Pápai Lapok. 32. évfolyam, 1905

1905-06-11

M a g j H 1 .. p i | m Inden v i 1f r • a | Szerkesztőség .I.'.k:ii-ut.• ri M9. -zám. Kiadóhivatal: ii..|.|l«-r< Uvula [ia|iirkereske<l

é»ü. j teleion-száin: 41. /^jtiMBkA keresztyénség e napon ünnepi annak emlékét, amikor a Szentlélel tüzes nyelvek alakjában megjeleni a: elzárkózott apostolok feje fölött s l >• -1«• 11 • őket Lélekkel, bátorsággal a lüzzel, tanail hirdetésére. Valahányszor e nagv ttnnephe; füzötl bibliai történetek alkalomszerülef fölötlenek elmémben, mindannyiszor el elgondolkozom a fülűit, hogy tulajdon képen <•/. az ünnep nem csupán egyház értelemben nagy jelentőségű, hanen általános társadalmi, illetve általánot emberi művelődéstörténeti szempontbé is méltán követe] meg-megujuló emlék ünnepet Ez a nap tulajdonképpen jeleni az igaz eszme ereje! és hatalmai at egyéni gyöngeség, az emberi félelen fölött. Jelenti azi. hogy az apostolol valójában osak akkor lettek apostolokká nii<l«in a szent eszme tüzétől lelkesitvt Lerázták félelmökjpt s elzárkozottságuk ln'il a nyilt világ elé, legnagyobb üldö zőik elé léptek fönhangon, nyíltan hir detni vallási igazaikai s ezzel megkezdőn uz igazi apostoli életpályát, melynél ntja kínos, tövises és vége: a nehéz de dicső halál. TÄRCÄn pünkösdi fohász. Óh jöjj, köszönts be újra, újra ^ügyben tó. ifjú szép tavasz.' jelengesd fe! a tél fagyát, Jfogy ne szálljon kétség, bús panasz. J/yiljék. zsendüljön fű, virág, fa; Csobogjon csacska friss patak, ffiadár daloljon, lepke szálljon — J/e legyen bú az ég alatti Oh jöjj. jöjj hozzám és köszönts be Szivem, lelkem epedve vári gagyogjon fel — úgy vágyom érte — gyógyító, fényes napsugár, fényét szökellj ed bús szivembe S árasszad, szórjad szerteszét, Derüljön fel, hogy már ne légyen Jl gyász oly nagy, oly setét. Pagyogfon, égjen! Tündöklése Sugározza be leikenne!; Sek hú, gond nyűgeit lerázva Sásson egy uj, szebb életet. J/e ismerjen határt a kedve. Seayen bohókás, játszi még; gyönyörködjék a virulásban S örüljön mint a múltba' rég. De nem csupán a vallásnak vannak postolai. Erfinden nemes cél, minden zr|i eszme bátor szószólói méltán ne* ezhetők apostoluknak. Az emberi jogokért, a haza szabadágáért, az alkotmány megvédésért, a emzeti erő gyarapodásáért, a nemzeti írsadalmi élei fejlesztéséén sth. sth. Eebbnél-szebb célok küzdői elé le kell ütnünk az apostoli buzgólkodás megsztelö pálmáját. Azonban minden apostoli munkálódásnak tisztának, önzetlennek, mintgy a Szentlélek erejével megtelitettnek ell lennie. Nincs rútabb valami, mini a hamis postolkodás, mely nemes eszme cégére laii. ihlettségel színlelve szinte habzó jkkal hirdeti elveit, de osak azért, ogy a maga részére anyagi, esetleg rkölcsi hasznokat biztosítson. Mai társadalmunk bőven termeli /. apostolok e ltját Nézzünk csak örül s alighanem Rámutathatunk majd••ni mindenütt, minden téren olyanokra, kik ezen vagy azon, ilyen vagy olyan özérdekü kérdés, illetve alkotás mel•II verik mellüket, kapacitálnak, szóokoluak, de minden mellverésükért, linden egyes kapacitáló szóéri előre Vágyak, álmok tarkázzák be, mint Erdőt, mezőt az ibolyák, Jríéluén bűbájos dallamoknak £des varázsa zsongjon át, Jjoldog szerelmi nóta