Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908
1908-05-24
Pápai Lapok 1908. május'24. den kezesség nélkül. Hat hónapi fennállás után •3189-személy, vette a.segélyt igénybe és pedig 1971 szóbeli, 99 írásbeli tanácsot kórt. 1125 esetről pedig jegyzőkönj'vet vettek fel. A segítséget kórok között sok munkaadó is szerepelt, kiknek ügyeit szintén elintézték. Az eddig felsoroltaktól elütő szervezete van a jogvédelemnek a rhein-preusseui mezőgazdasági egyesületben. Ez nz egyesület ugyanis mind a G6 vidéki fiókjában jogvédelmi bizottságot nevezett ki, melyuek tagjai az igazgató, egy ügyvéd ós egy mezőgazda. A bizottság az | •egyes falvakba bizalmi férfiakat küld ki, s parasztok ezekhez fordulhatnak kéréseikkel és 2)anaszaikkal. Ez a mód azért előnyös, mert igy helyben ós élőszóval adhatja elő kérését az is, aki írni sem tud. Végül érdekes berendezést léptetett életbe •a weitnari mezőgazdasági ós az oldenburgi munkásszövetkezet. Mindakettö 1302-ben békebiróságokat állított fel a peres ügyeknek lehetőleg békés uton való kiegyenlitésére. Élükön békebirák állanak, akik többnyire uem jogvógzett lerílak, hanem csak idősebb, tapasztalt egyének. Működésük már több izben sikerrel járt, mert közbenjárásukkal nem egy per vált elkerülhetővé. Kamarazene. Minapi igéretünkhöz hiven lenti cim alatt közölt hírünket ezennel kiegészítjük. A pápai kamarazenetársaság u. i., mely nemrég megalakult, s melynek tagjai Gáthy Zoltán, Rácz Dezső, Kis József és Szentgyörgyi Sándor tanárok, e hó 30-án, azaz e hét szombatján este 8 órakor tartja elsö zeueelöadását a pápai leányegysületben ós műsorába felvette Reisiger fis moll trióját és egy Stähle uuartettet, op. 1. Megállapíthatjuk, hogy városunk intelligens elemei, s ezek között azok is, kik a müzene iránt eddigelé még nem tápláltak valami különös nagy érdeklődést, várakozásteljesen tekintenek e művészgárda elsö fellépése elé, s igy biztosra vehetjük, hogy a helyiség az elsö est folyamán zuufolt lesz. De ez nagyon természetes is. Hiiz ideje már, hogy városunk letegyen arról a megokolatlan indolenciáról, melylyel mindeddig a müzene iránt viseltetett. Szégyenletes állapot volt az, hogy még ha akartak is, kik egyes hangversenyek keretében kamarazene-számot adtak elő, ásitozókkal találták magukat szemben. Igazi halálmegvetéssel, azaz abban a tudatban léptek a pódiumra, hogy a telt terem - legfeljebb IO^Ö-a érdeklődik az előadandó mű klasszikus szerkezete, gyönyörű melódiája ós csipkefinom kidolgozása iránt. Nem átallották sokan meg is mondani, nyíltan hangoztatni, hogy ez semmi, ez unalmas, lélekölő zene, mely elöl a Griíí összes egerei és patkányai a Talpolcába menekültek stb. Persze, nem értettek hozzá johban. Hiszen ainübecsesel bíró képet is akárhány, söt minden laikus felesleges festékpocsékolásnak minősítheti, s általában igy vagyunk minden olyau természetű dologgal, nevezetesen a művészettel szemben, hogy azt tanulmányozni kell, hogy élvezni tudja. Épp ezért, tehát nagyon helyesen gondoskodott a társaság arról, hogy az előadandó müzeneszámok előzetesen ismertetve legyenek, esetleg utánija rövid összefoglalásban méltatva. Szükséges, hogy a közönség megtudja, hogy nemcsak Strausz meg Lehár, vagy Konti meg Kacsóh van a világon, hanem Reissiger és Stähle meg Beethoven, Mozart, Haydn, Bach. Grieg, Händel