Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908
1908-05-24
1908. május 24. fápni Lapok 3 egy másik §-bau az illetőség szerzésére megállapított határidőn belül is bármikor kifejezésre juttathassa ujabb illetőség szerzésére irányuló akaratát, sőt ugyanezen §. egy külön pontban még azt az időpontot is tüzetesen megjelöli, amelyben az illető község az illetőség szerzésre irányuló ezeu kifejezésre juttatott akarat előtt minden habozás nélkül meghajolni köteles, — mindenki előtt világos lesz az, hogy itt az illetőség változtatása, illetve egy korábbi illetőség kötelékéből való kivetkőzés és egy ujabbi illetőség felvétele, az ujabbi illetőséget szerezni kívánó fél saját akaratáuak, önkéntes elhatározásának a folj r oinánya. Egészen másként áll |az illetőségi 1 ' község dolga. Az 1886. évi XXII. t. c. 10. §-a sze rint, hu valaki valamely. községben négy évig folytonosan, lakik, ennek községi terheihez járul és ezen község ellene a 9. §-a) b) c) pontjaiban megállapított kifogásokat ezen idő alatt nem érvényesíti, ezen községkötelékébe tartozónak s az előbbi községi, kötelékből kilépettnek tekintetik. IIa ezt a mozzanatot vészük jól való megszűnése az irányadó, nem pedig a község akarata. Vagyis a község nem teheti azt meg, hogy ha az, akinek illetősége az ő terhére esik, egy másik községbe települ, ott hét éven át lakik és adózik, attól az illetőséggel járó jogok élvezetét, ameuynyiben az, azokra még igényt tart, megtagadja. Az kizárólag az illető egyén akaratától függ, hogy illetőségét az 1886. évi XXII. t. o. 10. §-ában előirt határidő napjáig fentartsa; de hogy azt az illető egyén meg ne tehesse, amennyiben az 1886. évi XXII. t. c. 9. §-a által nyújtott előnyt élvezni nem kívánja, az egyesnek ezt a jogát, a községnek elvitatnia nem lehet és nem szabad, ez a községakaratától teljesen független momentum. Az egyszer már kiadott illetőségi bizouyitvány hatályát, az egyszer máielismert illetőség érvényesülésót erélyes módon védi a törvény, sőt a közigazgatási jogéletben a gyakorlat is, hiszen a m. k. belügyminiszternek már 1888.ban 245.-16. sz. a. kelt elvi jeleutőségü határozata szerint, is a már egyszer elismert illetőséget visszavonni nem lehel, és ez helyes is, mert e tekintetben indokai az irányadók, hanem mindenkor az a lény a mérvadó, hogy a község az illetőséget valóban elösmerte. szemügyre, okvetlen bekell látnunk, és | sohasem az illotusőgét eLismo.öí-liatáL-ozat arra a tapasztalatra kell jutnunk, és oda kell és lehet csak konkludáinunk, hogy azon község, a mely egyszer valakinek az illetőségét elismerte, arról le nem mondhat, az illclőséo- szerzés elismerésének tényét meg nem történtté saját akaratából, önkényüleg nem minősítheti, hanem be kell várnia azt az időpontot, amelyet a törvény, jelen esetben az 1886. évi XXII. t. c. 10. §-a előír ahhoz, hogy az illető, az előbbi község kötelékéből kilépettnek legyen tekinthető Itt tehát a korábbi illetőségnek az ujabb illetőségszerzés következtében Ingyenes jogvédelem. Ingyenes ügyvédi állások szervezése már évtizedek óta fontos pontját képezi a szociális munkaprogrammnak. A közéletben gyakran vau arra példa, bog}' valaki sérelmet szenvedett s mégis eláll attól a szándékától, hogy jogorvoslattal éljen a sérelem elkövetője ellen. Inkább viseli a kárt, semhogy