Pápai Lapok. 33. évfolyam, 1906

1906-07-15

meg egyszer a aevecser ukki vicinális vasútról. Az igen tisztelt szerkesztő ur engedőiméből még- egyszer legyen szabad foglalkoznom ezzel a vasúttal, különöset] reflektálva a mull heti vezércikkre. *j Mindabban, amit a imili heti vezércikkben a cikkíró ur elmond, nagyon sok az igazság. Főleg igazság az. fagy nálunk nincs vállalkozási szellem, nincs meg az az élénkség sem az ipari, sem a kereskedelmi forgalomban, mely a város fejlődésére, virágzóvá tételére, polgárai jólétének emelésére volna nagy befolyással. Tény, hogy csak beverő > kék vannak, melyek improdttktivqk abban az irányban, hogv a város öszszeségének javára szolgáljanak. Tény, hogy a város ipara, kereskedelme nem fejlődött, nem élénkült, sől hanyatlott I'" ez netii a már meglevő kél vicinális vasúinak eredménye és kifolyása, hanem tisztán a polgárok k'"<z>'"'iiyt' a közérdekű célok iránt. i. jobb bizonyítéka ennek a közönynek •i Készséggel adun* torét a közérdekű tígy minél bővebb ismertetésére 6s megvitatására. S/.ik. jíem, nem halok meg addig. . . /ff?,"?, nein ha,'ck mec addig, j'ig egyszer, ulofára. Viharzó szer.vedé.'ylye! J{alálos őieléssei Szivemhez r.em szoriiiak. j^enj, nem ha.'ck meg addig, Jilig nem súgom füledbe : Szerei te lek, te édes, Je ve;dl minden álmom, jiz élelem ie voltát! jlzián elhallgat ajkam. Szemem vegkéD bezáru' ZS hosszú éj borul rám, J)e éjből, sirsöléiből feltűr hozzád szerelmem S sz:vedben örök dalként Zer.c ve asz 'izma:om Szereltelek, ie édes. Je voltai minden álmom, fiz é'eiem te voltál! Endródi Sándor az. hogy a polgárság uagy zöme vagyc n<is. jólétl>en él és a város maga mégi szegény. Ez a közöny az. amely reá fekszik súlyos teherkén! minden intéz menyre, melyek hivatva volnának .Uta lános jólétei teremteni, ipart, kereske delmel föllenditeni - virágzóvá tenni Mi megforditjnk azt a tételt, hogi \ vicinálisuk nein hoztak volna hasznot gyarapodást a várfctiak. De igenis hoz lak. BŐI ezek nélkül a vicinálisok néiktl még a ma meglth kereskedelmi éj ipari forgalmunk sein volna meg é ugyszólván kihalt volna ez a város melyben semmi élei nem lüktetne. Igaz, hogy a vi'-in.ilis vasutak neu cincitek a város jlJétét, de a vasttl eit nck nem "ka. itferl polgáraink ncn igyekeznek kihasználni a vasutak eló" aycit és nem csináltuk forgalmat, Ai; :iak sem a vasul wv "ka. hogy a űflgj gabonakereskedők megapadtak. Bzl rési tel) a hoSSZU Moll át pangó é> sulyo! ieözgazdasági vi zoüyok okozták, rész H-n pedig egyik főoka, hogy termelt gazdáink Pápa és vidékéről szívesebbet idják «'l a gabonái idegen kereskedők M-k. mini a helybelieknek, abban a hit \/ s^.í_ _ Illa Longny A. István. I tol jura tálaik. 1/.'a.v . . . Ctmlásan -/>•)>.sejtelmes tavasz alk ínyal ka ég, a/, ibolya blia- színében játszott • körvoalatt aianv-ténynycl hintek be a bocsásd nap snarai. Lant a lak, bokrok virágzó lomttjai között Hatos szeli/; zsongott ••- ismeretlen madárkák lány anmiuiaba olvadd dalia, fejezték be féscekraki lankájukat. Ketten voltak a kertben. Egy egészen fiatat, zeke hajó, elegáns termetű, karcsú asszony és egj U évéének lat-zö, nagy naju, csinos areti férfi. A/ asszony nem voll Sanyira -/ép, de egé».z ínyén valami rendkívüli előkelőség, bs'j ömlött véig fejének klasssikns formája, büszke tartása, a igssebb mik kézül i- kiemelte. Szép kék szemét OSSZU, keskeny szennád • árnyalta, ine.y kedvei ajt adott arcának. Kgy az 111 fiilé bajl.i lombos platán Iá alatt iiek egy padea. Az asszon) mélázva, melaeehoaval figyelte a mellette uló férfi lázas, szerelmes eszedjet, keskeny élet-pidM ajka nyitva volt « ttni lehetett, mily kéjes, umhú VSgygys] IZÍVJa be lava-zi levegő éltető balzsamos 1.

1a1.1t. A térti haik, resakető hangon beszélt Jefolyélicn. hogy jobb ári kapnak, vagy ta1 in ni;is okokból. Mindenütt a világon, ahol abban igyekeznek, hogy valamely várost vasúti gócponttá tegyenek, akár vicinálisok utján is. azok a városok a gyors fejlődésnek olyan baladványál mutatják ki. mely ellenkezik minden matematikai számítással. Hogy messze ne menjünk: ott van Győr, Szombathely, sől még Kis-Cell i-s. mely éppen a mi orrunk elől kaparintotta ''| az egyik vasutat, oly élénk kereskedelmi és ipari emporiumokká [fejlődtek a vasutak által, hogy polgáraiknak nemcsak megélhetési viszonyait, jólété! biztosították egyénenként, de a közvagyon oáodásra is rendkívüli befolyás! gyakoroltak. Ezért a város jól felfogott érdekében, mindenkinek, aki szivén viseli városunk jövőjét, haladását, kívánnia kell. hogy minél több vasul épüljön ki Kn a pápa—devecser—ukki vicinális vasul kiépítésé! nagyot) fontosnak tartom Pápa jövó fejlődésére, amidőn egy egész nagy vidékei hoz közelebb konyán, mintha egy novellát regélne el, valami szegény szerelmes lovag btís történetét. — Utoljára vagyunk együtt. A jelen, fajdalom, gy iis szárnyak m boai > magéval azt a pereet, mely két Összeforrt lelket, talán az Örök átszakadásra kényszerit . • , IIennem kell. A rideg, kér* ieibetetlen kötelesség, a muszáj vi-./a k-nyszei It a nagyvárosi elet lármáz, sstboagé forgatagaink. Kiválunk; < mist utobd találkozásunk édes, -z — ue.111 perceiben, vallomást teszeK — lidtar.uu lelkem, szivem világát. Egy pillanatra elhallgatott. Tekintete révedezve kalandozott a mozdulatlanul ül i asszony szép, -apadt arcán, karcsú termetén, melynek minden uhumét ingerlő, kacér vonásokban tüntette elő a ti .1 - aiu.o elegáns tavaszi ruha. Aztán folytatta . . . -- Miat toldunk a véghetetlen űrben, Ugy bolyongtam eddig világomban. Szivem, mint őszi napkor a mező; kopár, üres, elhagyatott volt ás lelkemből hiányzott a Int, a rajozgáa . . Az elhagyatottság keserű érzete lassan megtörte akaraterőmet, tettvágyamat 1 össsesitsta még az ihletet is beanem. Oly egyedül voltam. A létnek nem volt eéittem semmi be ose Basoakj voltam szoa emberekhez, kiktől az élet megvonja az iliuzíót 1 eszmények helyett a rideg valót adja, mely aztán