát,'— óh csakhogy még életbon talállak ... Azután térdre rogyott a bírák, asztala előtt. — Bírák . . . hallgassatok meg — tördelte fuldokolva — én vagyok a gyilkos nem a fiam . . . halljátok? En ... éu . . . Eu öltem meg a gaz csábitót ... a menyem becsületére tört . . . Én öltem meg ... — De. csak azért, édesapám, mert te kaptad előbb kézbe a fegyvert, — monda nyugodtan Szent* györgyi kapitáuy és szelíden felemelte a végképen kimerült, megtörött aggastyánt. — Ítéletem ugy atyádnak szól, — monda a fejedelem, Szentgyörgyi kapitányhoz fordulva —', ám ez által is fényesebben ragyog a te virtusod, vitézem.