egy bonyolult, nagy költségekkel járó és esetleg kétes kimenetelű perbe baleset és a munkaképtelenségi biztosítási ügyek bocsátkozzék. Az ingyenes jogvédő intézmény ben maga a hatóság szolgál tanácsai, de miu lenne hivatva megszüntetni e viszás és a forgalom biztonságára kétségkívül hátrányos állapotokat. Célja az, hogy a szegényebb néposztályoknak módot nyújtson arra, bog}' a maguk igazát könnyebben megvédhessék s hogy azok, akik az ügyvédi honoráriumok költségeit elviselni nem képesek, ingyenes jogvédelemben részesüljenek. Az európai kulturállamok között Németország volt az, mely ez intézmény létesítését ugy társadalmi, mint szövetkezeti alapon keresztülvitte s azt sikerült annyira fejlesztenie, hogy — belátva szociológiai jelentőségét — ma muraiig van állama a birodalomnak, melyben jogvédők ne működnének. Főleg a különböző munkás-szövetkezetek karolták fel az eszmét, amely — bár- jó ideje felvetődött már — kivitelre csak 188B-bau került, amikor a rajnai munkásegylet szervezte az első ügyvédi állást a köznép, illetőleg saját tagjai peres ügyeinek vezetésére. Hasonlóan orgatvizált jogvédő intézmények vaunak a trieri, slóziai, kesszeni, nasszani ós a badeni munkás szövetkezetekben is. Rószben. csekóly összegórt, részben pedig ingyen látják el a tagok peres ügyeit, főleg akkor, ha a mezőgazdasági érdekek megvédéséről van szó. Jogvédelmi intézményt szervezett a 13 Raiffeiseu-szövetkezet is, hót közülök teljesen, ingyeneset, A szövetkezetek mintájára idővel a mezőgazdasági kamarák is kezdtek jogvédőket alkalmazni. Igy Brandenburgban, Sziléziában, Keletés Nyugotporoszországban, Schleswig-Holsteinban, Szászországban és Wiesbadenbau. Bajorországban 1900 óta ugy a gazdakörök, mint a mezőgazdasági tanács állított fel jogvédő hivatalokat, összesen ötöt. A westfaliai kamara nem tart külön jogvédőket, hanem az általa kiadott lapban válaszol a hozzáintézett kérdésekre; ~\Vürtenbergbeu pedig a királyi mezőgazdasági központ 72000 példányban megjelenő hetilapjában látja el utasításokkal az érdeklődőket. De a jogvédelem nem mindenütt ingyenes. Igy például a sziléziai mezőgazdasági kamara szóbeli tanácsért 40 fülért, Írásbeli tanácsért 1 korona 20 fillér dijat szed, sőt a szászországi 1—6 K-t is. Stettin városában 1906. óta a betegség, a parádés nadrág. Önkénytelenül ia arra gondolt, e pillanatban, ugyan mi történik vele, ha ebben a kosztümben meglátja Komorovcsák kapitány. Rabizta magát a jószerencsére. Amennyire lehetett bujkált a kapitány ur szeme elől. És ugy látszott: baj nélkül múlik el a nap. Már c.-ak a diszfelvonulás volt hátra. Századonként két Borban egymás mögé állott az ezred. Az ezredes ur elfoglalta helyét, a katonabauda megszólalt. A századparauosuokolt harsány baugon indulást kommaudiroztak. Egyik század a másik után lépett el peckesen az ezredes ur előtt. Kapitány ur Komorovcsák százada következett. A legények verték a parádés marsul, hogy szinte döngött a lábuk alatt a föld. A század diszí'elvonulása pompásan sikerült, az ezredes ur megelégedetten bólingatott fejével, Stiglinc Gábor szivéről malomkő esett le, azt hitte vége a veszedelemnek. Keserűen csalódott a jó legény. Alig haladt el a század az ezredes ur előtt, már hallatszott hangjának dörgése. — Kapitány ur! Az isten szerelméért, nézze meg azt a