zengjen Csalódást siró dal helyett, Jrtilcénfha most derülne rája legelső tavasz, kikelet. Jzzón hevítsen lángra újra jfl szunnyadó vágy. szenvedély, — feledve azt a dőre álmot J(ogy újra . .. újra hisz, remél, feledve mindörökre, végkép, J/e szálljon érte több parjasz 1 J(cdd érezzem még egyszer . . . egyszer: Javasz van .. . újra szép tavasz I Tuba Károly. A fehér szoba. A „!' á B a i I. I B B tt* $ r eteti t á r •• á j a. — lila Nemeskéri Kiss József. Hosszú évek óta niaganuMuii élt mar tíarday rasa, Ogy szólván gyetek knra óta I már vedehnesen kezdett közeledni ahhoz a korhoz, a kor agglegénynek nevezik a legényt, A fiatal i tele voltak küzd.'leniniéi, nélkülözéssel, BMgulta, hogy az an bérnek, ha van benne egy kin takeség, ezen a vihiguli nem lehel ingyen ka|iii' '<• kiszámítják) hogy mii is fognak kapni 1 llólÜl. Társadalmi életünkben szinti- burjáu módra harapódzotl el az apostolkodás . egy másik faja: az n. n. titkos aposi lullv'iilás. i Kzt m-m annyira az önérdek, mini inkább a közcél vezeti ugyan, de l'<">1 hibája, hogy osak jóbarátok között a . titkon négyszemkőzl agitál eszméi érdekében, de mikor a küzdőtérre, a uyil. vánosságelé kerül ügye,mindjárt torkán . akad a SZŐ a akarata a felé hajlik, ahol a szerinti- felfogott hatalom, vagy esetleg többség van. i A lappangó apostolok e neme • veszedelmes a közjóra már osak azérl i is. meri rendesen akkor rontják el az üdvös intézkedést, amikor már kivihető • volna, vagy viszont akkor támogatnak káros közínstituciót, amikor meglehetne toló városnak, megyének, sokszor megyéknek is szabadulnia, csak bátran kellene fölszólalni a ellene tenni. Mig az apostolok 6 kél csoportja árasszál társadalmi életünkben, addig igaz apostoli alig találhatni osak egyet is. akiben az önzetlenség, a bátor szókimondással ős tetterővel egyesül. Pedig nem oly sivár társadalmunk, és elfogadnia semmit Aztán, amikor mar nŰápett a maga pálvájára, melyen ugy hitte. Végig lépked majd eeesz a Byugdijjogoeultaágig, mondom, a mikor már volt valami, akkor maghalt egy távoli nagyIBeatje s attól jókora vagyonkát örökölt, ő maga noiti számított rá, idegenektől tudta meg, hogy 'vagyonhoz fog jutni. S a mig hozzájutott, • a I mikor már megkapta, akkor látta, bogy az emberek nem mind olyanok, mint ö, hogv oiizök, haszonlesők, nem hogy elfogadják, de kérik az ajándékokat, nőt el is varjak, s ha min kapjak, ajkuk rágalomra nyílik: azt mondjak, hogy BO hon, milyen gőgös, milyen szívtelen lett, a iniota van valamije, kellemetlen suttogások jutottak a füléhe. például ha kikocsikázott, akadtak olyanok, a kik gonosz mosolygással jegvezték meg, hogy bencg kishivatnliiok korában még villamosra -.• tellett olykor. tiardav l'Yrene eleinte bossaukodott, egyeadolgok hantollak, de végre is ellásiilt [gy fiatal korában nem tanulta meg az emberekel szeretni, féifi koraiam pedig nem becsülni, s.-t utalni Klzarko/ott einher lett belőle. Mélyebb érzelmek nem liizték [őt senkihez. És azereliuea sem volt soha. Pedig szerette az asszonyokat, azt i- beszélték róla. hogy nőcsábító, de ez is esak szórakozás volt, mint a társaság. Ennek aztán az a szomorú követkéz,-,h-tt. hogy biaaayos einismtts ütött tanyát bensőjebea.