Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-07-12

még csak azt /'eleijük, hogy az adóügyi jegyzői állás sservezése, a hivatalnoki létszám akasztása céljából kiküldött bizottság ülésen igenis szóba került és hogy fenti oimü vezető' cikkünk sokkal előbb íródott, mint 11 polgármester, — akinek működéBe nem szorul a t. cikkíró ur dieHérelóre, — az ő erre vonatkozó javaslatát a városi tanácshoz beterjesztette. A/, ügyre, ha szükségesnek látjuk, antiak idején még visszatérünk. Ez ügyre vonatkozólag kitpttik még az alábbi nyilatkozatot: Válasz „Egy városi képviselőnek." A „Pápai Hírlap" 27-ik számában „egy város

1 képviselő" által irt cikkben használt kifejezésekre' — mivel az a nyilvánosságnak volt szánva — s ekként a városi adóhivatal ügykezelését az adózó közönség előtt kritika tárgyává tette, — ti következőkben válaszolunk: Cikkíró ur a miserábilis állapotokról meg nem győződhetett, ezt alaptalan informátiók folytán Írhatta. Mielőtt ezt megtette, ne •kiniélte volna fáradságát meggyőződés szerezni a •dolgok miben állásáról, — ha már mindenáron az •ügykezelésbe avatkozni akart; helytelen 'bírálatra pedig árért, mert adóhivatalunk a birrflatrn legilletékesebb pénziigyigazgatóságlól, dnoára a osekély létszám s meg nem felelő helyiségnek, — mindig •elismerésben részesült — ezen állításunk igazolására szolgál a hivatalunknál ievő vizsgálati napló, melyet, -esetről-esetre a vizsgálatra kiküldött pénzügyi tisztviselő, a talált állapotnak megfelelően állitolt ki. Azon kifejezések, hogy a* ügydarabok tarála módon, felelősség nélaül intéztetnek el, csak a eikkiró nagymérvű járatlanságát árulják el, mert, síz iigydarabok elsö sorban nem oly természetűek, hogy azokat taráta módon lehetne elintézni, továbbá minden egyes elititézett iigyriitrab aláírva kerül ki hivatalunkból, tehát kérdjük nem-e felelős a vezetőség az általa aláirt ügydara bókért. Azon azonban nem kételkedünk, hogy aki ily inibrmátiót ad, uz másként dolgozzon. Nem keresve a cikkíró ur kilétét, — még •csak azon megjegyzésünknek adunk kifejezést, — hogy jövőben esetleges alaptalan informutiónuk •(besugásnak) cikkíró ur ne üljön fel, — s mielőtt •egy közhivatalt a nyilvánosság előtt tolla hegyére véve megrágalmaz, — az Írandók valódiságáról szerezzen magának illetékes helyen meggyőződést. Ennyit kívántunk hivatalunk repnlatiója érdekében kijelenteni, aunélkül, hogy további polémiába bocsátkoznánk. Pápa, ÍUOS. július hó 8. Krancsák József Kiss Mór pénzt, ellenőr. pénztárnok. A szabadgondolkozás elmélete. Tudjuk azt, hogy a gondolkozás lélektani és logikai törvényei minden épelméjű embernél ugyanazok; azt is tudjuk, hogy az igazság csak egyféle. Mégis lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy valamely kérdésről helyesen gondolkozni tudó emberek egymástól eltérő nézeteket foglalnak el s azt állítja mindegyik, liogy az övé a helyes, az igaz. Az ilyen eseteket következőkép szokták magyarázni: Felteszik, hogy a szóban forgó probléma még nincs kimerítve, még nincs tisztázva, hogy a rendelkezésre álló adatok száma csekély, hogy azok talán elentmondók is. Vagy felteszik, bog}' a vitatkozók egyike többet tud, több adat áll rendelkezésére, — hogy élesebb elméjű -- bizonyos rejtett vonatkozásokat az adatok között könnyebben felismer. Ha azonban belenézünk kissé a gondolkozás mechanizmusába azt fogjuk látni, hogy ezeknek az okoknak sokkal kisebb szerepük van, mint első tekintetre gondolnók s liogy semmi szerepük sinos olyan kérdésekben, amelyekre nézve elég és biztos adatokat ismerünk. Holott az emberek sokszor ilyenekben is homlokegyenest ellenkezőleg gondolkoznak. Az elfogultság, az előítéletek szerepelnek itt. Mindnyájan előítéletek alapján gondolkozunk H bizonyos