hosszú önkén lest. Piszkos, rongyos nadrág van rajta, mintha nem is önkéntes, hanem suszterlegéuy volna! VezesBe holnap raportra elébem, majd éu megtanítom rendre, becsületre! A kapitány csak akkor vette Bzemügyre Stiglinc Gábort. Elszörnyüküdött, mikor a csirizes szurkos nadrágot meglátta rajta. A kék nadrág felfedezésekor pedig nagy indulat tört ki belőle. Arca vérvörösre változott, szeme haragos villámokat szórt az önkéntesre Kiállította a front elé, bemutatta a századnak, mint a világ legpiszkosabb öukéutesét, aztán kegyetlenül leszidta. Meg uem büntette, mert ezt a jogot az ezredes ur tartotta fenn magának. Stiglinc Gábor jól tudta, mi várakozik rá. Az ezredes ur, nem adja két heti egyes áristomon alul. Ennyi ideig vasban ülni, vízen, kenyéren élni pedig minden tizedik katona szeret. Hogy kívánkozott volna hát oda Stiglinc Gábor? Elkeseredésében eszébe jutott, hogy milyen jó volna a katonaélettől megszabadulni. Ezen tokáig elgondolkozott. Ugy látszott, nagyra és merészre határozta el magát, de elhatározását titokhau tartotta. Csak annyit mondott kíváncsiskodó társainak: — Mnjd meg halljátok, mit csinálok, nekem niár mindegy, egy esetért zárnak-e be, vagy kettőért, de nyugodtabban viselem a büntetést, ha tudom, hogy több van a rovásomon. Estefelé feltette a pápaszemét és kisétált a városba. — Ki tudja mikor sétálhatok megint, mondotta a többieknek. A korzón ődöngött fel és alá, mintha várakoznék valakire. A sarkon egyszerre feltűnt a hadtestparancsnok daliás alakja. Stiglinc Gábor észre vette, de nem fordult vissza, hanem egyenesen feléje tartott. Mikor közelébe ért, meggyorsította lépteit és beleütközött. A hadtestparancsnok megállott, Stiglinc Gábor azonban, mintha semmi sem történt volna, köszöntés nélkül tovább haladt. Kegyelmes úron indulat vett erőtt ekkora szemtelenség láttára és utána kiálltott: — Hatra arc ! Vissza ! • Erre a kommaudóra visszafordult Sliglino, Gábor és szemével kíváncsian kereste, hol van az aki utána kiáltott, ugy tekingetett jobbra, balra, mint ahogyau a rövidlátók szoktak. Nugysoksíia mégis észrevette a hadtestparancsnokot. Odaállt elébe és katonásan tisztelgett: Kegyelmes ur, jelentem alásau, rövidlátó vagyok és ezért bocsánatot kérek, hogy nem vettem észre. A hadtestparancsnok erre kifakadt: Ennyire rövidlátó? — Hallatlan, mit niivehiek ezek a doktorok, hogy még ilyeu vakot is beszednek katonának. Reggel jelentkezzék nálam raportra! — Igenis kegyelmes ur. — Kapitány ur Komorovosák magán kivül volt, mikor meghallotta, mi történt az önkéntessel. Megátkozta még azt is, aki az önkéntességet kieszelte, másrészt -azonban reménykedett, hogy valahára megszabadul tőle, mert olyan bizonyos, mind a kétszer kettő, hogy garnison-áristomba kerül. Nem erűit oda. A kegyelmos ur másnap reggel rapoito... lehordotta afötörzsorvost, amiért vak embert is bevesznek katonának, hogy önkéntes Stigliucet azouual kergessék haza, hiszen egészen vak. az istenadta! A A»l." sorvos erre megállapította a diagnózist. Kimoi.lotta, hogy önkéntes Stiglinc annyira rövidlátó, hogy katonai szolgálattételre alkalmatlan. Igy szabadult meg a katonaságtól Stigliuc Gábor. Mikor elbúcsúzott, kapitány ur Komorovcsák imára kulcsolta kezét és ugy mondotta: — Hála az istennek, hogy ettől az embeitőL valahára megszabadultam.
