Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-07-12

1908. Julias 12. Pápai Inpok ki, hogy szerencsét próbáljon, hátha a felsőbb hatóságot megtudja győzni az <5 -álláspontjának helyességéről. Nos hát-az ilyen kísérletezéseknek keli elejét venni; a felsőbb hatóságnak az iratok átvizsgálásakor észlelnie kell azt, hogy szükség volt-e arra, hogy az elbírálás alatt levő ügy, egyáltalán elébe kerüljön, nem-e volt az illetőség már eleve nyilvánvaló, történt-e az ügy tárgyalása során olyan intézkedés, melyre szükség nem volt ós csak a végleges lebonyolítás elodázására volt alkalmas, ha igen, reá kell erre mutatnia esetről «setre és egyetlen olyan felesleges intézkedést, mely hogy a hivatkozott rendelet szavaival éljek „nem csak a közigazgatástól általábau követelhető gyor sasággal- ellenkezik, hanem gyakran érzékeny kárral jár az érdekeltekre is" sem szabad szó és megtorlás nélkül hagyuia. Egyetlen válfaja a közigazgatási ügyeknek sincs annyira kiszolgáltalva a közigazgatási tényezők szeszélyének és hangulatának, mint az illetőségi ügyek. Az illetőségi ügyek az a föld. amelyen minden közigazgatási tényező ugy gazdálkodik, amint neki jól esik. Minden község a maga szájának ize szerint cselekszik és határoz az illetőségi ügyekben, ami aztán azt eredményezi, hogy mint a hivatkozott rendelet mondja: „nem ritkán évek telnek el az ügy végleges befejezéséig." És mi ennek az oka? A kellő ellenőrzés hiánya. Ha a felettes halóságok szigorúan ellenőriznék azt, hogy a mi egy-egy illetőségi ügy lebonyolítása során az egyes hatóságok részéről történik, szigorúan az ügy érdemére tartozik-e vagy pedig csak a befejezés késleltetésére alkalmas, ha szigorúan ellenőriznék azt, hogy a folyamatban levő illetőségi ügy mely hatóságnak felesleges és célra nem vezető intézkedése által uem nyer gyorsabb befejezést, ha szigorúan ellenőriznék azt, hogy a folyamatba tett illetőségi ügynek folyamatba tétele okvetlen szükséges volt-e, ..vagy nem-e volt az illetőség az ügynek folyamatba tételekor már nyilvánvaló és minden egyes észlelt abnormitást megrendszabályoznának; nem akadnánk a közigazgatási levéltárban többé vaskos illetőségi ügyi fascikulusra. j Ha minden egyes folyamatba telt illetőségi ügy mellett egy áttekintést tartalmazó táblázat lenne elhelyezve, amelybe időrendszerinti egymásutánbán a tett intézkedés, ennek megokolása pár Szóban vázolva, az intézkedés ideje pontosan megjelelve .lenne és igy. a táblázat minden eddig tett intézkedésnek hű képét tükrözné vissza, ugy igen sok közigazgatási tényező maga is megijedne ha e tükörbe belepillantana és óvakodnék olyan torz.intózkedéstől," amelyet ilyen eilenőrző tükör.nélkül mégiscsak megtesz azért, hogy valakit a nyakáról lerázzon, illetve hogy az illelősóg olösmerésóvel járó tehertől minden áron szabaduljon. • ' „Az illetőség feletti jogviták — mondja Kmety Károly A Magyar Közigazgatási Jog I^ézikönyve cimü munkájában — fontos érdekű jogviták, melyek alapos eldöntése bírói kogniciót igényel." Ennek a birói kogniciónak az illetőség kérdése feletti jog vitának minden fázisában meg kellene nyilatkoznia. Ennek a birói kogniciónak, nem a törvény szövegellek a nyomda festék által elénk rajzolt betűin való lovagolásban kell érvényesülnie, hanem a törvény szövegének, a jogi logikával való összbangba hozatalában. Hiszen abhoz, hogy a törvényt ugy szószerint vegyük és alkalmazzuk, nem kell birói kognició, abhoz elég ha azt a törvényszöveget el tudjuk olvasni, hanem hogy a törvényszöveget a logikával összeegyeztessük, összhangba hozzulc, hogy azután ezen összhangnak szülötte legyen a

