Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-06-14

XXXV. évfoly MIT). 4fápa, 1908. június 14. 24. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának ós több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. M e g j e l e n i k m iiiden vasáru a p. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldberfí Gyula napirkeroskodése, Fü-lér 23-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint íelvesz a kiadóhivatal. , Főmunkatárs: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. T'Jlőlizotósok és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához . küldendők. A lap ára: ogúsz évre 12 kor., félévre G k,, negyedévre 3 k. Xyilt-tér soronként 40 fillér. — ISgyes szám Ara 30 fill rat egtörtént érvényre jutásauak, vagyis az illetőségszerzés befejezett lényének, illetve ezen befejezett tény elismerésének főjellemvonása, lialályának az egyenes vonalban leszármazókra való természetszerű kiterjedésében nyilvánul. Amit az 188(5. évi XXII. t e. (5. §-a mint tudjuk, akként fejez ki, hogy a törvényes és törvényesített gyermekek, atyjuk illetőségét követik, j Törvénytelen ágyból származott gyermekek azon község kötelékébe tartoznak, melybe születésük idején anyjuk tartozott. Ha tehát egy behatóbb pillantást veüink-adolog lényegére, okvetlenül lelI merül figyelő szemünk előtt az a kérdés, .1 vajon a nő illetőségszerzésre irányuló szándékának megtörtént érvényre jutása, vagyis a nő állal eszközölt illetőségszerzés befejezett tényének elösinerése, minő hatással van ennek egyenes vonalban való leszármazóira? Itt szemközt kell állítanunk egymással az 188(5. évi XXII. t. c. (). t?. és 7. §.-ál. Az 188(5. évi XXII. t. e. ö. §.-ának első bekezdése szerint, a törvényes vagy |törvényesített gyermekek apjuk illetőségét követik. Az illetőségről. Tanulmány a közigazgatási jog' köréből. Tri a: Kemény Béla, városi jeirvzíi. IX. A nők illetőségéről szólva, mindig a törvény által eszközölt nyomjelzés irányában haladtunk, vagyis azt az utvonalat követte elmélkedésünk, melyet az 1886. évi XXII. t. c. 7. §.-a rajzolt elénk, mely szerint a nő, férje illetőségét követi és azt miuL özvegy is megtartja mindaddig, mig önjogulag más községi illetőséget nem szerez. Azzal tehát, amit eddig a nők illetőségéről, illetve a nőkről, mint az illetőségszerzés jdanyairól elmondtunk, be is fejezhet nők a nők illetőség-szerzését tárgyazó fejtegetésünket, ha behunyt szemmel elakarnáuk siklani egyes momentumok mellett, melyek a kérdésnek egy másik oldaláról való megvilágítását teszik kívánatossá. Az 188(5. évi XXII. t. e. 77§.-a-n nők illetőségszerzésének legközvetlenebb, legsimább, legegyszerűbb és legtermészetesebb módjait sorolja fel. Nem igy a gyakorlati élet, amelyben a legbonyolultabb komplikációkkal találkozunk. Az illetőség-szerzésre irányuló akaAz 188(5. ovi XXII. t. o. 7. §. 1-ső bekezdésepedig azt í. ondja, hogy a nő, férje illetőségét követi és azt. mint özvegy is megtartja mindaddig, mig önjogulag más községi illetőséget nem szerez. No már most mondjuk, hogy a uő férjhezment, házasságából gyermekek származtak, közben özvegygyé, tehát önjogulag való illetőség-szerzésre képes alanynyá lett és az 188(5. évi XXII. t. c. 10. §. vagy 11. §.-a alapján tényleg ujabb illetőséget szerzett, vagy ujabb házassága által az 188(5. évi XXII. t. o. 7. §.-a alapján jutott ujabbi illetőségliez, önkéntelen -is--fel-rtrerüi- az ar "kérdés, minő hatálylyal bir az az özvegy állal önjogulag szerzett ujabbi illetőség, meglevő gyermekeire ? E kérdésre hamarosan megadja a feleletet az 1889. évi 2158. számú ni. kir. belügyminiszteri határozat, mely szerint kiskorú törvényes gyermekeknek atyjukután szerzett illetőségén ueiu változtat az, hogy özvegy anyjuk ujabb illetőségeit szerzett. Ez a belügyminiszteri határozat nem jelent egyebet, mint az 188(5. évi XXII. t. e. (5. g.-a első bekezdésének más szavakban való kifejezését, csak a TÁR