is értettek valamelyest a muzsikához, és hogy nem Bankó Pista volt az, ki a magyar ember szájaize szerint tudott csak komponálni, hanem nálánál sokkal nagyobb zeneszerzők: Liszt, Erkel, Brahms ujabb időben pedig Mihalovich, Major, Kirchner, Lányi, Fránek stb. És, hogy értékesebb zene a klasszikus az már abból is bizonyos, hogy mig akármi hires operett, különösen ha a zongoraverkli révén kerül át a közforgalomba, pillangó életet él, addig a müzene értéke és élete örök. E sorok Írójának alkalma volt egykét próbán jelen lenni. Látta, hallotta, hogy e négy tanár, mindegyik a maga hangszerén (Gáthy hegedűn, Kis zongorán, Rác violán és Szentgyörgyi oellón) mily kimondhatatlan élvezettel játszott. Csiliogó szemük elárulta azt a mélyen fekvő ambíciót, melylyel e nehéz, még nekik is nehéz, de végtelenül elbájoló zenét kultiválni óhajtják. Elsö látásra is oly precizitással játszották le a mesterien összevissza font zeneszámokat, oly kedvesen juttatták érvényre annak minden apró szépsógit, hogy szinte belátliatlannak tüut fel, mily gyönyörű előadásban lesz részünk, ha e művészgárda az előadás napjáig alkalmat fog találni külön-külön tanulmányozni és töbszörös szorgos átpróbálással művészi tökélyig fejleszteni előadó képességüket. Bízvást remélhetjük tehát, hogy e legújabb büszkesége zenekultúránknak megérdemelt pártolással fog találkozni közönségünk részéről, s hogy más városok mintájára mihamarább ki fog fejlődni Pápán is filharmonikusok egyletévé, mely máshol annyi gyönyörűséget okoz az érdeklődőknek. Mintán tudomásunkra jutott, leközöljük azt is, hogy az impulzust a kain arazenetársaság megalakítására, noha a terv egyesekben már régen lappangott, Rosenthal Franciska a leányegylet köztiszteletben álló elnöknője adta meg ós igy minden esetre érdemének tudjak be ; hogy í néhány nap múlva felcsendül Pápán is a komoly zene, melylyel eddig oly mostohán bántunk. TOLLHEGYGYEL. Virág rege. Irl«: Köszeghy Ákos. Piros pünkösd napján kinyil a rózsa, Kelyhét kitárja a lánynak csókra Piros pünkösd napján a kislaki lány Piros rózsát szedni kiskertjébe jár. Piros rózsát keres gyöuyörü hajába, Elakar menni a jó Isten házába. Könyörög a rózsa: „Ne törj le kis leány, Hagyj elhervadnom itt ezen a rózsafán. Hogyha néked is az élted kiolta.iák, Meghalna utánad drága jó anyád. Rózsala lombja is elhull nemsokára, Amikor elpusztul néki a virága. Kislaki kis leány kimóld rövid éltem; Hiszen nemsokára ugy is elenyészem. Fogadj el kis leány testvérül engemet, Kislaki lány, rózsa testvérek legyenek." A kislaki kislány lehajol hozzája: Testvéri csók tapad a rózsa szirmára. Azóta mindennap reggel és esténként Együtt lehet látni e két édes testvért. A rózsa a kis lányt ugy el mulattatja, Bóditó szagával álomba ringatja. Andalító álom vesz erőt a lányon. Rózsa illat között oly édes az álom. A kis lány meg mesél néki sok újságot: Mit csinálnak kint a mezei virágok . . . Most szökkent bimbóba a sárga liliom . . . A mályva virága nyilik az utakon . . . Hogyan szorgoskodnak a vad méhek, hangyák . . Nevelej tsnek miket mesélt a réfi nád . . . Mi újságot hallott a gólyahír virágtól . . . Mi uj nótát tanult ma a csalogánytól . . . — Aztán mesél néki még sok minden felit — A pacsirta felszállt egészen az égig ... Szivrepesztöu dalol a kis fülemile, Elvesztette párját nincs