Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908
1908-05-24
Pápai Litpo k_ 1908. május 24. melyben valakinek az illetősége az egyik községben, az erre illetékes tényezők állal elismertetésben részesül, egy másik községben, ezen ujabbi elismertetést kózA r etlen megelőzőleg birt illetősége az 1886 évi XXII. t. c. 5 §-a második bekezdésének kételyt nem ismerő rendelkezése folytán, önmagától elenyészik, eo ipso megszűnik. De sőt ipso facto megszűnése még abban az esetben is nyilvánvaló lenne, ha a hivatkozott törvény rendelkezését, feltéve, de meg nem engedve, teljesen figyelmen kivül hagyhatnék is. Mert, hogy valaki, valahol illetőséget szerezzen, korábbi illetőségének is fenlartása mellett, vagyis hogy korábbi illetőségéből Myő jogainak is élvezetében, ezen jogok élvezetével szemben álló kötelezettségek terhének súlya alatt, is megmaradjon, azt még elképzelni sem lehet, annak valósággal még képzete is nonsens. Mmde körülmények a mellett szólnak és azt bizonyítják, hogy egy később szerzett illetőség, a korábban szerzett illetőséget megszünteti. De szólnak még a mellett is, és bizonyítják még azt is^bogy illetőségét a törvényes kellékek fenforgása és a törvényes formák betartása mellett, mindenki változtathatja, azaz érvényben levő illetőségét, saját akaratából megszüntetheti. Aui amit az egyes ember megtehet, azt nem teheti meg ez irányban a hatóság Mert az egyszer elismert illetőséget hatályon kivül helyezni, illetve az illetőség szerzés hivatalos elismerésének tényét, meg nem történtuek minősíteni nem lehet és nem szabad. Hogyan? Illetőségét bárki változtathatná kéuye kedve szerint, és a hatóság, az illetőségi község, nem rázhatná le a nyakáról akkor amikor neki tetszik, a neki terhére eső illetőség súlyát? Bizony nem. Ez hihetetlenül hangzik ugyan, de ugy van. Az egyénnek jogában áll és módjában van, bizonyos törvényes kellékek fenforgása és ugyanily formák betartása szóval vagy írásban folyamodhatik, s a község a felvételt azonnal megadhatja, azt azonban meg nem tagadhatja: a) ha a települt a községben két évig állandóan lakott; b) ha ezen idő alatt ugyanott községi adót fizetett, vagy annak nem létében, egyéb közterheket folytonosan viselt; c) ha időközben a 9. §. a) b) és c) poutjai alatt érintett kivételek (l. jelen tanulmány H. rószj alá nem esik. Nos tehát nemde, az 1886 évi XXII. t. c. 9. §. első bekezdése szerint: Miudeu honpolgárnak joga van más községbe települni. Az 1886. évi XXII. t. c. 11. §-a mellett ujabb illetőséget szerezni, —tehát , ez irányban a saját akarata érvényesül, ^rm pedig, ha ebbe a községbe maAz illetőségi községnek, illetve eu-M felvétetni kmuija e vegeit az LSSb nek a hatóságainak j)edig nem áll jogában ós nincsen módjában azt, akinek az illetőségét elismerte, attól az illetőségtől kénye kedve szerint megfosztani, hanem az általa elismert illetőségnek önmagától kell megszűnnie, hogy a község az illetőség elösmerése által vállalt kötelezettségek terheitől megszabaduljon — tehát az akaratától teljesen független mozzanat az. amely az illető községet abba a helyzetbe juttatja, hogy egy általa már elösmert illetőséget megszűntnek egy általa ezen illetőségűek igazolása céljából kiszolgáltatott illetőségi bizonyítványt érvénytelennek nyilváníthasson. Talán nem lesz érdektelen ezt a tételt magával a törvtínynyel illusztrálni A hatóság mint lentebb mondám,U s oz által jobban megvilágítani, az illetőségi okmány kiadásával elis-j * Az 1886. évi XXII. t. c. 11 §-a mert jogokat, attól akinek részére azt j sze rint: az okmányt egyszer kiszolgáltatta, megi Ha a települt azon község kötelékébe, amelybe áttelepedeti, felakar vétetni, e végett az illető községhez a 10. §-ban megállapított határidőn belül is, nem tagadhatja és a vele szemben vállaltkötelezettségek teljesítése alól kénye kedve szerint ki nem bújhat. évi XXII. t. c. 10. §.