Pápai Lapok. 33. évfolyam, 1906

1906-04-15

• • J j • 1 • O l I in l ii 11 0 ii v ii s • F n H | Szerkesztőse^ és kiadóhivatal QoldbeffJ Uvula papirkeretketiéae, l-.t.'r "j:!ik szál Tavas/ idejével összeesik a félti ráadás Ünnepe. Mikor a termeszei mes ujhódik és lerázza magáról az üsszesz* liti'i béklyókat, melyek fogva tartottat rabságba verték, bogy ne tárhassa b szépségeit, kincseit, örömeit, akkor ya a feltámadás ünnepe is. Mikor életre kel minden, mikor rüg fakad a fákon, virágillattal írsz terhes tavaszi balzsamos levegő; mikor nyiizsg élei támad a levegőégben, lenn a földöt és tele lesz a sziv gyönyörrel, a lóle óiles vágyakkal; mikor lágyan ringt csak most fakadl falevelek rejtelmes de édes susogással beszélnek a hosszi és mély álom után való boldog ébrt désről, akkui- van a feltámadás ünnepi Feltámadás! Boldogitó tudat. Embe lelkének soha meg nom szűnő vágyi reménye. Boldogitó tudat egy jobb lét hoz való bizakodásban, vágy a szabat ság után és remény az örökéletbet Feltámadunk! Hiszen ez nem puszi szó. nemcsak Int. nemcsak dogma. E az emberiség éltető igéje, mely évez redekre szól, hogy küzdjön, hogy hízzon hogy ni' vessze »•! reménységéi soha i jövő életben, egy szebb, egy jobb jövőben A JZK ÄTk k

