Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-04-12

J908. április fá[isii_ Lapok 3 azonban nagyobb figyelemmel vizsgálva a kérdési, arra a tapasztalatra julunk, hogy a beutalás utján nyert illetőségnek a kérdés alatt levő egyén saját szemémélyére szoritkozásíi akként értelmezendő, hogy az, a Felmenő- és oldalági hozzátartozókat meg nem illeti, vagyis, ha a kérdéses illetőségű egyén beutaltalik valamely község illetőségének kötelékébe, ugy ez az illetőség nem egyszersmind unnak szülői vagy testvérei illetősége is, hanem liszlán és pusztán osak az övé, mig ha a beutalás folytán \ illetőséghez jutott férfiú megnősül, neje' valamint törvényes leszármazói igenis épen ugy követik a férj illetve apjuk, illetőségéi, mintha az. ehhez az illolőséghez nem beutalás utján jutott volna, hanem, az őt származásánál lógva, vagy álhárulás folytán illetné meg, vagy azt a törvényben előirt utón és módon szerezte volna meg. Ami röviden kifejezve annyit jelent, hogy a beutalás folytán nyert illetőség a lemenő hozzátartozókat igenis megilleti, de a felmenőket és az oldalágiakat nem. Minek a következménye az, hogy a törvény a beutalás iolylán adott illetőséget csak a kérdés alatt levő egyén saját személyére szorilja? Annak, hogy a beutalás csak abban az esetben eszközölhető, amidőn már minden más mód és eszköz megkisérelletett. az illetőség megállapítására — ámde eredménytelenül, szóval a legvégső cselben, amidőn már minden tényező hozzászólt a kérdéshez, a kérdés alatt levő egyén illetőségi ügye minden utat megjárt és a kérdés alatt levő egyén előtt illetőségi tekintetben minden ajtó bezárult és az illetőnek a törvény kél a védelmére, hogy hontalan ne legyen, amennyiben az LSSB. évi XXII. t. c. 5. §-ának első bekezdése kimondja, hogy. „minden honpolgárrak valamely község kötelékébe kell larloznia." dalommal sémiiben való" kötelességeknek a férfinemével egyenlő hűséggel, por

1 -ssággal és lelkiismeretességgel való" teljesítése f„.oen— megfelelő jogokkal való felruházása. Ks hogy a nőnemnek ezen jogokért még küzdenie, szervezkednie és i.ircoluia kell, az a XX. századnak szintén egyik uralkodó rögeszméje. Amint szavaimból meggyőződhettek én a magani részéről nein zárkózom el a nőkérdés gyökeres megoldása alól. Mert hát nem igaz ám az ugy, amint én azt az imént mondtam, hog; •> rossz véleménynyel vagyok a nőkről, sőt BZIUV .tu, nőket mindenféle szinben. nagyságban és kiadásba. , fűzve vagy díszpéldány alakjában. Szeretem a két lábu ; ionyokat ép ugy, mint a háromlábuakat. Pardon, Önök mosolyoglak azt hiszik megbolondultam talán, hogy három lábu asszonyokról beszélek. Bocsánatot kérek, én tudom mit beszélek. Hát nem tc:is/.ett még látni háromlábú aszszonyokat, hej pedig de. sök háromlábú asszony van a világon. A háromlábú asszonyok, tetszik tudni azok JIZ asszonyok, akik két apró és egy — nagy lábon élnek. De hanem aztán most már \ ,r