CA. Cal^ácsok. Szobámnak két lakója van. Egy barna pók, meg jó magam. Dékén — njint két barát, rokon, — •Élünk a srük határokon. Osztályrészünk ki van je/ölve, Övé a zug, enyém a zsöllye. S ki-ki helyén sző, jonogai, Ő pókhálót, én — álmokat. Közöttünk ez J^özös vonás. Csupán a munka célja más. falójával jog ö bogárt, xtn álmáimmal ideált. i)e ah, mi sokszor tőnkre megy, y/z álom és háló-remek/ Emezt gonosz kéz dúlja szét, jfízt a való, köznapi léi, J/yenkor bus a két takács, Jrfig elfelejtve a csapás, jfizuián — tovább sző, jonogai, Uj hálói és uj álmokat. Kulcsár Ferenc. A kis Meisonniérről. — A „V \ [i u i ÍJ a i> o k" e r o- d <> t i táró áj a. — Irta: Vértesy Gyula. Magunk között, a hohém kompániákban mindig osak ugy hívtuk: akis Meisonniere. Mert mindig olyan- apró képecskéket festett, mint a nagv francia piktor. Csakhogy persze a francia képei egy kicsit többet érők voltak, mint barátunkéi, akit külömben becsületes nevén Elckházy Kálmánnak hívtak, lett volna tehetsége, de elpocsékolta, elszegényedett uri gyerek volt, az öreg Elckházy na k még birtoka, kastélya, négy lovas fogata volt, Kálmán pedig tulajdonképen azért akart festővé lenni, mert azt hitte, hogy akkor mégis szabadabb, függetlenebb ur lesz, mintha beül valami hivwtalba. Meg aztán azt is hitte, hogy igy kevesebbet kell dolgoznia, szóval, hogy turáni módra, az élet köuyuyebb végét foghatja. Hát hiszen f'üggetleu is volt, hanem miután sc vérbeli piktori tehetsége, se vasszorgalma, se stréberségi hajlama nem volt, hát természetszerűleg semmire se mehetett. Festegetett, festegetett, a nevét emlegették is a tehetséges kezdők között, hanem mikor az embert még negyven éves korában is csak tehetséges kezdőnek tartják, hát nem csoda, hogy elzüllik. Szegény kis Meisonniere el is züllött alapo] san. S mindnyájan előre tudtuk, hogy csak két vége ! lehet, vagy kórházba kerül, vagy öngyilktiof-á lesz. lAz utóbbit választotta. Tegnap délben, szépen halántékon ló'ttc magát. Délelő:t még együtt sörözött egypár maga fajtájú züllött alakkal, azután haza ment és leszámolt magával. Minket, akik nem voltunk hajlandók vele inni éjszakáról, éjszakára, a lehető leglehetetlenebb pálinkás putilcokban, az utóbbi időkben elkerült. Haragudott ránk, sinokingos bandának hivott. — Az igazi művészt, ha koldus -és ha nincs a legutolsó divat szerint öltözve, kinyalva, lenézitek, pedig ti csak most vagytok divatban, a jelen talán a tiétek, de a jövő bizonyára a mienk, a mienk, rongyosoké, mezitlábosoké, foltos meg piszkos ruhákban járóké — hörögte inkább, mint kiabálta. Tavaly télen történt ez, mikor utoljára találkoztam vele. Azóta kerültem a vele való találkozást. Csak most láttam újra a ravatalon. Olyan szép nyugodt volt az arca. A halál letörülte róla a deleriuui bélyegét. S olyan derűsen, olyan szinte boldog mosollyal indult a nagy útra, mintha csakugyan a halhatatlanság terén indult volna, itthagyva a piszkos pálinkás lyukakat, a poloskáa hónapos szobákat és a lyukas cipőket, foltos kabátokat, s a kutya meg lóhusos ebédeket is, amiket kapott 30 filléres főzőhelyeken. S amint elnézem nyugodt boldog arcát, Spitzer Arnold R TJTDR RllíB?IlMDrtllHttt! áruháza Deólv-uícza 23. j Keppich/f. liefe.