Pápai Lapok. 34. évfolyam, 1907

1907-05-19

jáii tüzes nyelvek szállottak alá a tiszta égből és megihlették az apostolokat, hogy világszerte szétmehettek tanítani minden nemzedékeket a tanokra. Kz volt az igazság, a Meretet tana. he ainil most hirdetnek az álapostolok, az nem a Meretet, sem az igazság tana. Ne higyjetek, magvai' véreim, az álapostoloknak! Az fi tanításuk ha* misság és megrontásotokra törekszik. Tüzes nyelvek manapság nem szállnak le már az égből, de az igazságul hirdető lelkeket megihleti a pUnkösdi harangszó, amely hegyen, völgyön, rónaságon át reszkető bugással hirdeti: Ne hagyjátok el a hazátokat! (r.—dj A szénhiányról és annak megszüntetéséről. ,\ kerületi iparkamarák • ka rsskedolmi minisztérium rendeletére felszólítást intéztek az összes Lazái iparvállalatokhoz, lejtsék ki véleményükéi a könelmnltbnn tajtasztalt szénbiány, valamiül a szén feltűnő ár-emelkedéaének okairól éi mondják meg, hogy véleményük aserint mi módon lehetne a aaénhiányt megszüntetni. A kérdés oly közérdekű, annyira érinti úgyszólván minden egyes lakóját ennek az országnak, bogy azt mi is tanulmány tárgyává tettük. Talán nem lesz érdektelen, ha erre vonatkozó szerény véleményünkéi mi is itt elmondjuk : a A szénhiáiiy okai : I. A a aggonhiány. Ezen mint halljuk — már -egitett a kormány, az államvasutak n*agg' niparkjamik megfelelő szaporításával. Lí. A kivándorlás nagyarányú terjedése iniiitt a bányákban a munkásuk szama megapadt. .'t. A több ízben előfordult sztrájkok miatt a bányák termelése szintén usokként. 1. A Magvai országon üzemben tartott bányák elégtelen száma. h A szén áremelkedésének okai: I. A bánj ák kartelljei. *J. A munkabérek emelkedése. Kz abnormális, tarthatatlan viszonyok megszüntetésére a jövőben mi a követkenő intézkedéseket tartanok alkalmasaknak. A magyar bányákból, darára annak, hogv ugj is a belarükaégletel sem képesek teljesen fedezni, igen nagy nieuiij'iségii szenet visznek ki Ausztriába. Akkor is, mikor az ország úgyszólván teljesen szén nélkül állt. a tolunk nem messze eső lírukki vonalon utazok szinte fájdalmas szivvel láthatták a tatai magyar szénuol megrakott vonatok egész sorát. Pécs leié kivándorolni. Hat mindenekelőtt ezt kell megszUntet.ni. Kz a megszüntetés pedig nagyon "gv szerű. Adjon ki a kormány rendeletet, mely szemit csakis annyi szén boosátható ki a magyar háta-, ron. amennyi he is jött. A bányáknál levő tel-1 vevő vasútállomásokat naponta utasítsa, hogy

1 hány külföldre címzett u aggourakomány mén vehető tel. A tengeri szén-kivitelt egyáltalán' tiitsa be. A magyar vasutak szénszükséglelét lehetőiéi; hazai bányákból szerezze be. De ha az orszagban csak legkisebb mértékben is szenhiány •apasztalható, a banyák szénszálulási kötelezettségét bizonyos időre függessze lel, vagy korlátozza • az államvasút zzénszűkségletét küllői.Ii, ha ez máskép nem lehetséges tengeren behozandó (mint a közel múltban tettek, talán angol) szénnel fedezze. Magyarországon rengeteg sok a még kihasználatlan vizierö. A főldmivelési minisztérium vízrajzi osztályának 1902. évi kimutatása szerint összesen mintegy L' millió lóerő. Ebből mintegy 100.000 lóerő van lefoglalva, sót ez is csak kis részben vall kihasználva, az is legnagyobbrészt <sak jelentéktelen kis as dm ok, fűrészek, zúzok hajtására. Ha ennek csak tele volna ténv leg el-' használva, csak évi 3(X) napon át 1(1 órai napihasznalattal is, évenkint mintegy 7*> millió mé-! tormássá szénnel kellene kevesebb, ezenkívül pedig még a nap IJ órájában