mértékben niindn3'ájan elfogultak vagyunk. A természettudományi alapon álló „Freidenker" előre készen van a véleményével, az adatokat meg sem hallgatva ha valami „cso-l telén dáról" beszélnek neki. Ep olyan elfogult mint az a maradi, aki hallani sem akar uj törekvésekről uj igazságokról, osak azért, mert azok ujak, a darvinizmusrói, csak azért, mert öt, nem ugy tanították. Tényleg, amikor valami uj dologról hallunk vagy olvasunk, hajlandók vagyunk azt elsö hallomásra, még mielőtt részlegesen megismernök, egy bizonyos irányban pl. helyeslőleg .megítélni és nem akarunk arról egy bizonyos másik irányban pl. elitélőleg nyilatkozni. Ennek oka a következő: Uj benyomásaink a régibbek emlókkópeinek, a régi gondolatoknak ós meggyőződéseknek egész Itcmegét találják készen. Az ilyen régi benyomáJsok annál erősebbek, minél régebbek, — ismert, dolog, liogy gyermekkori illúzióinkat mily makacsul akarjuk megőrizni s hogy azoknak szertefoszlása mily keserüségérzettel jár — s különösen akkor erősek, ha életkörülményeinknek, anyagi érdekeinknek épen megfelelnek. Már most uj benyomásaink a régiekkel kölcsönhatásba lépnek s ha egymással ellenkeznek, akkor uj egyensúlyi állapotúak kell bekövetkezni. Az emberek különböző érzékenységet tanúsítanak uj benyomások elfogadása tränt s ezeu érzékenység attól függ, hogy mily fokban érinti őket fájdalmasan régi véleményeik, felfogásaik, gondolataik megdőlése s hogy mily fokban tudják elképzelni az uj egyensulyozódás örömét, A szabadgondolkozó típust lélektanilag az jellemzi, hogy uj benyomások befogadására nagj' fokú fogékonysággal bir, mert régi felfogásainak megváltozása uem érinti oly kellemetlenül, mint amekkora örrömmel tölti el az uj egyensúly elképzelése. Ez a szabadgondolkozásuak az egyik feltétele. A másikat s egyúttal a szabadgoudolkozáu lényegót megtaláljuk, ha visszamegyünk az előbb felhozott poklákra. Megállapítottuk ott, hogy mindnyájan előítéletek alapján gondolkoznak s hogy ennek következtében bizonyos fokig mindnyájan elfogultak vagyunk. Azután azt találtuk, hogy a szabadgondolkozó típus kevósbbé őrzi meg előítéleteit, hogy inkább hajlandó azokat ujakkal fölcserélni. — Nincs más különbség a kétféle gondolkozás között? Nézzük a felhozott példákat. Az egyiknek „előítélete" azon alapul, hogy az ismert természeti törvények mindenkor szigorúan érvényesek, hogy mindeü jelenség azok értelmében fotyik le, s azok ellenében nem képzelhető. Ez egy tudományos tétel. A másiknak elfogultsága onnan származik, hogy öt máshogy tanították; ez azt jelenti, hogy egyszer, régen, anélkül azonban, hogy annak igazságáról gondolkodott volua, egy olyan tételt fogadott el, amely ezzel az ujjal ellenkezik. Ennélfogva az ujat 7iem ismeri el helyesnek. A különbség eklatáns. Az egyik esetben az „előítélet" tudományosan helyesnek bizonyult, másik esetben tekintélytől származó és helyessége felöl meg sem vizsgált tétel. A szabadgondolkozás nevében tehát nem állitható fel az a követelés, hogy minden előítélet nélkül gondolkozzunk, hanem igenis az, hogy „gondolataink helyességének megítélésében menjünk vissza az előfeltételekre és ezeket is tegyük a helyesség szempontjából vizsgálat tárgyává. Teháta szabadgondolkozó mozgalom nem szólmalomharc az előfeltételek nélkül való gondolkozásért, hanem irtó háború a gondolkozásnak helytelen előfeltételei ellen." Ez elméleti fejtegetésekből érthető most már a szabadgondolkodó mozgalom praktikus célja, mely röviden: a felvilágosodottság terjesztése. Amint ugyanis helyes előfeltételek alapján a természettudományok módszerével gondolkozunk, meg van adva a lehetőség az emberi megismerés és eredményeinek elsajátítására. Addig azonban nem. Ezek az uj eredmények leginkább a természettudományokra, a