Pápai Lapok. 32. évfolyam, 1905

1905-08-06

M *• a ,i »• I i> i k ni i II .1 t ii v n í j r u a | Szerkesztőség • JAksi-Utofl '.ir.'.t -/ám. » Kiadóhivatal: i ;..l.|l., íjr IÍMIIH ps| Irkerihlltedése, K"-t Hirdetésekéi egyezség szerint felvess s lüsdéhivati A magyar iparról es egyébről. IrT.i Bauer Antal Aliir ji'lli'in/i valami jol>uan magyar ipar nívóját. \<<\<-is vidék<n liiinl az. ln'o\ jiiliu> • nuc/iisztn hÓllapiilvliall. I. i. ;llMl;i«i ó» i •sV-ph-sí lile, alatt, niai'liH'iii iiiiiiili-iiiioiiiii épitki'^t' szünetel, mert a 111 t* • 11 iT»*-i-*-t< t»11 nyomó része elszegődik aratónak, s» kőmttves, se ács, asztalos vagy egyél mesterember nem kapható, de még \ falu vagy kisebb város kovácsa, bog nárja. szabója és csizmadiája is elmegy aratni, Akinek sürgős építkezése vaii vagy egyéb mesteremberek által vég zendő munkája, az igyekezzék ezl mó: az aratás idejének beállta előtl elvégez telni, különben várhal a nyár végéig mig az aratási ós cséplési tnunkáiatol befejeződtek, néha még késő őszig i< a krumpli és kukoricaszedés utánig éi még szerencsés lehet az építkező, hi az összes mezőgazdasági rnuukálatol befejezése után építkezésre még kedvezi időjárás van. meri különben kénytelei azi a tavaszig elhalasztani, ugy bog] nálunk vidéken legjobb esetbeu csal 4—5 hónapig foglalkozik a mesterembei igazán mesterségével, az évnek hátra TÁRCA" Jfa a mező . . . J(a a mező nyíló virága Sápadva, némán földre hullt: J{í gondolna könyezve rája ? X. kérdené: Ifinek virult? £ohó volt: másra vesztegette Xellcét: a drága illatot; JJz őszi szél átsirf /etette S elsápadott, elhervadott. 3(a a költő virágos élte Sötét sir éjjébe merült, JYem kérdik, könyet ejtve érte: J(inek dalolt. Kiért hevült? £ohó volt: rnásra szórta kincsét, jjalán éledt ezer kebel S egy társa volt csupán: az Ínség, Jfönyezve az temette el. Osváth Kálmán. Feleloa szerkesztő. KÖRMENDY BEL A. A levő részéi vagy mezőgazdasági munka' lain|<kal. vagy pedig semmittevéssé] többnyire korcsmározással tölti el, A legszorgosabb munkaidőbe esnek rmég a nagyszámm egyházi ünnepek [•Különösen a katholikusoknál, melyeket bizony a katholíkus egyház bivei, sajnos Itiililuiyiiv ki ii'i'sinákban dorbézolásra 1 és számtalan esetben késeléssel töltenek el, a helyett, hogy ha már a templomokba nem járnak — hasznos munkál végeznének ilyen napokon, meri ez [bűnnek a tekintetik vidéken. Az pedig VVÍS időktől fogva uzus. hogy i<">l• 1» iiltii töltenek mesterembereink mezi igázd a ^;íoi munkálatok elvégzésével ós Igy még kevesebb idJS jut tamili mesterségükre, dacára azonban mindennek, még sem jui elegendő munkáserei a mezőgazdáknak sem, vágj csakis horiliilis munkabérek mellett, mert ha semmihez sem értenek munkásaink, követelni mégis tudrhik. ezl megtanulták külföldi kollégáikból de sajnos egyebet csak nagy ritkán. Ezen bizonyára abnormis állapotoknak, hogy t. i. mesterembereink tulnyomó része inkább mezőgazdasággal foglalkozik, szomorú közgazdasági és bizonytalan politikai viszonyaink az — A .Pápai Lapok* eredeti t A r t á J a. — In i Huba. A féq a bintMzékben ül elgondolkozva; iii't'oen néz maga elé. A no ii pamlag párnájára borulva zokog, majd aaebkendöjével törülgetve a szemét, fölsóhajt : — Nincs aa Istennek kiállhatatlanabb teremtménye ,i férjeknél! A térj idegesen pödri a bajossá!: — (• eaek az asssonyok! A no oldalpillantást vetve férjére: — Még o áll az erdő Moll A térj lopva a feleségére néz : — Még ii dnasog! Ekkér t'fj és feleaég egysoáa felé fordulnak, ile amint tekintetük találkozik, zavartan fordítanak egymásnak hátat. A no asebkendőjét tépi, a férj Idegesen dobol ujjaival a s/,k karfáján, A no dacosan dobbant lábával! — Azért som engedek! A férj tettetett köaönynyel cigarettára gyújt és elkead újságot olvasni, A BŐ növekvő izgatottsággal figyeli térjenek minden moadulatát : — Kz a flegma megöl ! Kzt nem tartom ki tovább ! Kteftxetések és hirdetési dijak R lap IdadáiűvatsUlMS kiil<|el)<ir,l.. ip ára: estess évre I- kor*, félévre 8 k., nea'yeclévrs '» k okai. meri ezek folytán nálunk az általánoa pangás már oly állandó krízissé fejlődött, hogy az iparosok nem bíznak tartós foglalkoztatásukban, mely oly hosszura nyúljon és oly állan