O An feliámadunk ! Jj harangszó /jccyer s völgye; J(irdetön bejárja: föltámadás széni ünnepe Virradt a világra. £z a nap a mi hajnalunk.: feltámadunk. j)erengjen az öröm pirja jif;nden borús arcon S az ajkakon hálaadó Zsolozsma /akadjon. £z a nap a mi hajnalunk: feltámadunk.' öröklétünk bizonysága. Jfitünk, reménységünk ; Vigasza a földi létnek Véle s benne élünk.. £z a nap a m: hajnalunk: feltámadunk ! Az Eszmegyőz, az Ige valóvá válik. Az Eszme utal tör magának, hogy szeretetben egyesítse a népeket, Az Ige hatalmas szózatával betölti a lelkeket hogy no essenek kétségbe a földi nyomorúságok közepette. Meri emberek vagyunk, kicsinyek, porszemek. Torzsalkodók, gőgösek és bűnben fogantatva. De gyarlók is, akiknek elégegy gyönge szélfuvalom, hogy ii)*'os(«iiiinisitscii. Ks akkur érezzük, In>gy semmik sem vagyunk, letörik a mi fcorónánk ékessége, büszkeségünk és -zük ségünk van a szeretetre, hogy egymás) támogassuk, szükségünk vau arra a hitre, hogy feltámadunk! Mintha a nemzetnek, a sokai szettvédett hazának sorsai látnók e képben, Sokszor \nlt n,ár hogy a nemzetei letiporták, jogai! elkobozták, *"» t magái rabságba vetették; sokszor volt már hogy a haza veszendőben volt és liii sem volt, reménv j*em volt* boicv u éleire lehessen támasztani. Elveszettnek látszott minden. 1 JsÜggedteti állott a magvai, veszve látván mindenét. De jötl a feltámadás. Mim a természet megújhodásakor, lerázta a bilincséi a nemzet magáról és uj életre k<!t a haza. £öriön, bitó, kereszt, sirok J(iába, hiába I yyoz az igaz Jge, Sszme, Van 'eltám adás a. Sz a nap a mi hajnalunk: fc/iámadunk ! . . . J{égi fényén, boldogságán Sir e nemzet, haza, j)e a biztos feltámadás Xeguen a vigasza. £ijö még a mi hajnalunk: feltámadunk..' Tuba Károly. LáV£eLXl elnicii:. (EC-j.="c*.i ti.rtcjs.eT..) — A .1' n |. ii i I. ii |. a k" erődet! I á t S á j n. — lila . Kürthy Emil. Major <i\tni.a ugy megtanulta a könyvkötők lemet metteraégét, ni»gy Beiler uram keséből tt (erőitek ki olyan remek elsevirköteeek, mint at ivéből Ainibor Irl-zabailiilt, OSSk annyil mondott nki uz öreg: — Ma inosi Hain eriggy Pestre <ht meg* ....•-iilik a kompaktotokat. Mftvéssuek aésik, aem nes terest bérnek. Beerest piat, meg I ső letet. Sokszor feszitették keresztre, sok tzenvedésen meni mar át és vivta ha* áltusáját a nemzet, '!<• éli benne a renény, a hit, a boldogitó tudat, hogy esz még húsvétja, lesz még feltámadás. lm' a húsvét iiniit'|>ét üljük, a fel" ámadás ünnepét, tavasznak, szabadságiák idején, lm' bekövetkezeti a nemzet iiisvótja is annyi szenvedés után. Talán ifin volt még a feltámadás ünnepének lagyobb jelentősége a nemzet életében, nini a mostani húsvétnak, amikor bol* lógnak «'s szabadnak érezheti megint nagál a nemzet. Nemcsak a hitvallásnak ünnepe ma i húsvét, de nemzeti ünnep is. Legyenek áldottak a/.uk. akik elve* tették a nemzetei e húsvétjához és hogy ••lkunk minden Örömével és szivünk ídes gyönyörével köszönthetjük a felámadást. Es ez Orömöl ne is zavarja IIK'O-oiinni. Forrjunk össze, legyünk egygyó niml, akik iuug',\ ai'ok uak valljuiv mai'iink it. hogy a feltámad) szabad haza irökéletü legyen. Legyünk egygyé, tanúink összo. hogy ezt a nemzetei ne te•élhessék tneginl a szenvedések Gol"othájáuak útjára. Soha többéi Gyurka megfogad t a n mestere tanáewít, Qssceteedt« kie-i cőkmőkjál elfért a botjára fusótl >a I \ ni an . (sebre dugta a k. ve- |..ti/i . —krjt'l é-t igy uttbagyta Torookőt, mini Stent Pál az oláhokat. A tautet in ni éltek, nem volt aki vitess* ártsa, meri hál t Varjas M írton pékmester Mánia ein ssámitott. Igaa, liogy szerették egymást. Mát yerekkortik óta szerették egvmást. De t*pea esért ein in volt az olyan, mini a vUkfmlásbos lissoolő irtelen gynjtő tterelem. Gyurka olybá vetta Main. lintlia a testvérkéje lernte. Amikor a hasuk elüt. Iiala.lt, osak ugy telvalnil </.olt a sövényen a ka ittbeti gromlálgatő Marinak be: s — Isten áldjon Man. megyek Pestre. Pestre? kérdette Man ••- ijedtében sas elyetl t legttebh palántát tépte ki. — Oila bat ' Sietek inert biz inéf; lekésem vonatról • • • majd küldök levelesőlapot, képeset I Kz volt az egétt buotutái Pütyötéasvt ment tuabb. < iriilt, hogy világot láthat, saereaesét próbálhat. Mari búit t veteményét agy szélese és sírva ikailt. Mar nem látssotl a legény daratol lat alapja, nem kallatSSOtt OSifUin jntiak kopogása mikor a leanv felugrott és a tóvéayea kiitajolva, il'.i hangon kiáltótt utána : Nekem ugyan ne kügvj képet kártyát . a eltudtál menni, tartsd meg a kártyádat is De nagyon ssiiárd ám a lányok elhatni"7A*a'. uír i követkeső perében befutott a konyhába is tsahtdástől libegő hsngna kijelentette!