társadalomtudományra és a történelem uj felfogására vonatkoznak. A mulfc század hatalmas tudományos felfedezései különösen ezekben döntöttek meg sok régi helyíe'-fogást s különösen azek által hatottak oly átalakítókig egész világnézetünkre. Azok aa előadások, amelyeket a mozgalom inditói tervez*nek, ezért fognak az emiitett három tudomány körébe tartozó témákkal ^foglalkozni. Készben azonban praktikus okok is szerepelnek ebben. Minden kornak megvannak a maga kérdései, azok, amelyek leginkább foglalkoztatják, érdeklik annak a kornak legtöbb- emberét. Egyszer vallásiak ezek, másszor erkölcsiek. Kornuk kérdései, a szociális problémák: az emberi együttélés kedvező feltételeinek kikutatására vonatkoznak. Mint ezek a tudományos világon, épugy a gyakorlat embereit is szociális kérdések foglalkoztatják; ilyen témák vannak napirenden a napilapokban, a társaságban, mindenütt. Szükséges tehát, hogy ezekben mindenki lehetőleg tájékozott legyen. JEz a másik oka annak, hogy miért épen társadalmi kérdéseket fognak tárgyalni a tervezett előadások; aminthogy ezek a kérdések szoros kapcsolatban állanak a történelemmel a a természettudománnyal, tehát ebből a szetupoiitból is fontos, hogy ez utóbbiak eredményeit megismerjük. • Az eszközük, melyekkel a szabadgondolkozók céljukat megközelíthetik: mindenekelőtt megfelelő irányú könyvek kiadása. Ilyesmire vidéki egyesület nem gondolhat. I)e megvalósítható a szabadgondolkozás folyóiratainak és könyveinek beszerzése, a szabadgondolkozás hivői közt a szellemi érintkezés ápolása — ennek nálunk különösen nagy fontossága vau — vif.aestélyek és népszerű ludomáuyos előadások rendezése. Ez utóbbi annál inkább, mert az anyaegyesület kívánatra többször is hajlandó saját költségén előadót küldeni. A kezdeményezők tájékoztatásul mindenekelőtt a következő előadásokat tervezik: A szabadgondolkozásról, a világ fejlődése, az élet fejlődése, a társadalmak fejlődése és a fejlődés jelen iránya, a történelmi materializmus, a nőkérdés, az erkölcs szociológiája. Ebből is látható, hogy nincs itt szó politikáról, sem egyéb veszedelemről. A haladás minden barátjának örülnie kell, ha az ilyen törekvések sikerülnek. Csak azok féljenek töle, akiknek okuk van a tudás napsugarától félteni az embereket, a „bagolynépség, mely mindenütt felüti tanyáját, ahol homály uralkodik és megriadva huhog, mihelyt egy fénysugár megzavarja a neki kedves sötétséget!

B R. H. Veszprémmegyei Közmivelődési Egyesület.*

} A veszprémi lief, egyházmegyei tanítók egylete, június hó 25-én, nemkülönben a veszprémi püspöki egyházmegyébe kebelezett róni. katli. Tanítók Központi bizottsága ugyancsak jitu. 30-áu uagy lelkesedéssel tárgyalta Posa Endre veszprémi könyvkereskedő, tauitótestületi kültagnak egy veBzpréuivármegyei közmivelődési egylet felállítását célzó indítványát. Mind a két tanegyesülcti gyűlés egyhangúlag kimondta : miszerint kész örömmel felajánlja közreműködését e szent ügy áldásos életrekeltése s hasz^ uossá tételére nézve. Egy szabálytervezetet előkészítő bizottság alakíttatott is, a Kef. tanítók gyűlésében, a következőkből: Nagy L., Gubicza L,, Horváth D., Szép L. Veszprém; HorváthB. Siófok, Bott M. Vámos, Neugebauer K. Nvázsony, Pataky B. Padrag, Végh Gy. Zirc, Szabó K. Balatonfüred, Kenessey J. Szt.-istván. Czuczay Gy. Hereud, Pósa E. b. jegyző, Száz F. elnök. A fáradhatatlan munkásságú Posa E. közbenjárt veszprém vármegye hazafias érzésű főispánjánál és a varmegye derék főjegyzőjénél, mint alispán helyettesnél, kik is az alábbi levelekben részt kérnek maguknak a megíudult mozgalomból. „A hozzám beadott, indítványt, melynél fogya lelkes férfiak a „Veszprém megyei magyar közuaü•) Lapunk mult heti számából helyszűke miatt kimaradt .