dóv

á legyen, hogy ahbi»U--eMgol szerezhesse? nek saját ós családjuk fenntartására, hogy esetleg télen is, tűikor p. o. az építkezés köriili munkálatok szünetelnek, a többi évszak keresetéből megélhessenek; ennélfogva igyekszenek más módon az egész évre való megélhetést biztosítani, ezt pedig ugy vélik legkönnyebben elérhetni, ha aratási és cséplési munkál vállalnak, igy szerezvén be a téli fcenyérszükségletet. De hogy niih nagy kar háramlik ezen munkamegszakitásból, pld. ögy arra aki építtet, mint az épitővállaikozókra is. más foglalkozásokat nem is emlitvéu, azt osak mi vidékiek tudjuk, kiknek sajnos igen is gyakran van alkalmunk mindezt tapasztalhatni. De még magában népünkbeu is rejlik a hiba és csak ne szépítsük népszerűség hajhászásból a dolgot, hanem lássuk be azi is, hogy magyar emberből ritkán válik ÍUMZÍ jó mesterember vagy iparos; ha néhány hétig foglalkozik is mesterségével, gyorsan megunja azt. A tV'tj aa ojság mögül leai nejét : — Az Isten látott ilyen megátalkodott cremtest. A világért s.-m engednél Szórakozottan a szőnyegre veri a bantut. A nő felpattan helyéről, keresi a szavakat: — Hányszor mondjam még, hogy a hamut ie szórja a szőnyegre? Ott van a hamutartó iz Íróasztalán, esak a kezét kell utána kiuyujama. de még ahhoz is rast. — Azt tehetem a asőnyegemmel, ami nekem .•tszik! válaszol a térj. I ugy tesz. mintha az igfi gyulát a szőnyegre akarná dol >u i. A nő ijeilten tut hozzá s eltlljjll az éoo gvtitát : — Megbolondult ? Az tné^; nem -ikerült magánaki Lábait igymáson keraaztbs rakja. — Kár. hogy nem rakja lábait mindjárt iz asztal tatájára; — Tánc és illemtanárnő! — Szüksége volna még rá! — N'n-iio ! — Néha ugy viselkedik, mint egy V át Ott ryerek! Tudja jól, hogy engem az brittant, sak a/.ert is megteszi! Nem tudi'iu. mi öröme élhetik abban, hogy engem folyton botsán

teon« V.ZZál persze édes keveset törődik, ba éli a hOSSUSágba he lel letegszi 111