Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-05-24

XXXV. évfolya m. Pápa, 1908. május 24. 21. szám. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának ós több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldborg Gyula papirkereskedése, Kő-tér 23-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Főmunkatárs: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre JÍ3 kor,, félévre G le, negyedévre 3k Nyilt-tér soronként 40 fillér. — ICgyos szám ára 30 flü Az illetőségről. Tanulmány a közigazgatási jog köréből. Irta: Kemény Béla, városi jegyző. VII. Azt az okmányt, melyet az erre illetékes hatóság illetőségeitek elismeréseképen, vagy illetőségének igazolása céljából valakinek kiállít, — illetőségi bizonyítványnak nevezzük. Ennek az okmánynak a közigazgatási jogéletben igen íontos szerepe van; mert egyrészt elismerését jelenti és pedig közokirattal való elismerését, mindazon jogoknak, melyek az illetőséggel biró egyént, az illetőségi bizonyítványt kiállító .hatósággal szemben megilletik. Másrészt pedig, kötelezvény jellegével bir, inelylyel az azt kiállító halóság, mindazon kötelmek teljesítését vállalja, melyek az illetőség elismerésével járnak, illetve a kiállító hatóságot azon egyénnel szemben, akinek részére azt kiadta, törvény szerint terhelik. Ennek az oku.ánynak nevezetes jellemvonása az, hogy kiadatván, többé vissza, nem vonható, vagyis ha a hatóság azt kiállította és az illetőségi bizonyítványt szerezni kivánó félnek kiadta, azt hatályon kívül nem helyezheti és annak visszaadására az illetőt nem köI telezheti. Az illetőségi bizonyítvány, csak az elismert illetőség megszűnésével, illetve az illetőség megszűnését maga után vonó törvényes módok valamelyikének beköretkezté vei veszíti el hatályát, vagyis ereje csak akkor vész el, ha azon körülmények közül, amelyeket a törvény, az illetőséget •..egszünletőkuek jelöl meg, egyik vagy másik beáll. Ez azt jelenti, hogy az egyszer elismert illetőségtől azt, a kinek javára az illetőség elismerésének ténye szolgál, megfosztani nem dehet. Ez az egyszer elösmert illetősége az érdekelt egyént mindaddig megilleti, a mig az a törvényben foglalt okoknál fogva el nem enyészik, vagy az illető arról, azáltal, hogy magának másutt szerez illetőséget, le jnem mond. Ez az illetőségről való önkéntes lemondás, azonban nem veendő szó szeriut, mert nem szükséges az, hogy az illető ezen illetőségének megszüntetését célzó akarata';,-még fennálló illetőségének hatóságánál talán szóval, vagy írásban bejelentse. Elég, ha másutt való illetőségszerzésre irányult, világosan kifejezésre juttatott akarata érvényesül, illetve az ujabbi illetőség szerzóstónye az erre illetékes hatóság részéről konstatálva ós ezen ujabban szerzett illetőség, ez által elismerve vau. A másutt való illetőség szerzésre irányult, világosan kifejezésre juttatott akaratnak érvényesülése illetve az ujabbi illetőség szerzés tényének az erre illetékes hatóság részéről való m egállap itatása és ezen ujabban szerzett illetőségűek elösmerletése már magában foglalja a korábbi illetőségről való lemondás tényét, mert, bizonyos és kétségtelen az, hogy ha valaki másutt kivan illetőséget szerezni és ezen akarata, az erre illetékes hatóság részéről szankciót nyer, az illetőnek minden egyéni további hozzájárulása nélkül is nyilvánvalóvá lesz a korábbi illetőség megszüntetésére irányuló törekvés és akarat, illetve az arról való lemondás szándéka. És ebben az esetben a szándék már magával a ténynyel egyenlő. Hiszen az 1886. évi XXII. t. c. 5 §-ának második bekezdése világosan megmondja hogy: