Pápai Lapok. 33. évfolyam, 1906

1906-08-19

• "> i "'I a n v » .. á r „ M p. Szerkesztosé

K és k:ad.jr.uatal <;.,!.

II.,.fg. <ivlila |.a|.irlri.|PKk->'<li'.so, K'.-tAr Hir.N-tf.ekel ,.gy..

t

„

:g ,

y

..

r

i„t lel

vesz „ kiaV.liiv

.itnl. Állítsunk fel népkonyhát! \ árosunkban a megélhetési viszonyok egyre rosszabbodnak. Ennek legfőbb "|<át abban kell keresnünk, hogy az élelmiszerek egyre m.io;áhhál'ii|«»vzni'k. !-[i|i ezen rendkivÜlL'drágaság miatt aztán egyre több. családban kénytelen a nö is kenyérkeresel után nézni, illetve abban a esaládfentartónak segíteni. Ks városunkban meg is van rá a mód, hogy ezt a szegény asszonyok megtegyék. A ji'i. becsületes munkásnőket keresik a dohány* és szövőgyárban, sőt éppen mivel ezen gyárak nagyrészt elvonják a napszámos asszonyokat, hat mosónőket, takarítónőket, cselédeket stb. a magáucsaládok is nehezen kapnak. Igen .mi. de ha otthon nem inar.nl senki, ki főz akkor a munkájukbúi láradtan hazatérőknek? Ha vendéglőbe mennek hál nincs köszönet az egész munkában, meri nem győznek annyit keresni ketten M'in a mennyit oda kell fizetni: Bzérl aztán az asszony vagy kénytelen otthon maradni, vagy ha elmegy, a öé-li szünet alatt csak kutyafuttában in.! valamit családjának össze kotyvasztani. Ugyan 'A JrK ioL *W XLS Az orosz rémnapokból. (Egy szemtanú e Meszelése után) - A ..I' Á a i I. a P .> k" >• r e .1 .• t i t Á R ,• ,i j a. — lila Cserno Erno. A Kent tudottak -uja halmán. Lebegjen l.éke dicssiigsrsl . . . Pata, József. Mar zárták az irodát, nií-1->n kiinti bangOl •z.,váltás hallatszott. — Nem l.-het . . . Takarodjék . . . Kérem •le niiir nem tokot bejönni . . . Takarodjék ! .. . Megnéztem, ugyan kivel gorombáskodik ez i mi Júliusunk i! — Egy megtört, ráncos, barna tr.'i öreg zsi.li) vult. — Arcáról levitt a nyomor •s s,.k szenvedés, b'iiházata kopott, porOS Volt. tlögötte rongyos tarka kendőben egy asszony — a (elesége - karján csecsemővel. — Indulni ikartak. de a térti meglátva engem, ohaldensi lyelven k.isziintiitt. Majd németöl tolytattá: — fJraaa! En idegen vagyok, szegény és taaátlan. Ne naz etmagadtéll Nem kérek pénzt, /.állás.,d sem veszem Igénybe, csak egy karapás tenyeret és egy ital vizet adj ezeknek, nem suk. Isten is iM..tr-',l,l élte l . . . BARÓDí GEZA. A szettresstésert felelfii la->tiitsjd«nast GOLDBEI1G GYULA igy van. a mikor este a napi munkától ni; kimerülve tor haza. - - l'.zi a kutyafu tában való főzési és evési aztán a csalií tagjai, főleg a fejlődő gyermekek sínyli meg. \ • -xi iik. csenevészek lesznek, B< a gyengébbek i < 1 előtt bele is puszto nak. Milyenjei esite ilyenkor szegényél nek egy-egy tányér jő husieves vag a ízletes főzelék egy+toabka hússal! E'edig a dolgon könnyű volna st gíteni. SzeAteljen ki i város alkálin; helyiséget, alkalmazzon egy-két szakáéi ttot, állitsoii fel né)! onyhát, ugy mii ez más hasonló kaliberű városokban mtt megvan. Mert ha itl I ;

