Pápai Lapok. 32. évfolyam, 1905
1905-08-06
ha nini'-, ünnepnap, csinál magána olyat és mái' egész természeténél fogv inkább vonzódik a mezői munkához melyre igazán reá is termett, min valami mesterséghez; népünkben meg van hál' Isten a földhöz való ragasz kiuliis. ami csakis dicséretre méltó, d ebből az következik, bogy majdneii minden mesterember, mihelyl csak ki megtakarított pénzecskéje van, rögtöi szert-/ egy kis földet vagy szőlőt, ewe aztán elbabrál, *»11 hagyván mesterségé mihelyt csak teheti, ha még oly szépet jövedelmezett is eladdig, ha aztát bekopogtat a nyomorúság, mert a föl decske vagy szőlő inkább időtöltés ó sok költségbe kerül, akkor fanyalodil ismét a mesterségére sezt csak „Lücken bttsser tt-nek tekinti ! Hogy ilyen elemekből soha sen lóg- igazi iparos osztály fejlődni, vagj esaki- keserű tapasztalatok es nag; csalódások után és hosszú idő múlva azt merem állítani; hisz eddig is nálunl az ig'nzi meSterembei"ek főleg hazául német és !"t ajkú lakosságából kerültél ki. a magyar ajkú vidékekről vaw mesteremberek igenis sokat foglalkoz nak politikával, tüntetésekkel, a kitai'tás és precíz munkát vajmi ritkán tapasz táljuk náluk : különben is lehetetlen hogy az iparos első minőségű munka tudjon kiállítani, ba az év legnagyobl részében min saját mesterségével fog lalkozik, mert lehetetlen, hogy igg valódi gyakorlottságra tehessen szer és azért fordul elő nálunk a sok ugy nevezeti ( ,fusí. , her''-muuka, „Pártoljuk a hazai ipart*, ezt ; jelszót hangoztatják. Könnyű ezt igj kimondani, 'ir mikor a külföldi sokká jobb minőségű es sokkul is olcsóbb A mi munkásaink egyben tündökölnél és ez a sztrájkolás, ebben alig akat párjuk, csakhogy nem gondolják meg hogy evvel nem a nagy urakat, a. kerülne ! — Igen, igenI Öofc nénibe kerülne. Kz. tö! Hogy én szenvednék, tus mellékes. — Tudom, hogj magét a kérdések anyás oldala sohasem érinti. Takarékosságról fogaim sincs, A nők általában badilábon állattak ásnám tannal, maga meg különösen. — persze es magának .« legjobb kibnvt hogy közös érdekeinkről ne kelljen eugem fel világosítania. Hányssor kérdeztem, lo'^v menni a jövedelme, hogj mennyit költhetütik) 1 Mindi azzal ütötte el .1 kérdést, hogy nem kell eg asszonynak mindent tudnia. Kár volt pedii hogy igv járt el, mert elvégre is nem vagyo én a legostobább asszony, — Sut ellellkez.il, lg, — Csak maradjunk a tárgynál; nem reflel tálok a bókjaira, melyek aa éretlen mii.un izére emlékestetnek: savanya is. keserű is, osa éppen lielll 'des . . . — Amilyen a modell, olyan a képi — Goromba. — Táne- es illem taoárnő, — Jól van. Kgyeliet se tud. esik gu n \ • dód n — Figyelmeztetem u széniokot, hogy eltét a tárgytól. — Un meg figyelmeztetem férjnramat, bog úgynevezett vagyonos osztályt, hanem az államot egyedül fenntartó középosztályt stijtják. amelyre ők is reá vaunak utalva; előbbenieket, a 20-ik század szégyenfoltja a hitbizományok, a kötött birtok vagy óriási vagyonúkban rejlő erős ellentálló .képességük védik, de ;i középosztálynak nincsenek a sorstól felállított védőbástyái, melyek mögé, mint a csiga a házába, ha veszedelmet érez, visszavonulhasson és ki másadja meg a sztrájkok árát mint a középosztály ! ? Ha akármilyen gyár, vagy egyéb vállalat munkásai sztrájkolnak, hogy ezáltal sorsukon javítsanak és többnyire rl is érik manapság céljukat, akkor ennek a bérjavitásnak költségeit nem a gyár \ iseli. hanem ama fogyasztó közönség, tehát a középosztály, amely eme gyár produktumaira reá van szorulva: mert vájjon ki ad több jövedelmet valamelyik tisztviselőnek, vagy más középosztályhoz tartozó egyénnek azért, mert pld. a légszeszgyár munkásainak bérfelemelése folytán drágább leii a légszesz-fogyasztás és igy megy ez tovább a végtelenségig, de ha valamikor az adófizető középosztály sokalja meg a dolgot, mi lesz akkor '• ! Hangzatos szólammá váli a magyar ipar fejlesztése és bizonyára minden hazali szive mélyéből kívánja ezt, csakhogy mindenekelőtt gyakorlott, fegyelmezett "- megbízható iparosmunkásokra vilii szükségünk, kik nem hallgatnak oly könnyen mindenféle lelketlen izmainkra és kik kevesebbel politizálnak i|e annál többel dolgoznak, akkor talán megéri jövő nemzedékünk még azt i-. hogv a magyar ember nemcsak mint ügye- kocsis és bátor lovas, 'le mini pontos és szakképzett mesterember is jó hírnévre tesz szeri a müveit külföldön. le- zavarj & R szónokot folytonos közbeszólásával, különben kénytelen lessek őt rendreutasítani, — Tudomásul vétetett. — Igaztalan az a vádja, hogy nem tudok a visaonyokkal számolni... — Bizony