-ában megállapított vagyis négyévi határidőn belül is folyamodhatik. Tehát nem kell várnia, az illetőség szerzésre irányuló akaratának kifejezésre juttatásával az obligát négy esztendő leteltóig, hanem megteheti azt bármikor is. minthogy az illető község jogkörébe tartozik ós belátásától függ, hogy az illetőségszerzésre irányuló, határozottan kifejezett akaratnak mindjárt érvényesülést szerezzen, azt teljesítse-e, illetve a folyamodót a község kötelékébe felvegye-e azonnal, vagy bevárja-e az 1886. évi XXII. t. c, 11 §. a) pontjában előirt kéteszteudől, mely utóbbi esetben ha az illető egyébként ugyanezen §. b) és c) pontjában foglaltaknak megfelelt, a kérelem teljesítését egyébként sem, semmiképeu sem tagadhatja meg. No már most azt hiszem, hogy ha valaki valahol letelepül, ott a törvényben előirt követelményeknek megfelel és a törvény egyik §-a őt feljogosítja, hogy Komorvcsak hamarjában ugy lehordta, hogy örökre elment a kedve a katoua-élettol. És leszidta azokat t\ doktorokat, is, kik az ármádia esufitására mindentéle embert bevesznek katonának. Végül pedig lelkére kötötte, hogy igyekezzék levetni az uniformist, menjen oda, ahonnan jött. Ne hozzon osuf'iágot az ó századára. Menekült is volua, de most már nem eresztették. Hiába járt hetenkint kétszer az orvosok nyakára, azok azt. állították, hogy kibírja az egy esztendőt. Azt konstatálták, hogy egy kicsit rövidlátó, de hiszen nem okvetlen szükséges, hogy minden katona céllövő legyen. Es tán jobb is, ha nem látja meg mindjárt az ellenséget: legalább nem ijed meg tőle. Ezt az embert dicsérte agyba-fobe az ezredes ur. Ezért csodálkoztak tisztek, önkéntesek egyaránt. Csak egy önkéntes nem csodálkozott, az, aki második esztendejét szolgálta. Örökké jókedvű gézengúz, mindig kész tréfára, mulatságra. Neki is kijutott az ezredes ur dicséretéből; mikor hozzászólott, kifeszítette mellét és büszkén tekintett végig a tobbiekeu. Este a vendéglőben aztán megtudták a többiek is, mivel érdemelték ki a nagy dicséretet. A gézengúz maga mesélte el a fényesen sikerült hadi tényt. A dolog ugy történt, hogy két zászlóalj indult el osatába egymás ellen. Miudakettő küldött ki hírszerző patrouillokat. Egyiknek ő volt a parancsnoka, a másiknak Stigliue Gábor. Parancsa pedig mindkettőjüknek az volt, hogy az ellenség erejéről, terveiről idejében jelentést küldjenek az ezredes urnák. Napkelte előtt jóval elindult mind akét patrouille. Egyik erre, a másik arravette útját. Egy órányira azonban a várostól összetalálkoztak «s összebarátkoztak; ellenségek voltak ugyan, de egy cseppet sem szomjúhoztak egymás vérére. Betértek az utmeuti csárdába és ott elárulták egymásnak, mi terve és célj'i van a két hadakozó zászlóaljnak, aztán parancsukhoz hiveu megküldöttéka jelentést az ezredes urnák. Jelentés kitűnő volt, jobbat, foutosabbat ő maga se tudott volua készíteni. Ebben a dologban Stigline Gábor szegény feje égésűén ártatlan volt. ÍSohase jutott volna eszébe, ha az a gézengúz rá nein beszéli. De ez nem változtat a dolgon. A végén mégis esak az, hogy ezzel szolgált rá az ezredes ur nagy elismerésére és dioséretére. A nap ünnepelt hőse a vendéglőben természetesen Stigline Gábor volt. Mindenki ráürétette poharát. A bor és a dicsőség hamarosan a fejébe szállott. Éjfél után már nagyon goromba volt: szentül hitte, hogy ő a hadtestparancsnok. A nap már felkelt, mikor a kaszárnyába értek. Egyszerre eloszlott Stigline Gábor mámora. Százada ott állt már az udvaron, indulásra készen. Vitorlavászon nadrágban, borjnsau, fegyveresen. Mintha puskából lőtték volna ki, rohant az emeletre Stigline Gábor. Feszes kék nadrágot viselt, a század meg csupa vitorlavászon nadrágban állt az udvaron. Ebből az következik-, hogy neki is ilyet kell felvonuie, különben semmiféle hatalom meg nem menti harmincnapos kaszárnyaáristoiutól. Keresi a kukorica nadrágot a fogason, a polcon, de nem találja sehol. Valamelyik öreg katona vagy eldugta, vagy felhozta. Stigline, Gábor mérgelődik, káromkodik, szobáról-szobára futkos, de sehol nem tabut egy heverő fehér nadrágot. Az idő múlik, az önkéntes kétségbeesése mindjobban fokozódik. Végre beuyit a susztermühelybe, ott találja a susztert, kirúgja alóla a háromlábú széket, lehúzza róla a kukorica nadrágot egy pillanat alatt a kék nádrág fölé húzza, magára hány borjut, fegyvert és rohan le az udvarra. Óvatosan bclopózik a glédába. Ezúttal határozott szerencséje volt, késését nem vette észre Komorovesák kapitány. Mikor egy kicsit kifújta magát, tekintete ráesett a suszter nadrágjára. Majdnem a föld aiá sülyedt meglepetésében.. Mindenféle szinü volt az a nadrág, csak fehér nem. Tele csirizzel, szurokkal, subiokkal, néhol foltos, másutt rongyos. Es átkozottul rövid a hosszú önkéntesnek, majdnem térdig ért neki, uyy hogy egész szépen kikéklett alóla Sirolin Emeli az éMgyit é« i testsúlyt, megszünteti a kBhogést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, > urmaK, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos állal naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche" eredeti csomagolást. V. IIoffmann-L<a Roche & C«. Basel (Sfíjc). Kaphito orvosi rendeletre a gyógysmtírakiwii. — Ara üvcuLiikint 4.— korona.
