Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-04-12

ke* halóság előtt bármilyen alakban és módon is kifejezésre julfalja, az az illetékes hatóság' a megszerezni kivánó illetőség megadását és eló'smeréséf semmi szín alatt meg nem tagadhalja. Ks igy ez a szankciója az illetőség 111 egsze rz ésó re irány u ló igé ny b ej e I e illésnek uem egyéb, mini egy. az igény bejelentésekor a törvény állal, a bejelentő számára már eleve bizlosilott jogról kiállított dokumentumnak egyszerű kiadása. Hogy az illetőség-szerzés lényénél mily nagy szerepe vau az egyéni akarat elhatározásának, mi sem bizonyítja jobban, mint azon körülmény, mely szerint megtörténhetik, és ez az eset nem is tartozik a ritkaságok közé, hogy valaki például onnan ahol bármi alapon illetőséggel bir elköltözik egy másik községbe, azonban ott nem szűnik meg adózó lenni, amennyiben tegyük íel ott ingatlan vagyona vagy valamely vállalata van. mely után adóznia kell. de abban a községben, amelybe beköltözött, az illetőség-szerzéshez megkívánt idő- .. tartamon át való lakás és adózás í'oly- k\m hatóság votuma dönti el azt a tán szintén megnyílt az igénye a köz- kérdést, hogy az illető hova való, községi illetőségre úgyannyira, hogy csaki^gí illetőség tekintetében, a kezét kell érte kinyújtania, hogy ugy | Szükségszerűségből akkor történik, Pápai Lapok kozván, a korábbi lakhelyen való illetőség épségben tartását szándékolja és óhajija az illető. Sőt e felfogás mellett nemcsak a jogvélelem szól. hanem a praxis is. Az eddigelé vázolt általános módokon kívül, amelyek alapján valaki illetőséghez juthat, van még egy különös mód is. Hz a mód, a felsőbb hatóság provokál á s a, beavatkozásra. Ez pedig történhetik valakinek a kérelmére vagy szükségszerűségből. Valakinek a kérelmére akkor történik, ha az valamely községben való illetőségre jogot formál ós az a község az illetőnek ezen jogát el nem ismeri, sőt határozottan tagadja. Ugyanezt teszi mindazon többi község is, amelynek terhére a jogát vagy illetőségét kereső egyén illetőségének megállapilatása, az illetőség kérdésének tárgyalása során megkisérellelik, úgyannyira, hogy az illető biztos és határozott illetőségi hel3

r hiányában mintegy hontalannak látszik, ilyenkor az erre hivatott és felhívott mondjam, hogy ezen községben ujabb illetőséget szerezzen. Xos ugy-e ez esetben csak termé ha az illetőség kérdésének megbolygatását valamely törvényes szempont kívánja, mert egyébként nem állapitható szeles az, hogy szabadon választhat aj meg, hogy annak, akinek az illetősége két község között, illetve, hogy a két! megállapítást igényel, egy bizonyos cseközség közül melyiket tegye, jílelőségi leleménye, mely községnek esik terhére helyévé. " * I vagy válik javára. Ilyen törvényes szeinDe nem teszi. pont például valakinek a katona köteHa pedig nem teszi, vagyis njabhi Nézettsége, amennyiben minden hadkölakhelye községi hatóságánál az ezen teles annak a községnek hadjulaléka községi illetőségre való igényét be nem'javára tesz eleget hadkötelezettségének, jelenti, ugy községi illetősége meg nem szűnik és ujabbi lakhelyén voltaképen keletkezett illetősége figyelembe nem jó, mert a juris praesumtio az, hogy a keletkezett illetőség megszerzésére irányuló egyéni akarat,meg nem nyilatamelyben illetőséggel bir. A provokált ős erre hivatott felső fórumnak azon tényét, melylyel ezt a kérdést eldönti, beutalásnak nevezzük. Azonban ennek a fórumnak kötött marsrutája van a beutalás tényének keMind a kettő darázsfészek, melybe puszta kézzel belenyúlni nem lehet. Amely beszéd tárgynak a nővilág a középpontja, az mindenkor a témák elitéje. Már pedig ugy a modernizmusnak, mint a feminizmusnak középpontján a nő áll. Mibon áll a modernizmus ? A modernizmus abban áll, hogy a nő magát tiinaucipálai kívánja azou eredeti felfogás alól' melynek hutása alatt a világ teremtése óta áll, vagyis hogy ki kívánkozik abból a szerepkörből, melybe o't a» életviszonyok kezdettől fogva utalták, illetve a civilizáció, a kultúra, a tudomány, a művészet, a technika terén érvényesülni akar. j Es hogy érvényesüljön, a rendelkezésére álló fegyverekhez nyul, érvel, harcol, küzd. A modernizmus a század hivó szózata, moly a mai nőt moderu amazonná avatja, aki felveszi a harcot a férfiúval az érvényesülés minden terén és valóságos párbaj az, melyet a férfineintnel viv háború, amelyet a férlinem clleu folytat. Ezt a modernizmust a férfi nem rövidlátása hozta felszínre, mely abban a hitben élt. hogy a férfinemé egyedül a cselekvéB joga, az asszonyé pedig a szenvedés kötelessége. Az anyák, vagyis a régi nőigárda előtt még csak egy doiog volt szent és ez az erény, az utódaik, vagyis a modern asszonyok jelszava pedig az erény mellett még — az erély. EÍ a modernizmus, ez az érvényesülés iránti heves küzdelem becsületére válik a nőneműek. Es hogy ez az érvényesülési joga nincsen meg még mindou téren a nőnek, ez a korszellem sarkalatos hibája, főbenjáró bűne, mert a nőnemtől az érvényesülés jogát megtagadni, attól való félelemből, hogy a női nem érvényesülése a férfi i nem rovására történik ez - - a XX. század egyik! uralkodó rögeszméje. Ez a modernizmus szülte a másik mozgalgalmat az u. n. feminizmust. — Mi a feminizmus? A feminizmus, tiltakozása a nőnemnek az ellen, hogy az ő neme továbbra is gyenge nemnek tartassák. Euuek a tiltakozó mozgalomnak meg is vau nemcsak az ethikai, hanem logikai alapja is. Az a nem, amely a tudomány, a művészet a technikai fejlődés minden teréu megállja szívósan, keményen és erősen a helyét, joggal és méltán megkövetelheti, hogy akkor, amidőn minden külső, kényszer nélkül a haza, az állam a társadalom és a családi élet követelményeivel szemben ép oly erélylyel, ép oly erővel, mint a férfi-nem, teljesiti kötelességét ós kiakarja venui, sőt ki is veszi a részét nemcsak a mindennapi létért, hanem a magasabb, fenségesebb, eszményibb célokért való küzdelemből is és ebben a küzdelemben nem a könnyebb fegyvernemhez nyul, hanem a férfiakért egyenlő fegyvert vesz fel a küzdelemre; aki ebben a harcbau, ebben a küzdelemben szivén találva, l9ífi