nem tud. — Férjnramat ezennel rendre utasítom. — Elnöki önkény, — Migleány voltam, minden ruhám Art ainál késsült, ma pedig saövetmaradékokat veszek > felkutatom a legolcsóbb isabónőt, hogv . . . — Például Zvviiliai kot. vagy Monaszterlyt, — Kérj uramtól a hássssbályok értelmében megvonom a szót. Az még sem járja... — Hogy aztán maga annál többet beszélhessen. Kz klotiir. Kzt én nem tűröm. Tiltakozom . . . — Kiüríttetem a termet A férj szétterpeszti lábait, nagyot nyújtózik, majd ,'isit. — Azt Méretném látni. A nő mérgesen dobbant a láb, val; nemébe könyök szöknek. — Hagyjon már méhos juti i. \ téij baltenyerével bet.'di a száját s jobbjával izélásrs biztatja ütőjét, — Leánykoromban ott voltam minden premieren, veriiivigc-on. telolvas.ison. hangversenyen, bálon; telmisZeZ.telll. |o\agoltlllll Stb. Sil.. Aoöri Hl- es iparkamara jelentése. A kamarai kerület P.KW. évi közgazdasági viszonyairól a győri kereskedelmi- és iparkamara előterjeszt,.ti,' jelentését a kereskedelemügyi miniszternek, amelyből az alábbiakat kösöljük: „.Ma midőn az egész világot a kereskedelmi egyezmények előnyeinek kihaunálása s a kereskedelmi és vámpolitika kedvező alakulásának esélyei lázasan foglalkostatják; — ma midőn a fogyasztási piacok tnegsserséas és biztositáM évekig tart/i véres bábornk forrását képeai s midőn a Momszédos államok összes gondjait a gazdasági erők össapontositása absorbeálta: nálunk egy j"l vagy roMzul kieszelt jelaaó elég* séges anyagot szolgáltat arra. hogy ügyet sem Vetve gazdasági ügyeitik rendezetlenségére - legvitálisabb érdekeink megóvására, tüskön-bokron ár kergetjük a jelszavak délibábos tündérképeit s nem tátink azt a mérhetetlen szakadékot, mely közgazdasági életünket elnyeléssel fenyegeti. Az a rövid ido. mely a mult évben a parlamenti munkásság részére (enmaradt i mely az állami beruházások rég sürgetett kérdését, több helyiérdekű vasul kiépítését, a Rábaszabályozó társulat viMonyainak rendelését s Olaszországgal való viszonyunk ideiglenes rendezését megoldotta, valamint a börvényeukivüli állapotnak véget vetett, a legékesebben szóló bizonyítékot nyújt arra nézve, hogy politikai pártjaink mindegyike mélyen érezte a tényleges alkotások kényszerítő szükségét. Vajha a jobb belátás i vésető állam* térfiaink bölcsessége mielőbb kivezetné hazánkat ebből az áldatlan helyzetből, mely minden vállalkoaási készséget csirájában elfojt i közgazda-ági boldogulásunk útját a kinos bizonytalanság labirintusába sülyesatL Dacárs e természetellenes állapotnak, dacára mnak. hogy a közgazdasági pangásnak évek lioss/.u sora óta tapasztalható sorvasztó hatása látható és érezhető nyomokai hagyott minden intézményünkön, i dacára a mult évi termés gyenge eredményének: mégis megelégedéssel konstatálhatjuk, bogy a lefolyt esztendő nem mutat visszaes.'-t a uemzeti vagyonosodás terén. Pedig a termes, mely közvagyonosodásunk tókméröje, nemcsak nem felelt meg annak a várakozásnak, melyet gazdáink a vetései, tavaszi buja állásánál fogva ahol tűztek, de a tartós szárazság folytán a gabonnnemüekben a közepesen alul maradt, a tengerinél, burgonyánál éa általában az »>-/.>•< tidiartiiányn •miieknél pedig oly silány eredményi mutatott, mely nemcsak e cikkek behozatalát tette szükségessé, de kot> Most még sajnáljs tőlem azt a néhány zsurt is. amit eddig adtam? Hol kezdjem hat a takarékoskodást ? Hol kezdje- Megmondom. Minek nekünk Szakácsné, szobalány és mit tudom én még mi. Csapja el valamennyit, fogadjon egyetlen cselédet, aki legalább dolgozik. Tessék egyedül főzni. Nem baj, ha az első kísérleteknél le is forrássá kis teher kacsoit. Majd én megcsókolom ott ahol fáj 11 attól el log im11iii. A negyed része sem kellene, h.i mags többet törődnék a háztartásssal s kevesebbet a fűzfapoéták legújabb irodalmi termékeivel. De hát maga modern leányból vált, modern assaonynyá, Nem tehet róla; igy neveltek. Miért htt felesége egy kis városi ügyvédnek? Az én •jövedelmemből nem t.-bk olyan fényűzés, Kn Batal kezdő vagyok, nem tarthatok még .,tt. ahol a kedves apja harniiue évi munkálkodás mán. Kzt tudnia kellett, mikor a feleségem lett. A változhatatlanba bele keU törődnie, Egon, ez a maga mottója. Kiég okom van az elégedetlenségre; Maga délelőtt biróságnáj van. délután kliensekkel értekezik, Ibgge|t,,| estig egyik z.sir..s paraszt a másiknak adja ke/.él.e a kilincset. Vidékre utazik, meg Pestre, majd Bécsbe. Tulajdonképea miéit is mentem tejhez, ha csaknem örökös szalmaöz.vegységro vagyok kárhoatatva? Ha nagy kivételesen együtt igyunk, akkor meg kinoz.