világítási célokra állana rendelkezésűnkre ingyen e rengeteg energia ! Terjesszen erre vonatkozólag a kormány a képviselőház elé egy beruházási törvényjavaslatot, mely szerint ezt a kihasználatlan országos nagv kincset akár közvetlen, akar közvetve I elektromos erőátvitellel az iparvállalatok, s a' vasutak legalább egy iészének erőszükséglete tedezésére felhasználják. A szénszükségletet csök-' kenti ezzel, a inagy I gyárak és ínunkasok ezreinek ad keresetet, és e mellett saját magának is hasznot csinál, mert az eladandó energiáért szép összeg marad az állam zsebében is. dacára annak, hogy az iparvállalatok ilvei,tormán olcsó munkaerőhöz jutnak. Sőt épp ezáltal azok létesítését is támogathatja, i hazai ipart fellendítheti,mert bármely iparvállalat sobvenciól helyett is sok esetben bizony talán még szívesebben is veszi a gyáfS üzemben tartásához szükséges ingyenes vagy nagyon olcsó energiát. De szükséges ii vizierök kihasználása már azért i». mert az ország már most sem képes teljes szénszükségletét fedezni. A fejlődő ipar pedig a szénszükségletet, ha más erő nem áll rendelkezésre csak növeli. Cseberből Vederbe esünk tehát, sőt még rosszabb helyzetet teremtünk a jelenleginél az iparfejlesztéssel, ha megfelelő víziét örül nem gondoskodunk. Mert még eddig iparcikkeket kellett a külföldről behoznunk, az ipar hiánya miatt, a jövőben pedig, ha meg lesz az iparunk, nem lesz hajtóerőnk, nem lesz elég szén, s a gyárak a munkások eznivel ott állnak majd kereset nélkül. Rettenetes erre még csak gondolni i»! Kzi a bajt pedig csak így lehet megelőzni. • megakadályozni. Végül kutattassa tel a kormány kiküldendő szakemberekkel az országban levő azon helyeket, amelyekben szén található, i azokon a bányát lehető legrövidebb idő alatt saját üzemében nyittassa illeg. Iparkodjék továbbá a mát meglevő bányákat megszerezni, s ha ez sikerül, azokat a bányákat, bővíttesse ki, I a széntermelést lehetőleg (okozza. Ne arra törekedjék, hogy — mint a jelenlegi bányatársaságok teszik rengeteg haszna legyen azokból, hanem a haszonnak legalább feleslegét juttassa a bányák munkásainak, s ezzel megszüntetheti azok kivándorlását is. sot ujabb munkásokat is kellő szambán találni fog. Végül Amerikában ig<oi sok oly munkás él nyomorban, aki szívesen hazajönne, de nincs meg az ehhez szükséges tlt ikölt sége. Kedczzo ezek hazajövetelének költségét az állam. Segítse elő ezzel azt, hogy azok itteni társaiknak elmondhassák, hogy künn az újvilágban sem minden arany ám ami fénylik, s akkor ezek nem ülnek fel aa izgatóknak, l nem vándorolnak világgá. Mert erőszakkal senkit sem lehet, itthon tartani, de ha telvilágositják arról, hogy künn sem repülnek a süli galambok a levegőben, ugv itthon maiad. s ha ezeket az intézkedéseket a kormány életbelépteti, a szén feltűnő drágasága is okvetlen csökkenni b>g minden <'gyéb erőszakos intézkedés nélkül, önmagának padig • hazai ipar megteremtésével, a magyar munkások keresethez juttatásával, a kivándorlás csökkentesével, H Szén hiány és ezzel együtt az országi.ak a külföldre való utaltságának megszűntetésével olj maradandó emléket állíthat, mely az idők vegei- megmarad. . ,,, ., Baukovdc Alfréd. Hova menjünk nyaralni. oly időszak előtt állunk, melynek beállta előtt ugy a szenvedő, valamint az üdülésre vágyó emberiséget ama fontos és lényeges kérdés foglalkoztatja, hogy .hova menjünk nyaralni- . . a I >. alatt a legsűrűbben sorakoztak a számok. Bánata uéini összefüggésben lehetett Deáa elmaradása • •- az i•--/!