z.-i a város, sa elkészíteti ételeket önköltségen adja e a szegény muuká&nép családostul od fog járni étkezni, tnerl akkor ueki ti étkezés semmivel sem kerül többe, mit ha otthon főzne, tekintve azt, hogy város ily népkonyhában több száz emb< számára főzvén, mi; lo.nl nagyban vási rolhai be. s az aütulinazotl *zemólyz< bérét már itt nrejf tK irithatja: Rogy pedig csakugyan olcsó péi z<'-rt jót kapjon iu a szegény ember, a alkalmazottak ellenőrzésére kérje fel város, mint e téren leginkább szakért* Bizalmatlanul néztem RÁJUK. — bogy liei idok, azt NEM TUDTAM raoudani s viszont AZ. ir< dália sem I «atliattsm be őket — ki tudj kicsodák í A férfi megértette kétkwlésemet. — Tudom, bogy gyanakszik, csalóknak ve le megnyugtatom. - S batyujából kibnaott eg lergantenlapot, átadta nekem. A varsói egyetei írvosi oklevele volt — Öéwija GHit nevére szól Meglepve néztem iz idegenre, — 6 tompa •sak annyit mondott: ,b>n vagyok" . . . Behívtam őket. Étek, italt tétettem eléjtü un moat ->k néztek gyanakodva rám. Megél ettem! S csak miután meggyőatem, bogy • •tel a rituális követelményeknek megtelel, fogta íuz/.ú. Megmosdottak, - jóllaktak - - I tét mádkozni kezdett . . . Aid meg Uram • ká unt, feleségét, gyermekeit . . . Majd könyeav 'urdui! t.'hin. — Igen Uram! VoH idő, mikor *'-u is há tantba fogadtam it szenvedőt, a bujdosót . . Kérdésemre, bogy bova valók, a térti w.vi len .sak ennyit szólt : — Bialostokiak vagynnk. K -z... megmagyarázott mindent, — E név elég — szóltam én hozzájuk, KI.-.li/.-t.--...lt .'-s liir,l,.t.'.si dijak a lap ki:i'l.'.!iivataliili..z lap ára: eu'.'.sz érte l'J kar., iV'levr» I! It.. tii'.';.'cl"Vi.' .!.^ iit-ter aoroakínl M IRMm -- Kjrxva szám Éra HO üiiér. két, az egyes polgárok nejeit. Hazafias hölgyvilágunk már -ok nemes lettre vállalkozott, vállalkozni fog ezúttal az ellenőrzés szerepére is. Hi-z naponként egymást felváltva, alig kerttbie egy és ugyanazon nőre2—-> hónaponkínl l>szer a sor. Tehát egy évben talán 4 napol t.'.lte||e el ;l lléj ikollV llá hall éllel H ilZessel. EIzt pedig, ha felkérik, elvállalja bárki Különösen télen járna nagy előnv* nyel a szegény népre az ilyen népki ínyha. Most ugyanis reggel, ha a esaládl'entarii'ik elmennek h tzulról, a gyermekekel elküldik óvodába, vagy az iskolába. 1 Itt .jé meleg szobában vannak délig. I.)e délben, mikor hazajönnek — senki sem lévén otthon, — bizony hideg lakás fogadja szegénykéket! Hány gyermek lesz ez esetben a meghűlésből eredő betegségnek áldozatul Ha az.>iihan népkonyha van, az iskolából kyövő gyermekek nem mennek haza. hanem egyenesen a u$piYtmyTia1>a. OtCju meleg .szobában, ellöttik az idői délig, amikor szüleikkel megebédelhetnek, a "ii mára.Ihatnak, míg ujra eljön az iskolába menés ideje. Ugyanígy tehetnek est,-. bog*/ a legkeményebb *zi\ü ember is köiryekre fakadjon, látván nyomoruságtokat. — Oh, kedves barátom! Ön bizonvára csak a lapuKO"*! értesült az ott torfo-utearol. - >ak aaokbó] alkut magának képet. De Sn végig rettegtem azt az örökkévalóságnak út-/., véres nap.it ! Láttam, mint szúrták le a kedveseimet éa barátaimat, mint vágtak le az ártatlan gyermekeket szüleik láttára és mint locscsaut ki agyuk, uh iszonyú látvány volt, de még undokabb dolgok is történtek. A véres kézit huligánok még a születendő magzatnak sem kegyelmeztek. Est mind végig kellett élnem a hogy itt vagyok uh. ez a te es.i.

lad Örökkévaló istenünk! A nő -in. a férfi fejét tenyerébe hajtva, tástilt hangún odaszólt a nőhöz: — Oh, te boldog vagy, fájdalmadat könyeid.lel enyhíted, de én ... én mar nem tudok airni. Nem jön k.inv a SSemeimbe, pedig ugy ^írhatnám . . . Csak a szivem taj. Hirtelen mélyaégea oeend lett a saobábán. Az asszony RJl«fiHcanklott airásából, a fern szakadoava sóhajtott. — íjra csend. Majd lassan vontatva kezdte isméi beszédét az üreg ('.-vija. — Huszonnyok) >'-\>\ bogy megnősültem. Kn lengyel származású vagyuk : az egyetemet Varsóban végeztem. — Hőm bialistoki leány lé*