: distinkciónk, ehbez már birói kognició jogi éleslátás és érzékeny jogi mérleg kívánatos. A törvény olyan u.int a zene. Aki zenével foglalkozik tudnia kell, hogy a papirosnak, amelyre a zene betűit, a hangjegyeket írjuk, öt vonalasnak kell lennie és hogy nem csak e vonalaknak, hanem két-két ilyen vonalközti űrnek is jelentősége vagyon: nem csak minden vonal, de minden vonalköz is egyegy hangot jelent,. Annak .a ki törvényt kezel, tudnia kell,- hogy annak nem csak irott sorai vannak, amelyek megniásithatlanok, hanem sorközei is, amelyeknek logikai jelentősége van. Amiként a zenében csak akkor kapunk tökéletes skálát, ha a lovonalak a vonalközökkel ' természetes* fokozatot képeznek, ép ugy az ítélet, is esak akkor tökéletes, ha az a törvény és logika harmóniája folytán állt elő. Nem minden illetőségügyi rendelkezésben találjuk meg azonban a törvénynek és logikának ezen harmóniáját. Nem találjuk meg például az 1889. évi 2158 sz. b. ü. m. határozatban, mely szerint: kiskorú törvényes gyermeknek atyja után szerzett illetőségén nem változtat az, hogy özvegy anyja ujabb illetőséget szerzett. Vanuak akik az illetőségi ügyek tárgyalásának hosszadalmas voltának azzal vélik elejét vehetni, hogy az illetőség' pusztán és egyedül születési alapra helyeztessék, ami azonban csak könynyitene a dolgon, de a kérdést a maga egészében a maga lényegében meg nem oldaná. . . ... Az illetőségi ügyek tárgyalásának egyszerűsítése, az 188b. évi XXII. t. c. II. fejezete keretében is könnyű szerrel elérhető, csak kellő mederbe kell szorítani megfelelő ellenőrzés utján azt, aminek árja ma széles és kacskaringós mederben gondtalanul hömpölyög tova. • • • t Hogy mi képen lehetne ezt a-széles mederben hömpölygő árt szűkebb mederbe szorítani, azt a gyakorlat apró emberei tudnák legjobban megmondani, ha odafönn meghallgatnák őket. (Vóge) Kelí-e vagy nem? Lapunk, a Pápai Lapok folyó évi ju'.ius h6 28-án megjelent 26, számában ez alatt a cini alatt vezető cikket irtunk arról, hogy a város adminisztrációja a városi tisztviselők szaporítását, avagy csökkentésén teszi-e szükségessé '• A „ Pápai Hírlap" július 4-iki számában „Egy városi képviselő* iiláirásu válasz, jelent meg, melyben a cikkíró eljárásunk tendenciózus befeketitéaére törekszik, amidőn azt állítja, hogy lapunk támadta annak a bizottságnak a működését,, melyet a képviselőtestület inég a mult évben azért küldött ki, hogy tegye tanulmány tárgyává, miként lehetne a városi tisztviselők létszámát apasztani Cikkíró ur, ugy látszik egy kalap alá vonja Ű szabad vélemény-nyilvánítást a támadás fogalmával. És éppen, mivel olyanul tüntetett fel bennünket, vagyunk kéuytelenk cikkíró urnák magyarázatot adni. - A sajtó mindenkor a közönség meggyőződésének és véleményének kell, hogy szabad és független tolmácsolója legyen. S éppen azért, mivel nem egyesek érdekeit szolgálja, hanem a nagyközönségét, minden egyes dnlogbn a közönséggé! szembeni kötelességét teljesiti, ha valamely közügyet képező dologhoz hozzá BZÓI. ES e» uem támadás. Támadni csak a revolver — s-surnaKszták szoktak. Mi nem azok vagyuuk; erre lapunk harminc Jtévcs múltja a tanúbizonyság. Ha cikkíró ur niuos egy véleményen velünk, ám tessék adatokat fölmutatni a saját álláspontja helyességére s meggyőzni bennünket álláspontunk téves voltáról, ne pedig támadó kirohanásnak minősíteni, a legparányibb ok nélkül, a mi véleményünket, esetleg meggyőződésünket. Álláspontunk helyességét cikkíró ur válasza meg nem döntötte, sőt abban megerősített bennünket; miután annak helytelenségére egyetlen argumentummal sem szolgált, Csupán abban az állításában vagyunk cikkíró úrral egy véleményen, hogy a pénztári hivatalban helytelen a munkabeosztás. Ez ügyben elfoglalt álláspontunkat még ezúttal meg is toldjuk néhány adattal, kijelentvén, hogy mi mindenki meggyőződését a legnagyobb tiszteletben tartjuk. A városi adóhivatalban jelenleg 9 egyén van alkalmazva. Az adminisztracionalis teendők is ez által a Ü tagból álló hivatalnoki kar által végeztetnek s mégis általános a panasz, hogy annak a muukának elvégzésére a mostani személyzet elégtelen. A tervezett uj munkabeosztás és államszervezés szerint lenne egy pénztáros, egy ellenőr, egy adóügyi jegyző, három szám tiszt és két végrehajtó, összesen hét hivatalnok. Vájjon ez a hét ember el képes-e végezni nzt a rengeteg munkát, aminek feldolgozására kilenc ember elégteleunek bizonyult? Nem képes. Mert nem szabad elfelednünk, hogy a mostani írnoki állás pénztári száintiszti állássá szerveztetik ugyan, de a létszám még mindig ugyanaz, mert a jeleulegi írnoki állás töb

1 é betöltetni noiu fog, Sőt két napidíjas elbocsátásával a jelenlegi állapot csak rosszabbodik. Csupán címek és nevek, változnak, egyéhb semmi. Előre is megjósoljuk, hogy az ily módon történőváltozások az állapotok javulását elő ncm.segitvén, rövid idő raulvn arra a meggyőződésre fog jutni a képviselőtestület, hogy a munkaerőt nem apasztani,, hanem szaporítani lesz kénytelen s akaor fog a mi álláspoktnuk helyessége a legszebben beigazolódniMég egyszer megismételjük, hogy álláspontunk mellett, mely aharmadik számtiszti állás szervezését \a. mostani pénztári személyzet me^invtásávnl) é3 egy közigigazgatási gyakornoki állás rendszeresítését célozza, továbbra kitartunk, mert csak igy látjuk elérhetőnek, hogy a mostani viszás állapotok az ndópéuztári hivatalban megszüntessenek. A választ irrí ..Egy városi képviselő" urnalc