>k is ám . . szerüleg alulról felfelé táplálkozik és ifjodikmeg, de az igazi kultúra fölülről terjed az alsóbb rétegekbe. Az önálló kutatás, magaslatain tehát minél több szellemi kincset kell összegyűjtenünk, inert ez adja meg a társadalomnak az igazi értékét és az igazi erőt és termékenyíti meg erkölcsi és szellemi tekintetben a népet. SzizcLltLáiz.. A nemzeti kultúra terjesztése. Irta : Molnár Viktor Tagadhatatlan, hogy a közélet bármely terére esik is tekintetünk, mindenütt és elsősorban a közművelődésnek és vele együtt a közerkölcsiség emelésének nagy szükségletei ötlenek szemünkbe. Nem is emlitve, hogy a uyugoteurópai művelődés körében népességünk már &z analfabéták nagj' száma miatt sem foglal el megfelelő helyet, köztudomású, hogy a gazdasági válság, mely előtt az ország áll, csak szakszerű készültség és képzettség segítségével küzdhető le. Szembeötlő továbbá, hogy társadalmunk széttagoltságában, ahol egyrészt felekezeti, másrészt a nemzetiségi balítélet és félreértés állják útját, a nemzeti egység kialakulásának, amely felé történetünk és hagyományunk egész szent öröksége utal, nincs más segítségünk, mint az értelmi felvilágosodásnak terjesztése és az erkölcsi emelkedettség általánosítása. Mindez azonban pusz'.áu az iskolázás keretén belül nemcsak lassan érlelődhetik, hanem azonfelül magának az iskolának a társas életben elfoglalt kisebbszerű és függő helyzeténél lógva teljességében egyáltalában meg sem valósítható: csak akkor, ha a művelii és oktató munkásság a felnőttek szükségleteit is kellő iigyelemben részesiti és okos belátással ki tudja elégíteni, remélhetjük, hogy közéletünk válságaiban nemzetünk minden tagja tudatos módon fogja teljesíteni a föladatát. Az iskoláztatás általánosítása mellett tehát sürgősen gondoskodnunk kell egyfelől mindazoknak Hogy tehetséges drámaíró, azt már a felnőtteknek oktatásáról, akik eddigi köxálla-] óvekkol ezelőtt tudtuk, amikor alig husz potaink vagy egyéni helyzetünk fogyatékossága I óy(?s k(mlbml az Akadémiáról elvitte a íuniít egyáltalában oktatásban nem részesülhet1 tek, másfelől pedig mind azokat, akik küzisko-1 Iáinkból, főkép a szakszerű oktatás hiánya miatt alig hozhatlak kellő készültséget a haladó élet Megeelégedéssel kell konstatálnunk, hogy sziniszozvnnnk harmadik hetében mindvégig teli ház nézte végig az előadásokat sőt hogy közönségünk zsúfolt házat teremtelt egy drámai előadás alkalmával. E fölött az esemény fölött lehelne egy kissé elmélkedni. Miért? Hát egyszerűen azért, mert színházba járó közönségünkről egyszerűen az az állaim s vélemény volt elterjedve, hogy éretlen s egy szemernyi érzéke sincs a drámák iráni. Hogy mily hamis alapokon nyugodott ez az általános vélemény, legjobban bizonyítja a szerdai előadás, amikor ugyanis dráma volt a színházi műsoron. Egy zseniális, fiatul, legyük hozzá: magyar tehetségnek, EÖldes Imrének a drámája: „A császár katonái." drámai dijat. Azóta majd minden évben övé volt a babér színpadi sikerek nélkül. Február 1-én mulatták be legújabb problémainak megoldására, el kell látnunk kellő j (1 rálllájál, A Császár katonáit, a Magyar segéd-eszközökkel tanultsag és ügyesség dolga-• Színházban olyan sikerrel, hogy másfél ' »^--.--i. 1

ünunp múlva az egész ország jelentékenyebb színtársulatai is megszerezték a darab előadási jogát. Es éppen ebben leli magyarázatát az is, hogy a mi közönségüknek valóban vau-e érzéke a drámák iránt? Hát igenis van. Csak dráma, a szó legkomolyabb értelmében vett dráma és kifogástalan előadás kell hozzá. Dráma, amely irodalmi színvonalon áll és előadás, amelyről nem lehet egyebet mondani, csak jót. Szerdán este ezt mindakettőt tapasztaltuk. S ezek előrebocsátása után meg is kezdhetjük részletes tudósításunkat. Szombat, Vasárnap. 