Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-05-10

dása és munkálkodása székhelyén, mint adóalany szerepel és adózási kötelezettségének egy, saját akaratán kivül eső körülménynél, teljes vagyontalanságánál, iparszerü munkálkodásának a közönséges napszám utáu ott íizetui szokott bér mértékén, felül nem emelkedő jövedelmezőségénél fogva, megfelelni nem tud, azért megkívánhatja azt, hogy részére az általa megszerezni kivánt illetőség kérdése, a méltányosság elvei szerint biráltassók el; de sőt abban az esetben, ha a hatóság a fentebb vázolt ellenőrző tevékenységét nem fejti ki és szemet huny a quasi adóalany kötelezettsége teljesítését lehetetlenné tevő, saját akaratán kivül eső körülmény elölt és őt tovább is ugy kezeli, mintha e körülmény femi nem forogna — követelőleg is fölléphet még pedig jogának, a szigorú jog alapján való elosmerte tésóre. Nézzük azonban most már miként áll azok illetőség szerzési ügye, akik adózási kötelezettségülaiek nem azért nem felelnek meg, mert nem tudnak, hanem azért, inert megfelelni nem akarnak, Itt is természetesen az a kérdés merül fel mindenekelőtt, megtörtóut-e a kellő hatósági beavatkozás? ha a hatóság beavatkozott, megfelelő erélylyel tetle-e azt? és ha eljárása eredménytelen volt, konstatálva lette-e azon körülmény, hogy enuek az eredménytelenségnek nem a kérdés alatt álló egyén akaratán kivül eső körülmény, hanem a szándékosság a szülőanyja? Mert csakis és egyedül abban az esetben áll módjában, az illetőség-szerzés és szerzett illetőség tényének elismertetésére irányult szándékát kifejezésre juttató egyén ezen akarata érvényesülésének elébe állaui; abból az alapelvből indulván, ki, aki jogot élvezni kivan, annak kötelességet is kell teljesítenie; aki pedig kötelességeit nem telnagy diófa almáriumból azonban hamarost eló'került a német is. Nyájasan köszönté öt Márton ur és mivelhogy igen fáradtunk és hevültnek látszott, hát karon fogván, barátságosan meginvitálta a feredő házba ; egy kis hideg feredó' nagyon ját tészen ilyenkor. Es vivé az álmélkodó Démetet a műhelybe 6s legényeivel nyakig mártatá ott ama bizonyos zöld festékbe, amely, a mit egyszer megfog, többet el sem is ereszti .... — A fejét is, mester uram! — bizlatták Diilót a legényei. De ehhez már nem volt elég kemény szive Márton urnák. Megelégedett azzal, hogy nevének két kezdőbettijét odapingálta a uémet nyakára, hogy soha el ne felejtse, hímem mindig eszébe tartsa, kinek a tilosában járt vala. — Mivelhogy te ugy megmocskoltad az én beősületemet hogy sohasem moshatom cl; éu is megfestettelek ugy, hogy semmi mesterség nem moshatja le rólad soha is ! — szólt Márton a keservesen rimánkodó némethez és igyen visszavezető Őt megint az asszonyhoz, hogy most már nem bánja csak legyeuek egymásé. Es mikor az asszony nagy sikoltással taszitá cl magától a festett barátot, Duló Márton is utálkozással taszitá el a parázna személyt és mindkettőjüket kiverte vala az éjszakába. — Ez ama zöldesség csudájának mngyará_atja — végzi a krónikás. jesiti és pedig azért nem teljesiti, mert az alkalmazott törvényes eszközök dacára, ezeket teljesíteni nem akarja, az ne akarjon olyan jogok élvezetéhez sem jutni, amelyek csak az előirt törvényes kötelességek teljesítése utján szerezhetők meg. Ha pedig ezen akaratát mégis kifejezésre juttatja, a hatóság ezen akarat érvényesülésének joggal és méltán ellenszegülhet, de* csak abban az esetben, ha a kérdés alatt levő egyénnel szemben, kötelességei teljesítésére irányuló minden rendelkezésre álló eszközt felhasznált; mert ellenkező esetben az illetőség-szerzés és szerzett-illetőség tényének tárgyalása során ugy a eoordinált hatóságok, mint a felsőbb forum részéről ki van téve a hatóság annak, hogy kérdésessé válik, vajon, ha megtett volna mindent, mit tennie módjában állott, ha felhasznált volna minden eszközt, melylyel a törvény felruházta, beállhatott volna-e a fenforgó eset? És megtörténhetik, hogy a felső fokban ítélkező hatóság, ezzel az indokolással, a kérdés alalt levő egyén illetőség szerzésének tényét meg is állapítja. Tanügy. Katonaügyi előadások az állami tanítóképző intézetben. Pedadógiai szempontból is érdekességre tarthatnak számot azok a kísérleti előadások, metyek május _-ika óta a helybeli tanítóképző intézetben folynak. A véderő törvényről vau szó ugyanis, melyet Pethes János int. igazgató meghívása folytán Kemény Béla városi jegyző ad elő az ifjúságnak. Arra való tekintettel, hogy a véderő törvény olyan tárgy, amelynek ismeretével nemcsak szükséges, de haszuos is bírni ass embtriségnek és hogy ne csak a képző intézet, de lapunk olvasói is kellő tájékozást szerezhessenek eme fontos, az állam erejét meghatározó törvényről, az előadásokról hetenként külön tudósításban fogunk beszámolni, melyet ezennel megkezdünk. Folyó évi május hó 2-ikáu d. u. _ órakor volt az első előadás. A tanitókópzö intézet ifjúsága intézet ifjúsága feszült