•.HIO)t szánig nagysága kozott. Hogv Dean last cg, azt sejtették. - Felgyógvul . . . Vén osont, állja a szút ... — Inoiid ittak barátai es utak a felgyőgyuláaára . . . Bs másnap reggel, amint próbára mentek, a színpadra vezető vázaonajUta, egy kis fekete vonallal körített cédula adta unitokra, bogy Deáa Pal a szinllás köristaia ma reggel meghalt • . . A piol lottan folyt, Az ügyelő ia ktaykáa dirigált s a s/.iiiészeú komoran bámultak egymás S reá lak De előadást muszáj tartani. A követelő, a nagyfejű szörnyeteg, a közönség nem 'gen vesz tlldülllasl egy harmadrendű komédiás tragédiájától. Próba után. elhatározták egymás között • barátok, hogv elmennek a lakására: legalább holtan lássák viszont. Hanem szinte fájdalmas iróniával jé'ttek annak tudatára, hogy nem tudjak lm! lakik. Kávéház, vendéglő, színház— e három belv volt, hol mint otthonában találhatták. E helyen mint in ii vész, közkedvelt, örökvídám bohém szerepelt, ezeken kiviil esak sas bei volt. Köeöaeogse, gonddal, nvoinoirai küsködó ember, ki görnyedve vontatja az élet igáját. Ks ezekkel ugyan ki törődik '.' Örök mosoly, hangos jókedv kell az embernek, Napfény, hová húzódhatunk s melegíthetjük árnyékban megdermedi tagjainkat ... A morő/Iis, őrökké olihaját siiató lelkeket kerüljük, As ilyen önaorsnnkat juttatja eszünkbe, melyre borzongva gondolunk a magányban és elveszi életkedvünket. Csak maradjon mélységében a rideg való. Al elet oly rövid - l a sokaság élni vágyik . . . K/l a rossz, de igaz életfilozófiát tudta Detfn. Nem egys/er nevetett magában, a kényein keress, tűi s hangos monológokkal, éleekkel ütötte el a keserűség.-t. Aztán az emberek előtt CSlIlogtSttS a k ül szint, mely esak ügyesen futtatott talmi zománea volt nyomorúságos eletének. Vajha lekopii; ! . . . Ks lekopott. A halál könyörületes, de nem udvarias ahhoz, hogv aldozatjára valami izép lepett bontson es önköltségén csendesen eltemettesse. Nem. A halai csak a lelket rabolja el, a testet ott hagyja, hadd rágódjon előbb a kivane-i kör.veleineiiv, azután következnek a férgek. Elvégre mindegy . . . Nos, a kollegák nem találták a jó Deáa lakását, végre is a nyilvántartáshoz folyamodtak. S a rettenetes, mindenttudo nyilvántartás révén megtalál tata. Valami istentől elhagyatott külvárosi helyen lakolt. A barátok közül nyolcan vállalkoztak elmenni | mire odajutottak vnllia, egyen kiviil, mind elmaradtak. fzláayi a kellékes referált a/.taii másnap a Iái gata'sről, a ..Nagy iieé"-ben. Mondta, bog) a testet a rendőrség vitte el a bullakoosia. Aztán | mondta, hogy talált a mindössze három méter négyszőgnyi saobábaa egy csontra lesovánvialotl beteg asszonvt es kél éhes, roligvos gverekel, kik ssi vet tépő esd eke léssel kértek kenyeret. Deáa Pál I tehát ig» viaskodott ebbbeii a rettenetes körben. A közkedvelt orökv idáni bohém, akt éleiében oly sokat megnevettetett — ily helyen küzdött a halállal, a nyomor e rémes tanyáján . . . Es inig odakünn, messze a nagy város élveteg zajában, ujuligva rohant tova az élet, ii tehetetlenül, segítség, barát nélkül, üvegeoodő széniekkel bámulta kéteágbesaatl nyomorúságos környezőiét. — Pedig soha nem panaszkodott mondta a kellékes. - Sóhaj nélkül járta az élet golgotáját, inert büszke, önérzetes lelke nem engedte, hogy Sorsától beszéljen. A kellékes valami melankolikus, szomorú hangon tovább beszélt ... A többiek már nem hallgattak Némán, sápadtan bámultak maguk jelé, mintha képzeletükben, a hideg, szürke levegőién, a nagy, közös vég fagyos réme surrant volna at . . .