Pápai Lapok. 34. évfolyam, 1907

1907-11-03

Megjelenik minden \ « i á r n a Sierkeszióség és kiadóhivatal Qoldberg Uvula |.»|.ii-k<TcslifU6ae. Kfi-tér -.Mii; szí Hirdetéseket eg-yezaég izerinl felveei • kuiuY.liiva A tél nyomora. Még nincs ugyan a léi iu mindi Eordonságával, <1<: bizouyára aein soká iráral már magára. Es ;i tél a szegéi jmberre a legnagyobb megpr óbáltatást dőszaka. Tudnivaló, hogy uagyon snk ei térnek nem jut a téli időszakban kényt tereset és kénytelen éhezni, fázni, s t legnagyobb nyomorban tengetni •letet. A Bzegény embernek mindig a le tagyobb baj volt a tél. de ntost sz;í izorosan az. Az élelmiszerek dragasáj blyton fokozódik, ;i lakásnak, ruhána •zennek, kinak mind megdrágul! lm. A mostani eszteudőben a term •••in vnli jé) és bőséges, megtakarita •••in tudlak sokan éppen ezért télire. Éppen most olvassuk, hogy 7uagyar vándorolt vissza Amerikábi lizonyára van köztük st»k a mi m gyénkből is. Ezek is a legnagyobb ny ímiiiak néznek elébe Munkai nem a latunk nekik, meri azoknak sem ji ikik itthon maradtak. Lapunk tömérdek sok cikkkbt igitáll amellett, hogy teremtsünk a né iek a téli időszakra házi foglalkozái togy legyen kenyérkeresete és ne 1 -yen kitéve a legnagyobb uyomorna li\átkoztunk inas vidékek példájár TÄRCA, J{aloifak napján. Z'zeg az esöcsepp a száraz levélen. Szomorúfűz ága bólongat a szélben, Szomorúfűz aga amerre csak hajiig, Jí néma hantok közt nyüzsgő élet zajlik. Szürkül az cg boltja, közeleg az éjjel, Xigyulnak a sírok, káprázatos fénynyel, Pompázó hantjukon koszorúk, vragok, -- Virágos halrnok közt közömbösen járok.. Szőke Jisza partján, egy kis faiucskáoan, jí/cácos temető csönaes magányában. Van egy kicsi sírhant, — benőtte a dudva, Tövissel, csalánnal van tele az utja. Jfg oda rnehetnék, ha ráborulhatnék, fájánál egyet-mást elpanaszolhatnék. - Jornbolna fölöttem bősz fergeteg éje Cltitkolt keservem ugy sirqam beléje.' . . . Ballá Miklot. BÁRÓDI GÉZA. A sserkesstésáfl teleld bértulajdonos: A GOLDBERG GYULA ! hol például csak a kosárfonással aa emberek százai jutnak kenyérhez. Ili vatkoztuuk más példákra is. melyeli mind jók lettük volna arra, hogy . munkanélkül maradt szegény emberek keresethez jussanak és a tél nyomorú Bágaitól megmentbe legyenek. itt vau közel hozzánk a Bakony | Fája bőven vau. Mennyi inindenféU hází'elszerelési cikk kerülhetett volna k: la Bakony erdejének fáiból. Senki seit gondolt vele. De természetesen ez mostan mái késői dolog. Most már a társadalomnak kell megmozdulnia. A népkonyha volna az első akció a mentési munkában, Valószínű azoiihan, hogy amit éveken át megvalósítani nem tudlak, azt ne hány hói alatt ^em fogják tudni életit kelteni. Pedig mégis meglehetne. Nem kell egyéb hozzá, mint áldozatkészség él •jóakarat. Áldozatkészséget eddig is tapasztaltunk v'-ósti tik t