figyelemmel hallgatta Kemény Béla előadását, aki bevezetésül körülbelül ezeket mondotta: Annak az embernek, akinek agyában ez a szó „Néptanító" megíogamzott, feltótlenül gondolkodó főnek, kétségen kivül bölcselkedő elmének kellett lennie. Mert egy, valamely egész gondolatkört kifejező fogalomnak, egy másik gondolatkörre való átvitele, csakis bölcselet utján lehetséges. A néptanító voltaképpen paedagogus, szó a görögből ered, ahol annak paidagogos a n«ve, ez pedig magyarul nem azt jelenti, „néptanító," hanem: gyermek vezető, gyermek vezér. Vagyis jelent egy olyan egyént, aki a gyermeket a természeti állapotból kivezeti, a kultur állapotba pedig bevezeti. A biblia szint, mielőtt a mindenható a világ teremtéséhez fogott, az ürt egy khaosz töltötte be. A mindenható csak fokozatosan, minden nap valami ujat produkálva tüntette el ezt a khaoszt és csak hat nap alatt teremtette a világot azzá, aminek a biblia azt feltünteti és a hetedik napon megpihent. A paedagogus is ilyen teremtési munkát végez. Amikor a gyermek a tanító elébe kerül, az sem tekinthető egyébnek, mint egy kbaosznak, amiből a tanítónak egy világot kell teremtenie. Amit mi bibliában khaosznak mondunk, az itt tudományos nyelven szólva a természeti áhapot. Vagyis a gyermek, az iskola kötelezettség előtt, egy természeti állapotban leledző lény, akit az iskola, vagyis a tanító emel ki ebből a? állapotból ós formálja át az élet számára kulturanyaggá. Ebből a tanító által gyúrt kulturanyagból formálja a kulturvilágot, a kulturembert, a továbbképzés, a felsöbboktatás és a közművelődés. Ne higyjük azt, hogy az az ember, akit mi talán nagy és sok tudásáért esetleg megcsodálunk, megbámulunk, az talán a kultúrának eszményi magaslatán áll. Nein, az ember mindenkor megmarad egy bizonyos mértékben a természeti állapotban, mert a teremtő az embert a maga formájára teremte ugyan, vagyis csak a formáját adta meg az embernek, de nem a tökéletességét, a mindent-tudás eszményi lényegét. A népnyelv szólásmódjában van egy formula, mely igy hangzik: nincsen ember hiba nélkül. Ez a hiba, ez képezi a természeti állapot ismérveit az emberben. És ez a hiba, az embernek nemcsak erkölcsi életében keresendő, hanem szellemi életében is feltalálható. Amely irányban ós amily arányban valamely ember visszamarad, vagy kiművelést nem nyer, abban az irányban ós olyan arányban állapitható meg benne a természeti állapot. Nos tehát a nép, amely kézzel fogható munkával tölti életét, az irodalom, a művészet, a tudomány elméletével nem foglalkozhatván, ezekben kiin üvelést nem nyer, ezen a téren természeti álapotbau marad ós az az egyén, aki a népnek a maga által elsajátított elmélet nyomán, a gyakorlati életben szükséges utait egyengeti, neki az utat, melyen haladnia, az irányt melyet követnie kell, — simán, szép és világos szóval, az áltat kömben megérthető nyelven megmutatja, vagyis az észlelt természeti állapot homályából a kultúra, a helyes utak-módok és irányok világos területére vezeti, neki a kívánatos felvilágosítást megadni tudja ós akarja, — ez az egyén a szó igaz értelmében vett néptanító. A mai kor szellemében berendezett tanítóképző intézetekből, hogy azok a hozzájuk fűzött várakozásnak megfeleljenek, ilyen néptanítóknak kell kikerüluiök, mert ma már nem elég az, hogy a tanító az iskola négy falán belül érvényesüljön, neki az iskola falain kivül is meg kell állnia a helyét ós az igazi tekintélyt, az igazi presztízst adja meg neki, ha nemcsak a reá bízott gyermeknek tud elemi oktatást adni, hanem útmutatója is tud lenni a tanácsára ós útmutatására szoruló népnek. Jelen ét az utána következő katonaügyi előadásoknak is az a célja, hogy önök elhagyva oklevelükkel kezükben ezt az intézetet és az életbe kilépve, a katonaügyi kérdésekben természeti állapotban levő népet tárgyilagos felvilágosításukkal kioktathassák arra, amivel minden honpolgár hazájának, királyának éi önmagának tartozik. Ezeket szives figyelmükbe ajánlva ezennel rátérek tulajdonképpeni tárgyamra. Az egész világot két szó tartja össze: a „Szabad" ós a „Muszáj." A szabad arra vonatkozik, a mit anélkül, hogy ezzel embertársainknak ártanánk, tennünk „lehet", a muszáj pedig -rra, a mit tennünk „kell". Például, ha életünket ós vagyonunkat valaki megtámadja, ezen támadások ellen védekeznünk szabad; de ha a hazát ós a királyt fenyegeti veszély, őket megvédelmeznünk muszáj. Ést azt a tengelyt, amely körül a világnak ez a két hatalmas kereke forog, azt ugy hívják „törvény." Mindenre van törvény. A törvény szabja meg a határt, hogy azt amit szabad, mennyire szabad, és az a mi muszáj, az meg mily mértékben muszáj. Hát arra is van törvény, hogy a hazát ós a királyt védelmezni muszáj ? Van bizony! Csakhogy ezt a törvénytnem az urak csinálták ám, hanem — az Ur. Ez a törvény nem is papirosra vetett írás, hanem isteni eredéin, mely minden embernek, akár kunyhóban, akár palotában jött is a világra, a