Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908
1908-07-12
2. hogy a szükségtelen közbeeső intézkedéseket kerülni kell s arra kell törekedni, hogy az ügy mielőbb és minél kevesebb közbeeső intézkedéssel legyeu befejezhető. Különösen. gyakran fordul elő, hogy az intézkedések egymás után fokról-fokra tételnek mégoly esetekben is, midőn egyszerre lennének megtehetők és- hogy a törvényhatóságok a kormányhatóság utasítását várják oly intézkedésekre nézve is, melyeket saját hatáskörükben kellene foganatosítaniuk. A másik okát a hivatkozott b. üministeri rendelet abban találja az illetőségi ügyek tárgyalásánál gyakran tapasztalható helytelen ós késedelmes eljárásnak, hogy a hatóságok a törvényeknek egyes, lőleg a hatáskörre s a felébb viteli módozatokra vonatkozó rendelkezéseit félreértik, vagy figyelmen kivül hagyják. Ez a belügyminiszteri rendelet a gyakorlati élet szempontjából csak egy esetben találja fején a szeget és ez az egy eset az, amidőn az illetőségi ügyek tárgyalásánál gyakran tapasztalható eljárást „helytelen és késedelmes" eljárásnak minősiti. Részleteiben vannak ugyan a gyakorlati közigazgatási életre vonatkozó t dáló mozzanatok, de a maga egységes egészében nem alkalmas arra, hogy az illetőségi ügyek tárgyalásánál észlelhető viszás állapotokat gyökeresen megszüntesse. Pedig itt gyökeres orvoslásra van szükség. E sorok' irója, mint a gyakorlati közigazgatási élet bár szürke, kicsiny embere, évtizedet meghaladó idő óta Pápa rendezett tanácsú város illetőségi ügyekkel jól megrakott hajójának kormányosa, közvetlen magából a gyakorlati közigazgatási életből merített tapasztalat alapján mondhatja, hogy az illetőségi ügyek tárgyalásánál, mint a hivatkozott b. ü. miniszteri rendelet mondja, gyakran tapasztalható helytelen és késedelmes eljárásuak, nem annyira a ministeri rendeletben felhozottak az okai, hanem Pápai lapok az, ahogy némely községek mindenáron leakarnak rázni a nyakukról .egy-egy embert, a kinek ottani illetősége bár kétségtelenül világos,"'tje akinek az iratokban megrajzolt md'i erkölcsi vágy vagyoni, képe nekik néín tefszikós ezért minden lehetőt sőt sok esetben lehetetlent megcselekszenek, hogy aár illetőtől szabaduljanak, mig v.ógre hosszú idő elteltével a vaskos iratcsomó az illetékes csúcsfórnm elé jut, mely aztán konstaj tálja azt, ami az illetőségügyi eljárás 'megindításának első pillanatában már nyilvánvaló volt "ós kimondja azt, hogy a vitatott illetőségű egyénnek épen azoii| községben vau" illetősége, amely tőle legjobban szabadülni akart. Megtörténik például a gyakorlati közigazgatási éleiben az is, hogy az a község tagadja meg valakinek az illetőségét, amelyben az illető született, amelynek hadjulaléka javáru az illető állítási kötelezettségének megfelelt, besoroztatott, tényleges katonai szolgálatának eleget tett, sőt meg a Uein tényleges állományú legénység nyilvántartásában is áll. — Es a mikor a tárgyalás során e momentumra történik hivatkozás, egyszerűen azt állítja a község, hogy az illető mint kétes illetőségű véletett fel nála, aminek azonban az időközben beszerzett állítási lajstrom kivonatból épen az ellenkezője derül ki, amennyiben az első rovatban a községi illetőségűek üsszeirási lajtromába történt felvételkor i)3 r ert folyó szám. a második rovatban a szabályszerű sorsszám van; a megjegyzés rovatban pedig, a hova a kétes illetőség alapján történt felvételnek felkellett volna jegyeztetnie, egy betű sincsen. Amikor e körülményre is figyelmeztetve lesz az illető község, az állítási lajstrom kivonat ezen megjegyzés záradékával jő vissza a figyelmeztető hatósághoz. Minthogy azonban az állítási lajstrom három példányban állítandó ki, és e három példánynak mindenben és szóról szóra egyeznie kell, hogy meggyőződjék észleletének helyességéről és az ál1908. július 1-2. . litási lajstrom kivonat jegyzet rovatát csak figyelmeztetés után kitöltő hatóság eljárásának helytelenségéről - megkeresi e hatóság az illeltókes hadkiegészítő kerületi és honvédkiegészitő parancsnokságot ugyanezen egyén állítási lajstrom kivonatának beküldése iránt. Az. ezen két katonai hatóságtól érkező állit tásilajstrom kivonatban egy szó .sincs a kétes illetőség alapján való felvételről, és a mikor az a község erre is figyelmeztetve lesz, azzal áll elő, hogy a meg-jegyzés utólag lett az állítási lajstromba felvéve és ezzel az üres és semmitmondó megjegyzéssel küldi vissza az iratokat, megmaradva az illetőséget tagadó állásponton. Ezen egy momentum tisztázásával azouban hónapok telnek el. Az ilyen és ehhez hasonló ténykörülmények azok, a melyek az illetőségi ügyek végleges lebonyolítását késleltetik ós befejezhetését évekre nyújtják ki. A hivatkozott 10.434/1—b—1904 sz. belügyministeri rendelet 1904. szeptember 30-án, tehát négy évvel ezelőtt kelt, de azért vannak még illetőségi