gözöuségében ée bizton hisszük- hogy a jóakarat sem hiányzik. Csak lelkes vezetés kell hozza. íme az izraelita népkonyha mái egy éve munkálkodik a nyomor enyhítésén. Valósággal a legnagyobb lelkesedéssel tömörültek a vagyonos uriasszoí nyok, hogy megteremtsék és ma mát működésével az izraelita népkonyha A halvány Misó. - A ,.r t p a i I. ii p II k • <> r e <l e I i t Ar e Aj a. — Ina Petrássvich Géza. A Glatter .Márton korcsma ja szokatlanul beegoe, A falu lilé nívó miiiil a ttégy aMaka ki vau VILÁGÍTVA, A (ligarak BEVILÁGÍTJÁK a koroaaaa előtt ELTERÜLŐ delelőt, a muzsika Bieg lárma ÁTHALLATSZIK a tul-o OLDALRA. Itt. van a talu apraja-nagyja, kánTOROSTUL, BÍRÓSTUL. Olt vannak - mulatnak, mert Pepi, a SZÉP /.sulii lány tartja a lakodalmat. Beolt a SEEE, a csillagok ragyogtak, a saelUS Inn« ilalokal boaotl felénk, tu ig meg AEN ÉRKEEATL a veosoraidő. Aestall Itekj oeeud letl M okkor a kertek alatt a Ionian uioosár felül ft'UiallatH/.ik a till'Ui va»/i p Mi-ii, SZEGÉNY Mieő! ibonaél nyári esténként :i rézkígyó* füttj i teil saoktub aieg, onnét ;i na.la- t. ,i loirol uio-t a ,< inlyiipzód bangáik. Ömlik árad a LÁGY, a HM reaj ; BMGTŐLTL s levegői bánattal, ÉRSÉSAEL, .•-•.'Inaltál, könnyel, szerelemmel . . . l'siik a BETEG pioi keaári, a perjaveaatett fülemüle, a szerelmi vágytól égő, bubáaatoa peostrta tml ugy szólni, iniiit ahogyae keaereg, dalol, boául, BMBsetéaeh és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához kiil.loml.1k. p ára: «fest ám l'J kor., teleírt ii le, Qegryedévrl t k lt-tér soronként 41) lillér. — Egyen szán. Ara ;i(l liil. tok Ínségtől és nyomortól sújtott elaggott embert és gyermeket mentett meg. De az izraelita népkonyha kicsiny érre szorítkozik. Bem eszköze, sem nódja nincs hozzá, hogy városunk öszizes szegényeinek nyomorúságán segitjen, Ezen esak u város egész társadalma segíthet. Szervezkedni kell tehát rögtön. Vegyék a kezükbe ezt a kérdést a pápai ótékonysági egyletek és támogassa működésükéi a város hatósága. Nincs kétségünk benne, hogy közös akarattal lehány uap alatt meg lehet teremteni ízt. amit évek óta, tahin a közöny miatt, negteremteni nem lehetett. Az idei tél nyomora és ínsége enyegetőbb, mint volt bármely elődjéé. Szert kell a társadalomnak megmozlulni és gyorsan cselekedni. Lehetetlen, hogy ne akadjanak uri ISSZonyok, akik adományaikkal jó póllát mutatva, alapját meg ne vessék a tépkonyha jótékony intézményének. 8 ehetetlen, hogy a példát ne kövessék i férfiak, akiket megáldott az Eg vagyonkái. Áldozni fog bizonyára és áldozni s kell mindenkinek örömest a jótékony • lóg oltárán, ba érzés van szivében és liszi az Isti'tit ! 1*1 xuídkoxik a te furulyád! [lyeakor liogy viril -:iadt orcádon a Intlal nép piros bazsarózsája, • ugv ldiej; h«>rt;ó kebled, lüktet láztól hajszolt ;i 1 > v:m\ \ ered ! Klalit még a kore-.mal.au i- a zsibongál állhatják annak sápadt hoszu tói legénynek a sérelmi bueso delét. Hallgatják, hallgatják • köay sordul ki mée; aa Öreg Mártimnak is a szeméből. Ii rt hisz ngy sier.'ti Miséi ! Ugy Méreti mindenki Lajos is, a Pepi is s mindenki. 1 le ha T-gvaaef ein lehet. Beteg legény, tót legény! Nem lehet, '(pi a zsidó lány sobaaem lebetet! Zaakvara llisöé, beteg tót legényé. Vége a va.'Hoiának. t 'jlaíl aiegkesdődik a sivaj, B muzsika, a tánc. Ks ujliól l'elzokog a Misó írulvája. Da nein a nádasban, nem il ai ablak latt hanem ami udvalliázunk udvarán. ült ül a szomorú, bálvány legény as udvar ozepén, a ó régi fatönkjéé. Nem néz se jobbra, se álra, esak a könye Imii s furulyára. .Melléje telepiek s a legény elhallgat, Lehajol hozzam, meglógja kezemet, s lialkau Jitzól : — Urti, en magái egyezer megbántottam, — Nem Misó, eegew eobaaem bántottál meg.