neki senkije . . . A kislaki Sédben árnyas fűzfák alatt. Vigan fickándoznak a vízben a halak. Hegedül a tücsök Séd mellett a réten, Szöcske, szitakötő táncolnak rá szépen . . . Illatoz a kis erdő alján a gyöngyvirág, Vetés közt tarkálik pipacs, búzavirág . . Az árokparton már el is nyilt a tikszem, , Margaréta virág sem nyilik a réten. Kislaki Sédmente mind le van kaszálva, Halva A r an a rétnek minden szál virága . . Szomorúan mondja a rózsa a lánynak: „Jaj ez a végzete mindenik virágnak, En is elhervadok tudom nem sokára, Mire kinyilik a kikerics virága. De nem viszem sirba bájam, ékességem; Te reád ruházom édes jó testvérem." De nem szomorítja meg ezt a kis bohót, Aki nem hiszi el a szomorú valót. Nevetéssel telel a rózsa szavára. Ezüst harang szava csengő kacagása. Pedig, pedig nem is olyau nagysokára Teljesül a rózsa jövendő mondása. A kislaki kislány szeme ki vau sírva, Beteg a kis rózsa halváidul a szirma. A kislaki kislány gondozza, becézi; Hűséges ápoló ki testvére néki. Csókjába füröszti, de nem tehet róla Egyre jobban, jobban halványul a rózsa. Nem tudja hová lett ékessége, bája; Pedig attól piros két orcája szája. A rózsának minden ékessége, bája Lassan átszármazik a kislaki lányra. Rózsa nap-nap után mindjobban halavány, De annál pirosabb a kislaki lány. A rózsa napjai megvannak számlálva; Nem segit rajt a lány gondos ápolása. Ki sem feslett még a kikerics bimbója; Zokogva sir a lány: halva van a rózsa. Kora ősszel lön a szomorú halála, Elhervasztotta az őszt nap sugara. Napsugár feslette bimbóból virágba, Napfényben ólt, virult. Napnak a sugara El is hervasztotta. Jól mondja a nóta Hogy. a naptói virul és hervad a rózsa De a szirmainak bája, ékessége Nem hervadt el véle. Ott ragyog testvére Arcán és ajakán. Azért legszebb lány Szóles e világon a kislaki lány. Az uj akadémikus. Szabolcska Mihály a napokban az Akadémia levelező tagja lett. Mint levelező akadémikus, fogta magát Szabolcska s szokott modorában versben kezdette meg levelezését Temesvárott maradt feleségével, kihez a kougresszusi unalmas tárgyalások köze alatt az alábbi rímes sorokat menesztette: LEVÉL Akadémiai tagságomról. Édes feleségem, ne ijedj meg tőle, Előbb-utóbb úgyis hirt vennél felöle — Jó magam állok hát inkább be postásnak: Tagja lettem, nézd, az Akadémiának. Igy bizony, öregem, megöregszünk szépen, Ifjúságunk elszáll sziues álomképpen — Napsugara gyérül, ritkul a virága . , . S végre bejutunk az Akadémiába! Ám a gyermekeket kellő kímélettel, Nyugtasd meg ezzel az ón üzenetemmel, Hogy nem törődvén az Akadémiával: Ezután is játszunk lovasdit egymással. A vers persze, miut Szabolcska minden verse, kézrŐl-kózre járt. Elolvasta Bartóky József, a jóizü, szikrázó szelleméről ismert miniszteri tanácsos is, aki a következő versben hűtötte le a poétát: LEVÉL. Szabolcska Miska gyermekei írják az apjuknak válaszképpen. Verses leveledben hiába ígéred, Lovasdit ezutáu mi nem játszunk véled, „Tudós Társaságnak" mert aki már tagja, Nem ló az már többé! „vén szamár" a rangja. — Kóstoló. A pápai jótékony nőegylet f. lio Jl-en a varosháza nagytermében ülrst tartott, melyben elhatározták, hogy a mindeu évben nasv népszerűségnek örvendő kóstolót ez idén juniua läö-an fogjak megtartani. A kóstoló sikerét illető eg mar most nagyban folynak az előkészületek. i