ügyek, amelyek ezen rendeletben letett utasításoknak megfelelően, annak kelte után azonnal, indultak meg — és még mindig folyamatban vannak. Es ennek nem a közbeeső intézkedések fokozatosan való megtétele az oka. hanem az illetőség elösmerése által vállalt kötelezettségek terheitől minden áron való szabadulás iránti törekvés. Ezen törekvését minden község érvényesíteni akarja, ez természetes és magától értedődő, de az ilyen esetekben, amelyekben az illetőség ab origine tisztán látszik, vagy az eljárás megindulásának már kezdő stádiumában is szabad szemmel látható, nem lenne szabad a kérdést továbh feszegetni, mert ezzel az ügynek csak elodázását érjük el és a végforum mégis csak arra a belátásra jut, amit az illető községnek az eljárás elején már belátnia kellett ós a végszót ez érdembeu csak azért nem mondta közönség nuír tombolni kezd, do a másik pillanatban elnémul ... A circus rezes bandája valami gyors, német indulóba kezd s a zene izgató üteme"melleit, kacagó rikoltással, a levegó'beu bukfenceket lnínyva jön ki: a bohóckiru'ly. A közönség tapsol, nevet, dörömböl. A bohóc szellemes, sziporkázó ötleteit, csattogó derültséggel fogadja és viharos lelkesedéssel honorálja. A hohóo király egy pillanatra megáll a köröud közepén. Szemeit könyek lepik el s nem lát semmit ... A levegő megtelik vad, idegeu, könyörtelen hangáradattal. Durva, rikoltó kacagással, röhögéssel: éljenző és brávózó emberek ujrázásával. S a bohóo nem hallja . . . Körülötte lelmllanak az ócska vászonfalak s a fekete éjszaka messzi végtelenjében, valahol egy égbevezető sugárúton, ragyogó fényözönben, egy vézna, sápadt arcu leány integet feléje . . . • Előadás végin, a kifelé tóduló közönség közül sokan fejcsóválva állnak meg a szeszlámpától gyéren megvilágított mis Elly reklámképe alatt. — Becsaptak! — mondják egy páran. -- De holnap megnézzük! — toldják hozzá s tovább mennek. A rézgombos, vörösfrakkos szolgák csak motyognak ós hallgatnak. A direktor holnap is telt házat akar 4a megtiltotta, hogy valaki felvilágosítsa a közönséget, hogy : mis Elly már a túlvilágra szerződött el . . . sápadt, kékes fénnyel vonták körül az embereket. A pénztár előtt már tolongtak. Mindenki első akart lenni a jegyváltásnál s az emberek veszekedtek) lökdösődtek, káromkodtak. Azok, kik jegyhez jutottak, futva rohantak be helyeikhez — a karzat deszkatákolmáuya recsegett, ropogott, dübörgött a hüledező emberek lábai alatt. Az izzadtság szagú levegő, tele volt éles, báutó hírmával, sivitó kacagással s olykor nehéz, vastag tenyerek csattogásával, amint a türelmetlen közönség tapssal követelte az előadás megkezdését. Némelyek zúgolódtak. A karzaton már valaki lázitott ÍB, hogy fütyülni kell, mert már rég megkezdhették volua az előadást. És Bzidták a társulatot, mely becsapta őket. Megfenyegették a voros frakkos satolgákat, hogy csak ácsorognak és nem osinálnak setnit. A hangulat izzó volt. A közönség már megtöltötte a eireust B türelmetlen hangos kifakadással követelték az előadás kezdetét. A cireus hátamegett aszemélyzet sajátságos, fülledt levegőjű öltöző sátrában, szomorú, megdöbbentő, csend volt. Sirás és mégis komikus baugtalauság, kifestett arou, Ízléstelenül tarka ruhás groteszk alakok mély, szenvedő hallgatása, melyuek kétségbeejtő uémaságába, csak olykor zokogott bele, egy félig elfojtott férfihang keserves jajgatása. A sátor közepén, a földön, egy agyonfoltozott, virágos szőnyegen, egy fiatal, vézna, gyermekleáuy feküdt. Lesütött szempillákkal de halvány, mozdulatlan arcán gyönge, leheletszerű mosoly, melytől aludni látszott. Egy férfi volt feléje hajolva. Egy, a rideg kísérteties hangulattal; az eltiltott közös, fájdalom Bejtelmes érzetével ellentétbe álló komikus arcu, bohócruhás férfin, ki két térdére hullva, csukló zokogással siratfa egy fiatal élet gyors, tragikus kimúlását. És hátamögött, csillogó íuhás akrobaták, selyem trikkós lovarnők, púderes arcu bohócok álltak csüggedt fejjel, könnyes szemekkel, némán fájdalommal. Küuu rikoltott, tapsolt, zúgott, fütyült a közönség. Lármájuk durva, kíméletlen, darabos cbaoszba gyúrva, tompa morajjal hatolt át a vászon falakon, rideg nemtörődömséggel követelve a bentlevőktől a kötelességet, a lefizetett pénzért járó szórakoztatást. A sátorszoba vászonajtajáu izgatottan dugja be a fejét a direktor B türelmetlen hangon figyelmezteti az előadás kezdetére, a bennlevőket. S azok mennek. Legelői az apa. A circus starja. A közkedvelt bohóckirály. A szellemei", az ötletes Augirszt . . . Egy percre még visszafordul. Kezeivel végig aimitja a leányka hideg, halálverejtékea homlokát; ráborul, megcsókolja — aztán megy. Az előadás kezdetét veszi . . , Egy szolga rekedt, érzéstelen hangon előbb bejelenti a közönségnek, hogy mis Elly, a lángkirályno előadása, hirtelen rosszulléte miatt, máról holnapra elmarad. A