Mindenki csak egy község kötelékébe tartozhatik. Nos tehát abban a pillanatban, a Stiglinc Gábor története. — A „V á p a i L a p o k' eredeti t ú r c á j a. — Irta: Szász Jóssef. Vége az ütközetnek. A tiszt urak a tisztáson az ezredes ur köré gyülekeznek megbeszélésére. Ők ugyan egy szót se szólnak soha, de annál tölthet beszél az ezredes ur. A legények piramidákba állítják fegyvereiket. Pipára, szivarra gyújt akinek van, akiuek nincs, leheveredik a zöld fűbe, nagyol fohászkodik', hogy a mai gyakorlat is elmúlott és liogy megint közelebb van egy nappal a szabadulás órájához. Délelölt kilenc óra van még esak, de a nap többi része nem számít. Valamint nem számítanak a vasárnapok, az ünnepnapok és az éjszakák se. Ilyen módon kiszámítja az öreg katona, hogy júniustól októberig, a szabadnlássig már csak ötvenkét napja, három ór.ija nagyven perce és husz másodperce vau hátra, j Jól tudja, hogy nem igaz a számítása, de azért mégis cenk ugy Számítja. Megteheti, jogában van, mert erről csodák csodájára, nem intézkedik Az ezredes ur, mint rendesen, most sincs megelégedve a tiszt urakkal, és ezek mint rendesen, most is keveset törődnek a beszédével. Egyiknek itt, a másiknak ott jár az esze. Főhadnagy ur Kaszovics példának okáért azon töprenkedig, mért ad a kincstár olyan rengeteg fizetést az öreg generálisoknak, mikor azok már pénz nélkül is megélhetnének, ;i fiatal tiszteket meg majdnem éhen hagyja veszni, Megfordítva kellene ennek lenni. Fiatal embernek a legnagyobb fizetést, legkevesebbet az öreguek. Annak kell kávéházra, mulatságra, virágbokrétákra, de mire kell az öreg embernek. ? Nem und t, korcsmába nem jár, virágbokrétákat nem küldöz szép leányoknak. Dohányra, szivarra, fekete kávéra meg elég az a fizetés is, amit egy újdonsült hadnagyocska kap. Mikor a tiszt urakkal végzett, rákeritette a i sort az önkéntesekre az ezre i ur. És mindennek] nagy csodálkozására megdicsér.i. . lamennyit. Különösen felmagasztalta Stiglinc Gábor katonai erényeit. Tisztek, önkéntesek, bárauliitból ámulatba estek, s megdöbbenve tekiutei tek az ezredes úrra. S nem ok nélkül Stiglinc Gábor volt ugyani* :./ ezred legügyetlenebb önkéntese. Derék, jó fiu, de nem katonának való. Se külső, se belső tulajdonai nem voltak meg benne a katonának. Hosszú, nyurga, beteges legény. Kis madár fejjel és rengeteg nagy lábfejek- | kel. A magazinban már csak hatalmas nagy bakancsok teremnek, de vetélkedett velük az önkéntes lába. Két tucatot végig kellett próbálnia, mig megfelelőt lalált számára őrmester ur Sólyom. Aki ránézett erre. a legényre, annak okvetlen eszébe jutott a példaszó, hogy csak hálni járt belé a lélek. Kilono hónapja katona, de jól execirozni nem tanult f<g eddigelé se. Nem is tanul meg soha. Hiába gyakoroltatja naponta Komorovcsák kapitány. Mozdulatai lomhák, fegyverfogáaa lassú és puha,. Hiába magyarázza neki naponkint őrmeiter ur Sólyom : — Keményen fogja a fegyvert, önkéntes és' ugy csapja le a válláról, minta hogy lecsap a zivatar a nyári éjezakába! Pedig ö maga vágyakozott az uniformis után. Doktorok a sorozáskor sehogyse akarták bevenni katonának, dc Stiglinc Gabor aunyira erőszakoskodott, hogy hagyták: ám hadd teljék kedve és gyönyörűsége benne. Bizony hamar elment SL kedve tőle.Mikor berukkult a századhoz, s kapitány ur Komorovcsák elé állott, az öreg katonák szánakozva mosolyogtak. Valamelyikük pedig mindjárt megjegyezte: — No ez a koma is megbánja, hogy a világra született.! Igaza volt az öreg katonának. Kapitány ur Spitzer ü.riaold ReilBíilBOTílenttt! áruháza Qlinil Deál^utcsct 23. j Keppicrp-f. \\áz. Gyo