^ipriHs_l:>._ resztülvitelénél, mert a törvényben, vagyis az 1.S8B. évi XXII. t. c. lí> §-ában egyenkint felsorolvák azok a pontok, melyekre ez a beavatkozásra felhívott hatóság az általa eszközlondő beutalást alapi I ja, Az IH86. évi XXIÍ. t. c. Ki §-a szerint ugyanis azon esetekben, melyekben az illetőség a fentebbi §-ok alapján, ki uem deríthető, a kérdés alatti egyén Is.íját személyére nézve, a következő rendben figyelembe veendő alapokon 'utaltátik azou község kötelékébe: a) melyben adót fizet; b) melybon született; c) melyben az utolsó Öt év alatt leghosszabb időig tartózkodott; ti) a lelenc, melyben találtatott: c) a hadseregben való szolgálatra előállítva volt. vagy önként belépett egyén azon községhez tartozónak tekintetik, amelyből előállíttatott, illetőleg önként belépett. Különös lekinletbe vételt érdemlő vonása ezen törvényszakasznak, illetve ti provokált felsőbb hatósági beavatkozás, röviden kifejezve a beutalás tényének az, hogy végeredményében csak a kérdés alatti egyén saját személyére vonatkozik. Ebből a körülményből visszás állapotok keletkezhetnek, mert a törvénynek ez a rendelkezése nem egészen világos és könnyen megtörténhetik, hogy nem helyes irányban nyer magyarázatot az illetőség kérdésének elbírálásánál. Nagyon természetes, a törvénv értelmezése szószerint veendő és nem szabad azt kényünk-kedvünk szerint holmi átvitt értelemben vennünk, magyaráznunk és alkalmaznunk és igy a törvény szövegéből önként következik az, hogy a beutalás eredményét tevő illetőség, kizárólag annak az egyénnek szolgálhat csak javára, aki illetőség tekintetében valamely község terhére utaltatott. Ez bizony nagyon szük keret volna, melybe az illetőség beleszorittatnék, elesve, ép oly phosra festi vérével a küzdőteret és ép oly halált hal, mint a küzdelemben elesett férfinem, igenis ez a nem joggal és méltán megkövetelheti, hogy ha a küzdelemből győzőként kerül ki — a győzelem babérjaiban, a siker dicsőségében és az eredmény kivívásában kiérdemelt elismerésben is részesüljön. Hiszen ebben a küzdelemben a nőnem sjlyosabb áldozatokat hoz a férfi-nemnél. Mert hiszen a nőnek önként lo kell mondania azokról az előnyökről és kiváltságokról, melyek a nőt, miut ilyent, a mióta e világ áll megilletnek. Le kell mondania a kimélet jogáról, mert a ki párviadalra megy, és fegyverrel tör a másik félnek akár élete akárcsak testi épsége ellen, nincsen joga a másik fél kíméletére számítani. A bár ború tüzében pedig mindenkinek egymagában kell támadnia, védekeznie, mindcuki a saját élete fenntartását tartja célnak, nem pedig a bajtársáét, és bizony bizony átgázol irgalmatlanul legkedvesebb bajtársán is, csakhogy a saját énjét megtarthassa, életét megmenthesse. Ez a lemondás nem válnék becsületére a nőuemnek, ha kényelmi tekintetek vezérelnék cselekvésében, de becsületére válik, mert épen a passivitás bilincseit akarja megtörni és a munka, a cselekvés, a tettek mezejére kívánkozik. A femiuismus tehát törekvés, a uői erőnek mindeu téren, miuden irányban való elösmertetéséro vagyis a nőnemnek a haza, az állam és a társa-