4-én, szombaton este a Bálkirálynó 2 felvonásos operetté került sorra Kormos Ilonka brilliánsan kiemelkedő címszerep játékával. (Angela.) Ismétlésekbe nem óhajtván bocsájkozni, csak aztjelentjük ki, hogy elismerésünket újból csak növelte igazi művészi színvonalon álló, minden részében finoman átgondolt és átérzett játékával. A mellőzött, lenézett mostoha leány szomorú helyzetét, majd az elismerés és felemelkedés felvidámító hangulatát a legfhlomabban és nagy bájjal rajzolta meg és tárta -elénk. Igazán minden fellépésű csak nehezebben, elviselhetőbbe teszi a töle való közeli válás gondolatát. — A tyúk ós a tojás többször megújrázott ének-számát hangja, arcjátéka és minden mozdulata által örökre felejthetetlenné tette. Az ifjú herceg szerepében Medgyaszay is elfogadható mtinkát \'ógzett, ügyes volt különösen az első részben'. 'Solti Vilma is miutha már kissé gondosabb játékot füzötfc volna elismert hangjához. Ráthonyi élénk mozdulataival, sikerült énekszámaival társult Soltival a két irigy mostoha leány szerepbén. Kedves ós elegáns volt Csendes Alice a jószívű ós gondos néni szerepében. Bátory a nála mégszokott jól Sikerült fellogásu alakítást nyujtó'tt a hebegő Duisndreary lord életvidor alakjában. ban. hogy elbírják a versenyt nemcsak műveltebb | polgártársainkkal szemben, hauein inkább ezekkel egy ült munkálkodva, megadhassanak a népek gazdasági és szellemi versengésének áradatában. A közműveltség enndése és terjedése fogja megoldani vagy legalább is nagymértékben elősegíteni megoldását annak a két, olykor eltentétes m'ozgaiomuak kérdéseit is, melyek mini; szociális és nemzetiségi törekvések gyakran felforgató és romboló ha'ással fenyegetik közéletünk nyugalmas fejlődését. A helyes nemzeti politika csakis az olyan kultúrpolitika lehet, mely a lakosság összes rétegeiben bizonyos művelődési közösséget biztosit. l'hmek a kulturpolitiának természetes alapja az örökség, mely a magyarságra bizta a vezetés és iráuyodás tisztjét. Egységes köztudat magyar loklön csak ugy alapulhat, ha összpontosítjuk szervezzük a kifejlett magyar kultúra minden erejét, és egyesült erővel megteremtjük azt az egységes, egyetórzö és egyre törekvő nemzeti társadalmat, mely minden állandóságnak egyedül szilárd alapja. Ezek azok a szempontok, amelyek a közoktatásügyi kormánj'zat ezídö szerinti vezérét arra utalták, hogy a közmivelödés ápolásában figyelmét az iskolán kiviili közoktatás kérdéseire is kiterjessze és lehetőleg szabad de tudatos irányítással a nemzeti kultúrpolitika legszükségesebb szervét megalakítsa. E célra két föltételt kell számbavenni. Az első az, hogy az iskolán kivül eső közoktatás szorosan a fönnálló szükségletekhez fűződjék, vagyis egészen gyakorlati legyen. A másik föltétel az, hogy az egész országot behálózza az ily értelmű oktatás szervezete ós a fönnálló társadalmi kapcsolatok fejlesztésével erős kulturális gócpontokat alakítson. Gondoskodva azonban arról, hogy a nép széles és minden rétege a műveltség és művelődés áldásában és hatalmában rés'zesüljön és megnyervén mindenkit, aki csak tanulni akarás tud, a közművelődés számára, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy minden műveltség felülről jön. A népek testi és erkölcsi ereje természet- — Bokody Margit sok reményre jogosító tiszta